Turul 2014 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
2014 / 1. füzet - ÉRTEKEZÉSEK - Reisz T. Csaba: Az állami anyakönyvek kutatásának jogi keretei
Reisz T. Csaba Az állami anyakönyvek kutatásának jogi keretei „Az anyakönyveknek végeredményben nincs gazdájuk, ez nem tartható fenn tovább!” Borsa Iván Aktuális kérdések (1951.04.05-07. levéltárvezetői konferencia 2. napirendi pont) Az elfogadását követő majdnem öt év múlva, 2014. július 1-jén lép hatályba a 2010. évi I. törvény az anyakönyvi eljárásról, amely jelentős jogszabályi változást hoz a levéltárakban őrzött állami anyakönyvek kutathatóságát illetően is. Ez adja az apropót a családtörténeti adatok egyik legfontosabb forrásanyagának kutathatóságára vonatkozó eddigi jogi szabályozás áttekintésére és az új törvény egyes előírásaiból adódó gondolatok rögzítésére. Szükséges ugyanakkor előrebocsátani, hogy előadásomat nem mint jogalkotó, jogszabály-előkészítő vagy valamely levéltári intézmény képviselője, hanem csak mint a téma iránt érdeklődő, a jogállamiság létjogosultságában és szükségességében töretlenül bízó levéltáros készítettem el - esetleges hiányosságaim ebből adódhatnak.A 2008 őszén egy reprográfiai eszközöket forgalmazó cég egyik új berendezésének (mikrofilm-szkennerének) teljesítőképességét kívántuk tesztelni, akkor még nem kedvező eredménnyel. A tesztelés megismétlésére 2009 első félévében került sor, és hogy a teljesítmény jobban értékelhető és esetleg pilotból nagy projektté alakítható legyen, 2009 júniusában konferenciát szerveztem „Anyakönyvek a kutatásban és a közigazgatásban” címmel. A rendezvényen elhangzott jogi előadás addigi felfogásom teljes újragondolására késztetett, és azóta - ugyan csak szűkös időkeretben, inkább csak kampányszerűen - kutatom a kérdés hiteles jogi történetét, állapotát és a szükséges teendőket. Sajnos ebben a problémafeltárásban a leginkább érintett megyei levéltári vezetők nem támogattak. Az új anyakönyvi törvény kapcsán kialakuló intézményi és kutatói pánik kezelése érdekében Budapest Főváros Levéltárába összehívott értekezlet 2010. június 1-jén egyhangúlag, csak ellenemben úgy foglalt állást, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően folytatják az anyakönyvi kutatások engedélyezését és nem veszik figyelembe az én álláspontomat. Később két levéltár - talán az én gondolatmenetem alapján is - újraolvasta a jogi szabályozást és azonnal megtiltotta az anyakönyvek használatát, az anyakönyvi törvény hatálybelépéséig, majd más levéltárakban is korlátozták az anyakönyvek kutatását. Ma tehát nincsen egységes kutatási gyakorlat a megyei levéltárakban, ezért nem tartom hiábavalónak a probléma felszínen tartását. Meghaladja erőmet, hogy jó megoldást kínáljak, de talán sikerül eljutnunk a közös akaratig, hogy azt megkeresni akarjuk, és értelmes szakmai párbeszéd induljon végre. Friss felmérésünk - szándékom és javaslatom ellenére - nincsen arról, hogy a levéltárakban folytatott kutatások hány százaléka személy- vagy családtörténeti célú. Tapasztalataink alapján nem tévedünk, ha kijelentjük, hogy az aktív felhasználók jelentős, meghatározó része ebből a célból keresi fel intézményeinket, és kutatásaik középpontjában a felekezeti és az állami anyakönyvek állnak. Ha a „szolgáltató” levéltár koncepcióját és feladatait úgy értelmezzük (egyébként helyesen), hogy a tényleges igényeknek megfelelő, minőségi szolgáltatásokat kell nyújtanunk, akkor arra kell törekednünk, hogy a kutatni kívánt iratanyag hozzáférését minél szélesebben . A Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára által 2013. szeptember 26-27-én megrendezett „20. Szabolcs-Szatmárberegi Nemzetközi Levéltári Napok. Matrikula-kutatás határon innen és túl” konferencián elhangzott előadásom szerkesztett és kiegészített változata. A levéltárügy jogi aspektusainak vizsgálataihoz a motivációt az alapértéknek tekintett elvek adják, érvényesülésükkor megvalósulna a demokratikusan működő jogállam az ennek biztosítékát jelentő transzparenciával, amelynek egyik letéteményese és működésében példaadó intézménye a levéltár, amely „mellesleg” a legfontosabb emlékezetintézmény is. 3 http://www.mnl.gov.hu/rendezvenyek/anyakonyvek_a_kutatasban_ es_a_kozigazgatasban.html (2013. szeptember 25.) 4 http://www.mnl.gov.hu/letoltes.phpfd_nH465 (Szabó Krisztián osztályvezető előadása) 5 Ennek - a szaktárca értelmezésével egybeeső - tartalmi lényege az, hogy az akkor hatályos jogi szabályozás egyáltalán nem engedi meg az anyakönyvi másodpéldányok levéltárban történő kutatását (tehát az tilos). Álláspontom szerint éppen az új (2010. évi I.) anyakönyvi törvény engedné meg végre a kutatást, igaz, az eredeti szövegezés szerint nagyon szigorú időhatárok között. Ezért nem a törvény hatálybalépését kell megakadályozni, hanem a tartalmi részt kell megfelelően módosítani. Dr. Hermann István, a Veszprém Megyei Levéltár igazgatója részletes tájékoztatást is összeállított a kutatás jogi kereteiről; ő volt az egyetlen, aki szövegszerű javaslatot is készített 2011 decemberében az anyakönyvi törvény módosításához. Vö. http://www.veml.hu/leveltar/id-228.html