Turistaság és Alpinizmus, 1918 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 1-2. szám

Treuga Dei.* Irta: Dr. Stiassny József. Azon ellentéteket, mely a természet lelkes barátainak két táborát hosszú éveken keresztül egymástól elválasztotta, sikerült elsimítani: az ausztriai turisták és vadászok között szent a béke! A testvérháború több mint három évtizeden keresztül tartott. A vadászok, kik a turisták fellépéséig az erdők és hegyek kizárólagos urai voltak, bizalmatlansággal fogad­ták a birodalmukba betolakodó új jövevényeket, a turistaforgalom elé egyre nagyobb akadályokat gördítettek. Hogy ily körülmények között viszont a turisták sem viseltettek valami nagy rokonszenvvel a vadászok iránt, érthető, a két fél szolgálatában álló sajtó pedig ahelyett hogy az ellentéteket elsimítani igyekezett volna, csak szította a kölcsönös gyűlöletet. Az egyik oldalon „Freizügigkeit“, a másikon „Naturschutz“ volt a jelszó. A hatóságok hosszú ideig inkább csak tétlen szemlélői­rr maradtak e vértelen küzde­lemnek, míg közbejött egy esemény, mely nemcsak a közönség szélesebb rétegeit fog­lalkoztatta, hanem a hatóságokat is állásfoglalásra bírta. Mint ismeretes, a „Gross-Glockner“ vidéke magánterület. Az 1887-ben történt birtokrendezés alkalmával azon telekkönyvi jószágtest, melyhez az osztrák alpesek ezen gyöngye is tartozik, tényleges birtoklás jogcímén Dr. Aichenegg József császári köz­jegyző nevére íratott, ki azonban a turisták iránt jóindulattal viseltetett. Halála után a viszonyok megváltoztak, az örökösök szemei előtt fantasztikus tervek lebegtek, az örök kó fönséges birodalmában hatalmas méretű szállót hozzávezető hegyi vasúttal kívántak létesíteni és így természetes, hogy a Glöckner vidékét a turisták előtt el akarták zárni. Válaszul erre Heiligenblut község, ahova a csúcs közigazgatásilag tartozik, a Glöckner vidékét keresztező valamennyi turistautat „nyilvános útnak“ jelentette ki, mely határozat ellen ismét az örökösök éltek jogorvoslattal. Ilyképen az ügy közvetlen a háború kitörését megelőzőleg a magasabb közigazgatási hatóságok elé került elbírálás végett. A közvélemény a turisták mellett foglalt állást, a napilapok hasábokat írtak az ügyről, a jogi szaklapok sem maradtak el mögöttük, így különösen a „Juridische Blätter“ c. folyóiratban Dr. Lenhoff Artur éles jogászi gondolkozásra és nagy készültségre valló cikkben tört lándzsát a turisták igazáért. A vadászati és turistaérdekek összeegyeztetése ettől fogva úgyszólván állandó témája lesz úgy a turistafolyóiratoknak, mint pedig az osztrák vadászszövetség lapjának, de a hangnem, melyben az ezzel összefüggő kérdéseket tárgyalják, már nem a régi. Néha-néha közbeharsog még egy disszonáns hang, de azért úgy látszik, hogy az oktalan gyűlölségnek kora már letűnt, mindkét részről a megértést keresik és hamarosan ki­tűnik, hogy a vadászok és a komoly szervezett turisták felfogása között lényeges elvi ellentét nincs. Elősegíti a közeledést, hogy egy közös ellenség jelenik meg a porondon . A Magyar Turistaszövetség tanácsa 1. évi június havában tartott ülésén a vadászati és turista­érdekek összeegyeztetésére irányuló állandó törekvés kapcsán foglalkozott a külföldi szaklapokban megjelent ily vonatkozású cikksorozatokkal és megbízta szerzőt egy összefoglaló tanulmány készítésével. Fenti cikk ■ezen tanulmánynak képezi részét. (Szerkesztő.) 15

Next