Turul 2013 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

1. füzet - 1. Értekezések - PÁLOSFALVI TAMÁS: Vitézek és Garázdák. A szlavóniai humanisták származásának kérdéséhez

PÁLOSFALVI TAMÁS Vitézek és Garázdák. A szlavóniai humanisták származásának kérdéséhez A 15. századi szlavóniai humanisták, Vitéz János, Janus Pan­nonius, ifjabb Vitéz János, Garázda Péter, Megyericsei Já­nos származása és az őket egymáshoz fűző családi kapcsola­tok régóta foglalkoztatják a történet- és irodalomtudmányt.1 E kapcsolatok egy része az érintett személyek saját művei­ben található kijelentések alapján biztosra vehető,s itt a fel­adat „csupán" annyi, hogy megtaláljuk és történeti adatok­kal megvilágítsuk azokat a pontokat, amelyeken a szóban forgó családok története egymással érintkezett. Látni fog­juk, hogy e munka több esetben megnyugtató eredménnyel jár, más esetekben azonban, sajnos, csak többé-kevésbé va­lószínű hipotézisek felállításáig tudunk eljutni. A humanis­ták között feltételezett kapcsolatok egy másik része ugyanak­kor nem egykorú információkon alapul, így jobban tesszük, ha eleve eltekintünk a ránk hagyományozott ismeretektől és a forrásokhoz visszatérve csak abból építkezünk, aminek hi­telességéhez nem fér kétség. Ilyen kapcsolatnak tekinthető az idősebb és ifjabb Vitéz Jánost állítólag egymáshoz fűző kö­zeli rokoni viszony,­ csakúgy, mint az idősebb Vitéz és a Ga­rázdák közötti rokonság, amely mára történeti toposszá vált." Az alábbiakban ezért kísérletet teszünk arra, hogy a szlavó­niai humanisták családi hátterét a lehetőségekhez képest fel­térképezzük, egyben megállapítsuk, milyen valódi kapcso­latok alapján állították magukat egymás rokonainak, illetve a történeti adatok próbájának vessük alá azon közkeletű meg­állapításokat, amelyek utólag sorolták őket egyazon rokonság tagjai közé. Hangsúlyozni kell, hogy jelen írás nem tekinti fel­adatának sem a humanisták egyházi, politikai, sem irodalmi tevékenységének részletes ismertetését; az előbbire csak any­nyiban térünk ki, amennyire az a családtörténeti rekonst­rukció szempontjából elengedhetetlen. Tekintettel arra, hogy Janus Pannonius családjának történetét a közelmúltban La­katos Bálint példaszerűen rekonstruálta,­ célszerűnek látszott a tárgyalást a három másik rokonság (Kamarcai Vitéz, Ga­rázda, Megyericsei) köré szervezni, hiszen látni fogjuk, hogy ezek kapcsán mindazon problémák felmerülnek, amelyek oly hosszú ideje foglalkoztatják a kutatást. Utóbbiak megoldá­sára majd a tanulmány befejező részében teszünk kísérletet. Kamarcai (Vitéz) Bár a Kamarcai (Vitéz) család két vicebánt adott Szlavóniá­nak és két prelátust is a magyar egyháznak, eredetének tisz­tázása szempontjából ez sajnos semmiféle segítséget nem je­lent. A gyökerek ugyanis abba a korszakba nyúlnak vissza, amelyre vonatkozóan alig rendelkezünk írott forrásokkal. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a nemzetség eredetileg igen gazdag volt, hiszen azonosítható birtokaik a Drávától egészen a Körös megye szívében fekvő Jakószerdahelyig és Orbonáig nyúltak, szétszórva a kamarcai főesperesség csaknem egész területén.­ A kétségtelenül igen nagy számú „Kamarcai"-ként­ ­ Fraknói Vilmos, Vitéz János esztergomi érsek élete. Bp., 1879. 7-8.; V. Kovács Sándor: Garázda Péter. Irodalomtörténeti Közlemények, 61 (1957) 1-2. sz. 48-62.; Tóth István: Janus Pannonius származása. Irodalomtörténeti Közlemények, 69 (1965) 5. sz. 603-613.; Csapodi Csaba: Janus Pannonius kódexei és címerhasználatának kérdése. Magyar Könyvszemle, 119 (2003) 2. sz. 203-205. A további munkákra lásd alább.­­ A legismertebb Megyericsei János sírfelirata. Legutóbb 1. Szentmártoni Szabó Géza: Janus Pannonius szülőhelyéről. In: „Nem sűlyed az emberi­ség!". .. Album amicorum Szörényi László LX. születésnapjára. (Szerk. Jan­kovics József-Császtvay Tünde-Csörsz Rumen István-Szabó G. Zoltán.) Bp., 2007. 226-227. 3 Köblös József: Az egyházi középréteg Mátyás és a Jagellók korában. Bp., 1994. 376. Sonnevend Gergely: Ifjabb Vitéz János veszprémi püspök. In: Veszprém reneszánsza 2008. Veszprém, 2008. (Szerk. Kilián László és Rai­ner Pál.) 121. * Prokopp Mária: Vitéz János váradi püspök (1445-1465), királyi főjegyző majd fő- és titkos kancellár európai jelentőségű kulturális és politikai tevé­kenysége. In: Erdély reneszánsza I. (Szerk. Gábor Csilla-Luffy Katalin-Sipos Gábor.) Kolozsvár, 2009. 47.; Fábián Edit: Várad reneszánsz püspökei és reneszánsz emlékeik. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve, 30 (2005). 7. ; Lakatos Bálint: A Csezmiceiek. Adatok Janus Pannonius családjáról. In: Magistrae discipuli. Tanulmányok Madas Edit tiszteletére. (Szerk. Nemerkényi Előd.) Bp., 2009. (A Magyar Könyvszemle és a MOKKA­R Egyesület füzetei 2.) 181-192. 6 Az egyes birtokokra lásd alább. Sajnos, amint az a szlavóniai települések esetében megszokott, nagyon kevés kamarcai birtokot lehet pontosan lo­kalizálni. Az bizonyos, hogy maga Kamarca a hasonló nevű folyó mentén feküdt és Prodavizzel volt határos (Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae II-XV. Collegii et digessit Tade Smiciklas. Zagrabiae 1904-1934. [a továbbiakban: CDCr.]­V. 561-566.). Ugyanerre fekszik Molve, amelyet ugyancsak a Kamarcaiak birtokában említenek a 14. század derekán (CDCr. XIII. k. 553.). A kamarcai főesperesség plébániái között Prodaviz és Szentgyörgy után sorolnak föl egy Szent Márton egyházat, amelyet én az előbb Kernin-, majd Novaszentmártonként említett Kamarcai birtokkal azonosítanék, amelyről a család tagjait alkalmanként nevezték is (Csánki

Next