Új Tükör, 1982. január-március (19. évfolyam, 1-13. szám)
1982-01-03 / 1. szám
zerinti három „Gauchos Uruguayos” álunk ritkán látható bravúrt mut be, eszközeik távoli rokonaik, a gyár puszta csikósainak karikás órára emlékeztetnek. Nem is tudjá,k a nézők mindig követni a mutatnyt, amely a szem és fül számára ,ikrán ellenőrizhetetlen és követetlen fordulatokkal, zajhatásokkal veri el a közönséget. Eleinte csalkozunk, hogy Williams Althoff kuszában a macska nem ragadja ■ig a galambot, a róka nem akarja ■egkóstolni kedvenc húsát, az élő lift. combját. Később még jobban meglepődünk, amikor Addi Enders rszarvúja köröz a porondon és az iomár fel is ugrik a hatalmas nagy agadozó hátára. Williams Althoff társulatának vaamennyi számán érződik, kíméleten harc folyik a cirkuszok létéért, sak az létezhet, aki a látványosságai, az izgalommal és váratlanul be tdja csalogatni az embereket a pnztárhoz. (Képünkön a „Gauchos uguayos” nevű szám) Molnár Károly * 1 VALAMI NINCS -ÍNDBEN Idó Györgyi és Szentpál Onika estje Sokszínű, a derűs humortól a fanyar szatíráig, sőt tragikomikus felhangú jelenetig terjed az a skála, amit Szentpál Mónika és Bodó Györgyi előadóestjén megszólaltatott. A Rátkai Márton Munkás-Művész Klubban tartott bemutató elsősorban intellektualitásával hatott. Köznapjaink apró kellemetlenségeinek pellengérre állítása mellett — Hentesnél, A választék stb. — a kispolgári lét olyan szatírája, mint Gyurkovics Tibor jelnete az Autószerelem, emberi létink relativitásáról elmélkedő Tamó Sirató Károly Ordítozás a Holoménből című írása, Hans Magnus Enzensbergernek már a relativitáson is túlmenő, az emberiségnek önmaga ellen forduló figyelmeztetéséig. Az átnevelés nehézségei, az est mai világunk ellentmondásokkal teli keresztmetszetét adta. A könnyed humort, a filozófiai ihletettségű groteszket, a csúfolódó szatíra hangját egy előadói estbe tömöríteni nem mindennapi nehéz feladat, szigorú fegyelem és gondolati koncentráltság kellett hozzá. Nem volt könnyű az est koreográfiájának megtervezése sem, ez is minden erőltetettségtől és fölösleges mozdulattól mentes, pontos, és a mondanivaló megértését, a szerepváltások világos fölismerését szolgálta. A magyar pódiumművészet ma virágkorát éli; Szentpál Mónika egyik legszínvonalasabb képviselője ennek a műfajnak. Bodó Györgyivel együtt most is elgondolkodtató, igaz gondolatokkal teli esttel ajándékozták meg közönségüket. (Képünkön Bodó Györgyi, Szentpál Mónika) Szabolcsi Gábor HÚSZ NAP HÁBORÚ NÉLKÜL Szovjet film Halkszavú háborús filmet rendezett Konsztantyin Szimonov elbeszéléséből Alekszej German. A háború ezúttal nem a fronton dúl, nem hangos robbanások közepette söpör a vásznon. Az embere szívébe, lelkébe, idegrendszerébe költözött, onnan szedi áldozatait a messzi hátországban. Sok apró drámát fűzött föl egy történeti szálra a rendező. Főhőse a haditudósító, aki húsznapos szabadságra utazik Taskentba, evakuált barátaihoz, elvált feleségéhez. A hosszú vonatúton egy repülős kapitány önti ki neki a szívét, elmeséli, hogyan csalta meg a felesége, míg a fronton harcolt, és hogyan bocsátott meg neki végül. Taskentban elesett barátjának családját keresi föl, zavartan ácsorog az ajtóban a tehetetlenül szitkozódó feleség láttán, nem tudja mivel vigasztalni. Az óváros picinyke házacskáiba zsúfolódott moszkvaiak hozzátartozóikról kérdezgetik, egy törékeny asszony tanácsot kér tőle, vajon meddig várjon férje levelére, ha hónapokig nem ír, vajon élhet-e még. És közben itt béke van, szilveszter, lampionokkal, konfettivel köszöntik 1943-at. A színházban próbálnak, filmet is forgatnak a stúdióban, éppen az ő novellájából. Csendes szerelemféle is szövődik egy magányos elvált asszonnyal. Eltelik a húsz nap háború nélkül, semmi különös nem történt, csak éppen emberek éltek a vásznon. Filmet láttunk. Székely Gabriella MAJD MEGLÁTJUK, HA MEGÉRJÜK Színes jugoszláv film Jól felszerelkezött mai témával a Milivoj Pahlovski—Bruno Gamulin rendezőpáros. Annyi társadalmi problémát gyömöszöltek a filmjükbe, hogy csak győzzük kipipálni. Hallhatunk a nemzedéki ellentétekről (a fiatalok önállósági vágyát a szülők nem értik meg), aztán a fiatal értelmiségiek elhelyezkedési gondjairól (a diplomázó építészhallgatók szárnyaló fantáziáját lakótelepi makettba zárják), majd a felnőtt társadalom korruptságáról (a tervezőintézet igazgatója villával ajándékozza meg a beruházót, hogy az ő tervét fogadják el), és végül természetesen szembekerülünk a családalapítók lakásínségével. A szerteágazó társadalmi körképet romantikus szerelmi történet szövi át: a nincstelen egyetemista fiú szeretné feleségül venni a gazdag szülők egyetlen lányát. Túlságosan sokat markoltak az alkotók, és éppen a dolgok sűrűre csú tott ajánlat szott ki az ujjaik közül. A valóság zárkózottabb, mint gondolnánk, nem olyan könnyű benne leltározni. Sz. G. Hanglemez HOTEL MENTHOL Hungária együttes Szokás volt valaha a történelem átmeg átdolgozása. Csoportképekről egyszer csak eltűntek arcok, a persona non gratákat visszamenőleg megszüntette a retusőri igyekezet. A kollektív memória befolyásolásának épp az ellenkezőjét végzi napjainkban a Hungária együttes, ők a semmiből alkotnak meg egy olyan korszakot, amely sohasem létezett: a magyarországi rock and roll-mánia korát. A rendelkezésükre álló eszközökkel bestoppolnak egy történelmi hiátust; visszamenőleg törvényesítenek sok mindent, ami a maga korában törvényen kívüli volt. Igen, valóban gátlástalanul hazudnak. Csakhogy ez kegyes hazugság: senki sem veszi komolyan, de jólesik végighallgatni. A jampecok a Chevroletben agybafőbe nyomják a dudát? Persze hogy ökörség. A jampecok (amíg így hívták őket) legföljebb körülbámulhatták a középületek előtt parkoló, DT rendszámú Chevroleteket. Kitört a pesti limbó-láz? Soha nem tört ki, és most már nem is fog. Az egyetlen „láz”, amely valóban kitört annak idején, a twist volt — a hatvanas évek elején. Aki élt már akkor, bizonyára emlékszik: hatalmas lélegzetet vett az ország, és a légáramlat beszippantott mindenfélét — értéket, vacakot vegyesen. Habzsoltuk az absztrakt művészetet és a tévékrimit, az orkánkabátot — és a twistet. Hungáriáék ma nem tesznek mást, mint hogy visszatolják ennek a lélegzetvételnek az idejét körülbelül egy évtizeddel. Megteremtik azt a korszakot, amelyben nálunk senkinek nem volt része. Elhamarkodott ítélet ezt nosztalgiának nevezni. Nosztalgiát csak az iránt érezhet az ember, amit átélt. A Hungária csupán játszik — szavakkal, ritmusokkal, dallamokkal, külsőségekkel , végeredményben egyetlenegy gondolattal. S az, hogy dalaikban ráismerünk valamire, amit sosem láttunk, azt bizonyítja, hogy jól csinálják. (Pepita) Révbíró Tamás Kiállítás PICASSO GRAFIKAI Szépművészeti Múzeum A bejárattal szemben levő tárlóban néhány műtárgyvásárlással, -ajándékozással kapcsolatos levelet helyeztek el a rendezők: Clovis Ságot és Henry Kahnweiler 1911-ben írt sorait, s azokat, amelyekkel Petrovits Elek mondott köszönetet Hatvany Ferenc ajándékáért, az Anya gyermekével című 1904-es akvarellért. Azt is jelzik e dokumentumok, hogy mikor került a múzeumba a Picasso-grafikák zöme, és azt is persze, mit láthatunk, s mit nem a művész születésének századik évfordulója alkalmából rendezett bemutatón. Kezdve az utóbbin: nincs mű, amely a modern művészet úttörőjét, a kubista Picassót mutathatná be, s ez körülbelül olyan hiányosság, mintha például a másik „százévesről”, Bartókról szólva, szót sem ejtenénk a népzenéről. Bemutathatják azonban a rendezők Picasso korai, a kék és rózsaszín korszakban készült rézkarcait, hidegtűit, s ízelítőt adhatnak a már idős, világhírű mester munkásságából. Az ötvenes-hatvanas évek termését néhány litográfia képviseli. A művek két csoportja között, mintegy átvezetésül, a „klasszicista” korszak egyik alkotása, a Két ülő nő című 1930-as rézkarc kapott helyet. Szegények, Szegényes teríték, Pihenő komédiás — a korai lapok a kifogástalan mesterségbeli tudás mellett egy páratlanul érzékeny lélek rezdüléseiről, a „megalázottak és megszomorítottak” felé irányuló együttérzéséről beszélnek. A kései grafikák azt érzékeltetik, hogy alkotójuk mindvégig a szó legnemesebb értelmében vett elkötelezett művész maradt. Az a mediterrán derű, amely a művészet és a valóság, a férfi és a nő, a test és a szellem kapcsolatát elemző lapjairól árad, azt tanúsítja, hogy legmeghökkentőbb gesztusaival, legforradalmibb újításaival sem törekedett másra, mint az élet, a világ igazságainak mind tökéletesebb birtokbavételére. (Képünkön a Vándorkomédiások című hidegtakaró) P. Szabó Ernő 1 □ 3