Turul 1930 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló cikkek - Follajtár József: Az Ocskói Ocskay-család I.

a tatárjárás idejében Luchung várában lakott s a tatárok ellenében várát védelmi állapotba helyez­vén, abba testvéreit, rokonait családostul be­fogadta.. István egy ideig ellenállt a tatárok roha­mának, de végül a túlnyomó erő rokonaival együtt megölte. Az Ocskay-család körében fenn­maradt hagyomány szerint Luchungi Istvánnak, a vár urának neje, Mária, Máté nevű hű szolgájá­val megmenekült a tatárok dühe elöl és Cseklész várában talált menedéket. A feldúlt luchungi vár omladékait dubováni várnak nevezték. Luchungi István utódjai, nevezetesen unokája Salamon 1289. évben és ennek fia , István 1320-ban de Dub előnevet használnak. A nevezett Salamon kérésére 1279-ben volt határjárás ; ez a család legrégibb okmánya. Ugyanő 1289-ben Dubován területének egy részét comes Boghlának zálogosí­totta el, kiről az a nyitrai püspökre szállt s ezen elzálogosított földterület beolvasztatott a nyitrai püspökség birtokát képező szomszéd vogyerádi pusztába. Fia, István 1302—1320. évek között említtetik. Comes Abától Dub falut, Gerencsért és Lehotát nyerte adományul 1302-ben, ezt Csák Máté 1316-ban s Róbert Károly 1320-ban megerősítik. István a cseh Vencel pártján állott, majd Csák Máté zászlaja alatt küzdött Róbert Károly ellen, mint Jókő várának kapitánya ő adta át azt Földváry Jánosnak, Róbert Károly vezérének. Róbert Károly mindenképpen meg akarta nyerni Miklóst, azért fiának, Ábrahámnak 1320-ban Duboványtól három órára fekvő Ocskó falut adományozta. Ennek utódai az Ocskay nevet vették fel, megtartván csupán csak a «duboványi» prédikátumot. István fia , Miklós 1324—1349 és fia, Jakab 1366 táján élt. Duboványért pereskedett. Nagy Lajos királlyal Olaszországba ment s ott meghalt. A már említett Ocskai Miklós (Ábrahám fia) ocskói Kozma elhúnytával Ocskó völgyét örö­költe s ugyanitt telepedett le családjával. Két fiával Vencel pártján küzdött (?). Idősebbik fia, János, Csák Máté seregében küszdvén, Zemplén vármegyében vesztette el életét, ifjabb fia Lyak de Ochk. Ennek korából fennmaradt a garam melletti apátságtól egy okmánymásolat, melyben az áll : A. D. 1372. Lyak de Ochko condescentiam suam ad annum D. 1187 ex tribus fratribus Chuman, Saffel et Hemus nobis presentibus exhibuit. (!) Lyak, Máté fiától szüle­tett az imént említett Lyak de Odik, ki a XIV. század közepén élt. Részt vett a Kis Károly elleni összeesküvésben. Zsigmond király őt sok jótéte­ményben részesítette. E Lyak unokája (János fia), István a XV. században Zsigmond alatt kitűnően katonáskodott. Lyak második fia : Miklós, Bos­nyák melléknévvel élt. Nagy Lajos korában Banyaluka kapitánya volt. Lyak harmadik fia : Imre 1379—1421-ben élt. Dub Salamon ivadékainak kihaltával Dubován birtokában jutván, ezt testvéreivel megosztotta. Imre eszközölte ki, hogy Ocskó, Dubován és Tyapko (!) mindenkor az Ocskay-család férfiágá­nál maradjon s a leányágnak a quartalitium fizettessék ki. Imre Ocskóra és Dubovánra nézve pallósjogot nyert Zsigmond királytól. Imre fia , Mihály 1444-ben esett el a várnai csatasíkon. Imrének másik fia, Endre, I. Ulászló királytól új adománylevelet eszközölt ki Csek­lészre. Három fia : Zsigmond, Ferenc és István, atyjuknak 1442-ben bekövetkezett halála után Ocskó birtokát három részre osztották fel. Endré­nek Ferenc fia Surányi Agátát bírta nőül. 1502. évben adományt nyert nejének birtokaira stb. stb.» Ennyit jegyeztem ki az «állítólagos» családi okmányok alapján előadott történetből.­ Ugyebár remek kis leszármazás. Egyenesen Attilától vezethetni le egy családot, s hozzá egy csomó oly kiváló őssel bírhatni, kik a név fényé­hez hagytak vagyont, gazdagságot, s mindezt hiteles iratokkal igazolva , nem utolsó dolog. Ha igaz volna! Ámde ez a beállítás nemcsak hogy hamis, de egyben képtelenség ; annyira az, hogy annak egész elbeszélésére mit se építhetünk. Magát a mesés mondókát sorról-sorra, mondatról­mondatra cáfolni : felesleges és hosszadalmas munka lenne. Én kevés kivétellel ugyanazon for­rásból merítettem, ugyanazon okmányokat hasz­náltam, mint az elbeszélő : Ocskay Alajos és utána fia, Ocskay Gusztáv. Mert illik, hogy megnevezzem a két társszerzőt. Ocskay Alajost mindazok, kik ! L. Jedlicska Pál : «Kiskárpáti emlékek Éleskö­től—Vágújhelyig» című munka 346., 347. és 426—427. 11., továbbá Ocskay Gusztáv : Vasút mentén 35—36. 11., és ugyanannak : Reminiscenciák a múltból, valamint Ocskay brigadéros igazi­ életrajza című műveit. Jedlicska művében közölve van a családja, melyről Kempelen is megjegyzi (M. Cs. VIII. 36—37), hogy gyanús, mert 200 évre 13 ízt tüntet fel. 2

Next