Új Barázda, 1921. május (3. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-01 / 94. szám

ül. évfolyam, 94. szám Éra I­­­orona Vasárnap, Pészerkesztő• Menkó Pál psmunkatár.: Budiy Barna Felelős szerkesztő: Schandl Károly dr. Szerkesztőség: Budapest, IV., A mizeum-kurut ! ( József 55—40 Telefon: : József 68—88­­, Éjjel 140-71U1 BARAZDA IMI KISGAZDÁK ÉS FÖLDMIVESEK POLITIKAI NAPILAPJA Előfeesési­ ára: Negyedévre............. 70 K Egy hónapra......... 25 K Kiadóhivatal: Budapest, IV., Múzeum­ körút 1 . József 55—40 Telefon: József 68—88 J Éjjel 00—71 Egyedü­li (Jg.) Hiába tárjuk fűi karjainkat a világ felé, barátok keresvén, aki rossz álomnak beillő, sorsunkat jóra segí­tene fordítani. Nem jelentkezik se­honnan az a csoda, amely segíthetne rajtunk. A mi sebeink nem fájnak senkinek. Olykor egy-egy reménysugár vilá­gít át hozzánk. Most Hardingban bízunk, hogy elfordul az antanttól s a mi igazunk védelmére kél. Majd azzal biztatjuk egymást, hogy ime, az angolok már belátták a velünk történt embertelenséget, rokonszen­veznek velünk, hajnalodik. Még a turáni rokon, a japán érdeklődése is felvillanyozza beteges képzelgé­sünket. Ah, balga reménykedés igaz­ság lovagjainak felbukkanását várni a messzeségből! Olyan ez, mintha Argirus királyfi megérkezését várná a konyhaleány. A mi igazunkért ugyan a kisujját se égetné meg semmiféle külföldi állam. A részvét és rokonszenv elej­­tett morzsája annyit ér nekünk, mint a vadász részvéte, aki a halálra ül­dözött és megszerzett Szarvast vonag­­lani látván, azt mondja, hogy „sze­gény állat" — aztán még egy golyót küld a szegény állatba és a húsát megeszi. Aki szán is bennünket a szivével, a hasával csak éhes reánk. Mindenki falatozni akar a mi szegény testünk­ből, a kisántánt vérebek módjára, a nagyántánt a biztos leshelyen ülő va­dász módjára. Ausztria megrugdalt sakálja is a mi tetemünkből akarja megtölteni a bendőjét, pedig nem régen még testvérünknek mondotta magát és vérünkkel szolgáltatta ér­dekeit Egyetlen hűnek bizonyult szövet­ségesünk : a német küzd önsorsának kegyetlen terheivel. Ami vele történik, az hetvenmillió embernek oly ször­nyű megsanyargatása, melynek má­sát nem találjuk a világtörténelemben. Most arra megy a gonosz játék, hogy a szenétől fosszák meg Németorszá­got, mert a szén a világ hajtóereje, akinek ez a kezében van, az a gazda­sági diktátor. A Ruhr-vidék kéthar­madát adja a német széntermelésnek, Felsőszilézia egynegyedét. Mindkettőt el akarják venni tőle. Ha ez megtör­ténik, Németország a gazdasági rab­szolgaság vigasztalan állapotába jut. Hiszen igaz, Magyarország nem ilyen veszedelmes ellenfél; a mi talpraállásunktól nem volna mit fél­nie a franciának, angolnak, olasznak. De félnek a szomszédok. És ezek közel vannak a győztes nagyhatal­mak füléhez. Nekünk nincs ügyvédünk ebben a világperben. Ha nem vannak gyász­magyarjaink, elszökdösött, kint élős­ködő gazok, ezek rágalmakat terjesz­tenek rólunk és ellenünk keverik a kártyát. És még idehaza, kis otthonunkban is verekednünk kell a kritikusainkkal, akiknek semmiképpen se tetszik ez a magyar élet, örökösen vádol­nak és bontanák,amikor védelemre és összetartásra volna szükség. Ne suttogjunk hát amerikai meg japán rokonszenvről. Először talán mégis az egymás rokonszenvét kel­lene megnyernünk, hogy kezdhessünk valamit nemzetünk megmaradt élet­töredékével, amiben, van biztatás, van jövő. / A magyar JH koronát a Alá pisi­tő2Br#den is jegy­zik. Hogyan emel­kédett a magyar korona Hegedűs / pérpfiliyminisztersége idején ' / Az ”U? Barázda“ tudósítójától -\^J&?Országos Pénzügyi Tanács megalakulása órájában értesült munka­társunk a következő fontos hírről: A francia pénzügyminiszter a magyar pénzügyi kormány kívánságára május másodikétól kezdve elrendelte a magyar koronának a párisi tőzs­dén való hivatalos jegyzését. Ennek a rendeletnek óriási a jelentősége, mert a külföldön most már nem­csak a zürichi piac fogja a korona árfolyamát szabályozni. Erre a párisi táviratra különben a zürichi tőzsdén a tegnapi zárlathoz képest egyszerre harminckét ponttal emelkedett a korona és ma a zárlatkor száz magyar koronáért 2­52 és fél svájci fran­kot fizettek. Ugyanekkor az osztrák korona 150-ről 147 és félre csökkent. A korona Hegedűs Lóránt pénzügyminiszternek hivatalba lépése óta már több, mint megduplázódott. Decemberben ugyanis 105 volt, azóta állandóan­ emelkedett. Januárban 1­32, februárban 155, márciusban 180 volt, áprilisban pedig már száz koronáért több mint két frankot fizettek. Reánk nézve igen örvendetes a korona árfolyamának ez a rohamos javulása és azt igazolja, hogy mióta Hegedűs Lóránt áll a pénzügyek élén, hazánk jelentékeny lépést tett a pénzügyi megerősödés útján. A magunk részéről kívánjuk, hogy Pak­s példáját Világpiac más fontos állomása is kövesse. Jr Megalakult az Országos Pénzügyi Tanács Hegedűs Lóránt Üdvözli öt volt pénzügy­minisztertársát­­/r Pénzügyi Tanács feladata *•P'~ Az „Új Barázda" tudósítójától — Budapest, április 30. Az Országos Pénzügyi Tanács ma délelőtt fél tizenegy órakor tartotta első ülését a pénzügyminisztérium kis tanácstermében Wekerle Sándor elnöklésével. Megjelentek: Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter, Wekerle Sándor, Lukács László, Teleszky Já­nos, Popovics Sándor és Korányi Frigyes báró volt pénzügyminiszterek, Töry Gusztáv, Ráth Sándor, a Kúria elnökei, Wlassics Gyula báró, Bene­dek Sándor, a közigazgatási bíróság elnökei, Czettler Jenő, Ernst Sándor és Róbert Emil nemzetgyűlési kép­viselők, a pénzügyi tanács tagjai, Schober Béla, Vértessy Sándor, Kállay Tibor pénzügyminisztériumi államtit­károk, Paul Iván miniszteri titkár és Eperjessy Sándor, a pénzügyi tanács jegyzője. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter hosszabb beszéddel nyitotta meg az ülést és a kormány nevében őszinte tisztelettel és hálával köszöntötte a megalakuló országos pénzügyi tanács tagjait. Beszédében hangsúlyozta, hogy ennyi erkölcsi erőt, ennyi szel­lem tőkét a nehéz pénzügyi kérdé­sek megoldására Európában jelenleg aránylag egyetlen ország sem egye­sít, mint amennyivel Magyarország rendelkezik. Ma már nincs fedezetlen bankjegy — Ha Európa látni fogja erőkifejté­sünket­­­ úgymond — ennek a hatása nem maradhat el. Mi mindent megpró­báltunk, de szerencsétlenségünkre Euró­pának nincs szüksége ránk. Nekünk azonban meg kell várnunk az időt és mindaddig kell dolgoznunk, amíg erre a tönkretett országra ismét szüksége lesz Európának. — Én vállalkoztam e pénzügyi fel­adatra négy hónappal ezelőtt és úgy hiszem, hogy némi eredményeket is mu­tathatok fel. Maga az, hogy sikerült a bankóprést megállítanom és elérnem azt, hogy ma már fedezetlen bankjegy nincs forgalomban, óriási vívmány. A többi nehéz feladat megoldására meg kellett nyernem a kiváló pénzügyi szakértőket.­­ A törvény egészen világosan három feladatot jelöl meg az Országos Pénz­ügyi Tanács számára. Az egyik, hogy bizalmasan megtárgyalja a fontos pénz­ügyi kérdéseket, így például az állam­­adósság kérdését, ami a mai ülés napi­rendjén szerepel. A másik, hogy dönt­sön bizonyos esetekben, amelyeket a törvény előír. A harmadik, hogy olyan adminisztratív természetű dolgokat be­széljen meg, amelyekben a pénzügymi­niszter­ek a tanács támogatására van szüksége. A pénzügyi tanácsra vár a többi közt a magyar hitel kérdésének a megbeszélése. Wekerle a pénzügy­miniszterek atyamestere — Szívből köszöntöm a tanács tagjait és felkérem őket a fogadalom letételére. Őszintén köszöntöm az elnökséget, Te­leszky tisztelt barátomat és Wekerle Sán­dor dr­ őexcellenciáját és engedje meg, hogy különös bizalommal hozzáforduljak. Őt tekintjük mindannyian atyamesterünk­nek és reméljük, hogy életét azzal fogja koronázni, hogy a pénzügyi kibontako­zásban segítségünkre lesz nagy bölcses­ségével. A pénzügyminiszter beszédét a je­lenlévők lelkes éljenzéssel fogadták. Ezután Wekerle Sándor dr., az Or­szágos Pénzügyi Tanács elnöke fel­kérte a tanácsjegyzőt, hogy a foga­dalommintát olvassa fel. Eperjessy Sándor dr. tanácsjegyző felolvasta a fogadalommintát, amit a pénzügyi tanács tagjai állva ismételtek. A fo­g­adalomtétel után megkezdődött a­izalmai értekezletszerű megbeszélést /­ ­ Budapest, április 30. Politikai szakácsok. Szent Kleo­­fás, mi­lyen karaván, kiáltunk fel, mikor ott látjuk a kormány ellen szövetkezett képviselők társaságában a politikai irányzatoknak legszélsőbb végleteit. A szélső keresztények: Fried­­richék együtt sütnek-főznek Vázso­­nyival, Szterényivel, Bródyval, segít nekik a rántást kavarni Drózdy, Giesswein, ahány szakács, kukta ezen a közös konyhán sürgölődik, az úgyszólván mind külön asztalnál eszik, mert egyiknek kóser, a másik­nak h­ernyi kell. De mind megegyez­nek akkor, amikor a gazdát kell szidni, aminthogy ez a szokás elég gyakori a­­ konyhában. Eszközöket akarnak hát a maguk kezébe kerí­teni, hogy a gazda fölé kerekedhes­senek, eszközeit a közvélemény fel­­zaklatásának, a rendbontásnak, az izgatásnak s mindezt a sajtószabad­ság, a gyülekezési jog és az embe­riesség szent nevében. Eszünkbe jut erről az a mondás, hogy céljai érde­kében az ördög is szívesen hivatko­zik a bibliára. A közszabadság nekünk is szent, de még nem felej­tettük el, hogy ennek a szent foga­lomnak a védelme alatt ■ tette tönkre nemzetünket a destrukció. És még mindég betegek vagyunk, a beteg­nek pedig diétát, azaz megszigorított életrendet kell tartania. Egészséges ember megbírja a maradokányt, a fúróscsuszát, a bort, a sportot és a vágyak minden szabadságát; beteg ember belepusztul. A habarék társa­ság közszabadság főztjéből nem kérünk, majd csak mi leszünk a magunk szakácsai. Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni őrült Igazságban, Hiszek M Magyarország feltámadásában i"

Next