Ügyvédek lapja, 1885 (2. évfolyam, 41-94. szám)

1885-01-03 / 41. szám

ÜGYVÉDEK LAPJA előtti egyenlőség hatalmas elvét. Egy ilyen kije­lentés azonban vajmi keveset ér az elvnek gyakor­lati kifejtése nélkül. A mi ez irányban történt, kevés. Az 1867: XVII. t. ez. ismét tett ugyan egy doktriniai kijelentést, de a consequentiák itt is elmaradtak. Az 1868 : Lili. t. ez., az előbbivel szem­betűnő ellenmondásban, némely vallásfelekezeteket bevett s azok egyenjogúságát egymás közt szaba­­dályozta, de a vallásszabadságot másfél évtized óta sem létesítették. Irányi Dániel évenkinti felszó­lalásai, mint intő táblák állanak az után, a melyet megtettünk. És fájdalom, a lelkiismeret szabadsá­gának jogi biztosításától mindig távolabb megyünk. Ez az esztendő megmutatta. Pedig a lelkiismeret szabadsága nélkül az individualitás legbensőbb ru­gói gyengék és képtelenek egy nagy és művelt nemzetnek életerőt adni. A műveltséget és hatal­mat elvégre is az egyéni alkotó erő adja, s a­hol ez béna, belső hatalmi fejlődésről szó sem lehet, legfölebb, ha idegen műveltség recipiálásáról. És ott van e mellett a physikai és morális fejlődés megbénítása a zilált házassági jogban A hány felekezet, annyiféle jog. A róm­. és gör. katholikusok a kánonhoz szabják a házasságot. A gör. keletiek a byzánci hagyományok szerint há­zasulnak. A reformáltaknak még törvényük sincsen, hanem ingatag gyakorlattal megtoldott császári rendeletük, a­mely épen 100 éves. A zsidók Mózes törvényei után indulnak s részben egy öröklött császári rendelet szabályaihoz alkalmazkodnak. És mindezeken kívül Erdélyben külön házassági jogok találtatnak. A zaklatott egyén egy ilyen házassági jogban természetes, hogy nem találja meg a maga szabadságát és jogos boldogulásának biztosítékait. Ez az esztendő pedig megmutatta, hogy a szabad­ság útja e részről is megszakadt. Mióta a főren­dek útjába állottak az állami házassági jog képzel­hető legeslegenyhébb, helyesebben, szégyenletesen félénk alakjának, azóta észre térhetett az, a­ki minálunk az egyéni szabadságok kibontakozásáról álmodozott. Habeas Corpus aktánk egyébként semmiféle alakban nincsen s a mire a könyvekben hivatkozni szokás: II. Endre 1222-iki aranypecsétes levele, az csakis történelmi emlék. Ellenben az 1881: 21. t. sz. és a csendőrségi törvény meglehetős kíméletlen­­séggel nyúl bele az individuum életébe. Az utolsó szintén a múlt évben kapott életet. Elmondhatni, hogy Magyarországon az egyén biztonságát egyedül a büntető és kihágási törvé­nyeknek köszönhetni. Ezeknek köszönhetni, hogy a lefolyt két esztendő alatt nagymérvű kivándorlá­sok nem következtek be, még nagyobb mérvű nép­­­­fogyatkozás kíséretében. Mindezek a dolgok — azokkal együtt, a­mi­ket itt egy végben el nem lehet mondani, de tudni­­ kell — a gyakorlati jogászt a legközvetlenebb kö­­­­zelségből érdeklik És jó, ha tisztában van azon­­ szegénységgel, mely a védelme alá helyezett gyönge individuumot körülveszi. A gyakorlati élet ugyanis mindig hézagosabb, mint maga a törvény. A parancs és rendelkezés, mire végrehajtás alá kerül, rendesen sokkal gyön­gébb, mint a­mikor kiadják. És még mindig sze­rencsének nevezhető, ha rész társadalmi viszonyok között, az előítéletek és a balfölfogások akadályain keresztül, a törvény rendelkezéseinek csak kisebb­­ része is foganatosítható. Annyi bizonyos, hogy polgári és büntető eljárásainkban minden garan­­c­iája meg­van annak, hogy a jogok minél­­ nehezebben érvényesüljenek. Megszámlálhatlanok tehát azon akadályok, melyekkel korunkban az ügyvédnek küzdenie kell, hogy védencze jogos érdekeit­­sok érdek és be-kopognak. Egy csinos fiatal ember dugja be az ajtón az orrát. — Leletet hoztam fiskális úr ! — Mi—i—it ! — Leletet. A minap egy keresetet adott be és annak a másodpéldányára nem tette rá a bélyeget. — Tévedés barátom! Tévedés! Én már azt sem tudom, adtam-e be valak­­a keresetet. — Igaz, hogy jó minap volt, de volt s bélyeg sem volt rajta. Tessék, a lelet fel van véve. Itt a fizetési meghagyás. Har­­mincz nap. Ajánlom magamat. Nézem a fizetési meghagyást. Klein Miksának Ravasz Péter elleni ügye . . . Ejnye, ejnye, milyen gyorsan dolgozik a fináncz ! Hát ez hogy történhetett . Ki nyalta le az 50 kros bélyeget ? A segédem nem tette, mert nagyon becsületes gyerek ... de hát ha unalmában mégis megtette . Míg így elmerengek a leleten, egy váltó blankettán akad meg a szemem. Nini! Erről majd megfeledkeztem. Kitöltöm a váltót és sig­­nálom szépen a maga módja szerint: elfogadom. Csakhogy legalább signáltam valamit. Mire a be­nyújtási ívet is tele­írtam és kitöltöttem, jön a segédem. — Vigye be barátom, hamar, hogy el ne késsünk. — Váltótörvényszéki sürgős beadvány ? kérdi a fia örömtől sugárzó arczc­al. — Váltó-beadvány az igaz, sürgős, az is igaz, csakhogy nem a váltótörvényszékhez, hanem a takarékpénztárba kell vinni. A segédem kezébe veszi a sürgős beadványt, megforgatja és azt mondja ravasz mosolylyal: — Principális uram! Ez a beadvány nincs jól felsze­relve, hiányzik még két aláírás. Ránézek mérgesen és kikapom kezéből a váltót. — Nincs jól felszerelve ? Hát a Klein Miksa—Ravasz Péter elleni keresetet ki szerelte fel és ki nyalta le róla a bélyeget? — Klein Miksa—Ravasz Péter-féle kereset! Soha ilyen keresetnek hírét nem hallottam. Határozottan tagadom, hogy ne­künk ilyen perünk lenne. — Barátom, most hiába tagad, nincs a bíróság előtt . . . majd megválik, hogy hogyan történt . . . Írja be a naplóba . . holnap délelőtt kimegy ezzel a fizetési meghagyással a vámhiva­talba . . . értette ? — Igenis értem. Pedig dehogy érti. (I is megfeledkezett erről a perről, mikor oly rég volt benyújtva. A­mig mi itt diskurálunk, a lépcsőn valaki ezudal mély hangon egy áriát énekel a szevillai borbélyból. — Jön az öreg Task­o. Várjon mit kézbesíthet ? mondom a segédemnek. A mély hang szerencsés jó napot kíván. Nézem a végzést: fordítás horvátból. Roth Salamonnak Kaszapinovics Szvetozár elleni végrehajtási ügyében, értesíttetik felperesi ügyvéd, hogy a végrehajtás alperes úr ellen az ok­ból nem volt foganatosítható, mert alperes úr kijelentette, hogy csak akkor fizet, majd ha fagy s miután jelenleg locs­­pocs van, a végrehajtást időelőttinek tartja. Erről felperesi ügy­véd azzal értesíttetik, hogy a jelen eljárásért Magarasovic­s jegy­zőnek 43 forint 8!) k­raj­ez­árt 24 óra alatt küldjön be és jelen végzés fordításáért 62 L, krajezárt a tolmácsnak azonnal fizessen ki.* Hát ilyen az én praxisom. Tessék ebből megélni, segédet tartani, adót, leletet, tolmács és tagsági díjat fizetni. 3

Next