Tükör, 1966. július-szeptember (3. évfolyam, 27-39. szám)

1966-08-30 / 35. szám

Ob Hemi ^QMjdlt­tüm — Hevesi Sándor tér. Hevesi Sán­dor tér? Melyik az? - Ahol a Nemzeti Színház van. - Talán a Blaha Lujza tér...? - Nem, az új Nemzeti... — Szóval az Izabella térre megyünk — mondja a taxisofőr. És nem is lehet haragudni rá, hogy nem tudja, hol a Hevesi Sándor tér, olyan titokban, szinte puccs­szerűen keresztelték át a teret. A Hevesi Sándor téren most ott áll az új Nemzeti. Csak egy darabig lesz Nemzeti, azután felépül majd az igazán új, a végleges, ahogyan már a század eleje óta tervezik. Akkor majd egy másik színház köl­tözik be a Hevesi téri épületbe. Új színháza lesz tehát ősztől Pest­nek. A Blaha Lujza térről, illetve a Nagymező utcából ideiglenesen az Erzsébetvárosba költöző Nemzeti Színház. A Dohány utca csúf házai közül kiugrik zárt tömbje. Ablakta­lan erődítmény. Vagy mégis van ab­laka? Ha közelebb megyünk, a tég­lalap borítások között észrevesszük az elrejtett réseket. Új színház? Az emberi szervezet hét évenként megújul, kicserélődik. Hány éven­ként újul meg egy színház? A gaz­dag külföldön — Párizsban vagy Lon­donban - ritkán. Előkelő és nagy­nevű párizsi színházakban attól fél az ember, hogy rászakad az ócska, kopott épület. Nálunk gyakrabban renoválnak. Néhány évvel ezelőtt a Hevesi Sándor téri (akkor még Iza­bella téri) színházat megerősítették, új erkélyt építettek és új főbejára­tot, meg isten tudja, mit foldozgat­­tak, változtattak még rajta. Két évvel ezelőtt azután a rozzant szín­házat lebontották, egészen a vas­függönyig, új nézőtéri részt építet­tek, és a színpadi meg az öltöző­résznél is csak a tartófalak marad­tak a régiek. Honnan kezdjük a régi-új színház bemutatását? A színészbejáró felől, ahol az eddi­gi három emeletre még kettőt rá­húztak? Vagy a nézőtér felől, ahol a publikum lép majd be esténként? Kezdjük elölről. * A homlokzaton Illés Gyula hatal­mas kerámiája. Halványsárga, sok apró alak látható rajta. Illetve nem látható. Mert kivehetetlenek az egyes figurák, így egy monumentá­lis gyűrődésekkel és türemlésekkel teli, lendületes kompozíció díszíti az épület fagadó-ját. Díszíti; nyil­ván ez is volt a célja, és nem az, hogy a színháztörténeti kor­szakokról meséljen. Hogy azután ez miként mutat majd néhány hónap vagy egy-két év múlva, amikor ugyanolyan esőmosta, galamble­­tisztelte lesz, mint a környező gipsz­­stukkós erzsébetvárosi házrondasá­­gok? Ki tudja azt megmondani? Még maga a művész sem, aki ide­álmodta ezt a szép falborítást. Illés reliefje mögé három emelet­nyi raktárat, üzemet rejtettek a ter­vezők. Női és férfi ruhatárat, bútor­raktárt és műhelyeket. Az előcsarnok nagyobb, mint volt. Kifelé terjeszkedtek az utca felé, nyolc métert elloptak a térből. Ez nagyon is helyeselhető. A tér so­sem volt szép, és az autóparkolást sem oldhatták volna meg azon az elcsent nyolc méteren. (Hogy hol fogják megoldani, azt nem lehet tudni.) És mit nyertek vele? Színházat. Színházszerűséget. Mi már félig-meddig belenyugod­tunk, mert belenőttünk, hogy az örökségül kapott budapesti színhá­zak majd mindegyike szűk és ké­nyelmetlen. Általában nem a néző­térről van szó. (Bár az új színház elődjéé, a Madáché, azelőtt a Ma­gyar Színházé volt a város egyik leg­rettenetesebb nézőtere. Nyikorog­tak, zörögtek a székek, vinnyogott az erkélyen a padló, ha csak meg­moccant valaki. S ugyan melyik színházban szakítottak el ócska szé­kekből kiálló szögek több harisnyát, szoknyát-nadrágot, mint itt?) A kö­zönség rendelkezésére álló helyisé­gek, a dohányzók, büfék, folyosók szűkek voltak, kényelmetlenek, tüle­kedés, szorongás, egymás tiprása volt minden szünet. Pedig a szín­ház az előcsarnokban kezdődik. Hely kell, levegő és sima, megnyug­tató, ízléses falak. Esetleg: lehető­ség kiállításra, tárlók felállítására. (Moszkvában a Vahtangov Színház­ban például több helyet foglal el a színház múltját bemutató állandó kiállítás, nagyobb a társalgók, do­hányzók tere, mint maga a nézőtér.) Most végre, az új színházban, való­ban pihenőhely lesz a foyer. Szemben a bejárattal Barcsay Jenő mozaikját helyezték el. Ismerős kompozíció. Ezt láttuk a X. Képző­­művészeti Kiállításon? Nem ezt lát­tuk. Csak egy hasonlót. Az Miskolc­ra került. A párja ide. Ritmikusan összefonódó asszonyi alakokat ád­ .

Next