Turul 2011 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1. füzet - Beköszöntő - REISZ T. CSABA: A Brodarics-levél. A Magyar Országos Levéltár 2010. évi új szerzeményéről
arra, hogy tavaly 10 millió forintot kértünk és 8 milliót kaptunk, 2 millió forintot önrészként kellett biztosítanunk, saját költségvetésünkből. 2009 végén egy történész értesítette a MOL munkatársait, hogy Brodarics levele ismét magyarországi antikváriusi forgalomba került. A jelzést egyúttal a történeti forrásérték nyomatékos hangsúlyozásával együtt tette meg, így a levéltár kellő mértékben felcsigázott érdeklődéssel fordult a dokumentum felé. A megszabott ár, 3 000 000 forint, elképesztően magas összeg volt azért a három lapból álló levélért, a piacot ismerő levéltárosok legfeljebb 400 000 forintra becsülték a hasonló jellegű iratok forgalmi értékét. Munkatársainknak meg kellett próbálniuk árkedvezményt elérni, de azzal a tudattal, hogy a különleges iratot mindenképpen meg akarjuk szerezni, mert egyszer már kicsúszott a kezünkből. Az eladó hajthatatlansága ugyan megnehezítette e törekvésünket, de az intézmény 2010.1. félévi költségvetési helyzete, amely a 2009 nyarán elrendelt létszámstop miatt nagyobb mozgásteret nyújtott a dologi költségekben, valamint a dokumentumvásárlás NKA-finanszírozásának fenti sajátossága - talán szoros kivételként - végül lehetővé tették, hogy a levelet a kért összegért (betűnként 284 forintért, kb. 1 euróért) megvásároljuk. Az intézmény vezetőit döntésükben az a tudat is segítette, hogy az írott kulturális javak értékével az antikváriusi piac egyre tudatosabban tisztában van. Ráadásul a magántőke tezaurálási törekvésének a könyvészeti és iratanyag megszerzése is célterepe lett, és ez a helyzet a nagy pénzösszegek felhasználása vagy legalábbis rendelkezésre állása miatt a közgyűjteményi gyarapítás jelentős konkurenciáját teremtette meg. A MOL a Brodarics-levél megszerzésével és közzétételével saját küldetésére, feladataira és annak támogatására is ráirányítja a figyelmet. 2010-ben a „Brodarics-projekt" keretében e konkrét dokumentumon keresztül mutatjuk be szakmai tevékenységeinket, és egyúttal felhívjuk a figyelmet arra is, hogy külső támogatás nélkül nem lehet eredményesen szerzeményezési tevékenységet folytatni. Azért, hogy a kora újkori magyar történelemnek ez a ma embere számára is számos tanulsággal szolgáló, tisztességből és hazaszeretetből példát adó értékes forrását minél többen és többféle formában megismerhessék. 2011-ben több kiadványt készítünk és rendezvényt szervezünk a dokumentum és Brodarics személye köré. A Brodarics-levelet fakszimilében (Archív Kiadó, 2011. 1. füzet), átiratban, hosszabb-rövidebb tanulmányokkal kiegészítve több helyen is megjelentetjük, figyelembe véve az eltérő olvasói kör igényeit. Áprilisban jelenik meg a dokumentumot tudományos formában, ám szélesebb közönség számára is közlő Brodarics-emlékkönyv, amely egyúttal példa és tanúságtétel amellett is, hogy a közgyűjtemények és a tudományos kutatók hogyan tudják egymást segíteni, speciális tudásukkal egymás ismereteit elmélyíteni, kiegészíteni. Az emlékkönyv fejezeteit történész és irodalomtörténész írta, bizonyítva a szakmák közötti összefogás eredményességét. Hasonlóképpen erre törekszik a Turul 2011. évi 1. füzete, amelyben Brodarics Istvánhoz kapcsolódóan Pálffy Géza a pártváltásról, Kasza Péter a búcsúlevélről, Oborni Teréz a diplomatáról, Laczlavik György pedig a Brodarics-címerről közöl tanulmányt. Nyáron oktatófüzet, ősszel pedig Brodarics levelezésének kritikai kiadása jelenik meg, utóbbit egy zárókonferencia keretében mutatjuk be az érdeklődőknek. A szlavóniai születésű Brodarics életpályája szimbóluma a Kárpát-medencei közös történelmi sorsnak is. A horvátok a családot és személy szerint őt magát is büszkén vallják nemzetük tagjának, tevékenységének feltárását, családja, élete és működése feldolgozását szintén feladatuknak tekintik. A Brodarics-levél korábbi szomorú, most már szerencsés sorsa egyúttal felhívja a figyelmet arra is, hogy még napjainkban is számos olyan közérdekű történelmi dokumentum lappang vagy keresi fizetőképes gazdáját, amelyek mind a mai napig markáns ecsetvonásokkal árnyalhatják a korszakról alkotott ismeretünket és képzetünket. Brodarics levele hazatért. Több évszázados vándorlás, adásvétel tárgyaként kézen-közös megfordulás után oda került, ahol új, méltó szerepet kaphat. A MOL megőrzi, hozzáférhetővé teszi és bemutatja a levelet, fizikai valóságában és tartalmi értékeiben egyaránt. Egykor nem kaphatott pontos jelzetet a Haus-, Hof- und Staatsarchivban, most pótoljuk ezt mi, a dokumentum levéltári jelzete: A 319. 1526 utáni gyűjtemény, Kisebb családi fondtöredékek, No. 2443. Budapesten, 2011. március 18-án, Reisz T. Csaba a Magyar Országos Levéltár főigazgatója helye ismeretlen, a tudomány hozzáférése nem biztosított. Tanulság, hogy megfelelő támogatás vagy forrás esetén a közgyűjtemények sikerrel törekednek az értékes iratok megszerzésére, anélkül pedig mindannyian veszítünk. Ugyanakkor nem példa nélkül való, hogy az eszmei érték vagy valamely kuriozitás miatt egy iratot ilyen magas összegre tartanak. 2007. május 23-án a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a MOL-nak ajándékozta Széchenyi István 1860. április 8-án kelt halotti jegyzőkönyvét, amelyet - miután 2004-ben már védetté nyilvánította-nem sokkal korábban 1 950 000 Ft-ért, elővásárlási jogát gyakorolva vásárolt meg. A négyoldalas, előnyomott és kézzel kitöltött formanyomtatványt a soproni levéltár őrizte, majd onnan ismeretlen okból eltűnt. 1998-ban egy magánszemély vitte be a dokumentumot egy antikváriumba, ahol restauráltatták azt, majd aukcióra bocsátották (hatmillió forintra tartva keresték új tulajdonosát). Vö. Népszabadság, 2003. szeptember 8. (Kultúra-Budapest, Antikvárium rovat) és http://www.koh. hu/tartalom_archiv.php?idt=20090113130008&tog. 3 A Magyar Történelmi Társulat alapító és évdíjas tagjai a tagdíjilletmény ellenében a Századok az évi számait és a társulat Névkönyvét is megkapták. Akik nem ilyen kötelezettséggel akarták a Századokat megszerezni, azok éves előfizetési díjért vásárolhatták meg a szaklapot (ez a díj 1877-ben 6 Ft volt). A korabeli 250 forintos vételárból tehát közel 42 éven át lehetett volna előfizetést szerezni. Napjainkban a folyóirat éves előfizetése 3900 Ft, számonként megvásárolva 1000 Ft, vagyis a mostani (3 millió forintos) vételárból akár 770 évig lehetne ebből a Századokra előfizetni. A közel hússzoros „áremelkedés" jól tükrözi,hogy 100-150 évvel ezelőtt mennyivel könnyebb helyzete volt vagy lehetett volna a közgyűjteményeknek, és hogy amit nem szerzünk meg most, az mennyivel lesz drágább a későbbiekben. Csak két példa: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár azért tudta Franz Neuhauser (1770-1830) 1793-ban készült kéziratos Pest-Buda térképét (jelzete: BT 1004) megszerezni, ha jól emlékszem, 390 000 Ft + illetékért a licitáló magánszemélyek elől, mert a főváros 500 000 Ft-ig támogatást biztosított a térkép megszerzéséhez. A Bedő Antikvárium 20. aukcióján (2000. április) Lipszky János Mappa generalis regni Hungáriáé (1804-1808) térképének egyetlen fennmaradt kézirati lapja (Erdély) azért nem kerülhetett be az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményébe, mert az eredetileg 200 000 Ft-os kikiáltási ár 1 100 000 Ft +15% illetékre kúszott fel, ugyanis egy befektetőcsoport továbbadási szándékkal vásárolta meg, majd nagyon hamar 2 millióra, 2002 közepére már 10 millió forintra tartották a térképlapot. Erről a térképlapról még másolattal sem rendelkeznek a közgyűjtemények, őrzési .