Turul 1994 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Bertényi Iván: A történeti segédtudományok fejlődése Magyarországon 1951-1991 között - Második, befejező rész

I. ÉRTEKEZÉSEK ÉS ÖNÁLLÓ CIKKEK A TÖRTÉNETI SEGÉDTUDOMÁNYOK FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON 1951-1991 KÖZÖTT Második, befejező rész A középkori paleográfia tárgykörében Mezey László, majd Varjas Béla készített (egyetemi jegy­zetként kiadott) összefoglalót.143 Mezey László rendezte sajtó alá elhunyt mestere, Hajnal István a középkori írásfejlődésben az egyetemeknek meg­határozó jelentőséget tulajdonító nagy munkájá­nak 2. kiadását.144 Ugyanő hosszabb tanulmányt írt A latin írás magyarországi történetéből,145 hoz­zászólt a Pray-kódex keletkezéséhez,146 cikket kö­zölt az oxfordi Bodleian könyvtár egyik Comestor­kódexének magyar vonatkozásairól,147 valamint Az aracsi kő olvasásához 148 címmel. A régi köny­vek kötéséhez felhasznált kódextöredékek gyűj­tésével foglalkozó munkaközösséget szervezett és azt haláláig irányította.149 Mezey közreműködött a hazánkban és a környező országokban ránkma­radt kéziratos liturgikus könyvek jegyzékének Ra­dó Polikárp vezette összeállításában is.150 Az epigráfiai és paleográfiai szempontból egya­ránt fontos zsidó feliratok összegyűjtését Scheiber Sándornak köszönhetjük.1,11 A késői népvándor­láskori Kárpát-medencében fellelhető rovásírás­emlékekről Vékony Gábor értekezett,152 A székely­magyar rovásírás emlékeiről pedig Csollány De­zső ,163 Róna Tas András A szarvasi tűtartó rovás­írásos feliratáról, Kósa Ferenc A székelyderzsi ro­vásfelirat újabb megfejtési kísérletéről 154 közölt tanulmányt, Sándor Klára A bolognai rovásemlé­kekről publikált könyvet.155 Szendrei Janka a kö­zépkori magyarországi hangjegyírásokról írt.156 A magyar rovásírás eredetére vonatkozón Simon Pé­ter javasolt új elméletet.157 A paleográfusok ré­széről újabban mind nagyobb figyelemre méltatott kérdéskör az írószerek és az íróeszközök törté­nete, amelyről Horváth Jánosné és Pedroni Em­ma Anna publikáltak cikkeket.158 Itt említjük meg, hogy a közelmúltban kísérlet történt egy új történeti segédtudomány, a történeti grafológia (pszichografológia) meghonosítására, amely a múlt neves szereplőinek eredetiben ránk maradt kézírásából próbál cselekedeteik rugóira, jellemükre stb. következtetni.'50 Az új diszciplina azonban mindmáig csak kevés követőre talált ha­zánkban. A pecséttan művelőinek komoly segítséget jelen­tett a Németh Annamária tollából 1960-ban meg­jelent bibliográfia,160 amely jó összefoglalója a ko­rábban megjelent szfragisztikai irodalomnak, vizs­gált korszakunk irodalmának azonban - publiká­lása időpontjából adódón - csak egy részét öleli fel. Kár, hogy oly helyen jelent meg, ahol a róla nem tudók aligha keresik, és hogy folytatása azóta is várat magára, így az újabb időszak termését csak az évenkénti általános és szakbibliográfiák átné­zésével - például a Levéltári Közlemények hasábja­in megjelent bibliográfiák átvizsgálásával - lehet összegyűjteni. A pecséttani ismeretek bőségesebb, színvonala­sabb, szisztematikus feldolgozására (a történelem segédtudományairól publikált kötetben 161 közölt Turul LXVII. 1994/1-2. füzet

Next