Tükör, 1966. július-szeptember (3. évfolyam, 27-39. szám)

1966-07-05 / 27. szám

LEVELEK A SZŐLŐKARÓ KOMÉDIÁJA (Megjelent a 17. számban) 1962-ig nagyüzemi szőlőtele­pítés csupán az állami gaz­daságok területén volt elő­irányozva. Az ehhez szük­séges különféle méretű vas­beton karókat a termelési szakemberek saját maguk alakították ki és kisebb he­lyi üzemekkel gyártatták le. Amikor egy-egy szállítmány beépítése alkalmával — va­lószínűleg a beton silány minősége miatt — nagyará­nyú selejt mutatkozott, az Állami Gazdaságok Főigaz­gatósága az FM Kertészeti Főosztályával együttesen megkereste az Építésügyi Minisztérium Műszaki Fej­lesztési Főosztályát, és kér­te, hogy a jelenleginél jobb minőségű, de ugyanakkor gazdaságos szőlőkaró kiala­kításához típusterveket ké­szítsen számára. A kiindulá­si adatokat az FM Szőlésze­ti és Borászati Kutatóinté­zetének bevonásával meg­adták és a tervezés ezen adatok alapján megkezdő­dött. A vonatkozó műszaki előírás és típusszerkeze­t- terv 1963 december 27-én el­készült. Ezt megelőzve, a cikkben is említett 1962-es évben a Tokajhegyaljai ÁG dolgozói újítást adtak be a Földmű­velésügyi Minisztériumhoz, amelyben az újítók — el­lentétben a cikk állításá­val — nem 5X5-öS, hanem 4X4 cm-es keresztmetsze­tű vasbeton karókra tet­tek javaslatot. Ezt a javas­latot különféle, ma is indo­koltnak tekinthető kifogás­sal elutasították. Ezek fő­képpen: a rendkívül kis ke­resztmetszet, az abból vár­ható törési veszteségek, a vasalás betontakarásának elégtelensége, az előirány­zott 40 cm-es beásási mély­séggel számított hossz, és a hiányos gazdaságossági szá­mítás. A cikkíró nem említi, hogy az újítók megfellebbezték ezt a határozatot és ugyan­ilyen indokkal 1963-ban az FM azt kénytelen volt ismét elutasítani. Csak 1965 feb­ruár 19-én került ismét be­nyújtásra, illetve megtár­gyalásra az újítók most már módosított és az elutasítás­ban kifogásolttal szemben növelt, 5X5 cm-es kereszt­metszetű előfeszített szőlő­­lámberendezés újítása. Az itt összehívott szakér­tők véleménye az volt, hogy engedélyezzük e megnövelt keresztmetszettel az állami gazdaságok részére mintegy 5 kh kísérleti telepítést az­zal, hogy a felhasználást követő egy év után a ta­pasztalatokat kiértékelve le­het csak a karók általános használatáról dönteni. Eb­ben a döntésben érvénye­sült az Építésügyi Miniszté­rium képviselőinek állás­­foglalása is, hiszen időköz­ben a szőlőkarókra típus­­szerkezettervet adtak ki és az érvényes rendeletek ér­telmében, amire típusszer­­kezetterv van, annak módo­sítására csakis az Építésügyi Minisztérium illetékes. A Földművelésügyi Miniszté­rium részéről ennek ellené­re, kockázatot is vállalva, az említett kísérleti felhasz­nálást engedélyeztük. A ka­rók legyártására és a bete­lepítésre csak 1965 augusz­tusban került sor. Ugyanez év őszén a kísérle­tet folytató gazdaság szak­értői értekezletet hívtak össze, ott a beépített, de terheléseknek még ki nem tett károkat kedvezően kí­vánták értékeltetni. Ilyen jellegű jegyzőkönyvet is fel­vettek, ezt azonban az elő­ző megállapodásnak megfe­lelően legalább egyéves kí­sérleti idő hiányában nem lehetett figyelembe venni. Az FM részéről megkísérel­tük az ÉM illetékes képvi­selőivel tartott tárgyaláson tisztázni, hogy különösebb kockázat nélkül lehet-e a kísérleti időszak bevárását megelőzve a karók alkal­mazására döntést kiadni. Miután a szakértőknek nem állt módjukban a ka­rók terhelési adatait csök­kenteni, így az ÉM kísérle­tek nélkül nyilatkozni nem tudott. Ezért úgy döntöt­tünk, hogy legyártásra ke­rülnek az újítók terve sze­rinti erőfeszített karók, és azokat az ÉM által meg­adott műszaki módszerek­kel (töréspróbával, vissza­számított igénybevételi le­hetőségek kiszámítása) vizs­gálva nyilatkozni fognak, hogy milyen távolságra le­het a csökkentett­­kereszt­metszetű karókat alkalmaz­ni. A töréspróbák alapján az Építésügyi Minisztérium Műszaki Fejlesztési Főosz­tálya az FM Mezőgazdasá­gi Tervező Vállalat főstati­­kusával együttműködve, a helyszíni tapasztalatok fi­gyelembevétele mellett vár­hatóan a közeli napokban fog nyilatkozni, milyen ki­sebb módosításokkal lehet a karók gyártását előirá­nyozni, hogy az a gazdasá­gi követelményeket is kielé­gítse. Az előzetes számítások sze­rint a keresztmetszet és vasmennyiség kisebb mér­tékű növelése válik szüksé­gessé. Hasonló újítási üggyel kap­csolatban, éppen a közel­múltban, nagy anyagi ká­rok keletkeztek a mezőgaz­daságban. A komlótelepíté­sek megkezdése időszaká­­van, fatakarékosság céljá­ból, újítók által tervezett vasbeton komlótámoszlo­­po­k kerültek az állami gaz­daságok területén beépítés­re. Az azóta beépült, és az időjárás viszontagságainak kitett, nagy erőhatásokra igénybe vett, meg nem fele­lő méretű támoszlopok ösz­­szetöredeztek és kénytele­nek vagyunk azokat re­konstrukciós terv kereté­ben, jelentős költséggel, megerősíteni. Ezek a ta­pasztalatok is arra hívják fel a figyelmünket, hogy az ennél lényegesen na­gyobb mennyiségben szük­séges, új szőlőtelepítések­­nél és rekonstrukcióknál al­kalmazandó vasbeton tám­oszlopok szerkezetének dön­tésénél népgazdasági érdek­ből, a legkörültekintőbben járjunk el, nehogy hasonló károk keletkezzenek. Vége­zetül megemlítem, hogy a példaként felhozott baráti országokban sem egysége­sen allkalmaznak kis ke­­­resztmetszetű vasbeton sző­lőkarókat, hanem 5X5, 6X5, TX'' és ennél nagyobb keresztmetszetűeket. Arról is van tájékozódásunk, hogy a megengedhetőnél nagyobb károk keletkeztek, főleg a kisebb keresztmetszetűek­­nél. Jelenlegi ismereteink alap­ján­ az újítók hasznos mun­kát végeztek. Az ügyet a közeljövőben lezárjuk s a döntésünkről további tájé­koztatást adunk. Dr. soós gábor a földművelésügyi miniszter helyettese AZ UTAZÁSOK MÚZEUMÁBAN (Megjelent a 22. számban) Mi is úgy képzeljük a mú­zeum fejlesztését, hogy a közlekedés fejlődésével együtt bemutatjuk az iro­dalmi és a képzőművészeti vonatkozásokat. Szerettük volna, ha ez az elgondolá­sunk már a megnyitásnál is érvényesült volna, techni­kai nehézségek miatt azon­ban ezt nem tudtuk megol­dani. Az író vagy a festő­művész érzékletesebben és többet tud mondani a köz­lekedésről, mint a múzeoló­­gus. Gondoljunk csak Jókai Aranyember című regényé­re, a­miikor leírja a vontató­hajósok életét. Igyekszünk mielőbb ilyen vonatkozásban is gazdagí­tani múzeumunk anyagát. DR. MÉSZÁROS VINCE főigazgató, Közlekedési Múzeum CIVIL ELLENŐR - Nem váltott, jegyet! Már régen figyelem. - Én is magát KAJAN 2 □ I KÉPES POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP FŐSZERKESZTŐ: BOGNÁR Károly H. FŐSZERKESZTŐ: KOVÁCS JUDIT MŰVÉSZETI SZERKESZTŐ: PELBART OSZKÁR OLVASÓ SZERKESZTŐ: ZÁGONI FERENC HAZAI TUDÓSÍTÁSOK: BALOG JÁNOS KÜLFÖLDI RIPORTÁZS: TARJÁN IMRE KULTURÁLIS ÉLET: Tárkonyi ISTVÁN FOTOFŐMUNKATÁRS: REISMANN JÁNOS FŐMUNKATÁRS: MAJOR OTTÓ KARIKATÚRA: kajan SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST Vrk­. GYULAI PÁL U. 14. TELEFON: 137-660 POSTAFIÓK: BUDAPEST 8. PF 6. KIADJA: a hírlapkiadó vállalat FELELŐS KIADÓ: CSOLLÁNY FERENC TERJESZTI A MAGYAR POSTA ELŐFIZETHETŐ A HELYI (BUDAPESTEN A KERÜLETI) KÉZBESÍTŐ POSTAHIV­ATALOKNÁL ÉS A KÉZBESÍTŐKNÉL ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓNAPRA 16,- FORINT NEGYEDÉVRE 48,— FORINT EGY ÉVRE 192,— FORINT 661867 ATHENAEUM NYOMDA ROTÁCIÓS MÉLYNYOMÁSA FELELŐS VEZETŐ: SOPRONI BÉLA IGAZGATÓ INDEX 25817 A címlapon: Albert Flórián, ötvenegyszeres magyar válogatott labdarúgó, a London felé tartó csapat tagja. (Riport a 8-9. és 24-25. oldalon) Fotó: Kovács Gyula/ MTI A hátlapon: Premier júliusban: az új, fényképes villamosbérlet

Next