Turul 2018 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
2018 / 1. füzet - Kisebb cikkek, adattárak - Kiss Gergely: IV. Béla két okleveléről
s Kiss Gergely IV. Béla két okleveléről* Néhány nap különbséggel két, tartalmilag egymást kiegészítő oklevél hagyta el IV. Béla kancelláriáját 1240 márciusában. Mindkettőt Budán állították ki, az egyiket 1240. március 17-én, a másikat négy nappal később. A két diploma közül a magyar kutatás a másodikat ismeri. Megtaláljuk a magyar királyok okleveleinek kritikai regisztrum-kiadásában, ahol Szentpétery Imre, mint minden esetben, közölte az eredeti lelőhelyét, a teljes és kivonatos kiadások adatait. Információi szerint ennek az oklevélnek az eredetije Zircen lehetett, ami lényegében Fejér Györgynek a megjegyzésére megy vissza. Ő maga ugyanis a szöveget abból az eredeti példányból adta közre, amelyet a zirci apát bocsátott a rendelkezésére. Szentpétery apparátusában hivatkozott Óvári Lipót azon megjegyzésére, miszerint az oklevélről másolat készült, amely a párizsi Bibliothéque Nationale-ban őrzött ún. Duchesnegyűjteményben maradt fenn. A kérdéses gyűjteményről Óváry közlése alapján azonban nehézkes lenne a kérdéses másolatot beazonosítani, mert ő csak a collectio nevét adta meg. Szentpéterynél a 63. kötet és a 39-es folio szám szerepel, amelyet azonban biztosan nem Óvárytól vett, sokkal inkább az általa is idézett egyik kiadásból, a Zimmermann-Wernerféle közlésből. Itt - helyesen - a 139-es szám szerepel. Az adatot ellenőrizhetjük a már említett francia gyűjtemény inventáriumban, ahol a föl. 39 nem is szerepel tételesen. A föl. 22-től induló tartalmi egység a nevers-i egyház chartuláriuma, és nehéz lenne elképzelni, hogy ebben helyet kapott volna egy magyar vonatkozású, citeaux-i érintettségű oklevél másolat. Ugyanitt azonban a 138-140. foliók között olvashatók a jeles ciszterci apátság egyes privilégiumainak másolatai. A kérdéses másolat ellenőrzése során kiderült, hogy André Duchesne a 1381 és 139. foliók között összesen 13 dokumentum másolatát adta közre az 1170 és 1240 közötti évekből. Ezek többsége tartalmi kivonatban szerepel, így különösen becses, hogy Béla király jelen írásban 1240/11. szám alatt közölt oklevelét in extenso tette közkinccsé a neves 17. századi francia tudós. Az itt olvasható szövegben a dijoni eredetihez képest vannak eltérések, ezek azonban a Fejér-féle és az erdélyi szász tudósok, ill. Densusianus által közöltektől jellemzően eltérnek, és részben arra vezethetők vissza, hogy a francia tudósnak meggyűlt a baja magyar helynevekkel, részben arra, hogy pályatársaihoz hasonlóan, a saját korának felfogása szerint Duchesne is csekély ortográfiai változtatásokat tett a másoláskor. A Fejér szerint egykor Zircen őrzött eredeti jelenlegi holléte ettől sajnos még továbbra is homályba vész. Azt teljesen valószínűtlennek tekinthetjük, hogy Duchesne a 17. század elején egy magyarországi eredetiről készített volna másolatot. Forrása minden bizonnyal egy Burgundiában, Citeauxban fellelhető eredeti lehetett. A királyi adományról a ciszterci rendi általános káptalan költségei kapcsán röviden kitért Békefi Rémig is, aki a pilisi apátságról írt monográfiájában utalt a zirci levéltárban található eredetire.10 Az 1240. március 21-én kelt királyi oklevél Zimmermann-Werner-féle kiadásának jegyzetapportusában viszont van egy utalás az egykori zirci oklevélre. E szerint a kiadás elkészítésének idején. A szerző kutatásait az MTA-DE „Lendület” Magyarország a középkori Európában kutatócsoport, valamint a NKFIH M 124763 projekt támogatta. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I-II/4. (Ed. Szentpétery Imre-Borsa Iván.) Bp. 1923-1987. (a továbbiakban: RA) 674. sz. 2 „Ex autographo Zirczensi liberalitate RR. D. Abbatis obtentum.” Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. I-XI. (Ed. Georgius Fejér.) Budae, 1828-1844. (a továbbiakban: Fejér) IV/3. 552. 3 Óváry Lipót: A Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottságának oklevélmásolatai. I. füzet. Bp. 1890.4. Itt csak a gyűjtemény neve szerepel, kötet és folio szám nincs megadva. 4 Az 1892-es kiadásban helyesen föl. 139-es adat szerepel. Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. I—VII. (Hrsg. Franz Zimmermann - Carl Werner - Georg Müller - Gustav Gündisch - Konrad Gündisch.) Hermannstadt-București, 1892-1991. (a továbbiakban: UGDS) 1.68. 5 René Poupardin: Catalogue des manuscrits et des collections Duchesne et Bréquigny. Paris, 1905. 75-76. 6 Urkundenbuch zur Geschichte Siebenbürgens. I. (Hrsg. Georg Dietrich Teutsch-Franz Firnhaber.) Wien, 1857. (a továbbiakban: UGS) 63-64., LX. sz., illetve UGDS I. 68-69., 76. sz. 7 Documente privitoare la istoria Românilor 1199-1345. (Ed. Nicolae Densusianu.) Bucuresci, 1887. 184-186. 8 Bibliothéque Nationale, Département des Manuscrits, Collection Duchesne 63. föl. 1381-139v. Az eltéréseket ld. az 1240/11. szöveg apparátusában. 9 Ezt alátámasztja a kérdéses 1381—139v foliókon hozott többi oklevél is, ill. a másolat sajátos írásképi eltérései is. 10 Békefi Rémig: A pilisi apátság története. I. Pécs, 1891. 103. A kötet végi oklevéltárban csak egy regeszta olvasható. Uo. 311. A szerző szerint az oklevél a zirci levéltárban volt: „Zirczi aptsági levéltár III. 468.”