Ügyvédek lapja, 1896 (13. évfolyam, 1-54. szám)
1896-01-04 / 1. szám
XIII. évfolyam. Budapest, 1896. január 4. 1. szám ÜGYVÉDEK LAPJA SZERKESZTŐSÉG A BUDAPESTI ÜGYVÉDI KÖR Előfizetési ár: KIADÓHIVATAL BUDAPEST, KÖZLÖNYE. Egész évre.............frt 6.— Félévre........................ 3.— VI., Teréz-körut 22. szám. L_________________________ MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Negyedévre .... .. 1.50 54368 TARTALOM. Előfizetési felhívás. — Visszapillantás. — Magyar honos külföldön kötött házasságának érvényessége. Irta : dr. Báttaszéki Lajos budapesti ügyvéd. — A községi illetőség nyilvántartása. Irta :dr. Dolenecz József. — Az uj bűnvádi perrendtartás. — Vegyes. — Csődnaptár. — Hirdetések. — Tárcza. Kétezerötszáz éves perek. Irta: Zempléni P. Gyula. Melléklet. Jogesetek. — Köztörvényi ügyek. — Kereskedelmi-, váltó- és csődügyek.— Bűnügyek. — Az uj sommás eljárás a gyakorlatban. Előfizetési felhívás az „Ügyvédek Lapja“ millik évfolyamára. Az „Ügyvédek Lapja* tizenharmadik évfolyamát kezdte meg a jelen esztendővel. Mint eddig, úgy jövőre is hű marad programmjához. A magyar jogszolgáltatás érdekében védeni fogja a magyar ügyvédi kar jogait, támogatni fogja annak érdekeit. Törekvésünk az uj esztendőben is oda lesz irányozva, hogy lapunk tartalma mindig élénk és változatos legyen. Lapunk előfizetési ára : Egész évre .... 6 trt. — kr. Félévre.............................3 » — » Negyedévre .... 1 » 50 » Az előfizetések Budapestre az „Ügyvédek Lapja “ kiadóhivatalába (Teréz körut 22. sz.) küldendők. Vidéki előfizetőink számára a felső bíróságok- vagy hatóságoknál levő ügyeikről levelező-lapon díjmentes értesítést adunk. Visszapillantás. „ Midőn ezer éves alkotmányos múltúnk van az 1895-ik év végén és e nagyjelentőségű 1896-ik év küszöbét átlépve, visszapillantunk a legutóbbi esztendő ama vívmányaira, melyeket a jog és igazság terén elértünk, lehetetlen, hogy egy általános reflexiót ne tegyünk. Török, tatár, német és osztrák, de nem ritkán belvillongás is pusztította drága hazánkat. És az isteni gondviselés mégis megengedte, hogy fennállásának, alkotmányos államéletének ezredik évfordulóját megérjük, nemcsak meg nem fogyva, de megerősödve, a világ czivilizált népei közt számot téve. — Igaz, hogy fegyveres kézzel hódította meg a magyar e szép ország termékeny virányait. De ami ezer évig fentartani képes volt, mégsem a fegyver volt, vagy legalább is nem csupán ez, hanem a törvényeihez, alkotmányos jogaihoz és igazságaihoz való ragaszkodása a nemzetnek. Sőt az 1848-iki év utáni események bizonyítják, hogy amit fegyver a túlnyomó erővel kivívni képes nem való, azt kivívta a törvénybe, az ősi jogba vetett rendíthetlen bizalom. És ha a múlt tanulságait szem előtt tartva, a törvényekre és jogra való támaszkodás meg nem fog szűnni, ha a pártoskodás az ezek iránti bizalmat nem fogja aláásni, akkor nyugodtan nézhetünk a jövő elé. A közelmúltnak, a lezajlott legutóbbi esztendőnek legfényesebb, világra szóló vívmánya kétségtelenül a megalkotott házassági jog, mely bennünket ez irányban a legműveltebb európai népekkel egy színvonalra helyezett, mely megszüntette a féltucat házassági eljárást és a törvény előtt e tekintetben is egyenlővé tette a haza minden polgárát. A család képezi alapját az államéletnek, ott tehát, ahol a családi élet föltételeit egyöntetű szabályok rendezik, az állam is biztosabban prosperálhat. E tétel igazságát bebizonyította a történelem és hiába áskálódik ez ellen a sötét reakció, hiába huhognak ez ellen az éjféli baglyok, ezt többé földi hatalom meg nem döntheti, mert az egységes házassági jog egyik legnagyobb garancziája a jó erkölcsnek is, legkisebb mértékre szállítván le a vadházasságokat, a kitéréseket egyik vallásról a másikra, ott pedig, ahol a jó erkölcs erősbödik, ott erősbödik maga az állam is. A múlt évi október hó 1-én életbe lépett házassági jog tehát kétségtelenül a legnagyobb vívmány, melyet a jog terén évszázadok óta fölmutathatunk. Nem csekély jelentőségű azonban az ez évi január hó 1-jével életbe lépett örökösödési eljárás sem. Aki tapasztalásból ismeri a zavart, mely e téren uralkodott, a huzavonát, mely örökösödési eljárásunkat jellemezte, az csak örömmel üdvözölheti e reformot is, mely egyszerűsíti, megrövidíti a hagyatékok letárgyalását és bírói átadását. Legfőbb ideje volt is tehát valami rendet csinálni, mert eddig az örökhagyót követte az örököse a halálba a nélkül, hogy a hagyatékot magáénak nevezhette volna és harmadik, negyedik kézbe ment át tényleg a vagyon, de telekkönyvileg még mindig az eredeti örökhagyó nevén állott. Ami a sommás eljárást illeti, azon ötnegyed esztendő, mely alatt érvényben van, örömmel konstatáljuk, bebizonyult, hogy a szóbeliség és közvetlenség legalkalmasabb módja a legszövevényesebb perek helyes, alapos és igazságos elintézésének. Csak a gyorsaság hagy fenn még igen sok kívánnivalót, mi azonban, ahogy már többször volt alkalmunk gyakorlati példákkal demonstrálni, nem magának a törvénynek a hibája, hanem a még mindig elégtelen bírói személyzetnek, melynek létszáma nem tart egyenlépést a kereskedelem és forgalom napról-napra emelkedő arányaival. A legközelebbi és legsürgősebb teendő tehát e téren a számszerű egyensúlyt helyreállítani és mivel kétségtelen, hogy a szóbeliség és közvetlenség bevált, azt a most még rendes eljárás tárgyát képező és az összes perek alig több mint 10—15°/„-áttevő perekre is minél előbb kiterjeszteni, szóval, a polgári perekben az egész vonalon ez eljárást életbe léptetni. Lapunk mai szánta 12 oldalra terjed.