Új Barázda, 1922. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-01 / 172. szám

2 nak és követelte, hogy ezek az ál­lamok szánjanak m­eg még több magyar területet, mint eddig (Zaj.) Friedrich István : Majd holnap adatokat hozunk!. Bethlen István gróf: Kijelentem, hogy amíg Garami a jövőt fenntartja s olyan hangon ír Magyarországról, mint eddig, nem vagyok hajlandó vele szóbaállni. (Nagy taps a kisgazdapárton.)­­ A szociáldemokraták azt is követel­ték, hogy nyissuk meg a börtönök ka­puit és általános amnesztiát adjunk. Az igazságügy miniszter úr az imént ki­jelentette­, hogy 27 ezer amnesztiát ad­u­nk. Ezzel szemben a másik oldalon felháborodnak azon, mert 100 esetben amnesztiát kellett adnunk olyanoknak, akik bizonyos jogrendellenes bűncselek­ményeket követtek el, mert azt hit­ték, hogy ők hivatottak az ország megmentésére. ".4. kiengesztel­ődésnek kölcsönösnek kell lennie. Egész Középeurópában megvan a kivételes hatalom Ami a közszabadságokat illeti, ismé­telve kijelentem, hogy a kormánytól semmi sem áll távolabb, mint hogy a kivételes hatalmat ok nélkül meghosz­­szabbítsa, különösen most, amikor ,a kormány kötelezte magát arra, hogy hat hónapon belül megszünteti, a kivé­teles hatalmat. A kivételes hatalom azonban nem magyar különlegesség, ha­nem Középeurópában mindenütt m­eg- ,­ van. Hivatkozom Németország és Cseh­s­r­­ország példájára. *'** Sajnos, egész Európában a viszo­nyok olyanok, hogy a kormányok kénytelenek a kivételes hatalom­ig mar élni. Ausztriában sokkal kisebb a jogbiztonság, mint nálunk. Mindenesetre furcsa, hogy azok a képviselők, akik itt a Házban a kivételes hatalom megszüntetését követelik, a bizottságokban ármaximálásokat, rekvirálásokat és a lakásrendelet szigorítását kérik, tehát csupa olyan dolgot, amelyek csak a kivételes hatalommal érhetők el. (Élénk helyeslés és taps.) Rassay azt­ mondotta, hogy a kormány a választási rendelettel jogfosztást követett el. A mi választójogunk igéni­bő, jog, amely , több polgárt ruház fel választó­­joggal, mint Angliában vagy francia­­országban. Különben csak azt léptettem életbe, amire nézve a régi nemzetgyű­­léssel megegyezés jött létre. Rassay is elismerte, hogy messzemenő engedmé­nyek történtek. A választás alatt a Többséget királygyilkosoknak nevezték,, a választási harcba a vallási izgatást vitték be és olyan izgatás folyt, amely ellen fellépni kötelesség volt. A titkos kerületekben lefolyt válasz­tások eredményéből nem lehet semmire következtetni, mert ha­­az egész vonalon titkos is lett volna a választás, akkor is eltérő lett volna az eredmény a városi és falusi kerületek között, mert a­ fahi egészen más­ eszmekörben él. Ha összehasonlítom a titkos szava­zással biró törvényhatósági városok eredményét először a nyílt szav­azással biró falusi eredményekkel, úgy arra a meglepő eredményre jutok, hogy 13 képviselő között a titkos szavazású tör­vényhatósági városokban tíz képviselő választatott meg, aki kormányt támo­gatott, három, aki­­oolgári kisebbséget támogatott. Ellenben a falusi kerületek­ben tíz kormányt , támogatóra négy polgári kisebbségi esik, úgy, hogy ép­pen fordítva áll az az argumentum, amelyet a­ képviselő urak felhoznak, legalább is a törvényhatósági­ városokra nézve. Ami Budapestet illeti, Budapest az összehasonlításra azért nem alkalmas, mert hiszen itt a kormány a maga ré­széről jelöltet nem is állított, ál-kisfisallapárt Rassay azt mondja, hogy kisgazdapárti. Tudtommal még jelöltjei közül sem volt egyetlen egy kisgazda. Az a kisgazdapárt, amely Buda­pestről szerzi be a maga jelöltjeit, nagyon távol áll a kisgazdatársa­dalomtól. (Élénk helyeslés és taps.) Azt hiszem, Rassay liberalizmusa mögött nem liberalizmus, de közönséges modern radikalizmus áll. Rassay a királykérd­ésben népszavazást követel, de Rassay népszavazása mögött rejtett fköztérsapag,­ gondolat áll. (Úgy van!) Rassay pártjának síig van ma tagja, aki az 1916 októberi forra­dalomba­n valami jelentős szerepet ■as vitt Volna. Utalok Jászi Oszkárra, aki a Bécsi Magyar Újsága bán arról­­írt, hogy miért nem győ­zött a választásokon a liberális ellenzék. A cikk ismertetése után a miniszter­­elnök nagy derültség közben említi meg, hogy itt szakértő állapította meg a tényeket a Rassay-párt magatartásáról A Galilei-kor volt a radikálisote különítménye . Ma ebben az országban — úgymond a miniszterelnök — a radikalizmust mint dugártit a kisgazda jelszó alatt be akarják­ a közéletbe csempészni, ezért is a kor­mányt lehetne felelőssé tenni. Semmi sem lenél veszedelmesebb az országra, mint a Jászi - Károlyi-féle radi­kalizmus, amely burkolt formában ismét életre akar kelni. A radikalizmus, amely satnya fattyúhajtása a liberalizmusnak, csak rombolni tudott. A radikalizmusnak az a törekvése, hogy forradalmasítsa a szegény társadalmi osz­tályokat. Nagyobb bűn terheli a radikáli­sokat, mint a szocialistákat, akik titkos szövetkezetükkel, agitációjukkal a forrada­lom ágyát vetették­ meg. Ők voltak azok, akik az első különítményeket ebbe­­az or­szágba behozták. A Galilei Kör az ő első különítményük volt. Titkos szervezetekkel, dolgoztak, mert egyik-másik szabadkőmű­ves páholy az ő titkos szervezetük volt. A radikalizmus nem magyar talajból nőtt ki 1918-ban, mikor a hazaárulókkal szemben megértést tanúsított, ellenségeinkkel szemben rokonszenvet mutatott, de kegyet­lenül üldözött mindent, ami ma­­, , gyár volt. Ha sikerülne újból feltámasztani, nemzeti álarc alatt ugyan azt a mérget terjesztené, amellyé­ a nemzetet már 1918-ban, m­egr mérgezték. (Zajos helyeslés és taps.) " Válasz Andrásainak Andrássy Gyula gróf ugyanis­­ azt mondotta, hogy­ a kormány forradalmi­ alapon áll és reakciós politikát foly­tat. Mi nem állunk forradalmi alapon, mi az 1920. évi 1. törvénycikk alapján állunk, amelynek létesítésében­ Andrássy Gyula­­ gróf is részt vett. De Andrássy és társai a törvény, felrúgásával arra törekedtek, hogy fegyveres hatalommal a kezükbel, a törvényes kormányt ki­emeljék és helyébe magukat tegyék. . Nyugodtan bízom a magyar közvé­lemény és a történelem megítélé­sében, hogy ki áll e kérdésben forradalmi alapon. Mi nem állunk forradalmi alapon,­ hanem azon az alapon, amelyet az ese­mények­ elkerülhetetlenné tettek és ame­lyet részünkre a nemzet érdekei­ pa­rancsoltak. Andrássy a szavazás kérdésében a titkos szavazás mellett volt, holott ez­előtt a nyílt szavazás mellett foglalt állást. ■ .Mint, belügyminiszter beterjesz­tette a maga javaslatát a választójog­ról és kifejtette az összes érveket ■ a nyílt szavazás mellett. 1918-ban An­­d­rássy támogatta Vázsonyi törvényja­vaslatát, amelynek értelmében a városi kerületben titkos, a falusiakban nyiít­ volt a szavazás. Amikor Andrássy kor­­­mányon volt, mérsékelt és konzerva­tív volt. Most, amikor ellenzéki,, akkor semmi sem elég radikális neki. Hajós Kálmán: Tizenöt éve látoké már! ­ A belügyminiszter felszólalása Rsskovszky Iván. A felhatalmazási vita során az internálás és sajtójogi ren­deletek kérdésével foglalkoztak. Az in­ternálás kérdésére vonatkozólag nagy elvi tévedések állanak egymással szem­ben, mert az internálást büntetésképpen fogják föl. Az internálás nem büntetés, hanem óvó intézkedés, tízzel megakadályozzák egyes állam­polgárok olyan irányú cselekedeteit, a­melyek a nemzetet veszélyeztetik. Az internálásokat olyanokkal szem­ben érvényesítik, akik nem a büntető törvénykönyvben körülírt bűncselekmé­nyeket követik el. Az internálásnál, minthogy olyanok vannak internálva, akikknek tevékenysége veszedelmes az államra, nem lehet megállapítani, hogy meddig fog tartani az a lelki állapot és mikor fog ez megszűnni. Ezért csak óvótintézkedéseket lehet tenni. Az internálás nem a­ helyreállított társadalmi rend bosszúja, mert akiket mindjárt a kommunizmus bukása után internáltak, azok mind szabadlábra ke­rültek, csak azok vannak még min­dig internálva, akik azóta követtek el bűncselekményeket. Idegenből idekerült emberek állanak a­ m­unkáktömegek élén. Ezek végzik el ezt a lázító munkát és ezek ellen el kell járni. Újabb rendelettel szabályozzák a­z internálást Szűnjék meg az állandó izgatás az ál­lami intézkedések ellen, mert addig mi kénytelenek vagyunk erélyesebb eszközöket alkalmazni. Bejelentem a nemzetgyűlésnek, hogy a közel­jövőben újabb rendelettel kívánjuk az internálásokat szabályozni. Az őrizetbevé­telt szűkebb térre fogjuk korlátozni és csak akkor lehet majd valakit őrizetbe venni, ha az illető bűnvádi eljárás alá von­ható, vagy­ ha feltételezhető róla, hogy foly­tatni akarja káros működését. A rendőri felügyelet alá való helyezést majdnem meg fogjuk szüntetni. Ma az internáltak száma 700—800-ra tehető és ezek közt is a legtöbb árdrágító és munkakerülő. A belügyminiszter betiltja az izgató lapokat A belügyminiszter ezután a sajtó­­rendészet kérdésére tér át. Az 1918-as forradalmat nagy mér­tékben az egyes, saj­tóorgánumok ké­szítették elő oly módszerrel, mely bün­tetőeljárás alá nem volt vonható. Iz­gatást követtek el például a címekben és alcímekben és hamis magyarázato­kat fűztek egyes eseményekhez. A saj­tónak egy része az izgatott közönség­gel elhitette,­ hogy Tisza István csi­nálva a háborút, hogy Károlyi Mihály a legbecsületesebb embere az ország­nak és hogy csak a szocialista és ra­dikálista politika mentheti meg az or­szágot. Ezzel a módszerrel írható­tt az egyik budapesti napilap, hogy Kun Bé­la az a Krisztuus, aki az i­j keresztény­séggel meg fogja menteni az országot. Zsitvay Tibor: A magyar újságírás szégyene! Rakovszky Iván: Ezzel az eljárás­sal szemben védekeznünk kelll A Károlyi-kormány kihirdette a tel­jes sajtószabadságot, mégis tér­­szerű hajsza folyt egyes lapok ellen. A Bu­dapesti Hírlap­ ellen például a Mária A délutáni ülés A délutáni ülést négy órakor nyitotta meg Gaál Gaszton elnök. Szakács Andor folytatta és befejezte felszólalását. A pénzügy­miniszter vála­szol a felhatalmazási vitá­ban elhangzott beszédekre Utána Kállay Tibor pénzügyminiszter a vita során elhangzott észrevételekre és felszólalásokra tett megjegyzéseket. Arra­ vállalkoztam, hogy új alapokra fektetem­­ az államháztartást. Ennek két eszköze, van és pedig: a kiadások apasz­­tása és a bevételek emelése. Ebben a munkában kérem a nemzetgyűlést, támo­gasson teljes erővel. Gazdasági helyze­tünkben ma némi javulás észlelhető, mert több új iparág lendült fel. A kormány a felhatalmazási javaslatban nagy összegeket fordít a legkülönbözőbb munkák megindí­tására, egy milliárdot lakásépítésre jelen­tős összeget iskolákra, ruházására és állami építkezésekre, továbbá az állam­vasutak beruházására. Útépítésekre és javításokra szintén több millió szerepel a felh­almo­­zásban. A munkanélküliség megszüntetésére szolgál a Margitsziget feltöltése, a pestvidéki le­csapó idéi munkálatok, a budapesti kikötő djí ■ Bethlen a fokozatos haladás politikáját képviseli Bethlen István gróf. A­­ magam ré­széről mindig a fokozatos haladás és fejlődés politikáját képviseltem. Soha­ nem képviseltem osztály­uraimat és soha nem is fogok azt képviselni. Mi meg akarjuk tartani az értelmiség vezérsze­­repét, de ez nem jelenti — amint Ap­­­portyi mondta — könnyelmű, kedélyes középosztály uralmát. A magyar értel­miséget a vezető szerepéből büntetle­nül kikapcsolni nem lehet. . A nép milliói Kossuth Lajost azért istenítik, mert felszabadította a jobbágyokat és földet adott a népnek. Az én­­meggyőződésem,­ szerint a mos­tani nemzedék csak akkor felelhet meg hivatásának, ha nem tér le a fokoza­tos fejlődés útjáról és nem él fel oly apoknak, akik látszólag­, úrrá teszik­ a népet, de a valóságban csak politi­kusokat ültetnek be fokozatosan, be­­csü­letesen, gyorsan, kell végrehajtani azt a földreformot, amely a társadal­mi egység megvalósítása érdekében szükséges. (Élénk, helyeslés.) A magyar intelligencia ne felebbe­­zésekkel, ne rekurrálásokkal akarjon gátat vetni­­ennek, hanem becsületes, tö­rekvéssel kínálja föl önmaga mindazt, amit nélkülözhet. (Viharos éljenzés­­és taps.) Mi becsületes magyar nemzeti demokráciát akarunk, amelyben mindenki megtalálja, apraja és nagyja egyaránt, minden társa­dalmi osztály, minden párt meg­találja amire szüksége van, azait az ország érdekében megvalósí­tani kíván. Az egész nemzetgyűlés összefogására van szükség, hogy a nagy munkát elvégezhessük. Kérem az indemnitás elfogadását. A kisgazdapárt tagjai felálltak helyeikről és lelkes ünneplésben részesítették a miniszterelnököt. Szünet után a belügyminiszter szólalt fel. Terézia laktanyából az első népezredet vezényelték ki. A­­kommunizmus bukása után cen­zúrát­ léptettek életbe,­­ majd a­ cenzúra helyébe a sajtótájékoztató bizottság lé­pett. Mai álláspontunk az, hogy oly la­­­pokat, amelyek úgy belpolitikai, mint külpolitikai szempontból ká­ros működést fejtenek ki, a kor­mánynak joga legyen betiltani. A belügyi kormányzat ezzel a jogá­val nem fog visszaélni, de addig, amíg a destrukció veszedelme fe­nyeget, kénytelenek vagyunk ezzel az eszközzel élni. (Élénk helyeslés.) Ah­ol a régi rendszert látom felme­rülni­,­­ ott erélyesen és felelősségem teljes­ tudatában fogom ezt­­az eszközt­­ igénybe venni. Minden eszközzel el kell kerülni egy újabb forradalmat, s­ hitványul telje­sítenénk kötelességünket, h­a gyengék­nek mutatkoznánk. A belügyminiszter ezután a választással­ kapcsolatos kér­désekre tért át. •Mi nem akarjuk — úgymond —, hogy ismét bekövetkezzék ami a múltban volt. Nem akarjuk, hogy az októbrista jellegű izgatások, lazítások következmé­nyei is előálljanak. Majd a gyűlések betiltásáról beszélt. Nagyon sok olyan gyűlést tartottak, an­elyek nem voltak bejelentve­. Olyan falragaszokat, amelyeknek a tartalma izgató volt, természetesen nem enge­délyeztek. A kormány nem befolyásolta a tisztvise­lőket politikai jogaik gyakorlásában. Egy­általában nem lehet megállapítani azt, hogy a kormány a választás alatt valami külö­nösen erőszakos módon lépett volna fel. 4. bűnvádi eljárás különféle izga­tásért ; ez maga elég­ jellemző, milyen módon föl­yt a választási propaganda. Közönséges bűncselekményt ötven­egy esetben követtek el. Peidl Gyulának legutóbbi beszédjére azt válaszolta, hogy ne tévedjünk bele abba a diákos vitatkozásba, hogy ki kezdte a szembehelyezkedést és ki kezdte a kibé­külést. ■■■'■ - * A lényeges az, hogy a kibékülés létrejöjjön.­ A képviselő törvényhozói kötelessé­ge, hogy­­megvédje az államot. A szo­cialista képviselők is üljenek ott egybe abbatt ,­-a tudatban, , hogy résztv­esznek az­­állam­ fejlődésének­­ a biztosításában és akkor nagyon rövidesen helyre fog állani az az összetartás, amelyre mind­nyájunknak egyformán kívánatos. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps.) A belügy­minisztert számosan üdvözlik, köztük elsőnek Bethlen István gróf miniszter­­elnök és Vass József miniszter. Mivel az előadó nem­ élt­ a zárszó­­jogával, a határozati javaslatok be­nyújtói állhattak fel szólásra. Pallavicini György őrgróf módosí­tani óhajtja határozati javaslatát, de az elnök figyelmezteti, hogy ezt nem lehet megtenni.­­ Utána Szakács Andor­ szólal­ fel. Két órakor az elnök félbeszakítja és az ülést négy óráig felfüggeszti. 1933. augusztus 1. kedd

Next