Új Barázda, 1921. január (3. évfolyam, 2-24. szám)

1921-01-04 / 2. szám

2 Budapest, január 3. A kormány tagjai újév napján dél­előtt 10 órakor megjelentek Teleki Pál gróf miniszterelnöknél, akit az újév alkalmával a miniszterek nevében Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter üd­vözölte. Teleki Pál gróf miniszter­­elnök szíves szavakb­a köszönte meg az üdvözlést, majd a közélet fontos kérdéseiről tárgyalt a kabinet tag­jaival. Féltizenegy órakor a miniszterel­nök és a kormány tagjai átvonultak a kormányzóság épületébe, ahol Horthy Miklós kormányzó fogadta őket testületileg. Teleki Pál gróf miniszterelnök a kormány és a nemzetgyűlés nevében üdvözölte a kormányzat. — Erős, új, nagy Magyarország meg­alapításához — úgymond — két dolog kell: gazdasági megerősödés és a szo­ciális nyugalom helyreállítása. Csak e két pillérre, a gazdasági megerősödésre és a szociális nyugalomra, az összetar­tásra és egymásban való bizakodásra lehet fölépíteni a jövő Magyarországot Kívánjuk, hogy Főméltóságod mához egy évre egy erősebb, hatalmasabb Magyar­­országot vezethessen ismét azon az úton, amelyen egyenes magyar lelke, egyenes írtő magyar vezetése és akarata bizonyosan célhoz fog juttatni bennünket. A kormányzó válasza ! A miniszterelnök üdvözlésére Horthy I * Miklós kormányzó a következőleg­­ válaszolt: i —«Köszönöm uraim a jó kivánságo­s kajt melyeket a legszivélyesebben vi­­atfonzok. Ezeréves múltúnknak talán a 1­­legszomorubb esztendeje zárult le a tegnapi nappal, jóváhagytuk a békét, mely kíméletlenül darabokra tépte ha­zánkat. Szomszédainkkal keresni fogjuk a megértést s erre a megértésre náluk rászámítunk. 4 . Örömmel állapíthatom meg, hogy a magyar üggyel szemben érzett rokon­­szenv, vagy legalább megértés már több államban kifejezést nyert Különös há­lával óhajtok még megemlékezni a pápa Őszentségéről velünk szemben minden­kor tanúsított jóindulatáért, valamint azokról az államokról, melyeknek rokon­­szenve irántunk a háboru okozta szenve­dések enyhítésében is megnyilvánult.­­ Az uj esztendő küszöbén legfőbb óhajom, hogy a haza sorsába és ősi erényeinkbe vetett rendíthetetlen hitem bizalommal töltse el az egész nemzetet is és velem együtt mindenki emelt fővel tekintsen az uj esztendő elé. Ezután a kormányzó elbeszélgetett a kormány minden egyes tagjával. A kormány tagjai a kormányzónál­­ történt tisztelgés után a várkápolná­ban misét hallgattak. Azután Teleki Pál gróf miniszt­elnök megjelent József főherceg előtt, hogy tolmá­csolja a kormány jókívánságait. A kormányzópárt küldött­sége a minisztereln címéi­ ­ A kormányzó üdvözlése után a k k­ormányzópárt tagjai kezdtek gyüle­­zni­ a miniszterelnöki palotában és a dépen 12 órakor megjelent minisz­ternét lelkes éljenzéssel fogadták. Hffmann Miksa nemzetgyűlési kép­­iselő beszédet intézett Teleki Pál s­róf miniszterelnökhöz. A minisztereln­ök válasza A miniszterelnök hosszabb beszéd keretében válaszolt Hermann Miksa szavaira. — A mai napot két szempontból né­zem. Az egyik az, hogy egy óriási álta­lános fejlődési hullám közepén hala­dunk az egész világ szempontjából _/■ nézve. A másik szempont a magunk működése ebben a nagy fejlődésben, kormányzatunknak politikája a múlt évben és politikája a jövő esztendőben.­­ Ha az első szempontot tekintem, azt kell mondanom, hogy egy hosszú folyamatnak a kellős közepén vagyunk, amely hosszú folyamat nem a háború­val kezdődött, hiszen a háború okai is sokkal előbbre nyúlnak, mint 1914 és a háborúnak következményei is sokkal messzebbre fognak visszanyúlni, mint 1921 Ma tudjuk mi és tudja a világ is —­ legalább is tudhatja, ha látni és tudni akarja — hogy nem mi voltunk felidézői a bajnak. Európát Keletről érheti a legnagyobb veszedelem — Európa még nincs túl az összes nagy veszedelmeken, azért itt a legfőbb ide­jómnak, hogy az új európai egyen­súlynak, az egyetértésnek politikája szü­lessen meg. Különösen Keleteurópa az amely bennünket érdekel, de nemcsak minket, hanem az egész Nyugatot. Innen érheti Európát, mint érte máskor is, a legnagyobb veszedelem. A miniszterelnök ezután a gazda­­sági és szociális talpraállítás kérdé­sére utalt.­­ Itt vissza kell pillantanunk arra, hogy mit végeztünk eddig és mit kell még tennünk. Amikor azt a kérdést vetjük fel, hogy mit végeztünk, akkor ezzel kap­csolatban sokakban felmerül a kérdés, hogy az, amit keresztény kurzusnak sze­retnek nevezni, mit végzett. Ilyenkor bennem mindig az a viszontkérdés merül fel, hogy mit végzett volna más, ilyen nehéz körülmények között. Szent meg­győződésem, hogy a keresztény irányzatot az ország sem hagyhatja el, mert csakis ezen az úton haladhat egy új, erős Ma­gyarország felé. .... __ Dolgozzunk — A legfőbb feladat, ami elénk tor­nyosul, a munka felvétele mindenütt és minden téren. Ez az első és legfonto­sabb kötelesség. Dolgozni és dolgozni hagyni! Nagyon fontos tényezőnek tar­tom azt, hogy mindenki a maga köré­ben képességei szerint munkához lásson. Dolgozzunk és akkor rázkódtatás nélkül is elérhetünk ahhoz az egyedül érdemes nagy szenzációhoz, hogy egy összetört nemzet rövid két-három év alatt talpra­­áll. (Élénk éljenzés.) — A munka felvételének kérdése kö­rül az első a gazdasági újjászervezés. Minél közelebb jutunk a gazdasági újjá­szervezéshez, annál gyorsabban fogjuk megoldhatni a társadalmi egyensúly kér­dését is. Hiszen mikor mi munkáskér­désről, a tisztviselők kérdéséről, a ka­tonatisztek kérdéséről beszéltünk, mind­ezek elsősorban gazdasági kérdések s elsősorban a gazdasági meg­ösödéssel lehet elérni, hogy ezek a kérdések is ömaguktól megoldódnak. A munkáskérdés 1 — A legfőbb azonban a munkáskér­­­dés megoldása. (Élénk helyeslés.) Munk s­kához kell vezetni az embereket, úgy, hogy egyrészt munkalehetőségeket kell adni, de másrészt arra kell kényszerí­teni az embereket, hogy mindenki végez­zen munkát. (Helyeslés.) A munkásságot felkarolni, rávezetni a nemzeti eszmének és a keresztény erkölcsnek az útjára, ez legyen egyik legfőbb feladatunk. Az amnesztiarendelet tanúsítja, hogy mi a feledés fátyolát akarjuk borítani azokra a dolgokra, amelyeket a múltban olya­nok követtek el, akik félre voltak vezetve. Itt meg kell említenem azt, hogy agi­táció folyik bizonyos körök részéről,­­ amelyek Baranyában a magyar nemzet­tel ellentétes törekvéseket akarnak előre kapatni. Ezzel szemben leszöge­zem, hogy ez az amnesztia természetesen vonatkozik azokra a területekre is, ame­lyeket Magyarországhoz vissza fognak csatolni, vonatkozik Pécsnek, Baranyá­nak és a bácskai saroknak lakossá­gára is.­­ Mi meg fogjuk keresni és meg fogjuk találni a módját rövidesen an­nak, hogy a munkások ne legyenek akadályozva abban, hogy érdekképvi­seleteik működhessenek és megoldjuk a szakszervezeti kérdést és arra törek­szünk, hogy a munkások maguk szer­vezkedhessenek és a munkás részesed­jék munkája minden gyümölcsében. (Élénk éljenzés.) A hadifoglyok — A több­ kérdést, igy a tisztviselői kérdést az egész magyar középosztály kérdésének kell tekinteni. Aziránt is meg­akarunk nyugtatni mindenkit, hogy a katonai tisztikar kérdését is meg fogjuk oldani. Szociális téren még egy fontos feladat vár reánk. Ez a hadifoglyaink kérdése, amit a tavasszal végleg meg kell oldani és haza kell vezérelni azokat, akik még odakint vannak. Magyarország tekintélye — A szociális újjáépítésnek és meg­erősödésnek legfőbb feltételét abban ta­lálom, hogy visszaállíttassanak minden téren és minden vonatkozásban a tekin­télyek. Ebben elöl kell járnia a kormány­nak, az államférfiaknak és mindenkinek, mert csak így fogjuk elérni azt, hogy egy új erős Magyarország épülhessen, amely a tekintélyen és elsősorban a leg­főbb tekintélyen, a magyar szent korona tekintélyén alapszik. (Éljenzés.) A magyar szent korona tekintélye mindenkor Ma­gyarország királyának is a tekintélye és Magyarország tekintélye ma a kormányzó tekintélye, amely a királyénak része, mert ő a királyi hatalom helytartója. Ilyen a nemzetgyűlés és a kormány tekintélye is. A kultúra az egyetlen javunk . A magyar kultúra megtartása olyan feladat, amely messze túlhaladta azt a jelentőséget, amelyet mindezideig neki tulajdonítottunk. Ha a magyar kultúra valaha fegyver volt és arra valaha szükségünk volt, akkor most mondhatjuk el, hogy a kultúra az egyetlen javunk, amit tőlünk elvenni nem lehet. A magyar kultúra fenntartására minden áldozatot meg kell hoznunk. A kisebbség jogai — A gazdasági kapcsolatok megte­remtése mellett nem fogunk soha meg­feledkezni arról a kötelességünkről, hogy azt, amit a trianoni béke a maga szűk keretei között biztosít, a kisebbségi jo­gok védelmét a magunk részéről min­denkor olyan erős hangon, amilyen erős hangon csak lehet, hangoztassuk és ér­vényesíteni segítsük. A gazdasági kap­csolatok felvételét köztünk és szomszé­daink között ma már az antant is kí­vánja. Elsősorban azok a kérdések áll­nak ma előtérben, amelyeket Ausztriával kell elintézni. A kérdések, amelyek Ausz­triával elintézendők, a trianoni béke ke­reteit messze túlhaladják. — Evvel kapcsolatosan kell megemlé­keznünk arról is, hogy ez az esztendő­­ lesz a trianoni béke aláírásának és jóvá­hagyásának esztendeje után az, amely­ben ennek a békének legalább is nagy részét keresztülvinni kezdik. Most várjuk­­ a jóvátételt és a határmegállapító bizott­­s­­ágokat, amelyektől azoknak az ígére­teknek kapcsán, amelyek a békeszerző­déshez fűzött kísérőlevélben voltak le­fektetve, sokat várunk. Tanúsítsunk megértést ! — Megértést kívánunk tanúsítani min­­­­den felé, megértést és kiengesztelődést. ij Tanuljuk tisztelni egymást a legkisebbtől * a legnagyobbik, mert akkor bennünket­­ is tisztelni fognak itt bent és odakint is. És ebből a tiszteletből fog fakadni erőnk és ennek a nemzetnek az újjászületése. (Lelkes éljenzés és taps.) A miniszterelnök ezután még hosz­­szasan elseeszelgetett a párttagokkal , és Staner"az üdvözlés véget ért. Rubinek Gyula üdvözlése Az Egyesült Keresztény Nemzeti Kisgazda- és Földmivespárt az újév alkalmából küldöttségileg jelent meg Rubinek Gyula volt k­ereskedelem­­ügyi rt­iniszternél,, hogy őt üdvözölje. A kormányzópárt levében Barla- Szabó József nemzetgyűlési képviselő üdvözölte Rubinek Gyulát, aki­ így válaszolt: — A politikai érettségnek magaslatai a — úgymond — csak akkor fogunk emelkedni, ha a személyi kérdések mindig másodrendű kérdések lesznek. A szemé­lyemet ért támadásokhoz már edzve vagyok. Ezelőtt a zsidók támadtak, most meg a keresztények támadnak. Az én irányom mindig ugyanaz marad: az ország gazdasági, nemzeti és keresztény életének életrekeltése. (Élénk éljenzés.) Ha az én munkásságom beleütközik egyes emberek érdekeibe, ez nálam nem irány­adó, előttem csak az ország érdeke a fon­tos. És ha ezzel összeütközésbe jutnak akár a pártok, akár az egyesek érdekei, minden tekintet nélkül és kímélet nél­kül keresztül fogok azokon hatolni. A nemzetgyűlés önzetlen- *­ségének jele . Ha a nemzetgyűlésnek most már egy éve annyira gáncsolt munkásságára visszatekintünk, akkor minden dicsekvés nélkül, tisztán az igazság egyszerű le­­szögezésével megállapíthatjuk, hogy igens ez a nemzetgyűlés hivatása magaslatán áll. (Élénk helyeslés.) Hang nélkül, szó nélkül megszavazta azokat az igen sú­lyos és elsősorban az ő vállára nehe­zedő adóterheket, megszavazta a rekvi­­rálásokat, amely kizáróan az ő anyagi érdekei ellen tött. Tehát önzetlenségének és hazafiságának, politikai érettségének és bölcsességének olyan jelét adta ez a nemzetgyűlés, a­melyet hiába keresünk a régi parlamentben. — S most nézzük a jövőt. Amikor hallottuk, vagy olvastuk a pénzügyi prog­­rammot, amely megint nagy és súlyos terheket fog rakni elsősorban a földműves­­osztály vállaira, akkor megint a politikai belátás és érettség nyilatkozott meg, mert hisz elfogadtuk a nem pártunkhoz tar­tozó pénzügyi embernek programmját és komoly elhatározással meg is fogjuk a­zt valósítani. Amikor a politikai érettségnek ennyi jelét látjuk, ez azt jelenti, hogy ez a párt kormányzópárt, ez a párt az egyedüli alap, amelyre az ország támaszkod­natik. Vérmes reményekkel azonban ne áltas­suk magunkat. Ezt az alkalmat fel aka­rom használni arra, hogy már most ki­jelentsem és ebben remélem, a párt teljesen egyetért velem, hogy amikor a jövő gazdasági programai keretében a szabad forgalomról beszélünk, akkor elsősorban mi egy szabad forgalomra gondolunk és ez a gabona forgalmának teljes szabadsága ebben az esztendőben. (Élénk helyeslés.) — Ha nézzük a külföldi mozgalmakat és alakulatokat, azt látjuk, hogy most már bennünket nemcsak keletről fenye­get veszedelem, de immár meg van fer­tőzve egész Európa körülöttünk és nem tudjuk, hogy hol üt ki az a veszedelmes kelevény, amely Európa kultúráját tel­jes pusztulással fenyegeti. Végzetes rö­vidlátás tölti el azokat, akik a mostani hatalom birtokosai, akik azt hiszik, hogy ezt a veszedelmet tisztán fegyverrel, tisztá­n erőszakkal­ le lehet küzdeni. Át kell menni egy tisztulási folyamaton, amelyen ez az ország már keresztülment és amely ország ennélfogva hivatva van arra, hogy védőbástyája legyen a ke­leti veszedelemnek. VD Utési üdvözlések A síormárny tagjai üdvözlik a kormányzót I­I 1-71 . Kedd, 1921. január 4.

Next