Tükör, 1968. október-december (5. évfolyam, 40-53. szám)

1968-10-01 / 40. szám

LEVELEK A nem-szabad­idő felhasználása Lassanként egész könyvtárra dagad már a sok beszéd, cikk, nyilatkozat arról, hogy miként kell vagy kellene felhasznál­nunk a pihenés óráit, a munka után fennmaradó szabad időt. Kifejtették véleményüket az orvosi, kulturális, munkapszicho­lógiai, családvédelmi és egyéb szempontok képviselői és ember legyen a talpán, aki ezt a sokféle követelményt össze tudja egyeztetni. Ideje volna most arra is fordítani figyelmünket, hogyan gaz­dálkodjunk okosan, céltudatosan, eredményesen azzal az időnk­kel, amelyet munkahelyünkön töltünk. Mert bizony van itt is tennivaló bőven. Sokat beszélünk ésszerűsítésekről, a felesleges bürokratikus sallangok elhagyásáról. De mi volna, ha ezeket a szép szavakat a magunk munkaterületén mindjárt átültetnénk a gyakorlatba is? Ha elgondolkodnánk azon, miként egyszerűsíthetnénk, gyor­síthatnánk munkánkat és azokét, akik a mi irányításunkkal dolgoznak. Fogadni mernék, nincs íróasztal szerte az országban, ahol ilyen értelemben nem változtathatnánk, javíthatnánk az eddigi mód­szereken. Ha alaposan végiggondolnánk egyetlen napunkat: mennyi felesleges, könnyen nélkülözhető dologgal töltjük saját magunk és beosztottjaink idejét, meglepő eredményre jutnánk. És mi mindenre használhatnánk fel jobban, okosabban az ezek elhagyásával felszabaduló perceket, órákat! Lehet, sőt bizonyos, hogy kiderülne: környezetünkben egy vagy több íróasztal feles­leges. Baj ez? Semmiképpen. Elegendő üres íróasztal vagy­­ munkapad várja gazdáját a közeli vagy távolabbi szomszédban. " De munkánk racionalizálása csak az egyik dolog. A másikat úgy fogalmaznám meg, hogy ha a munkahelyen vagyunk, ak­kor valóban dolgozzunk is. Meggyőződésem, hogy ezzel a prob­lémával szembe kell néznünk és mielőbb tesszük ezt, annál jobb. Nyitott szemmel járunk valamennyien a világban. Meglátjuk, helyesen, az egyes építkezéseken jelentkező lazsálásokat, gyári lógásokat, a kereskedelmi hálózatban hasonló okokból elhara­pódzó nemtörődömséget, egyes hatóságok lelketlen ügyintézé­sét. De miért nem látjuk meg ugyanakkor a magunk hibáit, bürokratizmusát, aktatologatását, elkényelmesedését? A napokban elgondolkoztató riportot olvastam egyik újságunk­ban. A riport írója egy nagy gyárunkat kereste fel, hogy nyo­mozzon az „elveszett percek” után. Különös adatokra bukkant, miközben azt kereste, mi minden akadályozza abban az egy gyárban a munkaidő helyes és becsületes kihasználását. Az okok között megtalálta a totózókat és közönségszervezőket csakúgy, mint a munkaidő alatti tízórai vásárlókat, kvarckúrát végigcsinálókat, fogkezelésre járókat és hasonlókat. De ilyen ok az is, hogy különböző tanácsok, OTP-fiókok, házkezelési ki­­rendeltségek, elektromossági és gázellenőrök rendszeresen és gyakran indokolatlanul rabolnak el sok-sok munkaórát abból, amit a dolgozók a termelésben tölthetnének el. Nem lehet ezen segíteni? Dehogynem. Csak kis jóakarat, belátás és mindenek­előtt rugalmasság kellene hozzá. És azt se felejtsük el, amit már ezerszer elmondtak, hogy vég­eredményben mindenki, aki ma ügyintéző, holnap mint ügyfél jelentkezik valahol. Kemény István postás az Urániába. Na­ponta százait hozta a leve­leknek, összesen több mint 1600-at. Megható volt a laikus megfigyelők segíte­ni akarása, igyekezete, ön­zetlen jószándéka, amellyel a sorokat írták és az áb­rákat rajzolták. Mindenki írt: a 8 éves kislány, a 76 éves földműves, a Kossuth­­díjas író vagy fizikus és az írott betűkkel erősen hadi­lábon álló tanyasi öreg né­niké. írtak Budapestről, írtak a nyugati, keleti és déli ha­tár melletti városokból és falvakból, írt a tüzértiszt,­­hivatkozván a lövedékek terén szerzett sok éves ta­pasztalatára, megfellebbez­hetetlen ítéletét vetette pa­pírra, írt a repü­lőszakértő hazánk légterébe került idegen repülő szerkezetről, írt az ipari tanuló, szinte restellkedve, hogy nem tudta megbecsülni az égi­test nagyságát és félénken tette hozzá: kinyújtott kar­ján levő kisujjával le tud­ta fedni a jelenséget. Itt tehát mindenki, aki csak tehette, 1600 levél feküdt az Uránia asztalain és pol­cain. És az 1600 jószadé­­kú, az igazságot híven le­írni akaró levél küldői csaknem 1600 különféle módon látták ugyanazt a jelenséget. A leírások voltaképp csak egyetlenegy tényben egyez­tek meg: láttam valamit. De hogy mit, mikor, ho­gyan, hol, merre, mennyi ideig, az néha olyan töké­letesen különbözik egy­mástól, mintha nem egy és ugyanazon lá­tv­ányban lett volna részük a laikus meg­figyelőknek. Milyen alakú volt a lát­vány? A levelekből mintegy száz különféle alakot jegyeztem ki. Akad szép számmal kö­zöttük geometriai alak: gömb, félgömb, henger, kúp, háromszög, négyzet, téglalap, sokszög, ellipszis. A többség azonban szivar, hal, esőcsepp vagy hasonló alakot jelöl meg összeha­sonlításképp. Szokatlanul gazdag fantáziára vall a többi levélben szereplő alak. Idézzünk néhányat: kihegyezett neoncső, csó­nak, égő vadlúd, lopótök, papírsárkány, ceruzavédő, üstökös, bukórepülést vég­ző madár, úszó akna, buzo­gány, lengő fátyol, pont, felkiáltójel, csillag, utas­­szállító gép törzse, ágyúlö­vedék, köcsög, cilinder, fél­hold (homorú fele hátul), félhold (homorú fele elöl), orsó, ék, nyújtott diszkosz, kígyó feje, seprű, répa, jól megnőtt cukorrépa. Az emberek hajlamosak tehát, hogy fantáziájukat szabadjára engedjék, ha látnak egy jelenséget az égbolton. Így alakult ki az elmúlt esztendőkben a re­pülő csészealjak legendá­ja is. . DR. PONORI THEWREWK AUREL, az Uránia Csillagvizsgáló igazgatóhelyettese LEGENDA A REPÜLŐ CSÉSZEALJRÓL (Megjelent a 37. számban) A cikkíró megemlíti, hogy 1954. október 15-én, a kora reggeli órákban, feltűnő fényjelenség futott végig a nyugati égbolton. Az Uránia Csillagvizsgáló akkor felhívta a szemtanú­kat, írják meg, mit láttak. Erről van figyelemre mél­tó tapasztalatom. A következő napokban duz­zadt levéltáskával járt a EGYIK ÖRÖM 36 ARANYÉREM (Megjelent a 37. számban) A magyar atlétika történe­tében már sok nagy futó volt, többen szerepeltek a világranglista élén is, de viszonylag kevesen szerez­tek érmeket az eddigi olim­piákon. 1896-ban a sort Szokoly Alajos nyitotta meg, Athénban a százmé­teres síkfutásban harmadik lett. Ugyancsak az első olimpián Dáni Nándor 800 méteren másodikként fu­tott a célba, míg a mara­toniban Kellner Gyula ezüstérmet nyert. Futóink következő érmére sokáig kellett várni. 1952- ben a 4 X 199 méteres férfi váltónk a harmadik helyet szerezte meg. Sikeres volt az 1956-os olimpia is, ezen két ezüstérmet szereztünk, az egyiket Rozsnyói Sán­dor a 3000 méteres akadály­futásban, a másikra külö­nösen jól emlékszem, mert ezt én szereztem tízezren a szovjet Kuc mögött. Futóink legutolsó érme Ró­zsavölgyi István teljesít­ményének köszönhető, aki 1060-ban Rómában ezeröt­­száz méteren harmadik lett. Sokan kérdezik mostaná­ban tőlem, hogy mit várok futóinktól Mexikóban. Vé­leményem szerint elsősor­ban Mecser Lajos esélyes arra, hogy érmet szerez. Három számra is nevezték, de én úgy gondolom, hogy tízezren szerepelhet a leg­jobban. Különösen nagy megterhelést jelentene, ha mindhárom távon indulna, már csak a program sűrí­­tettsége miatt is. Október 13-án lesz a tíz­ezer döntője. 15-én rende­zik az ötezer előfutamát, 17-én a döntőjét, majd pe­dig 20-án kerül sorra a maratoni futás. Sok pihe­nőt nem kap tehát az a hosszútávfutó, aki mind a három számban indulni akar. Ez minden olimpián így volt, de most nagyobb a konkurrencia, mint elő­zőleg, ezért nem tartom va­lószínűnek, hogy egy atléta öt-, tízezren és maratoni­ban egyformán jól tudjon szerepelni. KOVÁCS JÓZSEF atléta edző MMjfifyirimMirjr&MW 2 □ KÉPES POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP FŐSZERKESZTŐ: VETŐ JÓZSEF H. FŐSZERKESZTŐ: BÁCSKAI LÁSZLÓ MŰVÉSZETI SZERKESZTŐ: POLBÁRT OSZKÁR OLVASÓ SZERKESZTŐ: ZÁGONI FERENC HAZAI TUDÓSÍTÁSOK: BALOG JÁNOS KÜLFÖLDI RIPORTÁZS: TARJÁN IMRE KULTURÁLIS ÉLET: VÁRKONYI ISTVÁN * FOTOFŐMUNKATÁRS: REISMANN JÁNOS FŐMUNKATÁRS: MAJOR OTTÓ KARIKATÚRA: KAJÁN SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VIK­., GYULAI PÁL U. 14. TELEFON: 137-660 POSTAFIÓK: BUDAPEST 8. PF­M. KIADJA: A HÍRLAPKIADó vállalat FELELŐS KIADÓ: CSOLLÁNY FERENC TERJESZTI A MAGYAR POSTA ELŐFIZETHETŐ BÁRMELY POSTAHIVATALNÁL A KÉZBESÍTŐKNÉL, A POSTA HÍRLAPÜZLETEIBEN ÉS A POSTA KÖZPONTI HÍRLAP IRODÁNÁL (BUDAPEST V., JÓZSEF NÁDOR TÉR 1 SZ.) ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓNAPRA 14,- FORINT NEGYEDÉVRE 48,- FORINT EGY ÉVRE 192,- FORINT 68.3517 100 ÉVES AZ ATHENAEUM NYOMDA BUDAPEST, ROTÁCIÓS MÉLYNYOMÁS FELELŐS VEZETŐ: SOPRONI BÉLA IGAZGATÓ INDEX 25817 A címlapon: A titkárnő. .....Tulajdonképpen önálló munkakör ez, néha személyes döntést igényel.. Cikkünk a 6-7. oldalon. Fotó: Farkas Tamás A hátlapon: Fennállásának tizenkettedik szezonjára készül az Egyetemi Színpad. Cikkünk a 23-24. oldalon. Fotó: Farkas Tamás

Next