Turul 2011 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

1. füzet - Beköszöntő - REISZ T. CSABA: A Brodarics-levél. A Magyar Országos Levéltár 2010. évi új szerzeményéről

arra, hogy tavaly 10 millió forintot kértünk és 8 milliót kap­tunk, 2 millió forintot önrészként kellett biztosítanunk, saját költségvetésünkből. 2009 végén egy történész értesítette a MOL munkatár­sait, hogy Brodarics levele ismét magyarországi antikváriu­si forgalomba került. A jelzést egyúttal a történeti forrásérték nyomatékos hangsúlyozásával együtt tette meg, így a levéltár kellő mértékben felcsigázott érdeklődéssel fordult a doku­mentum felé. A megszabott ár, 3 000 000 forint, elképesztő­en magas összeg volt azért a három lapból álló levélért, a pia­cot ismerő levéltárosok legfeljebb 400 000 forintra becsülték a hasonló jellegű iratok forgalmi értékét.­ Munkatársainknak meg kellett próbálniuk árkedvezményt elérni, de azzal a tu­dattal, hogy a különleges iratot mindenképpen meg akarjuk szerezni, mert egyszer már kicsúszott a kezünkből. Az eladó hajthatatlansága ugyan megnehezítette e törekvésünket, de az intézmény 2010.1. félévi költségvetési helyzete, amely a 2009 nyarán elrendelt létszámstop miatt nagyobb mozgásteret nyúj­tott a dologi költségekben, valamint a dokumentumvásárlás NK­A-finanszírozásának fenti sajátossága - talán szoros kivé­telként - végül lehetővé tették, hogy a levelet a kért összegért (betűnként 284 forintért, kb. 1 euróért) megvásároljuk.­ Az in­tézmény vezetőit döntésükben az a tudat is segítette, hogy az írott kulturális javak értékével az antikváriusi piac egyre tu­datosabban tisztában van. Ráadásul a magántőke tezaurálási törekvésének a könyvészeti és iratanyag megszerzése is cél­terepe lett, és ez a helyzet a nagy pénzösszegek felhasználása vagy legalábbis rendelkezésre állása miatt a közgyűjteményi gyarapítás jelentős konkurenciáját teremtette meg.­ A MOL a Brodarics-levél megszerzésével és közzétételé­vel saját küldetésére, feladataira és annak támogatására is rá­irányítja a figyelmet. 201­0-ben a „Brodarics-projekt" kereté­ben e konkrét dokumentumon keresztül mutatjuk be szakmai tevékenységeinket, és egyúttal felhívjuk a figyelmet arra is, hogy külső támogatás nélkül nem lehet eredményesen szer­zeményezési tevékenységet folytatni. Azért, hogy a kora újkori magyar történelemnek ez a ma embere számára is számos tanulsággal szolgáló, tisztesség­ből és hazaszeretetből példát adó értékes forrását minél töb­ben és többféle formában megismerhessék. 2011-ben több kiadványt készítünk és rendezvényt szervezünk a dokumen­tum és Brodarics személye köré. A Brodarics-levelet fakszimilében (Archív Kiadó, 2011. 1. füzet), átiratban, hosszabb-rövidebb tanulmányokkal kiegé­szítve több helyen is megjelentetjük, figyelembe véve az elté­rő olvasói kör igényeit. Áprilisban jelenik meg a dokumentu­mot tudományos formában, ám szélesebb közönség számára is közlő Brodarics-emlékköny­v, amely egyúttal példa és tanú­ságtétel amellett is, hogy a közgyűjtemények és a tudományos kutatók hogyan tudják egymást segíteni, speciális tudásukkal egymás ismereteit elmélyíteni, kiegészíteni. Az emlékkönyv fejezeteit történész és irodalomtörténész írta, bizonyítva a szakmák közötti összefogás eredményességét. Hasonlóképpen erre törekszik a Turul 2011. évi 1. füzete, amelyben Brodarics Istvánhoz kapcsolódóan Pálffy Géza a párt­váltásról, Kasza Péter a búcsúlevélről, Oborni Teréz a diplomatáról, Laczlavik György pedig a Brodarics-címerről közöl tanulmányt. Nyá­ron oktatófüzet, ősszel pedig Brodarics levelezésének kriti­kai kiadása jelenik meg, utóbbit egy zárókonferencia kereté­ben mutatjuk be az érdeklődőknek. A szlavóniai születésű Brodarics életpályája szimbóluma a Kárpát-medencei közös történelmi sorsnak is. A horvátok a családot és személy szerint őt magát is büszkén vallják nem­zetük tagjának, tevékenységének feltárását, családja, élete és működése feldolgozását szintén feladatuknak tekintik. A Brodarics-levél korábbi szomorú, most már szerencsés sorsa egyúttal felhívja a figyelmet arra is, hogy még napjaink­ban is számos olyan közérdekű történelmi dokumentum lap­pang vagy keresi fizetőképes gazdáját, amelyek mind a mai napig markáns ecsetvonásokkal árnyalhatják a korszakról al­kotott ismeretünket és kép­zet­ünket. Brodarics levele hazatért. Több évszázados vándorlás, adásvétel tárgyaként kézen-közös megfordulás után oda ke­rült, ahol új, méltó szerepet kaphat. A MOL megőrzi, hozzá­férhetővé teszi és bemutatja a levelet, fizikai valóságában és tartalmi értékeiben egyaránt. Egykor nem kaphatott pontos jelzetet a Haus-, Hof- und Staatsarchivban, most pótoljuk ezt mi, a dokumentum levéltári jelzete: A 319. 1526 utáni gyűjte­mény, Kisebb családi fondtöredékek, No. 2443. Budapesten, 2011. március 18-án, Reisz T. Csaba a Magyar Országos Levéltár főigazgatója helye ismeretlen, a tudomány hozzáférése nem biztosított. Tanulság, hogy megfelelő támogatás vagy forrás esetén a közgyűjtemények sikerrel töreked­nek az értékes iratok megszerzésére, anélkül pedig mindannyian veszítünk.­ ­ Ugyanakkor nem példa nélkül való, hogy az eszmei érték vagy valamely kuriozitás miatt egy iratot ilyen magas összegre tartanak. 2007. május 23-án a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a MOL-nak ajándékozta Széche­nyi István 1860. április 8-án kelt halotti jegyzőkönyvét, amelyet - miután 2004-ben már védetté nyilvánította-nem sokkal korábban 1 950 000 Ft-ért, elővásárlási jogát gyakorolva vásárolt meg. A négyoldalas, előnyomott és kézzel kitöltött formanyomtatványt a soproni levéltár őrizte, majd onnan ismeretlen okból eltűnt. 1998-ban egy magánszemély vitte be a dokumentu­mot egy antikváriumba, ahol restauráltatták azt, majd aukcióra bocsátották (hatmillió forintra tartva keresték új tulajdonosát). Vö. Népszabadság, 2003. szeptember 8. (Kultúra-Budapest, Antikvárium rovat) és http://www.koh. hu/tartalom_archiv.php?idt=20090113130008&t­og. 3 A Magyar Történelmi Társulat alapító és évdíjas tagjai a tagdíjilletmény ellenében a Századok az évi számait és a társulat Névkönyvét is megkapták. Akik nem ilyen kötelezettséggel akarták a Századokat megszerezni, azok éves előfizetési díjért vásárolhatták meg a szaklapot (ez a díj 1877-ben 6 Ft volt). A korabeli 250 forintos vételárból tehát közel 42 éven át lehetett volna előfizetést szerezni. Napjainkban a folyóirat éves előfizetése 3900 Ft, szá­monként megvásárolva 1000 Ft, vagyis a mostani (3 millió forintos) vétel­árból akár 770 évig lehetne ebből a Századokra előfizetni. A közel hússzoros „áremelkedés" jól tükrözi,hogy 100-150 évvel ezelőtt mennyivel könnyebb helyzete volt vagy lehetett volna a közgyűjteményeknek, és hogy amit nem szerzünk meg most, az mennyivel lesz drágább a későbbiekben.­­ Csak két példa: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár azért tudta Franz Neuhauser (1770-1830) 1793-ban készült kéziratos Pest-Buda térképét (jelze­te: BT 1004) megszerezni, ha jól emlékszem, 390 000 Ft + illetékért a licitáló magánszemélyek elől, mert a főváros 500 000 Ft-ig támogatást biztosított a térkép megszerzéséhez. A Bedő Antikvárium 20. aukcióján (2000. április) Lipszky János Mappa generalis regni Hungáriáé (1804-1808) térképének egyetlen fennmaradt kézirati lapja (Erdély) azért nem kerülhetett be az Or­szágos Széchényi Könyvtár gyűjteményébe, mert az eredetileg 200 000 Ft-os kikiáltási ár 1 100 000 Ft +15% illetékre kúszott fel, ugyanis egy befektető­csoport továbbadási szándékkal vásárolta meg, majd nagyon hamar 2 mil­lióra, 2002 közepére már 10 millió forintra tartották a térképlapot. Erről a térképlapról még másolattal sem rendelkeznek a közgyűjtemények, őrzési .

Next