Ügyvédek lapja, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-05 / 1. szám

•' ' i A BUDAPESTI ÜGYVÉDI KÖR IT---------- —i Szerkesztőség és kiadóhivatal ^ ^ Előfizetési ár: BUDAPEST, KÖZLÖNYE. jj Egész évre................. 36 kor. VI., Eötvös­ utcza 24. szám ^((yVk­é.r­................. 1q " |i ____ MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. * .............. , TARTALOM : Közbiztonsági állapotainkról. — A bizonyítási teher kérdése a közigazgatási bíróság előtti eljárásban. Irta: dr. S­z­é­k­á­c­s Aladár, m. kir. közigazgatási biró.­­ Tapasztalatok az ügyvédi hono­ráriumok körül. Irta: dr. Friedmann Bernát, budapesti ügy­véd. — A székesfővárosi árvaszék gyakorlata a gondnoksági ügyek­be®. Irta: dr. Kovács Jenő, Budapest Székesfőváros árvaszékének elnök­helyettese. — Lakbéremelés­ az 1917. évi 4180. számú M. E. ren­delet szerint — Irta : dr. B­e­r­é­n­y­i Sándor, budapesti ügyvéd. — Észrevételek a végrehajtási jogszabályok módosítása tárgyában kibo­csátandó rendelet tervezetéhez. Irta: dr. Pajor Ernő, budapesti ügy­véd. — Irodalom. Ismerteti: dr. Egri Bonis Pál, budapesti ügy­véd. — Vegyes. MELLÉKLET. Jogesetek. — Köztörvényi ügyek. — Keres­kedelmi és váltóügyek. — Bűnügyek. Közbiztonsági állapotainkról. napról-n­­pr­a olvassuk a sok rémségen hírt az elkövetett gyilkosságokról, betörésekről, lopásokról. Számos betöréses lopás történik azonban mindennap, amelyekről a napisajtó meg sem emlékezik, de amelyekről vagy károsult ismerőseink révén veszünk tudomást, vagy abból a rendőrségi felhívásból, hogy a házmesterek legyenek­ éberek és kapuzárás előtt vizsgálják meg a padlások és pinezék környékét, mivel nagyon sok eset­ben feltörték a padlást, vagy a pinezét és igen értékes holmikat vittek el. De más tekintetben is nagyon bizonytalanná vált a közbiztonság. A közvilágítás fokozott mértékű korlátozása este az utcrán való járást már magában véve is veszélyessé teszi, emeli még azt a veszélyt akárhány járműnek és kézi tali­gának kivilágítatlan volta. Mindez a lény eleven c­áfolata annak a lépten-nyomon han­goztatott felfogásnak, hogy a háború az erkölcsöket megjavítja, mert az embereket komolyabbakká és így jobbakká teszi. A há­borúval járó nyomorúság és a rendőrségi megelőzésnek lázakbá válta, valamint a rendőrségi utolérésnek kevésbbé sikeres volta mindinkább lehetővé teszik a személy- és vagyon­biztonságnak alacsonyabb fokra való sülyedését. A kétes elemek a székesfővá­rosban elszaporodnak és a zavarosban könnyen képesek ha­lászni. Megdöbbentően hat a komoly figyelőre olyan állapot, hogy a villamoson nőkről lelopják a szőrmedíszt és a tettes képes úgy eltűnni, hogy nyomára sem akadnak. A zsebtolvajlásokról nem is szólunk, elég beszédesek a villamosokban elhelyezet­t főkapitányi figyelmeztetések, jól fogd az erszényedet. A közbiztonságnak ezt a züllött állapotát jórészben az idézte elő, hogy székesfővárosunk rendőrsége, a háború alatt megsza­porodott munkáját is, nagyon leszállított létszámú tisztikarral és rendőrlegénységgel kénytelen elvégezni. Ennek pedig kettős oka van: az egyik az, hogy a rendőrség létszámából nagyon sokan hadbavonultak, a másik az, hogy az ilyen helyzetben is eszközölhető utánpótlás a nyomorúságos fizetés folytán, az arra termelt embereket ettől a pályától visszatartják­ .A székesfővárosi rendőrség élén álló főkapitány aki meg­felelő ember a helyén, teljes tudatában van úgy felada­tának, intézkedései átgondoltak és be is válnak; a rend­őrségi tisztikar képzettségénél és lelkiismeretes munkájánál fogva méltóan tölti be hivatását; a rendőrlegénység nagy buz­galommal és önfeláldozással végzi nehéz tisztét, de az a baj, hogy kevesen vannak. A székesfőváros magában véve is nagy terület, s a rend­őrségünk még ezenfelül Újpest, Rákospalota- Kispest, Pestszent­­lőrincz, Er­zsébetfalva és Csepel községekre is kiterjedő hatás­körrel bír. Ilyen nagy területen, csökkent létszámmal nem lehet sem a megelőzés szempontjából fontos őrszemeket és járőröket sűrűn alkalmazni, sem a nyom­ozatok gyors és mindenre kiter­jedő elintézését kellően biztosítani, sem a rendőrségi megfigye­léseket megszakítatlanul eszközöltetni. A rendőrség tisztikarának és legénységének létszámát fel kell emelni és pedig addig a mértékig, amennyire a közbiztonság érdekében erre a felemelésre szükség van. Nem apró fok­ozást-foltozást kell eszközölni, h­aanem alapos és m­élyreható gyökeres átalakítást. ’ A fokozott állami terhek viselésével szemben legalább a norrmális közbiztonsági állapotokat meg kell teremteni. A nor­­mális közbiztonsági állapot viszont függ a rendőrség megfelelő létszámától. Ez nincs meg, ezért ezt a létszámot meg kell állapítani és az így­­megnyíló új állásokat alkalmas erőkkel be kell tölteni. Mi azonban akadállyal állunk szemben. A belügyi kormány bármily gondossággal fog is eljárni s bármennyire szivén fogja v­­­r­ni a közbiztonság rendes állapotának helyreá­llását s bár­mily mértékű létszám szaporítást fog is eszközölni, "a m­­a­i n­y­omor­uságos fizetési é­s e­l­ő­lé­p­te­t­é­s­i visz­o­n­y­o­k mellet­t, arravaló embereket nem fog kapni. Selejtes, silány erők viszont nem fogják előmozdítani a kitűzött czél elérését. A rendőrlegénységnek feladata nagy és nehéz, szolgálata rendkívül terhes és felelősségteljes. Már a békében való fizetésük sem volt megfelelő, ma és a későbbi időkben is, amikor még mindig drágábban fogunk élni, mint éltünk a háború előtt, — éhbér az, amit a rendőr­­jegérívségnek fizetésül és lakpénzül jár. A munkás kéznek a há­borúban való hiánya a munkabért magasra cím­le, a háború után fellendülő gazdasági életben a munkáskéz után való nagy kereslet pedig a magánvállakozásoknál a munkabért magas fo­kon fogja fenntartani. Ezzel számolni kell és ha azt ak­arjuk, hogy elégséges szánni és jóravaló rendőröket kapjunk, illetmé­nyüket a megélhetési viszonyoknak megfelelően kell szabá­lyozni. A rendőrségi tisztikarnak szaporítása önmagától adódik, m­ert már a békében is csak túlfeszített munkával volt képes a tisztikar hivatásának magaslatán megállani. A jelenlegi fize­téseket újra kell szabályozni, karöltve a közszolgálati alkalma­zónak egészére kiterjedő rendezéssel. Emellett azonban a mai­nál jobb előmenetelt kell lehetővé tenni. Jelenleg a segédfogal­­mazó és fogalmazó csak akkor léphet elő, ha fogalmazói, illető­leg rendőrkapitányi állás üresedik meg. Lehet az a fogalmazó akármilyen tehetséges, akármiben szorgalmas- ha a rendőr­­­­kapitányi kar fiatal életerős emberekből áll, előmenetele tel­­l­­esen el van zárva. Persze, az ilyen helyzet azután — a kivé­telektől eltekintve az ambícziónak halottas ágya, a törek­vés, az eredményes munka helyébe a hivatali teendők sablo­nos ellátása lép. Ezen az állapoton az arnomatikus éőlépés­sel kell segíteni. Ha a segédfogalmazó és a fogalmazó bizonyos szolgálati időt becsületes munkával sikeresen betölt és maga­sabb állás nem üresedik meg, önmagától előlép magasabb fize­tésbe; megmarad ugyan eddigi rangjában, de a fizetése meg­ Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.

Next