Új Barázda, 1920. január (2. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-01 / 1. szám

2 Budapest, december 30. n Se isten, se haza..." A nemze­tiségi kisebbségek jogairól rendelet jelent meg, melynek ,utolsó fejezete az iskolai nevelésről szól. Örömmel látjuk, hogy a kormány nyíltan el­rendeli az iskolákban a nemzeti és valláserkölcsös nevelést. Milyen nagy változás kilenc hónap alatti Március elején jelent meg a Kisgazda- és Földmivespárt röpirata „Se isten, se haza ...“ címmel, melyben Kun­fi Zsigmond közoktatásügyi miniszter istentelen és hazafiatlan iskolapoliti­­káját támadtuk. Akkor ez a röpirat, mely hazárulásnak­ minősítette a val­lásoktatás és nemzeti nevelés kikü­szöbölését az iskolákból, majdnem kormányválságot idézett elő. A röp­irat szerzőjét internálni akarták. Most a kormány maga áll a röpirat álláspontjára s az Istent és a hazát ünnepélyesen visszahelyezi az isko­lába. Kunfi „elvtárs” jóvoltából egy darabig istentelenül és hazátlanul barangoltunk. Tönkrementünk. Most Istennel a hazáért indulunk annaj­, hogy felépüljünk. Svájci hang Magyarország felosztása ellen Külföldi lapvélemény a magyar békedelegátusokról Egyik világhírű svájci lap, a Neue Züricher Zeitung, hosszú cikkben foglalkozik a magyar békekövetség összeállításával. Szerencsésnek tartja azt a gondolatot, hogy a magyar békedelegáció ismert, régi politiku­sokból áll, ellentétben az osztrák és a német delegációtól, melyek csupa új politikusokból lettek összeválo­gatva. Különösen szerencsés Apsonyi Albert gróf kiválasztása a küldöttség elnökeként, mert Apponyi hosszú po­litikai életénél fogva a nyugat poli­tikusaival jó viszonyban van, ismeri az egész nyugatot, beszéli az összes modern világnyelveket, itthon az or­szág egész belső életét ismeri és át van hatva a legmélyebb hazaszeretet­től és vallásosságtól. Apronyi a békedelegadóban vállalt szerepéről röviden ezt mondja: „hogy milyen jelentőséget tulajdoníthatnak majd Apponyinak antantkörökben, elég bizo­nyíték és remény erre az, hogy Sir Georg Clerk Magyarország telepítése érdekében éppen az ő véleményét hall­gatta meg a legelső helyen." Második helyen Somssich Gyula gróf külügyminiszterrel foglalkozik a cikk. A legmelegebb elismeréssel említi meg Somssichinak azt az emberfeletti munká­ját, amellyel a magyar külügyminiszté­riumot megszervezte és azt a diplomá­ciai sikert, amellyel elérte, hogy a ro­mánok kiürítették Budapestet. Ez az érdem teljességgel a külügyminisztert illeti. A két erdélyi származású delegátusról, Bethlen István grófról és T­eky Pál grófról azt mondja a cikk, hogy múlt­juknál, szaktudásuknál és érzéseiknél fogva méltók a békedelegációba való beválasztásra. Teleky Pál gróf egész közéletét ismerteti a cikk, amely ékes bizonyítéka a nagy ethnographus’ tudá­sának és tekintélyének. A békedelegáció többi tagja: Popovich, Lers baro és Zoltán Béla méltó társai az előbbieknek és értékes tagjai a küldöttségnek, mert fontos, hogy a vezető politikusok mel­lett kiváló szaktudósok, pénzügyi, állam­tudományi és közgazdasági szaktekin­télyek szerepeljenek és támogassák őket. A cikk utal végül arra a nehéz mun­kára, amely a békekövetség előtt áll. Tiltakozik az intantnak azon önkényű­ eljárása ellen, hogy Magyarországot a dele­gáció meghallgatása nélkül feldarabolják, Magyarország évezredes múltjánál fogva is követelheti a régi határok visszahárítását. „De az antant ellenkező határozata ellenére is remélhet Magyarország feltámadásában." ÚJ BARÁZPA Csütörtök, 1920. Január 1 Kun Bélát 386 rendbeli gyilkossággal vádolják Újabb kiadatási eljárás a hóhér ellen A budapesti büntetőtörvényszék ma felterjesztést intézett az igazságügy­miniszterhez, amelyben kéri, hogy az Ausztriában lévő Kun Béla ellen 386 rendbeli gyilkosság, 16 rendbeli rablás, 6 rendbeli lopás és többrend­beli pénzhamisítás bűntette miatt in­dítsa meg a kiadatási eljárást. Az előterjesztés részletesen ismerteti az­­ egyes bűncselekményeket, foglalko­zik a terrorfiuk gyilkosságaival, az elkövetett rablásokkal és lopásokkal és a kibocsátott fehér pénz hamisí­tásával. Az igazságügyminiszter a külügyminiszter útján megkeresi az osztrák kormányt, hogy szolgáltassa ki a többrendbeli gyilkossággal és rablással vádolt Kun Bélát. vv,,r'rT'»*’ » * - - - • - - -................................ Magyar munkások Franciaországban Résztvesznek az elpusztított francia területek újjáépítésében — Saját tudósítónktól — Az a tizenegy francia megye, amely színtere volt az évekig tartó német­­francia mérkőzésnek, teljesen elpusz­­­tult. A modern h­áborús­­ eszközök rombolása oly tökéletes volt, hogy 15—20 évi kemény munka árán lehet csak talpra állítani a földdel egyen­lővé tett területeket. Elpusztult a százezer lakosú Reims, a kisebb Arras, Amiens, Armentieres, Verdun és rajtuk kívül apróbb városok és falvak egész serege. Csak a romok eltakarításához egy esztendő szük­séges. A statisztika megdöbbentő adatokat tár elénk. Telesen rommá lett 240.000, részben ,30.000 városi ház, a­kár 19 milliárd frank. A mezőgazdaság kára minden képjeletét felülmúl. Elpusztult Franciaorsz­­eg gazdagabb része, amely a búza */n, a zab 1/io, a cukorrépa V­ és a takarmányrépstermes I/n részét szolgáltatta. A katonai műveletek követ­keztében tönkrement 1.650­.000 hektár­­nyi termőföld (az erdőket nem szá­­­mítva). Verdun körül 109.000 hektár föld olyan állapotban van, hogy lehetetlen megnövelni, mert a humusnak teljesen nyoma veszett. A mezőgazdaság kára 3 milliárd és 234 millió frank; gépekben, kocsikban, felszerelési tárgyakban, ter­ményekben pedig az összes kár közel 6 milliárd frank. A bevételi hiányok pe­dig — a háborús éveket és még 3 évet számítva — körülbelül 4 milliárd frankra rúgnak. A vadászat 37 millió, a halászat 83 millió kárt szenvedett. A mezőgazda­­sági célokat szolgáló csatornákban, víz­művekben, gátakban beállott kar 83 milló frank. 6UOOUO hektárnyi erdő pusztult el, a veszteség — beleszámítva az újraültetés, defasitás költségeit is — 1 milliárd 400 millió frank. Tönkrement nagyon sok bánya, a 11 megye terüle­tén 101 tárna volt, ezeknek legnagyobb része nincs ma. Elpusztult 75 szövő­gyár, egész csomó fehérítő, festő, ki­készítő, cserző üzem, 140 cukorgyár, 1700 ferfőző-telep, üveg-, tükörgyárak, mal­mok, villamos művek. Franciaország békében a világ vászontermésének s­ó részét szolgáltatta, gyáraik mind ezen a részen voltak és a legnagyobb részben elpusztultak. Használhatatlanná vált 105.000 km. itt, 2050 híd; helyreállítá­sukhoz 10.400.000 tonna anyag szüksé­ges. 5600 km. vasúti vonal, 500 vasúti híd és tömérdek alagút pusztult el. A felsorolt adatok mindennél vilá­gosabban beszélnek. Franciaország ter­mészetesen mindent elkövet, hogy el­pusztított részeit újjáépítse. Köztudo­mású, hogy Németországot a békeszer­ződés kötelezte az okozott károk helyre­állítására. Németország ha­landó is erre, de munkátokat csak abban az esetben küld, ha hadifoglyait akiket a fran­ciák jelenleg munkára használnak fel — a francia kormány hazaküldi. Német­országban egyébként­­­ munka fo­lyik, kereskedők, iparosok, munkások vállvetve dolgoznak, hogy az okozott károkat természetben téríthessék meg, ez olcsóbba kerül és megkönnyíti az ország helyzetét. Kölnben Hilbens tigris dr. birodalmi tanácsos vezetésével újjá­építő hivatal működik, amely a Bel­giumból és Franciaországból elhurcolt holmikat szállítja vissza és összegyűjti az újjáépítéshez szükséges anyagokat. Ausztria, hogy a francia nemzet iránti rokonszenvének tanújelét adja, szintén felajánlott munkásokat. Renner kancellár huzamosabb ideig tárgyalásokat is foly­tatott ebben az ügyben, a munkafelté­teleket is megállapították, de mindez­­ideig még nem került sor munkások kiküldésére. A magyar kormány, részben azért, hogy enyhítsen a munkanélküliségen, részben azért, mert Tolna­, Zala­­vármegyékben és a fővárosi munkás­ság körében nagyobbfokú érdeklődést tapasztalt a franciaországi r mnika iránt, kiküldte Áldássy József dr. mi­niszteri tanácsost, a belügyminiszté­rium kivándorlási osztályának főnö­két, hogy Bécsben és Berlinben tájé­kozást szerezzen az újjáépítő munka milyensége és mértéke felől. A kor­mány céja az, hogy­ Magyarország is bekapcso­lódjék az évekig tartó mun­kába, hogy ezzel munkanél­küli munkásainknak módot nyújtson arra, hogy becsületes szorgos munka révén megélhe­tésüket biztosítsák, sőt — te­kintettel a korona és frank kö­zötti óriási különbségre — egy kis összeget is takaríthatnak ma­guknak. A németek és osztrákok részére oly módon állapították meg a munkabéreket, hogy tanu­latlan munkás napi 12 frankot, tanult munkás napi 15 frankot fog kapni, napi 2­50—5 frankért pedig ellátást. Áldássy miniszteri tanácsos öt­lete továbbá az is, hogy az állásnél­küli intelligens emberek számára né­hány hónapos tanfolyamot rendeznek, hogy elektrotechnikai, betonépítési és egyéb műszaki ismeretek elsajátítása után, mint munkavezetők mehessenek ki. Más oldalról nyert értesülésünk szerint a műegyetem már foglalkozik ezzel az üggyel. Franciaország nem zárkózik el a magyar munkások felhasználása előtt, úgy, hogy a békekötés után, tavas­­szál megtörténhetik a munkások ki­küldése. Természetes, hogy nem kény­­­­szerről, hanem önkéntes vállalkozás­ról lesz szó. im.­e.) Bolsevizzmus és a zsidó világuralom.­ ­ A Reichsvest egy mostanában megjelent francia röpirattal foglal­kozik, mely érdekes megjegyzése­ket tartalmaz a bolsevizmus és a zsidó-szocialista propaganda var­sói szövetségének viszonyáról. A röpirat többek között a kö­vetkezőket mondja: Míg a nyugati zsidók a vallás­sal szemben általában közönnyel viseltetnek, Lengyelország zsidói­nak legnagyobb része hű maradt , a régi tanokhoz és életének oly­kori igazi szomorúságában a Mes­siás megérkezésének gondolatával vigasztalta magát, aki a zsidóság­nak mint Isten választotta népnek régi méltóságát vissza fogja adni. Bizonyos, ugy­e, hogy ilyen gon­dolatvilágban a szocializmus egé­szen különös módon jelenik meg. Ha ez ember nem veszi figye­lembe Oroszország néhány szo­cialista vezérének lengyel-zsidó­­ származását, sokszor elcsodálko­zik sajátságos titokzatosságukon. Könnyebb azonban megérteni őket, ha meggondoljuk, hogy a jövő boldog állama iránti lelkesedésük azonos gyerekálmaik lelkesedésé­vel és szüleiknek a Messiás utáni vágyával, úgy az egyik, mint a másik esetben a boldogság új korszakáról van szó, ellentétben a jelek nyomorúságával: kell-e Orosz-Lengyelország sze­­­­gény zsidó kézműveseinek a régi Messiás-remények feltámadását látni, ha a jövőről beszélnek ne­kik, amikor mindenki gazdag és boldog lesz? A szocialista vezé­rek ígéretei Izrael apáinak jósla­tait juttatják eszükbe, amelyek azt a Messiást hirdették, aki, megte­remti a zsidó világuralmat. A proletariátus diktatúrájának­­ elméletéhez ragaszkodnak a leg­görcsösebben a bolsevikok, amely így hangzik: ha az ember arra vár, hogy egy gyűlés többsége határozza el magát arra, hogy szétrombolja a tőkések világát, sohasem érhet célhoz. A proleta­riátusnak tehát egyedül kell előre menni. Amint azonban a többség zsarnokságát feltétlenül el kell vetni, úgy a proletariátusnak a maga érdekében le kell mondani­a néhány „kiváló, erős egyéniség ” javára, akik magukra vállalják a boldogság megteremtését még a proletariátus akaratával szemben is. És ha most valaki látja, hogy azok a „kiváló, erős egyéniségek”, akik Oroszországban megválasz­­tották magukat, 50:1 arányban zsidók, önkéntelenül arra kell gon­dolnia, hogy a zsidóság a Mes­siás-remények választott népe. Itt a francia író félbeszakítja az adatok felsorolását és arra utal, hogy a bolsevizmus lengyel-zsidó eredete elégséges alap arra, hogy a vezérek gondolatvilágában fel­bukkanó „német vonatkozásokat megvilágítsa. A lengyel-zsidó a német kultúrát többre becsüli az orosznál. És ismét felvonulnak a már ismert „egyéniségek''. Egy bolseviki húszszoros milliomos gondolata az, hogy Nyugat-Euró­­pát le kell verni az orosz szovjet­­kormány, vagy jobban mondva a varsói szövetség vezetése alatt álló orosz bolseviki bandákkal. • A francia író azután így foly­­­­tatja:• Könnyen megérti az ember, hogy a zsidó bolsevisták ilyen remá-i .

Next