Új Barázda, 1921. március (3. évfolyam, 48-68. szám)

1921-03-05 / 48. szám

A sztrájk E házifolyamán ez az első száma az „Új Barázdádnak, amelyet megtudtunk jelentetni. A nyomdássztrájk öt napon torkunkba fojtotta a szót. Nemzeti kivétel. Az egész sajtó, valamennyi hírlap tetszhalált szenvedett. Amiatt volt a sztrájk, hogy a nyomdamunkások munkabéremelést követeltek és a nyomdavállalatok a követelést egész mértékében nem voltak hajlandók teljesíteni. Mi, a sajtó munkásai, a mindennapi betűvetők, akik üres kamaránkon és lyukas cipőnkön át érezzük a drágaságot, nem tudunk szigorú ítélőbirák lenni. Értjük és méltányoljuk — mert mi is szenvedjük — a városi munkások nehéz életküzdelmét. Ha tehát a munkás a meglevő kevés kenyérből nem tud megélni és ezért többet kíván, nekünk az az ösztönös ítéletünk, hogy adjatok a munkásoknak nagyobb karaj kenyeret. Mi lelkünkből javítani szeretnénk a betűszedő munkások életviszonyain, de természetesen nem állanánk meg náluk, hanem segíteni szeretnénk a fejmunkásokon is, akiknek nagy tömege még nyomasztóbb, még vigasztalanabb helyzetben van. Csak az a kérdés, telik-e ? Erre a kérdésre, fájdalom, rosszul üt ki a válasz. Biz ez a lerongyolódott, csonka ország nem tudja tisztességesen ellátni a maga munkásait. Pénzt ugyan lehetne többet nyomatni, hogy többet fizethessünk, de ez csak rontaná a pénz értékét és az életszükségleti cikkek beszerzése hamarosan még nehezebbé válna. Éppen ezért a munkások helyzetén az egész vonalon javítani képtelenség. Csak a pénz javulása teheti a ma szűkölködő tömegek életét tűrhetőbbé. Egyelőre csak toldozni-foltozni lehet ott, ahol a legnagyobb az ínség lyukja. Ami most már a szorongatott sajtót illeti, ezt a nyomdászsztrájk igen érzékenyen sújtja. Mert a magyar szó területe a réginek egyharmada zsugorodott Ennyivel szegényebb lett. A nagy tartalékokkal vagy rejtett forrásokkal rendelkező sajtó kibírja még csak a béremelések érvágását. De a jobbatlan uj keletkezésű keresztény lapok zsenge növényei a hírlapirodalomnak. Ezek hamarabb letörhetnek a tetemesen és gyorsan növekedő terhek súlya alatt. És éppen azért aggaszt bennünket a bérsztrájknak már gazdasági hatása is, mert ez akarva, nem akarva azt a célt szolgálja, hogy az áldozatok huzamosabb elviselésére anyagilag gyengébb újságok elsorvadjanak a gazdasági küzdelemben és a nagytőke által támogatott sajtó maradjon a tér ura. Ebben az előmérkőzésben csak az segíthet rajtunk, ha a keresztény társadalom a maga egész erejével felkarolja a keresztény sajtót és megingathatlanná teszi. A nyomdászsztrájknak azonban néggy másik, többé-kevésbbé rejtett célja is volt a béremelésen kívül. És ez a szakszervezeti mindenhatóság visszaállítása. A szociáldemokrata vezérek azt kívánják, hogy a bizalmi férfiaktól s ezeken keresztül a szakszervezetektől függjön, hogy ki állhat munkába s kit vehet föl a munkaadó. Senki sem rendelkezne azzal a joggal, hogy ott és akkor dolgozzék, ahol és amikor akar. A munkához való jogot a szakszervezet szabályozná. Ez volna a parancsnokoló hatalom, mely munkást és munkaadót járszalaga alá vetné egy nem is belülről, hanem kívülről, nemzetközi szervezetek által mozgatott akaratnak. Ennek a törekvésnek teljesedése ellen tiltakozunk. Mert ez a munkához való egyéni jog eltiprását jelentené. Jelentené a legelemibb emberi szabadságjog megsemmisítését. Jelentené a nemzeti államban egy külön nemzetközi szervezet zsarnoki uralmát, mely a nemzet gazdasági életének torkán tartaná a karmait, hogy megfojthassa adott jelre, idegen akarat szolgálatában. Ausztria ragaszkodik Nyugatmagyarországhoz Nyugatmagyarország „nemzetiségi kérdés*. A nagykövetek tanácsától kérnek döntést az osztrákok Bécs, március 4. Mayr kancellár a külügyi bizottságban elmondott beszámolója során a Magyarországhoz Való viszonyról így nyilatkozott: A magyar kérdés az utóbbi időben különös figyelmünk tárgya volt Most csak azt ismételhetem, hogy a két békeszerződés az új határok tekintetében teljesen egybehangzó határozmányokat tartalmaz és ennélfogva a trianoni békeszerződés életbelépésének pillanatában Nyugatmagyarország magától értetődőleg osztrák terület lett. A nagykövetek tanácsa január 23-án kelt jegyzékében célszerűnek vélte, hogy ezt a kérdést köztünk és Magyarország között folytatandó közvetlen tanácskozások útján tisztázzuk. A magyar kormány nemsokára közölte velünk, hogy igen nagy súlyt helyez arra, hogy ezek a közvetlen tárgyalások minél előbb meginduljanak. Gratz dr. magyar külügyminiszterrel folytatott beszélgetésem alkalmával határozott és világos megállapítást nyert, hogy Ausztria, miként eddig, úgy ezután is ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy a nyugatmagyarországi kérdést, mint ilyent, vita tárgyát tenni nem lehet és hogy ennélfogva a közvetlen tárgyalásoknak kizárólag határkiigazításokra és a területátadással összefüggő egyéb technikai, műszaki és közigazgatási természetű kérdésekre kell szontkozniok. * Mivel Gratz dr. úr a megbeszélés folyamán a kísérőjegyzék rendelkezéseire is hivatkozott, megállapítottam továbbá, hogy a magyar békeszerződéshez csatolt kísérőjegyzék eme határozatai az osztrák államszerződésben nem szerepelnek, minélfogva az osztrák kormány azokat a tárgyalás alapjául el nem ismerheti. A múlt hó 23-án a magyar megbízottak megjelentek Bécsben, hogy a közvetlen szakügyi technikai tárgyalásokat megindítsák. A magyar megbízottak vezetőjét, Csáky Imre gróf volt magyar külügyminisztert, a magyar földművelésügyi, kereskedelmi minisztérium előadóinak kara, a soproni kereskedelmi és iparkamara és a nyugatmagyarországi cukoriparosok képviselői kísérték. A két napig tartó tárgyalások folyamán a magyar urak bőséges statisztikai anyag alapján azt a arták nekünk bebizonytani, hogy Nyugatmagyarország távol van attól, hogy Ausztriát gazdaságilag megerősítse, ellenkezőleg reánk nézve súlyos gazdasági megterhelést jelentene. A mi megbízottaink a magyarországi urak fejtegetéseit azzal a megjegyzéssel vették tudomásul, hogy mindaddig, amíg Nyugatmagyarországból ki vagyunk zárva, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a magyarok részéről felsorolt adatokat megvizsgáljuk, de még abban az esetben is, ha ezek az adatok mind a tényeknek megfelelnének, ez a dolog érdemére nem lehetne befolyással, mert a nyugatmagyarországi kérdésben nem a „vajona, hanem a „miként” a megbeszélések tárgya. Mindezeket az adatokat csak a határvonal végleges megállapítására vonatkozó eljárásnál lehet és kell érvényesíteni. Egyebekben pedig a nyugatmagyarországi kérdés mi reánk nézve elsősorban nem gazdasági, hanem nemzeti kérdés és meg vagyok arról győződve, hogy a nyugatmagyarországi lakosság a fajrokon Ausztriával való egyesülésért szívesen veszi cserébe a területátadásnál elkerülhetetlen, bizonyára csupán múló természetű nehézségeket Mindent összefoglalva, még azt kívánom megállapítani, hogy a tárgyalások köztünk és a magyarok között barátságos módon folytak, de egyetlen egy pontban sem jutottak az általános szempontoknál és fejtegetéseknél előbbre. A magyar területi kívánságokkal szemben tanúsított előzékenységünknek két szempont szabja meg a határát. Először, hogy ilyen területi engedményeknek a kis határkiigazítások fogalmán nem szabad túlmenniök / (p 19.1 MAR. -B. JIspiel I korona III. évfolyam. 48. szám Szombat*/1921. március 5. Főszerkesztő MeSkó Pál w ____ Előfizetési ára: -Ostaokat&isi Buday Barna Ilii HhhSxBIi Jbmw Ham iw&B&xig JSbbSi Negyedévre . . . 70 KwlM Kk O Km ja am f| ■■ - -- 111 flfllfH# UH «~ / József 55—40 f [tesel 55 40 -Telefon: [ gzsetM KISGAZDÁK ÉS FÖLDMIVESEK POLITIKAI NAPILAPJA Telefon: fi ■A és másodszor, hogy Nyugatmagyarország német lakosságának nemzeti érdekeit minden körülmények között meg kell óvni. Arra kérem önöket, tiszelt urakra, hogy a tárgyalások eme szorosan meghatározott határain beül a kormánynak lehetőleg szabadkezet engedjenek. Az a felfogásom, hogy a két állam között folyó tárgyalások a békeszerződéseket semmi szín alatt sem képesek módosítani vagy Nyugatmagyarországnak Ausztriához való tartozását kérdésessé tenni, megegyezik a nagyhatalmak felfogásával. Ha annak ellenére, hogy barátságos előzékenységgel készek vagyunk, mégsem lehetne megegyezésre jutnunk, erről a nagykövetek tanácsát értesíteni és mielőbbi végleges döntését fogjuk kikérni. A cseriek erőszakoskodása a felvidéki gazdákkal / „Szabad forgatéffc" címén guzsb^JKCtik őket . Az ^jJJf'barázda' tudósítójától — Budapest, március 4. A cseh közélelmezési miniszter már a prágai parlament elé terjesztette az 1921. évi termés forgalmát szabályozó törvényjavaslatát. Ezáltal a jelenlegi közélelmezési heyzetet akarja megjavítani azzal a kilátásba helyezett ígérettel, hogy az idei termés egy része szabadforgalom tárgya lesz. Ezt az ígéretet azonban körülbástyázta a miniszter oly súlyos és lehetetlen feltételeknek hogy előre el kell lenni készülve arra, hogy a szabadforgalomnak megvalósításából semmi sem lesz. A törvényjavaslat elsősorban a tavalyi termésre nézve előírt mennyiségek leszállítása tekintetében intézkedik és ezeket mondja: A mezőgazdasági üzemeknek kötelességük 1921 február végéig az 1920. évre búzából, rozsból és árpából előirt menynyiségnek 80 százalékát felajánlani. 2. A szabaddá tétel csak akkor következik be, hogyha 1921 junius 15-ig az 1921—22. évi közélelmezési időszakra legalább másfélmillió méter mázsa búza és rozs behozatali mennyisége biztosíttatik. A birtokosok kötelesek az 1921. évi termésből az 1920. évre előírt búza, rozs és árpa mennyiségnek 33 százalékát az állami terményhivatalnak leszállítani. Az a tulajdonos, aki saját hibája folytán 1922 február végéig ezt a mennyiséget nem szállítja le, minden le nem szállított métermázsa termény után 1000 korona büntetést és oly pótlékot fizet, amelynek magasságát rendeleti uton állapítják meg. A következő büntető rendelkezések még drákóibb szigoruságúak: Azok a gazdák, akik 1921. év végéig az előírt mennyiségnek 40 százalékát sem szolgálatták be, addig, míg a mennyiséget le nem szállítják, őz őrlési igazolványt csak kisebb mennyiségre kaphatják meg, mint amely mennyiségre törvény szerint igényük van. Annak a gazdának, aki február végéig a mennyiségnek 30 százalékát sem szállította le, az összes készletei elvéteznek.