Tündérvásár, 1925 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1925-03-29 / 1. szám
Gyermekszínjáték egy felvonásban — írta: Altay Margit Szereplők: Anyuska K “* i Annu*, , [„„.ä,,,,;, Zsuzsüka ) A baba I. JELENET. Mariska, Annuska, Zsuzsika. -(Mikor a függöny felgördül, nagy lárma van a színpadon, a kislányok civakodnak.) Mariska (roppant a lábéval): Azért nmnes igazatok! Annuska és Zsuzsika (egyszerre). Csak azért is, csak azért is! Mariska. Csak azért se! Annuska. Oh, te összeférhetetlen! Mindig találsz valami okot a veszekedésre. Zsuzsika. Csak azt sajnálom, hogy átjöttem hozzád. Mariska. Ti vagytok az okai a veszekedésnek, mert ti mindent jobban akartok tudni. Annuska: S te, persze, azt hiszed, hogy mindig neked van igazad! Zsuzsika. Mindig, mindig így van ez veled! Te, veszekedő! Mariska (félvállról): Ha nem tetszem, ne barátkozz velem! Zsuzsika. Nem is, addig, amíg meg nem javulsz. Annuska. Gyere, Zsuzsika! (Annuska és Zsuzsika cl.) II. JELENET. Mariska (egyedül): Bánom is én! Hát csak menjenek! Úgy sem mulatságos velük játszani! Egy cseppet se fogok utánuk bánkódni! Hogy is ne! Azt hiszik, sírni fogok! no persze! Jobban mulatok én egyedül. Hiszen sohasem adnak nekem igazat! III. JELENET. Mariska, Anyuska. Anyuska (kalappal a fején, belép). Pá, gyerekek, csak búcsúzni jöttem be. (Meglepetve látja Mariskát egyedül.) Ah, hát te egyedül vagy? Hol van Annuska. Zsuzsika? Mariska. Hazamentek. Anyuska. Hazamentek!... Szóval megint a régi história. Alig, hogy együtt vagy a leánykáikkal, civódol velük. Mariska, Mariska, a te összeférhetetlen természeted igazán elszomorít. Mariska, Anyuska, de mikor ezek a lányok mind olyan kiállhatatlanok! Ők az erőszakosak! Hát mért nem adnak nekem igazat? Anyuska. Mert te nem az igazat keresed, hanem a veszekedést. Mariska. Hát mondjuk, hogy csakugyan összeférhetetlen a természetem, akkor is ők a hibásak. Miért olyan érzékenyek? Anyuska. Istenem, hiszen élő emberek és nem bábok! Mariska: Oh, bárcsak bábokkal játszhatnék! Azok voltak mindig az én legkedvesebb barátnőim!! Azokkal sohasem vesztem össze! Anyuska. Kivéve, ha néha a földhöz csaptad őket! Mariska: Oh, az csak véletlenül történt. (Kérőén.) Anyuskám, édes jó anyám, vegyél nekem még egyszer babát. Hiszen már annyiszor kértelek erre. Látod, ha így magamban vagyok, olyan szépen eljátszanék Vele. (Könyörög.) Tedd meg, édes anyuskám! Anyuska. Most azonnal? Mariska: Igen, anyuskám, igen, igen! Látod, engem untatnak az igazi gyerekek, velük mindig azt kell játszanom és tennem, amit ők akarnak Jaj, de jó lesz, ha egy babát kapok (hízelegve), mert ugye kapok? Anyuska. Sajnállak, hogy így magad maradsz, játék és társaság nélkül. Hát miután úgyis útra indulok, küldök neked innen a játékosboltból babát. Mariska (mama nyakába borul): Oh, te vagy a legédesebb anyus a világon! Anyuska. S te igazán a legkevésbbé érdemled ezt meg. (Bl.)