Új Barázda, 1922. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-01 / 146. szám

A kormány a felhatalmazási javaslatot három egészen új szakasszal egészítette ki. Az egyikben a pénzügyminiszter fel­hatalmazást kér arra, hogy egy-, két-, üt­és tízkoronás államjegyek helyébe fém­pénzt verethessen. Az előadó a javaslatot általánosság­ban és részleteiben elfogadásra ajánlotta. Most Bethlen István gróf miniszter­­elnök emelkedett szólásra. A miniszterelnök beszéde Bethlen István gróf miniszterelnök. Kötelességemnek tartom, hogy a nemzet­gyűlést tájékoztassam a kormány fel­fogásáról és röviden kitérjek a kormány munkaprogramm­jár­a. Ennek az országnál, mindenek előtt békére és­­békés munkára van szüksége. (Élénk helyeslés.) Minden társadalmi osztálynak arra kell törekedni, hogy egyedül az ország érdekében dolgozzék. Minden társadalmi osztálynak önmér­sékletet kell tanúsítani az állammal szem­ben és a terheket nem szabad más osz­tályokra hárítania. A kormány harmoni­kus együttműködésre hív fel minden társadalmi osztályt és ha ellentétek vol­nának a társadalmi osztályok között, a kormány felajánlja közreműködését. A felekezeti béke érdekében erős kézzel kívánja a törvényeket végrehajtani és felszólítok mindenkit, hogy ne egymás ellen, hanem a nemzet javára mun­kálkodjanak. A kisebbséget megilleti a bírálat joga, de a többséget viszont megilleti a nem­zetgyűlés vezetése. (Élénk helyeslés.) A parlament munkaképességétől függ nem­zetünk jövője. A kivételes hatalomról szóló ren­delkezések fokozatos megszünte­tésére már az elmúlt nemzetgyűlé­sen megkezdtük a munkát. Hatályon kívül helyeztük a hírlap-, levél-, táviró- és telefoncenzúrát, a gyorsított bírói eljárást, továbbá a katonai bíráskodást a polgári szemé­lyek feleit, kivéve a kémkedés esetét. Felülvizsgálat alá vettük az internálás kérdését. Peidl képviselő úr beszéd­jére azonban egy megjegyzést kell ten­nem. (Halljuk! Hallju­k!) A képviselő úr követelte, hogy a börtönöket nyis­suk fel és a gyorsított bitói eljárást szüntessük meg. A miniszterelnök ekkor a szociálde­mokraták felé fordult és emelt han­gon így folytatta: Nem vagyok hajlandó arra, hogy a börtönöket megnyissam (Viharos helyeslés a kisgazdapárton), mert azok, akik börtönben vannak, bírói ítélet folytán vannak ott, én pedig teljesen megbizo­ít a magyar bírói kar ítéletében. (Viharos éljenzés és taps a kisgazda­­párton.) Varsányi Gábor: Éljen a független magyar bíróság! Bethlen István gróf: A kormány már két ízben adott amnesztiát. Azonban nem vagyok hajlandó am­nesztiát adni az emigránsoknak. Az emigránsok közül mindenki haza­jöhet, aki nem követett el bűncselek­ményt. Az emigránsoknak annál kevés­bé sem adhatok amnesztiát, mert ezek az urak, akik jólétben és nyu­godtságban élnek a külföldön, még azzal is tetézték bűncselekményei­ket, hogy az ország hírnevét tönkretették a külföld előtt és ma is propagandát csinálnak Magyar­­ország ellen. (Élénk helyeslés a kisgazdapárton. A szocialisták hevesen tiltakoznak.) A kivételes hatalom fokozatos megszüntetése terén most egy lépés­sel tovább fogunk haladni. "Csakis olyan kivételes"rendelkezéseket akarunk még fentartani, melyek vagy a béke­szerződés végrehajtására, vagy a gaz­dasági­ megerősödés, vagy a társadal­mi béke és közrend szempontjából szük­ségesek. A kormány négy hónapon be­lül törvényjavaslatot köteles előter­jeszteni a kivételes hatalmon alapuló rendeletek tárgyában. Ha ezt elmu­lasztja, akkor hat hónap után elmúlik a kivételes hatalom. A kormány te­hát a nemzetgyűléssel akarja ezt a ki­vételes hatalmat megosztani. Az or­szág közellátásnak zavartalansága a termelők és fogyasztók nagy érdekei követelik, hogy am­íg kivételes hata­lom egyáltalán fennáll, a kormány az­zal gazdasági téren is élhessen. (He­lyeslés.) A gazdasági viszonyok sok tekin­tetben súlyosabbak most, mint a háború alatt. A szomorú viszonyokon semmiféle ma­gyar kormány, csak a győző államok segíthetnek. Körülbelül kétezer kivéte­les­­ rendelkezést hatályon kívül helyez­tünk, de még számosat fenn kell tar­tanunk. Ha nem akarjuk, hogy gazda­ságilag oda sülyedjü­­k, ahol Ausztria van, mulaszthatatlanul kötelessége a nemzetnek, hogy kezébe vegye a gaz­dasági élet rendezését. A nemzet a maga részéről menjen el az áldozatkészség legvégső ha­táráig. A kormánynak pedig köte­lessége mindent­ megtenni egy kül­földi kölcsön biztosítására. Ez a két feltétel együttesen alkal­mas arra, hogy államháztartásunk egyen­súlyát biztosíthassuk­ .Ami a jóvátételt illeti, már többször kijelentettük, hogy ez a nemzet nem tud reparációt fizetni. Mi már megfizettük a reparációt a békeszerződés megkötésekor és most m­inden reparációs követelés pénzügyi és gazdasági csődbe taszít bennünket. (Élénk helyeslés.) Fedezetten bankje­gyeket nem bocsátunk ki, mert ezzel a kormány újabb terhet róna a nem­zetre. Az alkotmány terén vissza kell tér­nünk a kétkamarás rendszerre. Ezért szükséges a főrendiház reformja. A kormány ezt nem teheti függővé a választójogi javaslat benyújtásától. A miniszterelnök ezután tájékoztatta a Házat az elkészült és előkészítés alatt álló törvényjavaslatokról. A földműve­lésügyi minisztériumban készen vannak a pest megyei Dunavölgyet lecsa­poló vízművek kibővítéséről, az er­dészeti igazgatásról, az alföldi erdőtelepítésekről, az állat- és egészségügyről, gazdasági foglal­kozásúak balesetbiztosításáról, e­ mezőgazdasági egy­ez­tetőb­izot­tsá­­­gokról és a borhamisításról szóló törvényjavaslatok. A miniszterelnök beszéde végén kér­te a nemzetgyűlést, tegye lehetővé, hogy gyorsan eredményteljes munkát végezhessenek. Szünet után Kállay Ti­bor pénzügyminiszter emelkedett szó­lásra. A pénzügyminiszter beszéde Jelentést kívánok, tenni —■ mondotta — c­ pénzügyi bizottság nyugodt és komoly tárgyalásairól. Akik magyarul beszélnek, azok mégis csak meg tudják egymást ér­teni, valahányszor az ország érdekéről van szó. Most egyforma hétköznapoknak kell jönni és ezekre a napokra akarok én programmot adni. Gazdasági programmunk első pontja a kötött gazdálkodás fokozatos le­építése. Az ellátatlanok kategóriáját le kell szál­lítani a feltétlenül szükséges mértékre, nevezetesen azokra, akikről az áll­amn­ek feltétlenül gondoskodnia kell. Ugyanez áll a lakásrendeletre is. A szegényebb­­ embereket fel kell vérteznünk a gazda­sági küzdelemre olyképpen, hogy min­denki a maga szell­emi és testi­ munká­­jáért joggal megkapja azt, ami ő­ meg­­illeti. A kormánynak törekedniüe kell arra, hogy minél több önálló,­ független exisztenciát teremtsen és a meglévő exisztenciák megerősödéséről gondoskod­jék. Nekünk fel kell venni a tárgyalásokat a bennünket környező államokkal, mert a génuai tárgyalások után erre most már több remény van. Programmom gerince az államháztartás egyensúlyának helyreállítása. Valutánk tovább­ esését meg kell aka­dályozni. Olyan államnak, amely nem igyekszik államháztartását rendbehozni, senki sem fog külföldi kölcsönt nyúj­tani. Az 1021/22. költségvetési év mérlege 12—13 milliárd deficittel fog zárulni, mindenesetre kedvezőbben, mint ahogy jeleztem decemberben. 5022. Júliusi 1, szombat Az állami bevételeket fokozni kell Az államháztartás rendbehozására fo­koznunk kell a bevételeket. Itt nincs meg­állás ! Vagy előre megyünk, vagy vissza­csúszunk. Hogy mit jelent a visszacsúszás, mutatja Ausztria és Oroszország helyzete. Az állam bevételénél elsősorban az egyenes adózásra kell gondolni. Az egyenes adókat kell fokozato­san és teljesen kiépíteni. Biztosítani kell az egyforma megadóz­tatást. Miért kell emelni a földadót ? A földadót olyan alacsonyan állapították meg az utóbbi húsz év folyamán, hogy az idő ezt a megállapodást régen túlhaladta és a koronának elértéktelenedése folytán a földadó alrégi megterhelésnek nem felel meg. Más alapra kell helyezkednünk és csak a búza alap lehet az, amely bizto­sítja az adónak a piaci viszonyokhoz való igazodását. Meg kell reformálni a többi hozadéki adókat is. Az­ államháztartást 3—5 év alatt feltétlenül helyre kell állítani. Két irányzat van, amely a reformok megvalósítása ellen dolgozik. Az egyik a sikerek, akik jól érzik magukat a romló valuta mellett. Azt hiszem, ezekről nincs mit beszélni. (Élénk helyeslés.) Van egy másik csoport, a kapitalizmus képviselőinek a csoportja, akik azt hiszik, ,nem­ is mutatnak áldozatkészséget, megőrizhetik pozíciójukat és nem fenyegeti őket a változás veszedelme. Figyelmeztet­nem kell mindenkit, hogy megfelelő áldo­zatkészség és az eszközök rendelkezésre bocsátása nélkül feltétlenül visszamegyünk, mert ha három esztendő alatt nem hozzuk rendbe államháztartásunkat, vagy teljesen összeorulunk vagy ismét bolsevizmus lesz Magyarországon. A jóvátétel kérdésében az az állás­­pontom, hogy a magyar nemzet nem tud reparációt fizetni. Ha az elszakított területeken lévő állami javakat figye­lembe vesszük, akkor körülbelül tizenhat milliárd arany­koronát tesz ki ez az összeg, tehát majdnem egy tizedrészét jelenti a Németországtól követelt jó­vátételnek. A magyar nemzeti vagyon pedig a békében sem volt egy tizede Németország nemzeti vagyonának. A pénzügyminiszter beszédét azzal fejezte be, teljesen lehetetlen, hogy az állam a háború előtti államadóságok terhét, a háború alatt felszaporodott hátralékokat is megfizesse. Végül re­ményét fejezte ki, hogy a szociáldemo­kraták kapcsolatot keresnek az ezeréves Magyarországgal. A pénzügyminisztert beszéde végén lelkesen megéljenezték. A javaslathoz elsőnek Friedrich Ist­ván szólott. Beszédében hangsúlyozta, hogy nem politikai szempontból foglal­kozik a javaslattal, csak szakszerűleg szól hozzá. (Élénk helyeslés.) A gaz­dasági harctéren kell a nemzetnek a létért küzdeni. Forduljunk el a poli­­kától és minden erőnket állítsuk a gaz­dasági kérdések szolgálatába. Legelső­­sorban a kenyérkérdéssel kell foglal­kozni és munkaalkalmat kell adni min­den magyar embernek. A nemzet jövője nem a budapesti palotákban fog el­dőlni, hanem a kis falusi házakban, a bérházakban és a külvárosok nyomor­tanyáin. ( Élénk helyeslés.) Mint ellenzéki képviselőt küldöttek a Házba — mondotta — de nem azért, hogy mindent ellenezzek, hanem csak azt, amit nem tartok nemzetem érde­kében lévőnek. (Élénk helyeslés.) Ha a legjobb barátom tenne olyat, amit a nemzet érdekében nem helyeselnék, vele is szembeszállnék. (Általános helyeslés és taps.) Mi nem úgy akarjuk segíteni a ke­resztény társadalmat, hogy egyeseket igazgatósági állásokba helyezünk el. Az újjáépítés útja a satupadtól, a pult­tól indul ki. Tévednek a szociáldemo­kraták, ha azt hiszik, hogy ők az egész munkásságot képviselik. Felkiáltások: De nem ám! Ezután a szociáldemokrata deklará­ciónak a békeszerződésre vonatkozó ré­szével foglalkozik. Ha van Európában egy állam és egy nép, melynek jogában áll még egyszer lesújtani, az a magyar nép. Ezt a nemzetet senki le nem győzte, ezt a nemzetet megcsalták és azután ki­rabolták. A hullarablók, az orgazdák ma is közöttünk járnak és bárgyún nyúlnak a kapanyél után, mert azt hal­lották, hogy Magyarországon néha a kapanyél is elszokott sülni. (Helyeslés.) Majd a választás kérdésével foglalkozik és Rassay nyilatkozatára tér át. Azután a bankjegy szaporodásról szól és végül­­ földadó felemeléséről beszél. Szerinte ez a legsürgősebb teendő, ami még a főrendi­ház reformjánál is sürgősebb. A felesleges tisztviselőket el kell bocsá­tani és a megélhetésükről az államnak kell gondoskodni. A javaslatot politikai része miatt nem fogadja el. Az utolsó szónok Temesvári Imre. Az útépítés fontosságára mutat rá. Helyteleníti, hogy az útépítést teljesen a törvényhatóságra bízták. Elismeréssel emlékezik meg a pénzügyminiszterről, aki az őrlési adót leszállítja. A liszt­kivitel terén a szabadforgalmat kívánja. Kéri, a pénzügyminiszter mérsékelje a cukor árát. A javaslatot elfogadja. A Ház az elnök indítványára elhatá­rozta, hogy legközelebbi ülését holnap, szombat délelőtt, 10 órakor tartja. Az ülés három órakor ért véget. Megindult a bomlás a kisebbségi pártok körébben S­odrássyék kivonultak a Forestoicso-pápi­ helyiségéből Kissayék egymássilábra vesztik el híveiket — kandapcot vallott az egységes ellenzéki front gondolata — Az UJ BAR­AZDA tudósítójától — Budapest, június 30. A nemzetgyűlés összeillése óta nyil­­vá­­való lett, hogy a kisebbségi pártok a választáson szenvedett kudarcot semmiféle tak­tikázással nem szépíthetik. Liberális képviselők részéről történt ugyan kísérlet a különböző ellenzéki pártok együttműködésének a biztosí­tására, de ez a kívánság csak terv ma­radt. A felhatalmazási törvényjavaslat tárgyalásának első napján már kitűnt, hogy a különböző pártokat mélységes szakadék választja el egymástól. Azok a képviselők, akik politikailag szem­ben állnak a kormánnyal, de a ke­resztény világnézet harcosai, nem akar­nak mindenáron ellenzéki politikát folytatni , főképpen pedig nem haj­landók kormányellenes magatartásuk­kal a nemzetközi szociáldemokráciát tá­mogatni. Az ellenzék egységes frontja tehát jelszó maradt, mert a kisebbségi pártok körében a legélesebb ellentétek merültek fel. Az alig néhány képviselőt számláló Andrássy-Friedrich csoport tagjai már szétváltak. And­rássy Gyula gróf és legitimista barátai kivonultak a Reviczky­­utcai Wenckheim-palotából, Fried­­­richék ősi fészkéből és a Szci­­tovszky-téri Dessewffy-palotában rendeznek be új pártocskát. Friedrich István egy-két személyes hívével maradt vissza a legitimista párt székházában. Ennek a szakadás­nak az ellenzék politikai helyzetének kialakulásában bizonyára fontos sze­repe lesz. Hasonló szakadás várható legköze­lebb a Rassay pártban is. Rassayt ma már alig négy képvi­selő ismeri el vezérének

Next