Ügyvédek lapja, 1896 (13. évfolyam, 1-54. szám)

1896-01-04 / 1. szám

XIII. évfolyam. Budapest, 1896. január 4. 1. szám ÜGYVÉDEK LAPJA SZERKESZTŐSÉG A BUDAPESTI ÜGYVÉDI KÖR Előfizetési ár: KIADÓHIVATAL BUDAPEST, KÖZLÖNYE. Egész évre .............frt 6.— F élévre........................ 3.— V I., Teréz-körut 22. szám. L______________________j___ M EGJELEN MINDEN SZOMBATON. Negyedévre .... ,, 1.50 TARTALOM. Előfizetési felhívás. — Visszapillantás. — Magyar honos külföldön kötött házasságának érvényessége. Irta : dr. Báttaszéki Lajos buda­pesti ügyvéd. — A községi illetőség nyilvántartása. Irta :dr. Dolenecz József. — Az uj bűnvádi perrendtartás. — Vegyes. — Csődnaptár. — Hir­detések. — Táreza. Kétezerötszáz éves perek. Irta: Zempléni P. Gyula. Melléklet. Jogesetek. — Köztörvényi ügyek. — Kereskedelmi-, váltó- és csődügyek. ■— Bűnügyek. — Az uj sommás eljárás a gyakorlatban. Előfizetési felhivás az „Ügyvédek Lapja“ Xlll-ik évfolyamára. Az ^Ügyvédek Lapja* tizenharmadik évfolyamát kezdte meg a jelen esztendővel. Mint eddig, úgy jövőre is hü marad programm- jához. A magyar jogszolgáltatás érdekében védeni fogja a magyar ügyvédi kar jogait, támogatni fogja annak érdekeit. Törekvésünk az uj esztendőben is oda lesz irányozva, hogy lapunk tartalma mindig élénk és változatos legyen. Lapunk előfizetési ára : Egész évre .... 6 trt. — kr. Félévre.............................3 » — > Negyedévre .... 1 » 50 » Az előfizetések Budapestre az „Ügyvédek Lapja “ kiadóhivatalába (Teréz-körut 22. sz.) küldendők. Vidéki előfizetőink számára a felső bíróságok- vagy ható­ságoknál levő ügyeikről levelező-lapon díjmentes érte­sítést adunk. Visszapillantás. = Midőn ezer éves alkotmányos múltúnk uán az 1895-ik év végén és e nagyjelentőségű 1896-ik év küszöbét átlépve, visszapillantunk a legutóbbi esztendő ama vívmányaira, me­lyeket a jog és igazság terén elértünk: lehetetlen, hogy egy általános reflexiót ne tegyünk. Török, tatár, német és osztrák, de nem ritkán belvillon- gás is pusztította drága hazánkat. És az isteni gondviselés mégis megengedte, hogy fennállásának, alkotmányos államéle­tének ezredik évfordulóját megérjük, nemcsak meg nem fogyva, de megerősödve, a világ czivilizált népei közt számot téve. — Igaz, hogy fegyveres kézzel hódította meg a magyar e szép ország termékeny virányait. De a mi ezer évig fentartani ké­pes volt, még sem a fegyver volt, vagy legalább is nem csu­pán ez, hanem a törvényeihez, alkotmányos jogaihoz és igazságaihoz való ragaszkodása a nemzetnek. | Sőt az 1848-iki év utáni események bizonyítják, hogy a mit fegyver a túlnyomó erővel kivívni képes nem vala, azt kivívta a törvénybe, az ősi jogba vetett rendithetlen bizalom. És ha a múlt tanulságait szem előtt tartva, a törvényekre és jogra való támaszkodás meg nem fog szűnni, ha a pártosko­dás az ezek iránti bizalmat nem fogja aláásni, akkor nyugod­tan nézhetünk a jövő elé. A közel múltnak, a lezajlott legutóbbi esztendőnek leg­fényesebb, világra szóló vivmánya kétségtelenül a megalkotott házassági jog, mely bennünket ez irányban a legművel­tebb európai népekkel egy színvonalra helyezett, mely meg­szüntette a féltuczat házassági eljárást és a törvény előtt e tekintetben is egyenlővé tette a haza minden polgárát. A csa­lád képezi alapját az államéletnek, ott tehát, a hol a családi élet föltételeit egyöntetű szabályok rendezik, az állam is biz­tosabban prosperálhat. E tétel igazságát bebizonyította a tör­ténelem és hiába áskálódik ez ellen a sötét reakczió, hiába huhognak ez ellen az éjféli baglyok, ezt többé földi hatalom meg nem döntheti, mert az egységes házassági jog egyik leg­nagyobb garancziája a jó erkölcsnek is, legkisebb mértékre szállitván le a vadházasságokat, a kitéréseket egyik vallásról a másikra, ott pedig, a hol a jó erkölcs erősbödik, ott erős- bödik maga az állam is. A múlt évi október hó 1-én életbe lépett házassági jog tehát kétségtelenül a legnagyobb vívmány, melyet a jog terén évszázadok óta fölmutathatunk. Nem csekély jelentőségű azonban az ez évi január hó l-jével életbe lépett örökösödési eljárás sem. A ki tapasz­talásból ismeri a zavart, mely e téren uralkodott, a huzavonát, mely örökösödési eljárásunkat jellemezte, az csak örömmel üdvözölheti e reformot is, mely egyszerűsíti, megrövidíti a ha­gyatékok letárgyalását és bírói átadását. Legfőbb ideje volt is tehát valami rendet csinálni, mert eddig az örökhagyót kö­vette az örököse a halálba a nélkül, hogy a hagyatékot ma­gáénak nevezhette volna és harmadik, negyedik kézbe ment át tényleg a vagyon, de telekkönyvileg még mindig az ere­deti örökhagyó nevén állott. A mi a sommás eljárást illeti, azon Ötnegyed esz­tendő, mely alatt érvényben van, örömmel konstatáljuk, bebi­zonyult, hogy a szóbeliség és közvetlenség legalkalmasabb módja a legszövevényesebb perek helyes, alapos és igazságos elintézésének. Csak a gyorsaság hagy fenn még igen sok kívánni valót, mi azonban, a hogy már többször volt alkal­munk gyakorlati példákkal demonstrálni, nem magának a tör­vénynek a hibája, hanem a még mindig elégtelen bírói sze­mélyzetnek, melynek létszáma nem tart egyenlépést a keres­kedelem és forgalom napról-napra emelkedő arányaival. A legközelebbi és legsürgősebb teendő tehát e téren a számszerű egyensúlyt helyreállítani és mivel kétségtelen, hogy a szóbe­liség és közvetlenség bevált, azt a most még rendes eljárás tárgyát képező és az összes perek alig több mint 10—15°/„-át | tevő perekre is minél előbb kiterjeszteni, szóval, a polgári pe- 1 rekben az egész vonalon ez eljárást életbeléptetni. Lapunk mai szánta 12 oldalra terjed. 54368

Next

/
Thumbnails
Contents