Tündérvásár, 1925 (1. évfolyam, 1-40. szám)

1925-03-29 / 1. szám

Gyermekszínjáték egy felvonásban — írta: Altay Margit Szereplők: Anyuska K “* i Annu*, , [„„.ä,,,,;, Zsuzsüka ) A baba I. JELENET. Mariska, Annuska, Zsuzsika. -(Mikor a függöny felgördül, nagy lárma van a színpadon, a kis­lányok civakodnak.) Mariska (roppant a lábéval): Azért nmnes igazatok! Annusk­a és Zsuzsika (egyszerre). Csak azért is, csak azért is! Mari­sk­a. Csak azért se! Annus­ka. Oh, te összeférhetetlen! Min­dig találsz valami okot a veszekedésre. Zsuzsika. Csak azt sajnálom, hogy át­jöttem hozzád. Mariska. Ti vagytok az okai a veszeke­désnek, mert ti mindent jobban akartok tudni. Annuska: S te, persze, azt hiszed, hogy­ mindig neked van igazad! Zsuzsika. Mindig, mindig így van ez veled! Te, veszekedő! Mariska (félvállról): Ha nem tetszem, ne barátkozz velem! Zsuzsika. Nem is, addig, amíg meg nem javulsz. Annuska. Gyere, Zsuzsika! (Annuska és Zsuzsika cl.) II. JELENET. Mariska (egyedül): Bánom is én! Hát csak menjenek! Úgy sem mulatságos velük játszani! Egy cseppet se fogok utánuk bán­kódni! Hogy is ne! Azt hiszik, sírni fogok! no persze! Jobban mulatok én egyedül. Hi­szen sohasem adnak nekem igazat! III. JELENET. Mariska, Anyuska. Any­us­ka (kalappal a fején, belép). Pá, gyerekek, csak búcsúzni jöttem be. (Megle­petve látja Mariskát egyedül.) Ah, hát te egyedül vagy? Hol van Annuska. Zsuzsika? Mariska. Hazamentek. Anyuska. Hazamentek!... Szóval megint a régi história. Alig, hogy együtt vagy a leánykáikkal, civódol velük. Mariska, Mariska, a te összeférhetetlen természeted igazán el­szomorít. Mariska, Anyuska, de mikor ezek a lányok mind olyan kiállhatatlanok! Ők az erőszako­sak! Hát mért nem adnak nekem igazat? Anyuska. Mert te nem az igazat keresed, hanem a veszekedést. Mariska. Hát mondjuk, hogy csakugyan összeférhetetlen a természetem, akkor is ők a hibásak. Miért olyan érzékenyek? Anyuska. Istenem, hiszen élő emberek és nem bábok! Mariska: Oh, bárcsak bábokkal játszhat­nék! Azok voltak mindig az én legkedvesebb barátnőim!! Azokkal sohasem vesztem össze! Anyuska. Kivéve, ha néha a földhöz csaptad őket! Mariska: Oh, az csak véletlenül történt. (Kérőén.) Anyuskám, édes jó anyám, vegyél nekem még egyszer babát. Hiszen már annyi­szor kértelek erre. Látod, ha így magamban vagyok, olyan szépen eljátszanék Vele. (Kö­nyörög.) Tedd meg, édes anyuskám! Anyuska. Most azonnal? Mariska: Igen, anyuskám, igen, igen! Lá­tod, engem untatnak az igazi gyerekek, velük mindig azt kell játszanom és tennem, amit ők akarnak Jaj, de jó lesz, ha egy babát kapok (hízelegve), mert ugy­e kapok? Anyuska. Sajnállak, hogy így magad maradsz, játék és társaság nélkül. Hát mi­után úgyis útra indulok, küldök neked innen a játékosboltból babát. M­ariska (mama nyakába borul): Oh, te vagy a legédesebb anyus a világon! Anyuska. S te igazán a legkevésbbé ér­demled ezt meg. (Bl.)

Next