Új Barázda, 1920. december (2. évfolyam, 283-307. szám)

1920-12-01 / 283. szám

Szerda, 1920. december 1. U] BARAZBA Pótválasztás a sárbogárdi­­ kerületben A sárbogárdi kerületben vasárnap lesz ú­ pótválasztás Czeglédy Endre, a korm­ányzógái­t hivatalos jelöltje és Csilléry András Friedrich-párti között. A kormányzópárt jelöltjét választói kör­útján mindenütt nagy lelkesedéssel fo­gadták. Az eddigi eredmények után ítélve Czeglédy győzelmét hatosra veszik. A Kormány vissza® I­­dőknek­ányzatot­ anács részlete­­: Ébredő Ma­' vége különben­­ tart, melyen :tos elnököl. A lesz hivatalos jellege és ki fog terjeszkedni azokra a feltételekre, amelyek betartása mel­lett az egyesület visszanyeri önkor­mányzatát. A kormánynak különben sincs szándékában az egyesület mű­­ ködése ellen akadályokat gördíteni. Az országos világenyhítő nagybizottság megalakulása A vidékre is kiterjesztik a segítő munkát Az új városháza nagy tanácster­mében a társadalmi és hivatali kiváló­ságok nagyszámú jelenlétében tegnap alakult meg az Országos inségeny­­hítő mozgalom nagy bizottsága. Benárd Ágoston miniszter megnyitó beszé­dében vázolta annak szükségét, hogy a Huszár-féle akció a vidékre is ki­terjesztessék. Vadnay Tibor, az előkészítő bizott­ság elnöke ismertette a mozgalom tervét és előadta, hogy az akciót a vidéki ínségesekre is ki kellene ter­jeszteni, egységes központi vezetés­sel. A vidéken törvényhatóságonként és községenként megszervezett bizott­ságok a közigazgatási hatóságok közreműködésével bonyolítanák le az akciót. Huszár Károly az akciót nem tartja a vidékre kiterjeszthetőnek. Pálos Ödön, Gömbös Gyula, Kuna P. András, Tünkés báró, Lukács György felszólalásai után az elnöklő miniszter az értekezlet határozataként kimondja, hogy a tervezett mozgal­mat országosan indítja meg. Elnökül közfelkiáltással Zichy János grófot választották meg. Benárd dr. minisz­­Ellenőrzik a hazatérőket szállító hajóstársaságokat ! tér erre bejelentette, hogy a mozga­­l­­om fővédőségét a kormányzó úr ke­gyeskedett elvállalni. A belügyminiszter a liverpooli Cunard gőzh­ajótársaságnak engedélyt adott ki­vándorlók és visszavándorlók szállítá­sára. A Cunard-társaság egyike a világ legnagyobb hajóstársaságainak és ő bo­nyolította le 1904-től kezdve a háború kitöréséig Fiuméból az úgynevezett ma­­­­gyar-amerikai vonalon a kivándorlást. A társaság mostani új engedélyének el­nyerése előtt kötelezettséget vállalt az­iránt, hogy egész üzletkörében, úgy bel­földön, mint külföldön, teljesen aláveti magát a magyar törvényeknek és rende­leteknek és a belügyminiszternek azt a jogát elismerte, hogy a magyar kiván­dorlók és visszavándorlók szállítását úgy a kikötőkben, mint a tengeri utón is bármikor ellenőriztetheti. A társaság en­gedélye Triesztre, továbbá Cherburg, Rotterdam és Hamburg kikötőkre és on­nét az Egyesült­ Államokba való szállí­tásra szól. A hajóstársaság Budapesttől a kikötőig és a kikötőtől Budapestig való vasúti szállításról és az élelmezés­ről is gondoskodni tartozik. 3 tV vagyondézsma kérdése írta Ba­logh Elemér gazdasági főtanácsos, a Hangya vezérigazgatója­ ­budapest, november 30. Az egyik fokozódó drágaság oly probléma, amellyel immár­­az ország belső rend­e s az emiigánsség szem­pontjából foglalkozni. Mi okozza a drágaságot? Sendm az állam, sem a fix jövedelemre és munkabérre utalt lakosság nem ké­pes az árak emelkedésével lépést tar­tani.­­Az állami kiadások óriási mérték­ben növekednek és illuzóriussá tesznek minden előirányzatot. A csekély jövede­lemmel bírók és fix fizetésűek pedig tanácstalanul vergődnek a magas árak által előidézett nélkülözések között. Ha ennek az abnormis áremelkedés­­nek­ okait kutatjuk, könnyű rájönni, hogy a bajok főként valutánk romlására ve­zethetők vissza. De ennél a megállapí­tásnál tehetetlenül megállunk és valami csodától várjuk a megváltást. Valutánkat a vagyondézsma réme rontja Kétségtelen, hogy valutánk elértéktele­nedésének több otíja van, többnyire olya­nok, amelyeken segíteni nem áll mó­dunkban. Ámde van egy, amelyet eddig kevesen méltattak s amelynek megszün­tetésével — azt hiszem — jelentékeny enyhülést tudnánk elérni. Ez az ok pedig az, hogy a vagyondézsmától való félelem már jó ideje Damocles kardként függ fejünk fölött. A szaktudósok mint pénz­ügyi bajaink egyik panaceáját állítják oda. Ez történt a Közgazdasági Társa­ság ankétjén s ezt az eszközt jelöli meg Hantos Elemér is legutóbb megjelent füzetében, mint egyik elkerülhetetlen esz­közét államháztartásunk rendbehozata­lának. A vagyondézsma nem segít Mi nem osztjuk ezt a felfogást. Ellen­kezőleg. A vagyondézsma elrendelésének valószínűsége oly fokú vagyonkicsempé­­szést idézett máris elő és fog előidézni a közel­jövőben, amelynek számszerű következményei katasztrofálisak és sok­szorosan meghaladják azt a néhány mil­­liárdra tehető bevételt, amelyre az állam a vagyondézsma révén számít. Az év eleje óta több milliárdra rugó áru, érték­papír, ékszer és nemes­fém szivárgott ki a külföldre, megfelelő árubehozatal nél­kül, hogy alkalmat adjon az ingótőkének és a hadimilliomosoknak vagyonuk kül­földön való elhelyezésére; idegen tőke potom áron összevásárolja a magyar vállalatokat; igen nagy vásárlások történ­nek végül idegen valutákban is korona ellenében s ezen üzleti tranzakciók ered­­ményekép a budapesti kifizetések nagy kí­nálata a külföldön állandó nyomást gyako­rol a magyar koronára. És mire az úgyneve­zett „Stichtag" elérkezik, akkorra már nem marad az országban más, mint az ingat­lanokban fekvő s a vállalatokban elhe­lyezett termelő tőke. Erre fog kérlelhetet­lenül lesújtani az állam, aminek követ­kezmény­ekép megbénul a gazdasági élet, megszűnik minden vállalkozási kedv és munka nélkül marad sok ezer kérges munkáskéz. Fokozza majd a bajt, hogy ugyanakkor, amikor az állam ráteszi kezét a termelőtőke egy jelentékeny részére, nagymérvű hitelmegszorításokkal is szá­molni kell. Végül azt sem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy a vagyondézsma az áldozatokat új adósságba keveri, amely­nek terhei valutánk javulásával párhuza­mosan növekednek s idővel elviselhetet­lenné válnak. Az állam tehát nem éri el célját. Az ingó tőke mentesül a­ teher alól, a termelő tőke pedig megbénul. Ellenben az a kö­rülmény, hogy a vagyondézsma elkerül­hetetlensége köztudatba rhent és a vagyon­­kicsempészés minden óvintézkedést ki­játszó találékonysággal, ide­s­tova egy esztendeje folyamatban van, a magyar korona árfolyamára állandó nyomást gyakorol s előidézi a mai törhetetlen drágaságot. Igaz, hogy az alacsony valuta a mező­­gazdasági termelésnek átmeneti előnyöket biztosít, habár kétséges, reális nyereség­ének mondható-e a bankók felhalmozása. De nem szabad elfelejtenünk, hogy ke­reskedelmi mérlegünk passzív, hogy a drága valuta dacára is importra szoru­lunk s az importfölösleget az államnak és magánosoknak egyaránt igen drágán kell megfizetniük. Az állam személyi és dologi kiadásai tehát rohamosan emel­kednek, de mégsem növekedhetnek any­­nyira, hogy az alkalmazottak jogos igényei kielégülést nyerhetnének. Ennek folytán az elégedetlenség nőttön nő s a lakosság a hibát a kormányban s a mai rendszer­ben keresi. A korona kurzusa a Stichtag közeledése folytán 50 centimre is leszáll­hat, de akkor már igazán lehetetlenné válik a megélhetés, mert produktumaink­ árai a világparitás, felé törtetnek, az im­port pedig lehetetlenné válik, ami még fokozza a­ nélkülözéseket. A harmadszor megdézsm­ált­­ ország , mi­­has­sul lesz az államnak ebből­­a kísérletből ?•Semmi. Mire azt a né­hány milliárdot az itthon maradt termelő­tőkéből kisajtolja, addigra hasonló ösz­szeget, vagy még többet is már régen elköltött a valutánk romlása következ­tében rohamosan növekedő állami ki­adások fedezésére. Szóval a vagyon­dézsma csak arra lesz jó, hogy fedezze az önmaga által előidézett deficitet Hozzájárul ehhez a kárhoz az a kiszá­míthatatlan veszteség, amelyet a magán­gazdaságok szenvednek ugyanezen okok­ból. Az államnak tehát nem lesz semmi előnye, ellenben ott lesz egy kizsarolt, tőkéjében immár harmadszor (bolsevizmus és román megszállás) megdézsmált or­szág, amelynek gazdaságai és vállalatai tehetetlenségre lesznek kárhoztatva a rájuk rótt elviselhetetlen terhek következtében, vagy pedig prédájává válnak az idegen tőkének. És még az a megnyugvásunk sincs, hogy a vagyondézsma összegét adós­ságaink törlesztésére fordíthatjuk, mert éppen az állami költségvetés rettenetes megduzzadása következtében a pénzügy­miniszter kénytelen lesz a befolyó össze­get a folyó kiadások s a valutaromlás folytán előállott hiány fedezésére for­dítani. A kormány vesse el a vagyondézsmát Igen egy bajnak kell tehát tartanunk, hogy a kormiány a vagyondézsma tervé­vel foglalkozik s hogy szakférfiaink ezt a gondolatot a köztudatba belevitték. Még ma sem volna késő nagyobb baj­nak elejét venni. A kormánynak a va­gyondézsma kérdésében elutasító állás­pontot kellene elfoglalnia s ezt teljes határozottsággal kinyilvánítania. Ezzel megfordulna a játék. Mindazok, akik vagyonukat kicsempészték és idegen követelésekben elhelyezték, oda töreked­nének, hogy azt forgótőke gyanánt és nagyobb importüzletek lebonyolítására ismét folyóvá tegyék. Nagyobb kereslet támadna tehát a magyar korona iránt és nagyobb kínálat idegen valutákban. Ez a kettő együttvéve alkalmas volna arra, hogy a korona kurzusát a külföldön megjavítsa. Közgazdaságunk megszaba­dulna egy, nagy lidércnyomástól, a ma­gyar vállalatok pedig a vagyondézsmá­­tól, amely működésüket megbénítaná. Mert egyet sohasem szabad s­zem elől tévesztenünk, s ez az, hogy Magyaror­­­szág — jelenlegi kétségbeejtő helyzeté­ből — csak munkával és új javak ter­melésével menekülhet Ennek következ­tében a pénzügyi politikának kerülnie ■kell minden oly intézkedést, amely a ha­­­­zai tőke és munkaerő termelőképességét csökkenti. v • * "v" Vagyondézsma helyett sírből fedezzük terheinket ? Az hisszük, hogy ezeket a­­fejtegeté­­seket­ mindenki ~^név a saját érdeké­ben is —­hrtyiem az óvatosabbak csu­pán arra kiváncsiak, hogy miből­ fogjuk a reánk váró terheket fedezni? Erre is megfelelünk. Európában mindaddig nem fog helyreállni a társadalmi rend és a produktív munka, amíg lehetővé nem válik a termelt áruk kölcsönös kicseré­lése. A győzők­­és a drágavalutájú sem­legesek kivitele a legyőzött orszá­gok felé egyre nagyobb akadályokba ütközik. Saját termelésük forog ve­szélyben, saját államaik szociális nyu­galmát kell félteniök. Nincs már messze az az idő, amikor felül­kerekedik végre bennük is a belátás, hogy a gazdasági összeomlást csak úgy kerülhetik el, ha szakítanak a szűkkeblű­­ség és gyűlölség politikájával és önma­guk sietnek a legyőzött országok segít­ségére. Ez másként nem képzelhető, mint egy nagy nemzetközi valutakölcsönnel, amelyben a romlott valutával bíró or­szágok arányosan részesednek. Meg va­gyunk róla győződve, hogy ennek az egyetlen megoldásnak a bekövetkezése már csak idő kérdése. Addig pedig se­gítsünk magunkon úgy, ahogy tudunk. Igyekezzünk helyesen alkalmazott­ adók­kal bevételeinket növelni, kiadásainkat takarékosság útján csökkenteni, a defi­citet kölcsönök útján fedezni, szóval la­vírozni mindaddig, amíg a drága valu­tájú országok észbe nem kapnak. A na­gyobb pénzügyi problémák megoldását pedig hagyjuk erre az időre. Magyarország államháztartását nevet­ségesen csekély összegű külföldi kölcsön­nel rendbehozhatnánk. A törlesztési ter­vet úgy kellene megállapítani, hogy az az első években lehetőleg semmi vagy igen kevés terhet rójon az országra. Az annuitások összege később emelked­hetnék, de ez valójában nem növekedő, hanem csökkenő terhet fog reánk róni, mert az annuitásokat idegen valutában kell fizetnünk s valutánk javulásával ez a teher automatikusan kisebb lesz. Több izben kifejtettük, hogy jelenlegi, már a 100 milliárd korona körül mozgó adósságainkat a mai kurzus szerint ál­landósítani nem szabad. Ezeknek a ter­­heknek kamatait lehetetlenség javuló va­lójában fizetni. Az állam adósságainak ily magas összegben való megrögzítése ál­landó akadálya lenne valutánk javulásá­nak. Holott, ha külföldi valdakölcsönnel tudnánk azok nagy részét rendezni, pén­zünk értékének javulásával egyenes arány­ban fog az adósság összege is csökkenni. Addig pedig, amíg ez bekövetkezhetik, mindent el kell követnünk valutánk ér­tékének emelésére. A horvát földmivespárt nagy győzelme a jugo­szláv választásokon A most lefolyt jugoszláv választások eredménye a következő: megválasz­tottak 100 radikális, 90 demokrata, 35 kommunista, 54 Radics vezetése alatt álló horvát földmivespárti, 26 szerb föld­­mivespárti, 25 jugoszláv m­uzulmán szö­­vetségi, 25 katolikus néppárti, 6 horvát uniópárti képviselőt. A Radicspárt várat­lan sikerét mindenfelé élénken tárgyalják. Ne csak olvassuk az Új Barázdát, de terjesszük 4*

Next