Ügyvédek lapja, 1914 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1914-01-03 / 1. szám

XXXI. évfolyam. Budapest, 1914. Január 3. 1. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., Eötvös­ utcza 24. szám. Előfizetési ár:| Egész évre_ _ _ 20kor. Félévre_ __ __ _ _ 10 91 | Negyedévre_ __ _ 5 ft A BUDAPESTI ÜGYVÉDI KÖR KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Tartalom Elnökváltozás a szabadalmi hivatalnál. — A joggyakorlat reformja. — Az elővásárlási jog szabályozásának kérdéséhez. Irta: Dr. Schuster Rudolf curiai bíró. — Az Országos Ügyvédi Gyám és Nyugdíjinté­zetről. Irta : Dr. Stern Sámuel ügyvéd, az Országos Ügyvédi Gyám és Nyug­díjintézet titkára. — Irodalom. — Ügyvédi tanács. — A tőzsdejátékra való csábitás és az in­sidi büntetőjogi szempontból. — Vegyesek. Melléklet. Jogesetek. — Köztörvényi ügyek. — Kereskedelmi­, váltó­­s csőd ügyek. — Bűnügyek. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS AZ ÜGYVÉDEK LAPJA A XXXI-IK ÉVFOLYAMÁRA. Január hó 1-én új előfizetést nyitunk. Lapunk előfizetési ára: Negyedévre...... 5 korona Félévre.................10 „ Egész évre..........20 „ Az előfizetések Budapestre, az „Ügyvédek Lapja“ kiadóhivatalába (Eötvös­ utca 24. sz.) küldendők. Vidéki előfizetők a felső bíróságok- vagy hatósá­goknál levő ügyeikről levelező-lapon díjmentes értesítést kapnak. Lapunk azon tisztelt előfizetőit, kiknek előfizetése e hó végén lejár, tisztelettel felkérjük, hogy az előfize­tést mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás álljon be. Elnökváltozás a szabadalmi hivatalnál. (A kereskedelmi miniszter úr figyelmébe­)­­ Egy idő óta egymást érik a napilapokban a legkülön­bözőbb kombinációk a szabadalmi hivatal vezetésében állítólag közvetlenül küszöbön álló személyi változások tekintetében, ame­lyeket ugyan alaposságukra nézve kétségtelen bizonyossággal ellenőrizni képesek nem vagyunk, amelyek azonban az illeté­kes körök hallgatása és teljes begombolkozottsága mellett is — vagy talán épen ennek folytán — annyira komolynak tekint­hetők, hogy azokat e helyütt elb­algatnunk nem lehet. Mi a jogélet egy nagy jelentőségű, fontosságban és rokon jogéleti ágak folyamatban levő, valamint közel­jövőben várható centralizálása folytán terjedelemben is mindinkább növekvő szakjogának területén jogszolgáltatásra hivatott központi bíró­ságnak vezetését nem tekinthetjük személyi kérdésnek és ezen a címen nem menthetjük fel magunkat az alól a kötelezettség alól, hogy jogászi oldalról e kérdést vizsgálat alá vegyük. Indíttatva érezzük magunkat erre különösen az újságközlemé-­­ nyek nyomán támadt ama nyugtalanság és leplezetlen aggoda­lom következtében, amelyről alkalmunk volt széleskörű érdek­lődés alapján meggyőződést szerezni és amelyet e helyütt kifejezésre juttatnunk elmulaszthatatlan kötelességünk. A napilapoknak a legkülönbözőbb alakban és meglehetősen divergáló szellemű kom­­entárokkal kísért közleményei abban az egy feltevésben fedik egymást, hogy a kereskedelmi kor­mány a szabadalmi hivatal élére az egyik közlemény szerint csupán az elnöki, a másik szerint úgy az elnöki, mint az alelnöki állásról van szó — oly egyéniségeket szándékozik állí­tani, akik ettől az ügykörtől eddig teljesen távol állottak, s akikre nézve a szabadalmi — a mintaoltalmi — s a védjegyjog tudománya és praxisa eddig teljességgel terra incognita volt. Az egyik kombináció a fiumei tengerészeti hivatal vezetőjét, a másik egy kormánypárti képviselőt stb. szemelt ki erre az állásra, de valamennyi egyetért abban, hogy magának a szaba­dalmi hivatalnak hivatásos szakbírái az elnöki, illetve alelnöki szék betöltésénél mellőztetni fognak. Nem valami épületes, de nálunk, sajnos, nem szokatlan , látvány, hogy meg meg nem üresedet állások betöltése körül hónapokon át per longum et latum lavinaszerűleg indulnak meg, mintegy adott jelre, a nem is tudhatni kinek érdekében, milyen oldalról inspirált kombinációk, de ezen a tényen nem változtathatnánk azzal, hogy a fejünket a homokba dugva — egyszerűen bevárnék, hogy a fait accomplit valamelyik kombi­­nátiónak megmásíthatatlanul igazat adjon. Tehát igenis fel kell emelnünk szavunkat annak még a puszta lehetősége ellen is, hogy egy pár excellence szakbíróságnak vezetése avatatlan és hívat­lan kezekre bízassák és hogy azok a nagy jogszolgáltatási érdekek, amelyek ennek az intézménynek a kifogástalan functiójához fűződnek, személyi vagy más szempontok kedvéért beláthatat­lan időkre feláldoztassanak. Ki kell emelnünk, nehogy szavaink félreértessenek, hogy mi nem adunk hitelt ezeknek a híreszteléseknek és hogy jelen állásfoglalásunk semmikép sem jelenti azoknak a gyan­úsítás­­számba menő feltevéseknek a megerősítését, amelyek szerint a kereskedelmi kormány ennek a nagyerejű kérdésnek a meg­oldásánál, ezen fontos állás betöltésénél egy olyan embert akar kinevezni, kinek erre az állásra semmiféle kvalificátiója nincs. Minthogy pedig hónapok óta folyó kombinációkkal szemben sem cáfolattal, sem megtörtént tényekkel nem állunk szemben, kénytelen vagyunk a kolportált eshetőségekkel — csakis mint eshetőségekkel — foglalkozni. A szabadalmi bírói tiszt tudvalevőleg általános jogi tudáson kívü­l egészen különleges, a nemzetközi jellegű joganyag elmé­leti ismeretén és gyakorlati művelésén felépülő speciális szak­tudást és oly különleges szakjogi érzéket tételez fel, amelyet e szakjognak csak hosszú időn át folytatott gyakorlati művelése fejleszthet ki. Ez áll minden szakjog tekintetében, de különösen ezen matéria tekintetében azért, mert állandó és mélyreható műszaki vonatkozásainál fogva, a technikai elmélet és gyakorlat­­ iránti fogékonyság és gyakorlati érzék nélkül, a jogi tudás e kapunak mai száma 12 oldalra terjed

Next