Új Barázda, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

•íC *03.0 iz*\ ff i n 1932 január 1, vasárnap Ara & &OFOUÍ1 Budapest, lw. évf. 1, szám “ ~ “ *JT ~ UJ BlHaiM \fJ<6rUETÍtl 1BAB S egtac é.re 400.— koraiul, 2ilérre 210,— korona, uet-yedérro 110.— korona, egy bdnapn 40.— korona. iZgyes példány &TU 2.— ■ Ííorona. - MlrdeMtek m<lllm«ter dtjuaUa nerin< Megjeteitils. hétfő kivételével mindennap SZEBEESZTfiSÉO: IV. ker„ Hoieniu.k^rul 1. nini Telefon Jfelef 55 -40. Jőinel 06-88. íjjoJ 140-71 Kl VtMÍUtVATAI.: HV. kér., Slnreom-sc&rat 1. Kaam Telefon: íöisef 5E -40. Jörsef 68-88, *ijel 140*71 im Mondok ém remények Irta Menkó Pál Nehéz gondok alatt roskadozva jártunk a múlt év siralomvölgyében s ha nem táplál bennünket a re­mény, összeroskadtunk volna a nagy teher alatt Az előjelekből következ­tetve, az uj évben sem lesz keve­sebb a gondunk s ha nem tudunk hinni és remélni, kérdés, birjuk-e azokat sokáig. Olyan feladatok tor­nyosulnak a most élő szerencsétlen magyarság elé, aminők előtt egy nemzedék sem állott az ezer éves magyar hazában. Ha ott folytatjuk, ahol a múlt évben elhagytuk, nem jutunk közelebb a célhoz, sőt még tovább csúszunk a lejtőn lefelé. Ellenségeink kárörömmel nézik a dühöngő és késhegyig menő test­vérharcot, mely sehogy sem akar véget érni s megállapíthatjuk, hogy politikusaink egy része nem a hazáját, hanem az ellenséget szol­gálja, mikor folytonosan viharmag­vakat szór, hogy még gyakoribb le­gyen az országpusztitó fergeteg. Le­hetnek köztük jóhiszemű fanatiku­sok, akik csakugyan azt gondolják, hogy országépitő munkát végeznek, de sajnos, vannak köztük olyanok is, akik nem törődve nemzetük sor­sával, önző célok s egyéni érvénye­sülés miatt pusztulni hagyják azt is, ami a drága magyar földből még megmaradt. A polgárság túlnyomó része megütközve és aggodalommal nézi a boszorkánykonyha szakácsai­nak eszeveszett munkáját, de nem tudja, mitévő legyen s csak fél és aggódik a jövő miatt. Nincs azonban megírva, hogy a polgárság néma megadással köteles tűrni mindazt, ami a politikai fóru­mokon végbemegy, még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy az örvény felé rohanunk. Kétségtelen, hogy annak, ami nálunk történik, csak az ellen­ség örülhet és azok, akik örökre mostani megsemmisült állapotában akarják tartani hazánkat. Gondjainkat az uj évben csak úgy kevesbíthetjük, ha mindenki a mtgy katasztrófához il'ő önfeláldozással s apáink áldozatkészségével teljesiti polgári és hazafiul kötelességeit A sült galambot hiába várjuk. Ami sa­ját bűneink miatt elveszett, azt a magunk erejével, tudásával, kitartá­sával kell visszaszereznünk. Ha sok­kal többet, nemesebb szándékkal és nagyobb önzetlenséggel fogunk dol­gozni, mint a múlt esztendőben, a sok gond mellett is remélhetünk és bízhatunk. Többet *árt, mint használ, aki azt hirdeti, hogy ölbe tett ke­zekkel várva is, minden jóra fordul­hat, Sjíép dolog a bátor bizakodás. melynek alapja az elszánt akarat s a határozott munka és harci kész­ség, de a szájhősködés semmit sem ér, mert legtöbbször csak a pipogya- ság takarója. Nem a 30 és feles szá­jak fogják Nagymagyarországot visszaállítani, hanem a magyar elme, a magyar szív s a magyar izom. A legsürgősebb és legfontosabb feladat most, hogy a földmivelő ma­gyar nép egy zászló alá sorakozzék, mert ha azok, akik a barázdát ha­sogatják, egyetértenek s egy közös szent célért küzdenek, már félig nyert ügyünk van. Ha az uj eszten­dőben ezt elérhetnők, akkor már a jobb idők hajnalhasadásának örvend­hetnének a gyásznapok sötétjéhez szokott szemeink. A magyar föld minden munkásának egy az érdeke, akár tjz holdon, akár ezer holdon szántogat. A szárazság, a féreg, a dér, a fagy egyformán ár: valameny- nyinek s a májusi eső, a harmat és a napsugár egyformán segiíi vala­mennyit Csak rosszlelkü gonosz­tevők szokták és akarják a ma­gyar föld birtokosait és mivelőit egymás ellen uszítani. Olyanok vál­lalkoznak erre a nemzetrontó mun­kára, kik együtt érezni, együtt szen­vedni nem tudnak hazájukkal, ha­nem mindenre képesek, hogy az el­ámított nép vállain felkapaszkodva, jó zsíros falathoz jussanak. Ha az egységbe tömörült gazdatábor az uj esztendőben már valóság lehetne, kevesebb lenne a magyar gond s több a magyar remény, sőt több a kenyér, a békesség és a megelége­dés is. Csak az egységes akarat talap­zatán álló gazdatábor tud ebben az országban rendet teremteni, mert ennek erejével, hatalmával senki sem mérkőzhetik, mert ezé a föld, ezé az ország, de ezé a kötelesség is, hogy lehetetlenné tegyen mindén fel- forgatást és rombolást s elnémítsa azokat a sivárieikü, rosszindulatú s üres fejű, vagy kitanult szájhősö­ket, akik az ország szekerének kül­lőibe kapaszkodnak. Örökké emléke­zetes éve lenne a magyarnak ez az uj esztendő, ha megjelennék a küz­dőtér porondján az a gazda — mel­lékes, hogy kisgazda, vagy nagy­gazda, szívesen látjuk, csak jöjjön — kinek szava, felhívása és zászlóbon­tása megteremtené azt az egységes gazdatábort, amelyik megindítaná a magyar nemzeti termelést, megkez­dené a magyar politikát s megmu­tatná, melyik a legrövidebb ut a területi integritás felé. Ebben a reményben kívánok bol­dog uj esztendőt minden szántó-vető magyarnak s mindenkinek, aki velük jóban és rosszban együtt érez. Az eüeeizék Szilveszterkor is htt maradt magához Távszónokokfea! kényszerítik ex-fexfoe az országot üffcár a kommunistákat is merik védeni — A nemzetgyűlés mai ülése — Budapest, december 31. Gaál Gaszton tíz órakor nyitotta meg az ülést, de mielőtt áttérhetlek volna a költségvetési felhatalmazásról szóló ja­vaslat tárgyalására, az elnök kénytelen volt az ülést felfüggeszteni, mert a Ház egy képviselő kérésére megállapította a tanácskozásképtelenségét. Amidőn az elnök az ülést ismét meg­nyitotta, utólag rendreutasiíolta Paliavicini György őrgrófot tegnapi beszédének egy kifejezéséért, amelyben a miniszterelnököt megsértette. A felhatalmazási vita első szónoka Drósdy Győző. Beszédé­ben hosszasan bírálja a kormány politi­káját és gyakran kjhivó megjegyzésekkel illeti a kisgazdapárt tagjait. Amikor* az ellenzék tagjai hajbakapnak Drózly Győzöl lelkesen támogatja Ke­rekes Mihály. Eközben azonban az ellen­zék oldalán Csizmadia Sándor és Kere­kes Mihály összeszólalkoznak. Csizma­dia odavágja Kerekesnek: Én nem kér­tem kegyelmet! (Csizmadia arra célzott, hogy a képviselők közölt ivet _ köröznek, mélyben Kerekes Mihály három havi fogházbüntetésének elengedéséi leérik és a kormányzóhoz kegyelemért fordulnak.) Mivé! Csizmadia az elnök kétszeri figyelmeztetésére sem hallgat el, az emök kéri a Házat, utasítsa a mentelmi bi­zottság elé. Az elnök szavait azonban többen nem hallják és a zavarban nem­mel szavaznak. Erelsy Károly felszóla­lása után tisztázzák a félreértést és Ereky hangsúlyozza, hogy a .nem" kiállások egyáltalán nem " vonatkoztak az elnök tiszteletreméltó személyére és ténykedé­sére. Az elnök ezután újból feltette a kérdést és a képviselők megadlak az elnöknek a felhatalmazást arra, hogy Csizmadia Sándort a mentelmi bizottság elé utasítsa. Dróxdy védi az emigránsokat Bróadjr Győző ezután folytatta be­szédjét é3 védelmébe vette a Bécsbe szö­kött kommunistákat. Szerinte sokan van­nak közöttük, akik tisztességes magyar emberek. Ott van például Garami Ernő, Lovászy Márton. (Nagy zaj.) Badaváry László: Lovászy, az a hazaáruló! DrózSy Győző még hosszasan be­szél és a kommunista internállak ügyéi teszi szóvá. A királykérdésnél csak rövi­den időzik és örül'annak, hogy köztár­saságról szólhat. A javaslatot ‘természe­tesen nem fogadja el. Sztsrényl József báró személyes megtáiTiadtatás címén szólal fel. Vitatko­zik Ereky Károllyal és visszautasítja Erekynek azt a beállítását, hogy ő csak a keresztény monopóliumokat támadja. Ereliy Károly válasza után Woiss Konrád emelkedik szólásra. A szerb és osztrák megszállás aist* sinylpdő ma­gyar véreinket börtönbe hurcolják és heteá^jf napokon keresztül ott tartják. IHnir.!:-<er figyelmét hívja ” fél ÖNKIITeseiekre. Majd a miniszterel­nök munkaprogram mjáró! szól és a vá­lasztójogot sürgeti. Azután a közalkal­mazottak közellátását teszi szóvá. Végül 'rátér a fajmagyarság kérdésére és kije­lenti, hogy a német családból származó magyarok is vannak olyan tó magya­rok, mint azok, akik magyar ne Vet ví- sclnek. A felhatalmazási javaslatot nem szavazza meg. Anstaházy szélt vet ás vihart arat Utána Aa&aliázi Eascya Béla mond hosszabb beszédet. Beszéde közbe olyan vihart arat, hogy ez cinöli l:énr teien az ülést iCvid időre felfiiggesz* Szünet után andaházl folytatja ^ Bécsbe menekült kommunistákat pártfogásba. Sokan vannak, akikneMW itlhonlé*e kívánatos volna. Pékár Gyula; Mind hazaáruló' H Benlzö Gábor: A Bécsi Magyar Up súgnak, beszél! Enúuváry László: Hitvány kommu­nisták! (Zaj.) Andaházl Kaanya Béla: Sok kü­lönb ember van közötiük, mint a kép­viselő űrt (Erre nagy felháborodás tá­madt minden oldaton, kivéve Rassay- Drózdyékat.) Pékár Gyula: Ez bűnpártolás! Ezt megiegyezzük magunknak! A mentelmi bizottság elé kell utasítani! A kisgazdapárt és a kereszténypárt együttesen élénken tiltakozik a felhábo­rító megjegyzés miatt. Péké* Gyula: Mindennek van határa. Károlyiék is így kezdték! Andaházi-Hassiya Béla a zaj csil­lapultával a választójogról és a föld­reformról beszél hosszasan és az elnök kénytelen figyelmeztetni, hogy a tanács­kozásra szánt idő letelt. Miután befejezte beszédét, a Ház az elnök indítványára elhatározta, hogy legközelebbi ülését január 3-án, kedden délelőtt tíz órakor farija. Szünet alán elnök jelenti, hogy Sop­I ron és környékének'hazánk területében való maradása alkalmából ujév délelőtt­jén tíz órakor a Mátyás-templomban szent mise lesz. Majd áttértek az interpellációkra. Uaganei' Albin két budapesti fiatal ember érdekében interpellál, akik szüleik látogatására Németujvárra utaztak és akiket az osztrákok letartóztattak. Az osztrákok el/drása beleütközik a velencei egyezménybe. Az interpellációt kiadják a külügy- és belügyminiszternek. Második interpellációjában kéri a ke­reskedelmi minisztert, tegye lehetővé, hogy Kőszeg, Szombathely és Sopron városok környéke, amelyet elszakítottak tőlünk, továbbra i3 ezekben, a városokban szerezhesse be szükségletét. I Kagyeehalmy Lajos kereskedelem­ügyi miniszter válaszában megígérte, hogy a kormány gondoskodik a környék g lakosai érdekeinek a megvédéséről. Szilágyi Lajos llitzmger János Pál­nak, a műegyetemi ifjúság vezérének ér­dekében száll síkra, akit karácsony má­sodnapján a katonai körletparancsnok­ság jogosulatlan parancsára kormányzó- sértés címén letartóztattak. Vasa József, mint a miniszterelnök

Next

/
Thumbnails
Contents