Új Barázda, 1922. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1922-10-01 / 223. szám

SZZ október 1, TOvárnap Ara 5 korona l MBilgM­­ FIZETÉSI ÁRAK : negyedévre S80.— Korona, SZERKESZTŐSED: IV.ker. Kullnm-konu 1. siflm IMS napra IOO.- Korona. Egyes poldAnysz&m frtttgjAlPTI­Q fc­htffffg kivételével minéMUlftn Jossef 68-88, éjjeli 40-71 5.— korona. — Hirdetéseket meghatározott KUDOBITITAl: IV. fc«r« VOMiim.kmnit 1. «i£m timeter dljuabds aserint vess fel • kiadd hivatal Telefont Joanef 55-40, Joanef 88-80, éjjel 140-71 . Megint batyuznak írta Sokorópátkai Szabó István Egyik fővárosi délutáni lap arról ír, hogy Budapest közönsége a vidékre jár batyuzni. A batyuzás szükségét pedig azzal okolja meg, hogy szerinte a csarnokban csak alárendelt árut lehet kapni, tehát inkább a költséges batyuzást választja a közönség, csak­hogy megfelelő áruhoz jusson. Én látom mindazt, amit laptársunk meg­figyelt, látom, hogy a harmadosztályú kocsik zsúfolva vannak batyuzókkal- Rá is mutattam már régebben erre az előlátható mozgalomra interpellációm­ban, de az okozatot egészen másban látom, mint a fővárosi újság. A falusi nép szívesen dolgozik, iparkodik mennél többet termelni és nemcsak a feleslegét viszi piacra, de vagyonszerző ösztönétől vezetve, sok­szor azt is, amire magának is szüksége van. Ő maga beéri a selejtessel, az elsőrendű árut piacra adja, sőt tud nélkülözni is, sokszor megfosztja magát a legszükségesebb terményétől, csak­hogy pénzbeli szükségletét fedezhesse. De mikor azt látja, hogy inkább büntetésnek teszi ki magát az Árvizs­gáló Bizottság túlbuzgóságából, a bün­tetéstől való félelmében elmarad a piactól, otthonában várja be a vevőt eladó portékájával és ezen nem cso­­dálkozhatik senki. Becsületes munka után a munka megérdemelt eredményének értékesí­tésénél jutalom jár, nem pedig zakla­tás, büntetés, kipellengérezés. Piacunkat rendőrszuronnyal, elret­tentő ítéletekkel, pellengére állítással soha sem fogjuk olcsóbbá tenni,­ ha­nem csak nagyobb, a szükségletet meghaladó készlettel. Ne háborgassák a földmivelőket sza­badságukban, ne úgy bánjanak velük, mint gonosztevőkkel, mikor verejtékes munkájuk gyümölcsét értékesíteni akar­ják! Ne különösen akkor, mikor a mai hallatlan drágaságban a legszüksége­sebb ruhadarabokat is alig tudja be­szerezni. Ne azzal akarjon senki magának könnyebb megélhetést, hogy e nemzet legértékesebb, legtöbbet dolgozó ré­szét örökös rettegésbe tartsuk, hanem fokozott m­unkateljesít­ménnyel. Ha nyolc órán át nem tudom meg­keresni szükségletemet, akkor a szóra­kozásra szánt második nyolc órát is munkára fordítom, ha jó magyar va­gyok és nem lépek sztrájkba, hogy ezzel is fokozzam a drágaságot. A földmivelő nem sztrájkol, nem szórakozik, hanem dolgozik. Kövessék példáját mások ,hs, akkor kevesebb lesz a panasz és a megfeszített munka nyomán az olcsóbbodás is el fog kö­vetkezni. 192. ok­­. dr. A gazdasági egyesületek is hívei a földreform végrehajtásának Schandl államtitkár eloszlatta a törvény körüti támadt félreértéseket — „Adjunk földet a rászorulóknak a köz romlása nélkül — Buday Barna nagyszabású előadás­ban vázolta a teendőket­­ Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától — Budapest, szeptember 30. Az OMQE székházának közgyűlési termében szombaton népes és jelentős értekezlet volt azzal a céllal, hogy a gyakorlati gazdák s azok érdekképvi­seleti szervezetei, a vármegyei gazda­sági egyesületek a földreform-törvény gyakorlati végrehajtására vonatkozólag megtegyék észrevételeiket s ennek alapján kívánságaikat a kormány előtt egyöntetűen tolmácsolják. Az értekez­letre valamennyi vármegyei gazdasági egyesület elküldte képviselőjét, úgyszin­tén a földmivelésügyi kormány is, ame­lyet Schand Károly dr. államtitkár kép­viselt. Az értekezlet anyagának meg­hallgatására megjelentek egyéb szak­testületek is, főleg az Országos Föld­­birtokrendező Bíróság kiküldöttei, úgy, hogy az érdekelt gazdaközönség és a törvényt végrehajtó szervezetek köz­vetlen eszmecsere alapján ismerhessék meg egymás nézeteit. Az értekezlet elnökévé, mint a leg­nagyobb vármegyei gazdasági egye­sület elnökét, Keglevich Gábor grófot választották, alelnöknek Somssich László grófot (Somogy), Almássy Imre grófot (Jász-Nagy-Kun-Szolnok) ifj. Tarányi Ferenc dr.-t (Zalavármegyei Gazdasági Egyesület). A főeladói tiszt Buday Barna gazdasági főtanácsos­nak jutott, a jegyzői teendőket viszont Gaylhoffer István, a Pestmegyei Gaz­dasági Egyesület igazgatója látta el; ezenkívül minden egyes vármegyei és törvényhatósági gazdasági egyesület külön előadót nevezett meg. Keglevich Gábor gróf elnök megnyi­tó beszédében melegen üdvözölte a többi száz főre rugó értekezlet tag­jait, majd foglalkozott a földreform szociális hatásaival és kijelentette, hogy az értekezlet célja az, miszerint a föld­­birtokreform végrehajtásánál a külön­böző nézetek összeegyeztetésével a jo­gos és igazságos eljárást valósítsák meg. A közélelmezés nagy problémá­jára hivatkozással, kitért a nagybirtok érdekeire, de viszont kijelentette, hogy az ország földbirtokosai át vannak hat­va a reform szükségességétől. Állás­pontját e szavakban összegezi: i„Adjunk földet a rászorulóknak, a köz rom­lása nélkül.’’. Tetszéssel fogadott meg­nyitó beszéde után Buday Barna főelőadó hosszabb beszédben ismertette a gazdasági egyesületek álláspontját a földbirtok­­reform kérdésében. Amellett érvelt, hogy a­ földbirtoko­soknak is érdekük a földreform lehe­tően gyors végrehajtása, ezért a bíró­ságot támogatniuk kell. Sürgeti a hitel­­műveleti beavatkozást, amely révén azok is szerezhetnek földtulajdont, akik a vételárat nem tudják kifizetni. Rend­kívül fontosnak tartja a bérlő szövet­kezetek megszervezését és az arról való gondoskodást, hogy a munkásnép ezután is kaphasson részes földet. A törpebirtokosokat lehetőleg önálló kis­gazdákká kell emelni. Támogatni kell a földhöz jutottak gazdálkodását, fej­leszteni kultúráját és gazdasági okta­tását s erre a célra minden eszközt mozgassunk meg, mert jó állampolgá­rokat csak akkor nevelhetünk az em­berekből, ha törődünk velük. Bővebben ismerteti ezután a gazdasági egyesüle­tek véleményét s felkéri a vármegyei előadókat, hogy egészítsék ki a részle­teket és sugalmazzanak olyan végre­hajtást, amely meghozza a békét­ és nem csökkenti a kenyeret. Élénk tetszéssel fogadott előadása után a különböző vármegyei előadók terjesztették elő véleményüket. Jász- Nagy-Kun-Szolnok megye részéről Rusz­­ka István szólt, aki főleg a hitelkér­déssel foglalkozott, úgyszintén a birtok­­bérletekkel, valamint a termelés ellen­őrzésének kérdésével. Kégl János Pest vármegye gazdáinak álláspontját ismer­tette. A pénzügyi kérdést hazavasuti alapon megoldhatónak tartja. A bírói eljárás közvetlenebbé tételét kívánja Miklós Ödön titkos tanácsos nagyha­tású felszólalásában azt kívánja, hogy a fontos kérdésben mindenki egyönte­tűen gondolkozzék, annyival inkább, mert nem élünk normális viszonyok között. Figyelembe kell venni a mező­­gazdasági kultúra fejlesztését, az élel­mezés kérdését, éppen azért a föld­­birtokreformnak nem gyorsítását, hanem óvatosabb végrehajtását kívánja.­ Földet — úgymond — csak annak adjanak, aki a termelés tekintetében megbízható és erre garanciákat nyújt. A gazdasági kul­túra megőrzése és emelése a fontos, kü­lönben éppen akkor, amikor több terme­lésről beszélünk, leromlik mezőgazda­ságunk. Szerfölött aggályos, hogy a reformot vidéken politikai kortescélokra használ­ják ki, mert az e téren üzött demagógia veszedelmes az országra. Ne tömegek terrorja alatt döntsenek ebben a kérdésben, hanem hallgassanak a ko­moly gazdasági tanácsadókra. Dr. Kiár András a szabolcsvárme­­gyei, Dőry Frigyes a tolnavármegyei, Maschát Ernő a vasmegyei, Csikván­­dy Ernő a Veszprémme­gyei, Vásáry J­ózsef a debreceni gazdasági egyesl­etekben leszűrődött felfogást adta elő. Majd Keglevich János a gazdasági al­kalmazottak álláspontjáról olvasott fel hosszabb memorandumot. Matta Árpád a reform végrehajtása körül tapasztalható egyes visszásságo­kat sorolta fel, majd kivánlatosnak je­lezte a földbirtokbíróságok munkaerői­nek szaporítását. Az elhangzott felszólalások után Schandl Károly dr. földmivelésügyi ál­lamtitkár kért szót s úgy a földmivelés­ügyi kormány, mint az összkormány ne­vében arra kérte a megjelenteket, hogy a reform végrehajtását törekedjenek minden erejükkel, a legjobb tudásuk szerint előmozdítani. Kijelenti, hogy a kérdésben a kormány is megfontoltan cselekszik és minden jogos igényt mér­legel. A helyzet azonban úgy áll ez­­időszerint, hogy a kormány semmi­esetre sem hajlandó a törvény revízió­jára, mert annak beláthatatlan követ­kezményei lehetnének, s a törvényt jónak látja a mostani viszonyok között. A pénzügyi kérdés megoldása a legnehezebb. A járadéki birtoklásról szólva, kije­lenti, hogy csak ott lehet létesíteni já­radéki birtoklást, ahol a földtulajdo­nos ebbe beleegyezik.­­ A földreform végrehajtása, vala­mint maga a törvény is valóban sok ki­fogásra ad alkalmat, nem szabad azon­ban elfelejtenünk, hogy nem élünk nor­mális időket. Ha Darányi Ignác nemzeti birtokpolitikáját törvénybe iktatták volt, na és gyakorlatilag is keresztülviszik, úgy nem lenne szükség erre a föld­reformra. — Nagyon jól tudom, hogy a föld­igénylő kisemberek földtulajdonosok szeretnének lenni, azonban csak az eset­ben, ha ez módjukban áll, t. i. járadék­birtokkal. A törvény azonban leszögezi, hogy ez csak úgy lehetséges, ha a föld­­birtoktulajdonos beleegyezik, tehát kö­telezővé nem lehet tenni. Kijelenti, hogy maga a kormány és különösen a pénz­ügyminiszter nem zárkózik el azelől, hogy a váltságföldeket járadék­képpen adják a földigénylőknek.­­ Nem kell félni attól, hogy a vált­­ságföldeket alacsonyabb áron adják ki a földigénylőknek. Egyes felszólalók itt a törvényt is megtámadták. Azt hiszi, hogy a kormány helyesen fogja fel a nemzet érdekeit, amikor ragaszkodik a törvény, végrehajtásihoz is azt mondja, hogy a kormány ezzel a törvénnyel áll, vagy bukik. De ha bukunk, akkor nem fog mér­sékelt reform következni, hanem sokkal radikálisabb rekord jöhet csak. — Tolmácsolom a földművelésü­gyi miniszter úr kérését, hogy a földbirtokosok hazafiasan moz­dítsák elő a törvény végrehajtását, annál is inkább, hogy minél hamarabb átessünk a bizonytalanságokon. Kijelenti, hogy akik földjének egy része már megváltás alá került, azoknak nem kell fél­d attól, hogy újabb földterületeket vesznek el tőlük, annál kevésbbé, mi­után még csak három esztendő van hátra a megváltási eljárásra.­­ A búzakötvények alakjában való megoldással is sokat foglalkoztunk. Itt rendkívül fontos az a körülmény, vár­jon ezek a búzakötvények a piacon el­helyezhetők lesznek-e vagy sem. Ha a kötvények nem helyezhetők el, akkor a birtokosok tőkéjüket nem mozgósít­hatják. Egyesek azt mondják, hogy a buzakötvények jók, mások pedig azt vi­tatják, hogy ezeket csak igen kis kör­ben lehet elhelyezni. Végeredményben tehát a búzakötvényeket nem lehet a reform általános tengelyévé tenni. A kormány nem szeretné, ha úgy olda­nák meg ezt a kérdést, hogy a föld­­birtokos kényszerítve lenne arra, hogy a kötvényeket elfogadja.

Next