Beke Ödön: Finnugor határozós szerkezetek - Finnugor füzetek, 18. szám (1914)

A. A lativusi szerkezetek

Finnugor liatiírozós szerkezetek. A finnugor nyelvtudomány teren alig van hálásabb fel­adat, mint az összehasonlító mondattani kutatás. Lépten- nyomon találkozni oly nyelvi jelenségekkel, a melyekről az eddigi irodalomban még csak említés sem történt. De a milyen bálás bizonyos mondattani jelenségeknek az összes rokon nyel­vekre kiterjedő vizsgálata, éppoly nehéz is, mivel az egyes finn­ugor nyelvek mondattana — egy-egy részlet kivételével - úgy­szólván teljesen földolgozásán, s így mondattani összehasonlítást csupán szövegek alapján lehet végezni. Főleg az sajnálatos, hogy a két, legnagyobb irodalommal, nyelvtörténettel és legtöbb nyelvjárással rendelkező finnugor nyelv, a magyar és a finn sem mutathat föl az egész régi és népnyelven alapuló teljes mondattant. Dolgozatom tárgyául a finnugor összehasonlító mondattan­nak olyan részletét választottam, a melynek nyelvcsaládunkra jellemző voltát már idegen nyelvtudósok is észrevették. Azokkal a határozós szerkezetekkel szándékozom foglalkozni, melyekben a finnugor nyelvek lativussal vagy ablativussal szokták kifejezni az indogermán lokativusi viszonyt. A) A lativusi szerkezetek. Külömbséget kell tennünk mindenekelőtt az ősi fgr. lati­vusi szerkezetek s az újabb eredetűek között, melyek az egyes rokon nyelvekben külön fejlődtek. Nem terjeszkedem tehát ki a magyar -ha, -be és -bán, -ben rag összekeveredésére, az odavan- féle szerkezetekre, a vogul és osztják -n rágós lativus és loka- tivus viszonyára, a votják s részben a zűrjén nyelvben a sze- mélyragos lativus lokativusi értelmű használatára, sem a csere­Finnw/or Füzetek. 1

Next

/
Thumbnails
Contents