Tükör, 1966. április-június (3. évfolyam, 14-26. szám)
1966-04-05 / 14. szám
LEVELEK A COLUMBIAI PARTIZÁNOK FŐHADISZÁLLASÁN (Megjelent az 1965. évi 51. számban) Ezzel a címmel jelent meg két kép a Világ-Tükörben, majd a magyarázó szöveg így kezdődik: »A középamerikai Columbiában ...« A képek minden bizonnyal Kolumbiában készültek, az viszont nem Közép, hanem Dél-Amerikában van! (Van Columbia is, Kanada egyik tartománya!) Egyébként úgy látszik, a sajtónak, a rádiónak, s ennek következményeképpen a közvéleménynek is kissé istenháta mögötti Latin- Amerika, s általában a spanyol és a portugál nyelvterület, mert néha megdöbbentő tévedésekről tanúskodik egy-egy cikk. Pedig több figyelmet érdemelne ez a földrész. Jelentősége sokkal nagyobb — és egyre növekszik! —. JÉGKORONG FELSŐFOKON (Megjelent a 12. számban) Zágrábi mérkőzéseink ismét kiábrándítóan végződtek. A csapat teljes mértékben csődöt mondott. A mérkőzéseken az egyéni és összteljesítmény az itthonit meg sem közelítette. A küzdőszellem egy-két kivétellel kritikám aluli, egyetlen játékos sem dicsérhető teljes mértékben. Ebben a csapatban nincs olyan gerinc, mely méltóképpen képviselné a nemzeti színeket, és — segítve az edző munkáját — a csapaton belül próbáljon rendet tartani és jó kollektív szellemet kialakítani. A csapatmunka gyenge, az összjáték akadozik, a küzdőszellem lagymatag és az eredmény negatív. A VB-nek ez a legnagyobb tanulsága, melyet a vezetőknek látniuk kellett volna már régen. Sajnos, a szakmai vezetők nem állnak hivatásuk magaslatán, és ezt a csapat tagjai kihasználják. Az előírt edzéseket ímmel-ámmal végezték. 25 év tapasztalata alapján állítom, hogy a jelenlegi csapat 50%-a nem érdemli meg a válogatottságot, mert számukra a külföldi mérkőzéseken nem a győzelemért való harc az első. Ez így igaz. Igen elgondolkoztató Rozgonyi esete. Tehetséges játékos, a csapat erőssége volt az elmúlt években, az idén viszont meg sem közelíti régi formáját. A közelmúltban az egyesülete fegyelmi eljárást indított ellene a túrán tanúsított magatartása miatt. Lehetne másokkal is magyarázni a gyenge ered-ITlPnv* *' '*| '•'v, mint amennyit nálunk tulajdonítanak neki. Ha jól meggondoljuk, a spanyolon kívül nemigen mondhatjuk el még egy nyelvről, hogy húsz országban több mint 100 millió ember beszéli anyanyelvként. PÁL JÁNOS Budapest★ A szerkesztőség megjegyzése: Kolumbia (Columbia-Republica de Colombia) Dél-Amerikában van, észrevétele tehát jogos. Másik megállapítása, hogy »Columbia Kanada egyik tartománya« — azonban nem pontos.* Columbia az Egyesült Államokban van, az ország keleti részén, a Potomac folyó mellett. Észrevételét köszönjük, ahogy a játékosok egymással beszélnek a pályán belül és kívül, az bajtársiasnak távolról sem nevezhető. A játékosoknak az edzővel való kapcsolata is rossz. Ennek viszont nem a játékosok az okai, hanem az edző. Rajkai edző nem pedagógus, és kapcsolata a fiúkkal nem megfelelő. Mi a teendő, hogy a csapat végre fejlődésnek induljon? 1. A csapat mielőbbi átszervezése. Azok a játékosok kerüljenek a keretbe, akik minden szempontból megfelelőek és hajlandók a legerősebb edzéseket végezni, a mérkőzéseken pedig — tekintet nélkül arra, hogy bajnoki, kupa vagy nemzetközi mérkőzés — teljes erőbedobással játszani. 2. A játékrendszer kialakítása. A magyar csapatnak nincs játékrendszere, stílusa. A játékosok nem »látnak« a pályán, nincs folyamatos összjáték. Sok az egyénieskedés, az öncélú játék. 3. Kondicionális hibák megszüntetése. A fizikai előfeltételek szerint a magyar csapat »könnyűsúlyú«. Az átlagos súly 60—75 kg, és ez nemzetközi mérkőzéseken legalább olyan hátrány, mint a gyenge technika. A másik kondicionális hiba, hogy csak 30 percet bír a csapatunk. Erre is tanulságos a zágrábi mérkőzés-sorozat, amelyen a III. harmadban rendszerint negatív eredményt értünk el. 4. Program összeállítás. Az "ér■»ízlés nem volt ■’''•tábor ezáltal ellenkező hatást ért el, mint kellett volna. A táborhely megválasztása sem volt szerencsés, mert már évek óta megszokott, tehát unalmas. Jó lenne Hová tűnt az a rengeteg érték, amelyet a nácik a különböző országokban legyilkolt embermillióktól elraboltak? Adolf Eichmann, mielőtt kivégezték volna Izraelben, cellájában részletes beszámolót írt a bűntetteiről. Az továbbra is titok, hogy a halálgyárak áldozataitól elrabolt értékeket hová rejtette. 1945 tavaszán a Bad Salzungen melletti Merker faluba éjszaka, 24 zárt vagonból álló titokzatos szerelvény érkezett. A vonatról SS-tisztek ugráltak le, még a vasutasok sem közelíthették meg a vonatot. A sötétség leple alatt kezdtek rakodni. A szállítmány végcéljaként a Kaiseroda káliművet jelölték ki, nem messze a legfontosabb náci vezetők föld alatti menedékhelyétől. A hitleristák itt akartak elrejtőzni a háború végső szakaszában. Azt remélték, hogy a Hitler-ellenes koalíció országai között ellentétek keletkeznek, és különbékét köthetnek az Egyesült Államokkal és Angliával, a Szovjetunió elleni háborút pedig folytatják. Spekulációjukban jelentős szerepet játszott volna a rablott arany. Terveik szerint csak 40 kilométer távolság lett volna Hitler föld alatti parancsnoki állása és a merken rejtekhely között. A kincsek elrejtésének tervét az SS parancsnoksága és a Birodalmi Bank igazgatósága közösen dolgozta ki. Mindez titokban történt. A rejtekhely építéséről mindössze az SS vezetője különleges osztaga, Emil Puhl, a Birodalmi Bank alelnöke és egy koncentrációs tábor halálkülönítménye tudott. A kiszemelt kényszermunkásokat a springeni kálibányában szállásolták el. Joseph Arturjanz, egykori fogoly így írjale az akkori munkakörülményeket: »A szállító hasban szorosan összezsúfolva, 15—20 ember szállt le a mélybe. Odalent nem tudtuk, hogy nappal van, vagy éjszaka. A koszt nagyon rossz volt, gyakran büdös. Többnyire káposzta és marharépa. Mindannyian barnák voltunk, mintha ruhánkat rozsda lepte volna. Sok fogolynak voltak kényszerképzetei. Kálit ettek. Sokan pusztultak el, mert a veséjük felmondta a szolgálatot.« Az SS az idehurcolt foglyokat szabadságolt hulláknak tekintette. A kényszermunkásokat, miközös edzést tartani a szovjet jégkorongozókkal. MOLNÁR TIBOR volt hetvenötszörös válogatott Bp., VI., Népköztársaság u. 8. után elvégezték a rájuk kényszerített feladatot, szisztematikusan kivégezték. Mindössze háromnak sikerült életben maradnia és megszöknie. Talán hoszszú ideig a föld alatt maradtak volna az értékes aranyrudak, ha a három fogoly nem beszél az óriási kincsről az előnyomuló 3. amerikai hadseregnek. Ez már 1945 áprilisában történt. George S. Patton tábornok ekkor ezt jegyezte fel naplójába: »Telefonon közölték, hogy a 90. hadosztály Merkelben nagy mennyiségű aranyat talált. Ez megerősítette Sibert tábornok feltevését, aki ebben a térségben gyanította a német főhadiszállást. Patton tábornok szerette volna titokban tartani ezt az eseményt, de elkésett, mert a 90. hadosztály parancsnoksága tovább adta az arany felfedezésének a hírét. Az amerikaiak 4500 aranyrudat találtak a föld alatt, az értékét először 57 millió dollárra becsülték. Ezek a számok még Eisenhower tábornokot is elkápráztatták, aki ragaszkodott, hogy ő személyesen is helyszíni szemlét tartson. 1945. április tizenkettedikén érkezett Merkelbe a főparancsnok, Patton és Bradley társaságában. Eisenhower tábornok emlékirataiban így számol be élményeiről: »Először ládákat pillantottunk meg, tele mindenfajta, kötegbe osztályozott pénzzel, sok volt közöttük a dollár és a font. Egy másik csarnokban aranyrudak halmozódtak. Szakértőink véleménye szerint 250 millió dollár értékben. Az amerikaiak az aranyat később elszállították Merkelből Majna-Frankfurt irányába, majd állítólag Rotterdamban hajóra rakták. Ez nehezen ellenőrizhető. Egy azonban bizonyos: az amerikaiak nem jelentették be Eichmann és Himmler rablott kincseit a Brüsszelben működő nemzetközi bizottságnak, amely a Németországban zsákmányolt arany összegyűjtésével foglalkozott. Emil Puhl, a Reichsbank SS-aranytartalékainak kezelője is a nürnbergi bíróság elé került. A per után mindössze egy esztendeig volt börtönben, mert az amerikaiak a bonni kormány kérésére szabadon engedték. F. L. Bp., VII. Síp utca NÜRNBERG HÚSZ ÉV MÚLTÁN (Megjelent a 10., 11., 12., 13. számban) KÉPES POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP FŐSZERKESZTŐ: BOGNÁR KÁROLY H. FŐSZERKESZTŐ: KOVÁCS JUDIT MŰVÉSZETI SZERKESZTŐ: PELBÁRT OSZKÁR OLVASÓ SZERKESZTŐ: ZÁGONI FERENC HAZAI TUDÓSÍTÁSOK: BALOG JÁNOS KÜLFÖLDI RIPORTÁZS: TARJÁN IMRE KULTURÁLIS ÉLET: VÁRKONYI ISTVÁN FOTOFŐMUNKATÁRS: REISMANN JÁNOS FŐMUNKATÁRS: MAJOR OTTÓ KARIKATÚRA: KAJÁN SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VIK. GYULAI PÁL U. 14. TELEFON: 137-660 POSTAFIÓK: BUDAPEST 8, PF 6. KIADJA: A HÍRLAPKIADÓ vállalat FELELŐS KIADÓ: CSOLLÁNY FERENC TERJESZTI A POSTA KÖZPONTI HÍRLAP IRODA ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓNAPRA 16,— FORINT NEGYEDÉVRE 48,— FORINT EGY ÉVRE 192,— FORINT ELŐFIZETHETŐ MINDEN POSTAHIVATALBAN ÉS A KÉZBESÍTŐKNÉL 65311» ATHENAEUM NYOMDA ROTÁCIÓS MÉLYNYOMÁSA FELELŐS VEZETŐ: SOPRONI BÉLA IGAZGATÓ INDEX 25817 A címlapon: Fiatalok a Duna-parton. Talán épp annyi évesek, mint szabadságunk és szép új rendünk Fotó: Friedmann Endre, MTI A hátlapon: Tordy Géza színművész, aki 28 éves, és már tíz esztendeje van színpadon. (Riport a 25. oldalon) Fotó: Keleti Éva, MTI