Tükör, 1925 (13. évfolyam, 1-50. szám)

1925-01-04 / 1. szám

XIII» évfolyam Trg.-Wiure& tg^8. január 4« wa&kmf« I-Ik» sérti. CIAfixetéel érát Egy évre 180 lel Félévre . IS lel Egyes szám éra 3 lel Eredő hivatali telefon 61 Felelős szerkesztő Orvay Zoltán Ára 3lel Kiadó laptulajdonos Révén Bél Pártonkívüli politikai Hetilap SirkuttA cég és kiadó hivatali Trg.-Nures Lamposvéséphaly Plata Rag. Ferdinand — Főtér S8 ex. Szerkesztőségi telsfon 81 Adók. Unalmas? Bánom is én kedves olvasó! Nekem ugyan nem unalmas az a téma és azoknak a szegény embereknek sem itt az erdélyi gyarmaton, akiknek keservesen szerzett rongyait dobszó mellett kótyavetyélik el az államrend nagyobb dicsőségére. Még lélegzetet sem tudtunk venni az utolsó hetek adókiizzadása után, már vallani“ kell a másik évit is. Hát hiszen ez mind szép és rendben levő dolog lenne, ha az adóképp követelt összeget meg is tudnánk keresni az életfentartására szükséges létminimum mellett. De bizony az a szomorú, hogy ez sehol és senkinek nem sikerül a mai nagyszerű gazdasági viszonyok közepette . Az adókivetés formája is nagyon „egyéni“ itt Romániában. Beavatottak azt mondják, hogy a pénzügyminiszter nem nézi a polgárság teherbíró képességét, hanem előveszi az ország városait és a városneve után odaírja, hogy ennek és ennek a községnek ennyi adót kell fizetni s azt ha törik-szakad is, ki kell izzadni a szerencsétlen községnek. Állítólag, szeretett városunkból napi egymillió lej adót kell kipréselni az arra hivatott szerveknek s amint a mellékelt ábra mutatja, illetve ahogy a bőrünkön érezzük, ezt ki is húzzák belőlünk, ha megfeszülünk is. Ez így igen kellemes és nagyszerű methodus és erre világszabadalmat kellene kérni a kitaláló bölcs fejeknek s mi meg is szokjuk, mint a cigány lova a koplalást. Az tudniillik beledöglött mire avigszokta. Ahogy az előjelek mutatják, mi is így járunk, ha ezen az eljáráson valami változás nem történik valahogyan. Annyi bizonyos, hogy mi, sápitozni deget sápitozunk, de sehol egy erélyes megmozdulást nem láttunk a polgárságrészéről, amely hathatósan magyarázná meg az illetékes köröknek, hogy mindennek van határa és így a polgárság teherbíró képességének is. Utóvégre is, nem azért élünk, hogy a keserves keresetünk kétharmadát, mindenféle címeken, adók, taksák, vámok révén a kincstár feneketlen zsákjába dobáljuk s ezért ellenszolgáltatásképpen rossz közlekedést, hiányos közbiztonságot, dögrovásra került gazdasági életet és minden fajta molesztálását kapjuk cserébe. Ezt, így, nem bírjuk tovább! rssm mss&mst msmmsmmmmm Mi van az állampolgárságunkkal ? Nincs égetőbb, fájóbb és aktuálisabb probléma, mint az állampolgárság kérdése. Mindenkit hajt, nyugtalanít az a gondolat, hogy hátha kimarad az állampolgárok sorából s mindenkit a jövő bizonytalansága korbácsolt hogy mi lesz, ha kihúzzák lába alá az állampolgárság gyékényét és itt marad hazátlanul, se ide, se oda nem tartozván, se kint, se bent, mint az ablakfa. Persze, mindezt azokról mondjuk el, akik nem lehettek szerencsések az alsó fórumok magas tetszését megnyerni s kérésükkel a királyi táblán működő másodfokú felebbezési bizotsághoz kellett fordulniok. Azt ugyan véges ésszel ma sem tudjuk felfogni, hogy ha 18 évig megszakítás nélkül itt lakunk, adófizető, ingatlanokkal bíró tisztességes dolgozó polgárok vagyunk, ezek a nagyrabecsült alsó fórumok miért nem kegyeskedtek nekünk az állampolgári címet és jelleget díjmentesen adományozni. De hát, hogy nem adták eddig, azért sem verjük fejünket a falba. Ráérünk várni és ha szükségünk lesz az állampolgárságra, majd olyan helyen mondjuk el az efajta vidéki kicsinyeskedő kötekedéseket, ahol tenni fognak róla. Mert a mi helyzetünkben így is jó minden, ahogy van. De mit csinál valaki, ha földet akar venni, utazni kényszerül s más olyan dolgokhoz fogni, amihez az állampolgárság okvetlen szükséges? És egy évi huzavona után mégsem tud hozzájutni, csak azért, mert az ügyet hagyta a maga hivatalos menetén folyni. Semmi személyes instanciát, protekciót és kunyerálást nem vett igénybe. Látni akarván, hogy Nagyromániában hogy intéznek el és mennyi idő alatt egy kérdést, ha azt csak a „hivatalos ügymenetre“ bizatik. A stal mindennapi kenyerünk. Csak egyféle liszt őrölhető. — Nemzetközi spekuláció az oka az állítólagos búzahiánynak. — A világ gabonatermése fedezi a nemzetközi szükségletet. Míg hivatalos kimutatások nem igazolták is, tudtuk, hogy a mai lehetetlen búzaárakat nem a búzahiány, hanem a gaz spekulánsok nemzetközi maffiája okozta. Mert a földreform akárhogy is bedolgozott Románia búzatermelésének, ma még nem szabadna így állnunk. Mert az csak mégis komikus, hogy egy ilyen agrárországban mint Románia, ami a régi világban is Európa éléskamarája volt, ne legyen meg a népnek betevő falatja, ne teremjen elég buta és a kormánynak háborús világok ósdi és kellemetlen intézkedéseit kelljen elővenni, hogy a kenyérellátás terén fedezhesse a közszükségletet. Nem valami nagy gyönyörűséggel nyugszunk bele a kényelmes kormányzati intézkedésbe, amely kimondja, hogy csak egyféle lisztet lehet őrölni. Nem azért, mintha ez mint fogyasztóknak okozna kellemetlenséget, hanem azért, mert az ilyen intézkedések visszaélésekre adnak alkalmat. A kormány pedig, ha más fele fejt ki erélyt, kényszerrendeletek nélkül és jobban megoldhatta volna a kérdést. Igen ám, de ilyen más irányokba ható erélyes rendeleteket nem hozhat a mi derék kormányunk, mert a búzaspekulánsok nagyhatalmú romániai csoportja főleg liberális párthívekből rekrutálódik. Ha pedig ezeknek a körmére koppint a földmivelésügyi miniszter úr, bajok lesznek és zavarok a liberális berkekben s a koppintás talán saját magának is fájni fog. S hogy ezt elkerüljék, inkább kimondják, hogy a malmok csak egyféle lisztet őrölhetnek, amelynek ára 9 lei 50 bani lesz, a buzarekviráláshoz pedig ragaszkodik, a búza árát pedig vagontételekben 90,000 lejben szabja meg. Ha Ausztriában, Németországban és más búzaszegény államokban jelenne Pont rí Mihálu «r. Stilai ttl Mare (BoljaliL) 3 il atattt n7mnA«7QtQ Uuulll nlllidiy (Nomz. Szinti, bejáratával szembe) utljluotB IC készíti a legelegánsabb, legmodernebb czipókat! SÍ Ismert és elsőrendű munka I AlandA kiállítás cipőkillentegességekben. Kész cipők kaphatók nek meg ilyen rendeletek, azon nem csodálkoznánk, de a búzatermelő Románia prestizsét a külföldi előtt az ilyen intézkedések kegyetlenül regtépásszák. Már hónapokkal ezelőtt leadták aggasztó kommünikéiket a búzaspekulások, hogy nem termett elég búza, tehát drága lesz. Már akkor beindították a drágítási kampányt, ami a szegény fogyasztó publikum keservére, most kirobbant. A pénzügyminiszter úr mindig arról beszél, hogy le kell törni az árakat és le kell számtani az igényeket. De mi azt szeretnénk látni, hogy miképpen lehet bárminek is leszállítani az árát egy olyan országban, ahol a legfontosabb közszükségleti cikk: a kenyér, folyton drágul. De azért nem kell kétségbeesni, mert ez az állapot nem lesz örökös. Az igen tisztelt búzaspekuláns urak kissé elszámították magukat, mikor a világ kiéheztetését tervbe vették. A spekuláns had amerikai központja arra számított, hogy nem termett annyi búza a föld kerekségén, hogy a világszükségletét fedezze, ennélfogva polip karjait kinyújtotta s kezdte halmozni a gabonakészleteket Hanem ekkor megjelent a Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet kimutatása a világtermés eredményéről, amely szerint az idén a búzatermés 760 millió métermázsára rúgott, azaz kevesebb ugyan a tavalyi termésnél, azonban 10 millió métermázsával több, mint az utolsó 10 év búzatermésének átlaga. Ez a kimutatás aztán megadta a kegyelemdöfést a világ összes búzaspekulánsainak. Egy darabig ugyan még erőlködnek és tartják az árakat, de aztán csalódott reménnyel rövidesen retirálniuk kell. Ámbár ez a gaz manőver mégis csak hatalmas összeget emel ki az egész világ zsebéből. Az a vigasztaló tudatunk mégis megvan, hogy ez a kibírhatatlan magas búzaár nem állandósulhat és nem veheti ki hosszasabban szánkból a mindennapi kenyerünket. cnaammmmmm mmmmmmanxD Epilógus. Szomszédunkban a kommün, nyakunkon egy elnyomó rendszer, egész világon kisért a reakció és zilálva kapkod a levegőért a világdemokrácia. Mi volna más a dolgunk, mint világosan szemébe nézni minden rémnek és őszintén beszélni saját gyengéinkről. Kicsiny kisebbségi területünkönegészen őszintén . . . Hajdú István váratlan és megdöbbentő halála nyitja meg a szívemet.