Turul 2013 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1. füzet - 1. Értekezések - PÁLOSFALVI TAMÁS: Vitézek és Garázdák. A szlavóniai humanisták származásának kérdéséhez
PÁLOSFALVI TAMÁS Vitézek és Garázdák. A szlavóniai humanisták származásának kérdéséhez A 15. századi szlavóniai humanisták, Vitéz János, Janus Pannonius, ifjabb Vitéz János, Garázda Péter, Megyericsei János származása és az őket egymáshoz fűző családi kapcsolatok régóta foglalkoztatják a történet- és irodalomtudmányt.1 E kapcsolatok egy része az érintett személyek saját műveiben található kijelentések alapján biztosra vehető,s itt a feladat „csupán" annyi, hogy megtaláljuk és történeti adatokkal megvilágítsuk azokat a pontokat, amelyeken a szóban forgó családok története egymással érintkezett. Látni fogjuk, hogy e munka több esetben megnyugtató eredménnyel jár, más esetekben azonban, sajnos, csak többé-kevésbé valószínű hipotézisek felállításáig tudunk eljutni. A humanisták között feltételezett kapcsolatok egy másik része ugyanakkor nem egykorú információkon alapul, így jobban tesszük, ha eleve eltekintünk a ránk hagyományozott ismeretektől és a forrásokhoz visszatérve csak abból építkezünk, aminek hitelességéhez nem fér kétség. Ilyen kapcsolatnak tekinthető az idősebb és ifjabb Vitéz Jánost állítólag egymáshoz fűző közeli rokoni viszony, csakúgy, mint az idősebb Vitéz és a Garázdák közötti rokonság, amely mára történeti toposszá vált." Az alábbiakban ezért kísérletet teszünk arra, hogy a szlavóniai humanisták családi hátterét a lehetőségekhez képest feltérképezzük, egyben megállapítsuk, milyen valódi kapcsolatok alapján állították magukat egymás rokonainak, illetve a történeti adatok próbájának vessük alá azon közkeletű megállapításokat, amelyek utólag sorolták őket egyazon rokonság tagjai közé. Hangsúlyozni kell, hogy jelen írás nem tekinti feladatának sem a humanisták egyházi, politikai, sem irodalmi tevékenységének részletes ismertetését; az előbbire csak anynyiban térünk ki, amennyire az a családtörténeti rekonstrukció szempontjából elengedhetetlen. Tekintettel arra, hogy Janus Pannonius családjának történetét a közelmúltban Lakatos Bálint példaszerűen rekonstruálta, célszerűnek látszott a tárgyalást a három másik rokonság (Kamarcai Vitéz, Garázda, Megyericsei) köré szervezni, hiszen látni fogjuk, hogy ezek kapcsán mindazon problémák felmerülnek, amelyek oly hosszú ideje foglalkoztatják a kutatást. Utóbbiak megoldására majd a tanulmány befejező részében teszünk kísérletet. Kamarcai (Vitéz) Bár a Kamarcai (Vitéz) család két vicebánt adott Szlavóniának és két prelátust is a magyar egyháznak, eredetének tisztázása szempontjából ez sajnos semmiféle segítséget nem jelent. A gyökerek ugyanis abba a korszakba nyúlnak vissza, amelyre vonatkozóan alig rendelkezünk írott forrásokkal. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a nemzetség eredetileg igen gazdag volt, hiszen azonosítható birtokaik a Drávától egészen a Körös megye szívében fekvő Jakószerdahelyig és Orbonáig nyúltak, szétszórva a kamarcai főesperesség csaknem egész területén. A kétségtelenül igen nagy számú „Kamarcai"-ként Fraknói Vilmos, Vitéz János esztergomi érsek élete. Bp., 1879. 7-8.; V. Kovács Sándor: Garázda Péter. Irodalomtörténeti Közlemények, 61 (1957) 1-2. sz. 48-62.; Tóth István: Janus Pannonius származása. Irodalomtörténeti Közlemények, 69 (1965) 5. sz. 603-613.; Csapodi Csaba: Janus Pannonius kódexei és címerhasználatának kérdése. Magyar Könyvszemle, 119 (2003) 2. sz. 203-205. A további munkákra lásd alább. A legismertebb Megyericsei János sírfelirata. Legutóbb 1. Szentmártoni Szabó Géza: Janus Pannonius szülőhelyéről. In: „Nem sűlyed az emberiség!". .. Album amicorum Szörényi László LX. születésnapjára. (Szerk. Jankovics József-Császtvay Tünde-Csörsz Rumen István-Szabó G. Zoltán.) Bp., 2007. 226-227. 3 Köblös József: Az egyházi középréteg Mátyás és a Jagellók korában. Bp., 1994. 376. Sonnevend Gergely: Ifjabb Vitéz János veszprémi püspök. In: Veszprém reneszánsza 2008. Veszprém, 2008. (Szerk. Kilián László és Rainer Pál.) 121. * Prokopp Mária: Vitéz János váradi püspök (1445-1465), királyi főjegyző majd fő- és titkos kancellár európai jelentőségű kulturális és politikai tevékenysége. In: Erdély reneszánsza I. (Szerk. Gábor Csilla-Luffy Katalin-Sipos Gábor.) Kolozsvár, 2009. 47.; Fábián Edit: Várad reneszánsz püspökei és reneszánsz emlékeik. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve, 30 (2005). 7. ; Lakatos Bálint: A Csezmiceiek. Adatok Janus Pannonius családjáról. In: Magistrae discipuli. Tanulmányok Madas Edit tiszteletére. (Szerk. Nemerkényi Előd.) Bp., 2009. (A Magyar Könyvszemle és a MOKKAR Egyesület füzetei 2.) 181-192. 6 Az egyes birtokokra lásd alább. Sajnos, amint az a szlavóniai települések esetében megszokott, nagyon kevés kamarcai birtokot lehet pontosan lokalizálni. Az bizonyos, hogy maga Kamarca a hasonló nevű folyó mentén feküdt és Prodavizzel volt határos (Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae II-XV. Collegii et digessit Tade Smiciklas. Zagrabiae 1904-1934. [a továbbiakban: CDCr.]V. 561-566.). Ugyanerre fekszik Molve, amelyet ugyancsak a Kamarcaiak birtokában említenek a 14. század derekán (CDCr. XIII. k. 553.). A kamarcai főesperesség plébániái között Prodaviz és Szentgyörgy után sorolnak föl egy Szent Márton egyházat, amelyet én az előbb Kernin-, majd Novaszentmártonként említett Kamarcai birtokkal azonosítanék, amelyről a család tagjait alkalmanként nevezték is (Csánki