Tükör, 1966. július-szeptember (3. évfolyam, 27-39. szám)
1966-08-30 / 35. szám
Ob Hemi ^QMjdlttüm — Hevesi Sándor tér. Hevesi Sándor tér? Melyik az? - Ahol a Nemzeti Színház van. - Talán a Blaha Lujza tér...? - Nem, az új Nemzeti... — Szóval az Izabella térre megyünk — mondja a taxisofőr. És nem is lehet haragudni rá, hogy nem tudja, hol a Hevesi Sándor tér, olyan titokban, szinte puccsszerűen keresztelték át a teret. A Hevesi Sándor téren most ott áll az új Nemzeti. Csak egy darabig lesz Nemzeti, azután felépül majd az igazán új, a végleges, ahogyan már a század eleje óta tervezik. Akkor majd egy másik színház költözik be a Hevesi téri épületbe. Új színháza lesz tehát ősztől Pestnek. A Blaha Lujza térről, illetve a Nagymező utcából ideiglenesen az Erzsébetvárosba költöző Nemzeti Színház. A Dohány utca csúf házai közül kiugrik zárt tömbje. Ablaktalan erődítmény. Vagy mégis van ablaka? Ha közelebb megyünk, a téglalap borítások között észrevesszük az elrejtett réseket. Új színház? Az emberi szervezet hét évenként megújul, kicserélődik. Hány évenként újul meg egy színház? A gazdag külföldön — Párizsban vagy Londonban - ritkán. Előkelő és nagynevű párizsi színházakban attól fél az ember, hogy rászakad az ócska, kopott épület. Nálunk gyakrabban renoválnak. Néhány évvel ezelőtt a Hevesi Sándor téri (akkor még Izabella téri) színházat megerősítették, új erkélyt építettek és új főbejáratot, meg isten tudja, mit foldozgattak, változtattak még rajta. Két évvel ezelőtt azután a rozzant színházat lebontották, egészen a vasfüggönyig, új nézőtéri részt építettek, és a színpadi meg az öltözőrésznél is csak a tartófalak maradtak a régiek. Honnan kezdjük a régi-új színház bemutatását? A színészbejáró felől, ahol az eddigi három emeletre még kettőt ráhúztak? Vagy a nézőtér felől, ahol a publikum lép majd be esténként? Kezdjük elölről. * A homlokzaton Illés Gyula hatalmas kerámiája. Halványsárga, sok apró alak látható rajta. Illetve nem látható. Mert kivehetetlenek az egyes figurák, így egy monumentális gyűrődésekkel és türemlésekkel teli, lendületes kompozíció díszíti az épület fagadó-ját. Díszíti; nyilván ez is volt a célja, és nem az, hogy a színháztörténeti korszakokról meséljen. Hogy azután ez miként mutat majd néhány hónap vagy egy-két év múlva, amikor ugyanolyan esőmosta, galambletisztelte lesz, mint a környező gipszstukkós erzsébetvárosi házrondaságok? Ki tudja azt megmondani? Még maga a művész sem, aki ideálmodta ezt a szép falborítást. Illés reliefje mögé három emeletnyi raktárat, üzemet rejtettek a tervezők. Női és férfi ruhatárat, bútorraktárt és műhelyeket. Az előcsarnok nagyobb, mint volt. Kifelé terjeszkedtek az utca felé, nyolc métert elloptak a térből. Ez nagyon is helyeselhető. A tér sosem volt szép, és az autóparkolást sem oldhatták volna meg azon az elcsent nyolc méteren. (Hogy hol fogják megoldani, azt nem lehet tudni.) És mit nyertek vele? Színházat. Színházszerűséget. Mi már félig-meddig belenyugodtunk, mert belenőttünk, hogy az örökségül kapott budapesti színházak majd mindegyike szűk és kényelmetlen. Általában nem a nézőtérről van szó. (Bár az új színház elődjéé, a Madáché, azelőtt a Magyar Színházé volt a város egyik legrettenetesebb nézőtere. Nyikorogtak, zörögtek a székek, vinnyogott az erkélyen a padló, ha csak megmoccant valaki. S ugyan melyik színházban szakítottak el ócska székekből kiálló szögek több harisnyát, szoknyát-nadrágot, mint itt?) A közönség rendelkezésére álló helyiségek, a dohányzók, büfék, folyosók szűkek voltak, kényelmetlenek, tülekedés, szorongás, egymás tiprása volt minden szünet. Pedig a színház az előcsarnokban kezdődik. Hely kell, levegő és sima, megnyugtató, ízléses falak. Esetleg: lehetőség kiállításra, tárlók felállítására. (Moszkvában a Vahtangov Színházban például több helyet foglal el a színház múltját bemutató állandó kiállítás, nagyobb a társalgók, dohányzók tere, mint maga a nézőtér.) Most végre, az új színházban, valóban pihenőhely lesz a foyer. Szemben a bejárattal Barcsay Jenő mozaikját helyezték el. Ismerős kompozíció. Ezt láttuk a X. Képzőművészeti Kiállításon? Nem ezt láttuk. Csak egy hasonlót. Az Miskolcra került. A párja ide. Ritmikusan összefonódó asszonyi alakokat ád .