Turul 1930 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló cikkek - Follajtár József: Az Ocskói Ocskay-család I.
a tatárjárás idejében Luchung várában lakott s a tatárok ellenében várát védelmi állapotba helyezvén, abba testvéreit, rokonait családostul befogadta.. István egy ideig ellenállt a tatárok rohamának, de végül a túlnyomó erő rokonaival együtt megölte. Az Ocskay-család körében fennmaradt hagyomány szerint Luchungi Istvánnak, a vár urának neje, Mária, Máté nevű hű szolgájával megmenekült a tatárok dühe elöl és Cseklész várában talált menedéket. A feldúlt luchungi vár omladékait dubováni várnak nevezték. Luchungi István utódjai, nevezetesen unokája Salamon 1289. évben és ennek fia , István 1320-ban de Dub előnevet használnak. A nevezett Salamon kérésére 1279-ben volt határjárás ; ez a család legrégibb okmánya. Ugyanő 1289-ben Dubován területének egy részét comes Boghlának zálogosította el, kiről az a nyitrai püspökre szállt s ezen elzálogosított földterület beolvasztatott a nyitrai püspökség birtokát képező szomszéd vogyerádi pusztába. Fia, István 1302—1320. évek között említtetik. Comes Abától Dub falut, Gerencsért és Lehotát nyerte adományul 1302-ben, ezt Csák Máté 1316-ban s Róbert Károly 1320-ban megerősítik. István a cseh Vencel pártján állott, majd Csák Máté zászlaja alatt küzdött Róbert Károly ellen, mint Jókő várának kapitánya ő adta át azt Földváry Jánosnak, Róbert Károly vezérének. Róbert Károly mindenképpen meg akarta nyerni Miklóst, azért fiának, Ábrahámnak 1320-ban Duboványtól három órára fekvő Ocskó falut adományozta. Ennek utódai az Ocskay nevet vették fel, megtartván csupán csak a «duboványi» prédikátumot. István fia , Miklós 1324—1349 és fia, Jakab 1366 táján élt. Duboványért pereskedett. Nagy Lajos királlyal Olaszországba ment s ott meghalt. A már említett Ocskai Miklós (Ábrahám fia) ocskói Kozma elhúnytával Ocskó völgyét örökölte s ugyanitt telepedett le családjával. Két fiával Vencel pártján küzdött (?). Idősebbik fia, János, Csák Máté seregében küszdvén, Zemplén vármegyében vesztette el életét, ifjabb fia Lyak de Ochk. Ennek korából fennmaradt a garam melletti apátságtól egy okmánymásolat, melyben az áll : A. D. 1372. Lyak de Ochko condescentiam suam ad annum D. 1187 ex tribus fratribus Chuman, Saffel et Hemus nobis presentibus exhibuit. (!) Lyak, Máté fiától született az imént említett Lyak de Odik, ki a XIV. század közepén élt. Részt vett a Kis Károly elleni összeesküvésben. Zsigmond király őt sok jótéteményben részesítette. E Lyak unokája (János fia), István a XV. században Zsigmond alatt kitűnően katonáskodott. Lyak második fia : Miklós, Bosnyák melléknévvel élt. Nagy Lajos korában Banyaluka kapitánya volt. Lyak harmadik fia : Imre 1379—1421-ben élt. Dub Salamon ivadékainak kihaltával Dubován birtokában jutván, ezt testvéreivel megosztotta. Imre eszközölte ki, hogy Ocskó, Dubován és Tyapko (!) mindenkor az Ocskay-család férfiágánál maradjon s a leányágnak a quartalitium fizettessék ki. Imre Ocskóra és Dubovánra nézve pallósjogot nyert Zsigmond királytól. Imre fia , Mihály 1444-ben esett el a várnai csatasíkon. Imrének másik fia, Endre, I. Ulászló királytól új adománylevelet eszközölt ki Cseklészre. Három fia : Zsigmond, Ferenc és István, atyjuknak 1442-ben bekövetkezett halála után Ocskó birtokát három részre osztották fel. Endrének Ferenc fia Surányi Agátát bírta nőül. 1502. évben adományt nyert nejének birtokaira stb. stb.» Ennyit jegyeztem ki az «állítólagos» családi okmányok alapján előadott történetből. Ugyebár remek kis leszármazás. Egyenesen Attilától vezethetni le egy családot, s hozzá egy csomó oly kiváló őssel bírhatni, kik a név fényéhez hagytak vagyont, gazdagságot, s mindezt hiteles iratokkal igazolva , nem utolsó dolog. Ha igaz volna! Ámde ez a beállítás nemcsak hogy hamis, de egyben képtelenség ; annyira az, hogy annak egész elbeszélésére mit se építhetünk. Magát a mesés mondókát sorról-sorra, mondatrólmondatra cáfolni : felesleges és hosszadalmas munka lenne. Én kevés kivétellel ugyanazon forrásból merítettem, ugyanazon okmányokat használtam, mint az elbeszélő : Ocskay Alajos és utána fia, Ocskay Gusztáv. Mert illik, hogy megnevezzem a két társszerzőt. Ocskay Alajost mindazok, kik ! L. Jedlicska Pál : «Kiskárpáti emlékek Éleskötől—Vágújhelyig» című munka 346., 347. és 426—427. 11., továbbá Ocskay Gusztáv : Vasút mentén 35—36. 11., és ugyanannak : Reminiscenciák a múltból, valamint Ocskay brigadéros igazi életrajza című műveit. Jedlicska művében közölve van a családja, melyről Kempelen is megjegyzi (M. Cs. VIII. 36—37), hogy gyanús, mert 200 évre 13 ízt tüntet fel. 2