Turul 1994 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Bertényi Iván: A történeti segédtudományok fejlődése Magyarországon 1951-1991 között - Második, befejező rész

fejezet kivételével) nem vállalkozott a kutatás. Kumorovitz L. Bernátnak a magyar szfragisztika nagy tudósának 1944-ben megjelent A magyar pecséthasználat története a középkorban c. alap­vető munkája a II. világháború viharában néhány példánytól eltekintve még a nyomdában megsem­misült. A kutatók úgy igyekeztek segíteni a hiá­nyon, hogy fénykép- és xeroxmásolatokban hasz­nálták a munkát, a szerző pedig a témájára vonat­kozó újabb kutatási eredményeket beleolvasztva szinte haláláig dolgozott egy második, bővített kiadáson, amely nemrégiben látott csak napvilá­got. Kumorovitz professzornak köszönhetjük a Bu­dapesti Történeti Múzeumban létrehozott nagy pecsétmásolat gyűjteményt is, amely egy hosszú, tudós élet kutatásainak eredményeként a közép­kori magyar pecséthasználat egészére kiterjedő igénnyel készült, nagy mértékben könnyítvén meg a forrásfeltáró munkát. Kumorovitz színezetlen gyűjteményével szemben az eredeti pecsétek szí­nét, sőt, többé-kevésbé súlyát is igyekszik utánoz­ni (ugyanakkor összehasonlíthatatlanul kevesebb anyagot tartalmaz) a Magyar Tudományos Akadé­mia Művészettörténeti Kutató Csoportjának pe­csétmásolat gyűjteménye. Minthogy elsősorban a művészettörténeti vizsgálatok szempontjainak a figyelembevételével állították össze, távolról sem törekszik teljességre. (Nagy hiányossága pl., hogy a nagyalakú, függőpecsétekre koncentrálva a ki­sebb, rányomott pecsétek nem kerültek be a máso­latok sorába.) Már korábban is készült néhány szép tanul­mány a pecsétnyomókról.162 Ezek azonban csak utóbb kerültek a nemzetközi szakmai közvéle­mény középpontjába, amikor a Nemzetközi Pe­cséttani Bizottság 1981-es budapesti ülésén egy előadás felhívta rájuk a figyelmet.16,1 Ezután szü­letett csak határozat a hazai pecsétnyomó-állo­mány európai méretű feltérképezésére. A munkát - a Művelődési Minisztérium segítségével - e so­rok írója irányította. A pecsétnyomók tekintetében támadt nemzetközi figyelem nemcsak gondozá­sukra és megőrzésükre késztette a muzeológuso­kat és levéltárosokat, hanem az egyes intézmé­nyekben őrzött nyomók publikálására is ösztönző­en hatott.164 A pecsétnyomatok (pecsétek) forrásbázisa is bő­vült az elmúlt évtizedekben. I. András király tör­vénybe idéző fémbillogának a párja a Bács-Kiskun megyei Mélykúton,161' Salamon király ólompecsét­je a belgrádi felsővár ásatásai során került elő.""­ Ezek mellett figyelmet keltett még a szakmában az a Szatmárcsekén lelt, problematikus „Adal­bert" királyhoz köthető idézőpecsét, amelynek tu­lajdonosát Kubinyi András pecsétpaleográfiai vizsgálatok bevonásával III. Béla királyban pró­bálta valószínűsíteni.167 Marosi Ernő Mária ki­rálynő pecsétjéről értekezett.168 Solymosi László egyik legrégibb magánoklevelünk máig fennma­radt pecsétjét egy idézőpecséttel azonosította,169 e sorok írója a XIV. századi országbírók pecsétjeit dolgozta fel.170 F Vattai Erzsébet Az esztergomi latinok kettős pecsétjéről,1­71 Érszegi Géza Kör­mend középkori pecsétjéről és címeréről érteke­zett,172 Bodor Imre, Fügedi Erik és Takács Imre a középkori főpapi pecséteket publikálta és dolgozta fel - kár, hogy nem a teljesség igényével, hanem egy másodlagos forrásgyűjteményben való előfor­dulásuk alapján.171 Kubinyi András Buda közép­kori pecsétjeit,174 Holub József Pécs város pecsét­jeit 175 és Zalaegerszeg régi pecsétjeit,176 Tompos Ernő a Soproniak középkori pecsétjeit és (külön tanulmányban) Schleifengrad Mihály soproni ko­vácsmester pecsétjét.177 Prokopp Gyula II. Lajos király pecsétgyűrűjét mutatta be.178 Külön ki kell emelnünk azokat a pecsétismerte­téseket, illetve képpublikációkat, amelyek vala­mely jelentős középkori uralkodónk tiszteletére más tudományszakok művelőivel közösen ké­szített emlékanyag keretében (Székesfehérvárott, Schallaburgban vagy Budapesten) rendezett em­lékkiállítások katalógusában mutatták be Nagy Lajos (1342-1382), Zsigmond király (1387-1437), vagy I. Mátyás (1459-1490), illetve II. Ulászló (1490-1516) és a kortárs hatalmi elit ránk maradt pecsétjeit, pecsétnyomóit.1­9 Az elmúlt évtizedek szfragisztikai munkásságát erősen jellemezte, hogy nagy mennyiségben publi­káltak az idő múlásával a megsemmisülés veszé­lyének fokozottabban kitett, koraújkori falusi pe­cséteket. Az első „tömeges" publikációt Horváth Zoltán: A jobbágyvilág alkonya Sopron megyében c. munkája jelentette, amely függelékében leközöl­te a vármegye XVIII-XIX. századi falusi pecsétje­it.181 A koraújkori délkelet-dunántúli pecsétjeink fáradhatatlan kutatója, Bezerédi Győző jópár évvel korábban is szentelt már tanulmányokat e témá­nak,181 majd - többek között a Janus Pannonius Múzeum Évkönyvében­­ cikkek sorát publikálta, a baranyai községek pecsétkataszterét is közölve.182 A Sopron- és Baranya-megyei községek mellett más vármegyék falusi pecsétanyagának feldolgo­zására is sor került. Alapos munkát végzett Hor- 2

Next