Turul 1943 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló cikkek - Reiszig Ede: Az Újlaki-család. (Két közlemény)
AZ ÚJLAKI-CSALÁD, Első közlemény. A XV. század első felében a Hunyadi- és a Garai-családok mellett az Újlakiaknak voltak a legnagyobb kiterjedésű birtokaik Magyarországon. De míg a Garaiak mindenkor a legnagyobb gyűlölettel fordultak a Hunyadi-ház tagjai ellen, addig az Újlakiak hol az egyik, hol a másik párthoz csatlakoztak, aszerint, amint ez önző érdekeiknek jobban megfelelt. Az a nagy befolyás, amelyet Újlaki Miklós és fia Lőrinc közel kilenc évtizeden, át az események alakulására gyakoroltak, felkeltette családtörténetíróink érdeklődését az Újlakiak iránt. Wagner Károly és utána Nagy Iván a az Újlaki-családot Bakó nevezetű Miklóstól származtatják, kinek három fia közül Tót Lőrinc mester az Újlaki-, János a Héderváry-család őse. Tót Lőrinc mesternek három fia közül Kont Miklós nádor (1356—67.) terjesztette tovább a családot. Másik fia Lőkös vagy Lukács (így!) főasztalnok (1355), kinek fia volt Kont István, akit Zsigmond király 1400-ban Budán lefejeztetett. Harmadik fia Bertalan Dalmáciában esett el. De már Botka Tivadar a Századokban közzétett cikkében kimutatta, hogy a leszármazási táblán feltüntetett nemzedékek, egy kivételével (hogy Kont Miklós nádor Tót Lőrinc fia volt), mind tévesek. Karácsonyi János pedig éles megkülönböztetést tesz a két Újlaki-család között, amelynek tagjait Nagy Iván összezavarta. Karácsonyi a Csák-nemzetség Szlavóniába szakadt ágából származó Újlakiakat idősebbik, vagy első, Kont Miklós nádor ivadékait pedig ifjabb Újlaki-családnak nevezi. A Duna jobbpartján fekvő Újlak (Iilok), mely eredetileg Valkó, majd Szerém vármegyéhez tartozott, ahonnan mindkét család nevét vette, a legrégibb előttem ismert oklevelek tanúsága szerint a Vajanemzetség Mohor-ágának birtoka volt. A Mohorág utolsó sarjának, Ipolynak (Hippolit) magvaszakadtával összes Valkó vármegyében fekvő birtokait IV. Béla király 1263-ban a Csák-nemzetség Dobóczi-ágából származó I. Péter fia Domokosnak adományozta. Az adományozás ellen azonban a Vaja-nemzetség másik ágából való Ruzbold fia Lampért és Balasi óvást emeltek. Hosszú alkudozások után 1268-ban a székesfehérvári káptalan előtt úgy egyeztek meg, hogy Csák nembeli Domonkos visszaadja a Vaja-nemzetség Valkó vármegyei birtokait Lampértnak és testvéreinek, az újlaki uradalom kivételével, mert ez nem volt ősi nemzetségi birtok, hanem Ipoly nagyatyja vétel útján szerezte. Bár Péter fia Domonkost 1283. máj. 29-én IV. László király megerősítette Újlak birtokában, az újlaki uradalom csakhamar a nemzetség egy másik kimagasló tagjának , Pós mester fiának Ugronnak kezére került, aki megalapítója lett az első főúri Újlaki családnak. Pós mester fia Ugrón, aki már 1268-ban szörényi bán, majd az 1277—1280. években tárnokmester, macsói és boszniai bán volt. Az 1291. év végén megvédelmezte a macsói bánságot a Collectanea Genealogico-Historica Illustrium Hungariae Familiarum, quae jam interciderunt. Decas I. 132. 2 Magyarország Családai. XI. 389-392. 3 Kont Miklós nádor téves sarjadéka a budavári emléktáblán. Századok, 1870. 139. 4 Magyar Nemzetségek. I. 336—342. — Pallas Nagy Lexikona. XVI. 497. 5 Karácsonyi, i. m. I. 299—300. — III. 129—132. — Hazai Okit. VI. 151. 6 Fejér, V. 3. 150. Karácsonyi szerint (i. m.I. 300.) az évszám 1278-ra helyesbítendő.