Új Barázda, 1922. október (4. évfolyam, 223-248. szám)
1922-10-01 / 223. szám
SZZ október 1, TOvárnap Ara 5 korona l MBilgM FIZETÉSI ÁRAK : negyedévre S80.— Korona, SZERKESZTŐSED: IV.ker. Kullnm-konu 1. siflm IMS napra IOO.- Korona. Egyes poldAnysz&m frtttgjAlPTIQ fchtffffg kivételével minéMUlftn Jossef 68-88, éjjeli 40-71 5.— korona. — Hirdetéseket meghatározott KUDOBITITAl: IV. fc«r« VOMiim.kmnit 1. «i£m timeter dljuabds aserint vess fel • kiadd hivatal Telefont Joanef 55-40, Joanef 88-80, éjjel 140-71 . Megint batyuznak írta Sokorópátkai Szabó István Egyik fővárosi délutáni lap arról ír, hogy Budapest közönsége a vidékre jár batyuzni. A batyuzás szükségét pedig azzal okolja meg, hogy szerinte a csarnokban csak alárendelt árut lehet kapni, tehát inkább a költséges batyuzást választja a közönség, csakhogy megfelelő áruhoz jusson. Én látom mindazt, amit laptársunk megfigyelt, látom, hogy a harmadosztályú kocsik zsúfolva vannak batyuzókkal- Rá is mutattam már régebben erre az előlátható mozgalomra interpellációmban, de az okozatot egészen másban látom, mint a fővárosi újság. A falusi nép szívesen dolgozik, iparkodik mennél többet termelni és nemcsak a feleslegét viszi piacra, de vagyonszerző ösztönétől vezetve, sokszor azt is, amire magának is szüksége van. Ő maga beéri a selejtessel, az elsőrendű árut piacra adja, sőt tud nélkülözni is, sokszor megfosztja magát a legszükségesebb terményétől, csakhogy pénzbeli szükségletét fedezhesse. De mikor azt látja, hogy inkább büntetésnek teszi ki magát az Árvizsgáló Bizottság túlbuzgóságából, a büntetéstől való félelmében elmarad a piactól, otthonában várja be a vevőt eladó portékájával és ezen nem csodálkozhatik senki. Becsületes munka után a munka megérdemelt eredményének értékesítésénél jutalom jár, nem pedig zaklatás, büntetés, kipellengérezés. Piacunkat rendőrszuronnyal, elrettentő ítéletekkel, pellengére állítással soha sem fogjuk olcsóbbá tenni, hanem csak nagyobb, a szükségletet meghaladó készlettel. Ne háborgassák a földmivelőket szabadságukban, ne úgy bánjanak velük, mint gonosztevőkkel, mikor verejtékes munkájuk gyümölcsét értékesíteni akarják! Ne különösen akkor, mikor a mai hallatlan drágaságban a legszükségesebb ruhadarabokat is alig tudja beszerezni. Ne azzal akarjon senki magának könnyebb megélhetést, hogy e nemzet legértékesebb, legtöbbet dolgozó részét örökös rettegésbe tartsuk, hanem fokozott munkateljesítménnyel. Ha nyolc órán át nem tudom megkeresni szükségletemet, akkor a szórakozásra szánt második nyolc órát is munkára fordítom, ha jó magyar vagyok és nem lépek sztrájkba, hogy ezzel is fokozzam a drágaságot. A földmivelő nem sztrájkol, nem szórakozik, hanem dolgozik. Kövessék példáját mások ,hs, akkor kevesebb lesz a panasz és a megfeszített munka nyomán az olcsóbbodás is el fog következni. 192. ok. dr. A gazdasági egyesületek is hívei a földreform végrehajtásának Schandl államtitkár eloszlatta a törvény körüti támadt félreértéseket — „Adjunk földet a rászorulóknak a köz romlása nélkül — Buday Barna nagyszabású előadásban vázolta a teendőket Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától — Budapest, szeptember 30. Az OMQE székházának közgyűlési termében szombaton népes és jelentős értekezlet volt azzal a céllal, hogy a gyakorlati gazdák s azok érdekképviseleti szervezetei, a vármegyei gazdasági egyesületek a földreform-törvény gyakorlati végrehajtására vonatkozólag megtegyék észrevételeiket s ennek alapján kívánságaikat a kormány előtt egyöntetűen tolmácsolják. Az értekezletre valamennyi vármegyei gazdasági egyesület elküldte képviselőjét, úgyszintén a földmivelésügyi kormány is, amelyet Schand Károly dr. államtitkár képviselt. Az értekezlet anyagának meghallgatására megjelentek egyéb szaktestületek is, főleg az Országos Földbirtokrendező Bíróság kiküldöttei, úgy, hogy az érdekelt gazdaközönség és a törvényt végrehajtó szervezetek közvetlen eszmecsere alapján ismerhessék meg egymás nézeteit. Az értekezlet elnökévé, mint a legnagyobb vármegyei gazdasági egyesület elnökét, Keglevich Gábor grófot választották, alelnöknek Somssich László grófot (Somogy), Almássy Imre grófot (Jász-Nagy-Kun-Szolnok) ifj. Tarányi Ferenc dr.-t (Zalavármegyei Gazdasági Egyesület). A főeladói tiszt Buday Barna gazdasági főtanácsosnak jutott, a jegyzői teendőket viszont Gaylhoffer István, a Pestmegyei Gazdasági Egyesület igazgatója látta el; ezenkívül minden egyes vármegyei és törvényhatósági gazdasági egyesület külön előadót nevezett meg. Keglevich Gábor gróf elnök megnyitó beszédében melegen üdvözölte a többi száz főre rugó értekezlet tagjait, majd foglalkozott a földreform szociális hatásaival és kijelentette, hogy az értekezlet célja az, miszerint a földbirtokreform végrehajtásánál a különböző nézetek összeegyeztetésével a jogos és igazságos eljárást valósítsák meg. A közélelmezés nagy problémájára hivatkozással, kitért a nagybirtok érdekeire, de viszont kijelentette, hogy az ország földbirtokosai át vannak hatva a reform szükségességétől. Álláspontját e szavakban összegezi: i„Adjunk földet a rászorulóknak, a köz romlása nélkül.’’. Tetszéssel fogadott megnyitó beszéde után Buday Barna főelőadó hosszabb beszédben ismertette a gazdasági egyesületek álláspontját a földbirtokreform kérdésében. Amellett érvelt, hogy a földbirtokosoknak is érdekük a földreform lehetően gyors végrehajtása, ezért a bíróságot támogatniuk kell. Sürgeti a hitelműveleti beavatkozást, amely révén azok is szerezhetnek földtulajdont, akik a vételárat nem tudják kifizetni. Rendkívül fontosnak tartja a bérlő szövetkezetek megszervezését és az arról való gondoskodást, hogy a munkásnép ezután is kaphasson részes földet. A törpebirtokosokat lehetőleg önálló kisgazdákká kell emelni. Támogatni kell a földhöz jutottak gazdálkodását, fejleszteni kultúráját és gazdasági oktatását s erre a célra minden eszközt mozgassunk meg, mert jó állampolgárokat csak akkor nevelhetünk az emberekből, ha törődünk velük. Bővebben ismerteti ezután a gazdasági egyesületek véleményét s felkéri a vármegyei előadókat, hogy egészítsék ki a részleteket és sugalmazzanak olyan végrehajtást, amely meghozza a békét és nem csökkenti a kenyeret. Élénk tetszéssel fogadott előadása után a különböző vármegyei előadók terjesztették elő véleményüket. Jász- Nagy-Kun-Szolnok megye részéről Ruszka István szólt, aki főleg a hitelkérdéssel foglalkozott, úgyszintén a birtokbérletekkel, valamint a termelés ellenőrzésének kérdésével. Kégl János Pest vármegye gazdáinak álláspontját ismertette. A pénzügyi kérdést hazavasuti alapon megoldhatónak tartja. A bírói eljárás közvetlenebbé tételét kívánja Miklós Ödön titkos tanácsos nagyhatású felszólalásában azt kívánja, hogy a fontos kérdésben mindenki egyöntetűen gondolkozzék, annyival inkább, mert nem élünk normális viszonyok között. Figyelembe kell venni a mezőgazdasági kultúra fejlesztését, az élelmezés kérdését, éppen azért a földbirtokreformnak nem gyorsítását, hanem óvatosabb végrehajtását kívánja. Földet — úgymond — csak annak adjanak, aki a termelés tekintetében megbízható és erre garanciákat nyújt. A gazdasági kultúra megőrzése és emelése a fontos, különben éppen akkor, amikor több termelésről beszélünk, leromlik mezőgazdaságunk. Szerfölött aggályos, hogy a reformot vidéken politikai kortescélokra használják ki, mert az e téren üzött demagógia veszedelmes az országra. Ne tömegek terrorja alatt döntsenek ebben a kérdésben, hanem hallgassanak a komoly gazdasági tanácsadókra. Dr. Kiár András a szabolcsvármegyei, Dőry Frigyes a tolnavármegyei, Maschát Ernő a vasmegyei, Csikvándy Ernő a Veszprémmegyei, Vásáry József a debreceni gazdasági egyesletekben leszűrődött felfogást adta elő. Majd Keglevich János a gazdasági alkalmazottak álláspontjáról olvasott fel hosszabb memorandumot. Matta Árpád a reform végrehajtása körül tapasztalható egyes visszásságokat sorolta fel, majd kivánlatosnak jelezte a földbirtokbíróságok munkaerőinek szaporítását. Az elhangzott felszólalások után Schandl Károly dr. földmivelésügyi államtitkár kért szót s úgy a földmivelésügyi kormány, mint az összkormány nevében arra kérte a megjelenteket, hogy a reform végrehajtását törekedjenek minden erejükkel, a legjobb tudásuk szerint előmozdítani. Kijelenti, hogy a kérdésben a kormány is megfontoltan cselekszik és minden jogos igényt mérlegel. A helyzet azonban úgy áll ezidőszerint, hogy a kormány semmiesetre sem hajlandó a törvény revíziójára, mert annak beláthatatlan következményei lehetnének, s a törvényt jónak látja a mostani viszonyok között. A pénzügyi kérdés megoldása a legnehezebb. A járadéki birtoklásról szólva, kijelenti, hogy csak ott lehet létesíteni járadéki birtoklást, ahol a földtulajdonos ebbe beleegyezik. A földreform végrehajtása, valamint maga a törvény is valóban sok kifogásra ad alkalmat, nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy nem élünk normális időket. Ha Darányi Ignác nemzeti birtokpolitikáját törvénybe iktatták volt, na és gyakorlatilag is keresztülviszik, úgy nem lenne szükség erre a földreformra. — Nagyon jól tudom, hogy a földigénylő kisemberek földtulajdonosok szeretnének lenni, azonban csak az esetben, ha ez módjukban áll, t. i. járadékbirtokkal. A törvény azonban leszögezi, hogy ez csak úgy lehetséges, ha a földbirtoktulajdonos beleegyezik, tehát kötelezővé nem lehet tenni. Kijelenti, hogy maga a kormány és különösen a pénzügyminiszter nem zárkózik el azelől, hogy a váltságföldeket járadékképpen adják a földigénylőknek. Nem kell félni attól, hogy a váltságföldeket alacsonyabb áron adják ki a földigénylőknek. Egyes felszólalók itt a törvényt is megtámadták. Azt hiszi, hogy a kormány helyesen fogja fel a nemzet érdekeit, amikor ragaszkodik a törvény, végrehajtásihoz is azt mondja, hogy a kormány ezzel a törvénnyel áll, vagy bukik. De ha bukunk, akkor nem fog mérsékelt reform következni, hanem sokkal radikálisabb rekord jöhet csak. — Tolmácsolom a földművelésügyi miniszter úr kérését, hogy a földbirtokosok hazafiasan mozdítsák elő a törvény végrehajtását, annál is inkább, hogy minél hamarabb átessünk a bizonytalanságokon. Kijelenti, hogy akik földjének egy része már megváltás alá került, azoknak nem kell féld attól, hogy újabb földterületeket vesznek el tőlük, annál kevésbbé, miután még csak három esztendő van hátra a megváltási eljárásra. A búzakötvények alakjában való megoldással is sokat foglalkoztunk. Itt rendkívül fontos az a körülmény, várjon ezek a búzakötvények a piacon elhelyezhetők lesznek-e vagy sem. Ha a kötvények nem helyezhetők el, akkor a birtokosok tőkéjüket nem mozgósíthatják. Egyesek azt mondják, hogy a buzakötvények jók, mások pedig azt vitatják, hogy ezeket csak igen kis körben lehet elhelyezni. Végeredményben tehát a búzakötvényeket nem lehet a reform általános tengelyévé tenni. A kormány nem szeretné, ha úgy oldanák meg ezt a kérdést, hogy a földbirtokos kényszerítve lenne arra, hogy a kötvényeket elfogadja.