Új Barázda, 1922. október (4. évfolyam, 249-273. szám)
1922-11-01 / 249. szám
9 I reformáció évfordulója Rsffay Sándor és Ravasz László püspökök mondották az omlókban szedőket — A honvédség és az iskolák is megünnepelték Luther Márton fellépését — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától — A kereszténység életének Krisztus születése óta legnagyobb fordulója, a reformáció 1517 október 31-én teljeseített be. Ekkor vallott szint Luther Márton és innen számítódik a prote,S. tantizmus, amely ma százhatvanmillió lelket mond a magáénak. A magyar református, evangélikus és unitárius egyházak szintén fiúi kegyelettel fordulnaka reformátor alakja felé és juttatják kifejezésre megkülönböztetett érzelmeiket. '' • A budapesti evangélikusok főistentisztelete délelőtt játszódott le a Deáktéri templomban, ahol Raffay Sándor püspök méltatta a reformáció jelentőségét. Minden egyes vallásnak meg van a reaga áldásos szerepe az emberiség nevelése körül, úgymond Raffay Sándor. A katholikus egyház gyönyörű munkát, végez az emberi lélek irányításával és megvédelmezésével s a tömegosztanak fékentartásával. A protestáns gondolat viszont nevelőket ad a nemzetnek. Tévedés azt állítani, hogy valamely keresztény egyház nem képes állampolgárokat nevelni, hiszen minden keresztény felekezetnek drága és szent e faj jövendője, élete és boldogulása. Ha nem így volna, akkor — úgymond — nem lenne jogunk ünnepelni, csak bűnbánatban vezekelni. A katholikus vezető férfiakat ugyanaz a krisztusi ige és szellem ihleti nagy elhatározásokra. A reformáció egyházai nyugalommal és büszkeséggel tekintenek vissza munkájukra, múltjukra, de a dicséret nem az övék, hanem az Istené. Este az Országos Evangélikus Szövetség tartotta meg emlékező ünnepét, amelyen az országos elnök, Raas Albert báró nemzetgyűlési képviselő intézett szózatot a jelenlevőkhöz. Ugyanebben az időben Ravasz László püspök a Kálvin-téren beszélt és János apostolnak »... és megismeritek az igazságot és az igazság szabadakká tesz titeket?, alapigéjére támaszkodva építette fel gondolatmenetét. Amint a beteg gyermek — mondotta — lázálmában rémültem sikolt fel, pedig a föléje hajló, akkor, neki ismeretlen arc az édesanyja képe, úgy szabadkozik a hitetlen ember a hittől, mielőtt azt igazában felismerné. Ezerötszáz esztendeig csu-pán az egyház vezette az embert és ő volt a jóságos dajka, aki csupán ott gyújtott lámpást, ahol akarta ezt tenni. Akkor jött a férfi, aki úgy érezte, hogy Isten és ő közötte felesleges a harmadik. Meg volt győződve az örök igazságról, hogy Krisztus a világ létalapja, kijelentése és összegezése. A főpásztor mélyhatású beszédje végeztével Alegyercsy Béla foglalta szavakba az évforduló értelmét. Ugyancsak a Kálvin-téri templomban folyt le a honvédség hivatalos istentisztelete s itt említjük meg, hogy a fővárosi tanintézetek protestáns ifjúsága szintén részt vett ezen az istentiszteleten. Újabb százezrek az ínségeseknek Az országos inségenyhítő mozgalom javára újabban a következő adományok érkeztek: Csernoch János hercegprímás 500.000 korona, Strasser és Kánig cég 500.000 korona, Ásványolajipari Szövetség 200.000 korona, Horthy Béla és Kladding Alajos (Szentgáloskér) 100— 100.000 korona, özv. Thék Endréné és Lángor Károly és Fiai bútorgyáros 20—20.000 korona, a Magyar Királyi Operaház énekkara 10.000 korona, a Magyarság gyűjtése 1500 korona, L. Roméijn úrhölgy, a Hollandiai Általános Ruházati Bizottság elnöke, 200 hollandi forint, az Űrlovas Szövetkezet az október 19-én és 22-én tartott verseny belépődíjait, 429.486 korona öszszeget adományozott az akció céljaira. Szegedre a következő adományokat jelentették be: sségavári Bacsó Bernit és Szász Ernő 800—500.000 korona, Műkő Endre őr le Wimmer Fülöp 100— iOO.OCO korona, Papper Ferenc bőrgyáros huszonöt pár cipőre való , teljes bőrvasót adományozott. CIMBAM 52 milliárddal haladta túl az állami kiadás a bevételt az utolsó négy hónapban A pénzügyminiszter öt milliárdot vehet fel az év végéig a hiányok fedezésére — Az Országos Pénzügyi Tanács rendkívüli ülése Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától — Az Országos Pénzügyi Tanács ma délelőtt rendkívüli ülést tartott Zeleszky János elnöklésével. Az ülésen a tanács tagjai csaknem teljes számban jelen voltak. A tanácskozásról a következő hivatalos jelentést adták ki: Az Országos Pénzügyi Tanács ma délben tartott ülésén , a pénzügyminiszter előadása alapján foglalkozott az államháztartás helyzetével , és megállapította, hogy az állam kiadásai a folyó költségvetési év elmúlt négy hónapjában mindössze 5,2 milliárddal haladták meg a folyó bevételeket és megállapítja, hogy a mutatkozó hiány túlnyomó összegében ,egyrészt az utóbbi időben bekövetkezett drágulásnak, másrészt azonban főkép annak következménye, hogy szeptember és október hónapokra esik a közalkalmazottak szükségleteinek fedezésével felmerülő költségeknek és az állami beszerzési költségeknek jelentékeny része. Ezek a körülmények még a legközelebbi hónapokban is jelentékenyebben éreztetni fogják hatásukat és bár a szóbanforgó többszükségleteknek egyrésze a most folyó felemelt földadóbefizetések által előreláthatólag részben fedezhető lesz, mégis kétségtelen, hogy a legközelebbi hónapokban is beállanak olyan hiányok, amelyekre való tekintettel a többi állami bevételek várható emelkedését is figyelembe véve, az Országos Pénzügyi Tanács 5 milliárdban állapította meg azt az összeget, amelyet a pénzügyminiszter a folyó év végéig az állami fegyintézettől államjegyekben igénybevehet a költségvetési hiányok fedezésére. _ .. ■*•-* *"•' 'v Elkészült a vármegyei közigazgatás reformjavaslata Bethlen István gróf miniszterelnököt ma délelőtt Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter, majd Rakovszky Iván belügyminiszter keresték fel. Rakovszky belügyminiszter beszámolt azokról a törvényjavaslatokról, amelyeket a nemzetgyűlés megnyitásakor kívánt benyújtani. A belügyminiszter — hír szerint — elkészült a vármegyei közigazgatás reformjának egyes részleteivel, amelyeket mint különálló törvényeket kíván elfogadtatni. Az állam támogatja az iparosok hitelszövetkezetét A szövetkezeti kérdés rendezésére a kormány törvényjavaslatot dolgozott ki, melyet az újonnan összeillő nemzetgyűlés elé fognak terjeszteni. A törvényjavaslat foglalkozik a szövetkezetek állami támogatásának kérdésével, felhatalmazza a fő pénzügyminisztert, hogy az Iparosok Országos Központi Hitelszövetkezetének alaptőkéjéhez tíz millió korona névértékű alapítványi üzletrész átvételével járuljon hozzá. A többi szövetkezeti kérdéseket a most készülő törvényjavaslat nem érinti, azokról később külön törvénnyel akar a kormány gondoskodni. A földbirtok tizenegy százaléka nincs magyar kézen Tudományos munka a zsidóság lérfoglalásáról A kommunizmus bukása óta három esztendőn át hála helyett a bosszúérzet táplálja a zsidóságot, jótevője, a magyar faj iránt. Különösért azt nem tudja megbocsátani a magyarságnak, hogy gazdasági öntudatára ébredt és megadja a választ Széchenyi István szavaira. Amidőn ugyanis a zsidóság felszabadításáról, emancipációjáról volt szó, a nagy állat aférfiú ezt mondotta: »Ha mi emancipáljuk a zsidókat, ki fog bennünket emancipálni tőlük?? A keresztény és nemzeti Magyarország törvényhozásának többségi pártjai intézményesen akarják a zsidókérdést rendezni és törvényhozási úton biztosítják egyszers mindenkorra a magyar nemzet pozícióját a zsidóság hadállásaival szemben. Ezekről a hadállásokról tiszta, világos képet ad Kovács Alajos miniszteri tanácsosnak, a Központi Statisztikai Hivatal egyik vezetőjének páratlan készültségre valló kis munkája, amely A zsidóság térfoglalása Magyarországon címmel s minap hagyta el a sajtót." Kovács művét minden, hazája jövőjéért valóban aggódó magyarnak el kellolvasni. Ez a jeles munka hivatalos adatok nyomán világítja meg a zsidókérdés legkisebb részletét is és megadja a vál nek, akik oly gyakran kivittéitök arra, hogy a zsidóság is hozott ,véráldozatot Magyarországért és a boltévízműt követelt zsidó áldozatokat is. Ami az előbbi állítást illeti, a hősi hatottak hősül csak két éteű tátalék volt a zsidó, holott Magyarország összlakosságának öt százaléka szidó. A zsidók tehát csak félannyi véráldozatot hoztak a világháborúban, mint amennyi őket népességi arányuk szerint kötelezte volna. Az 1910-iki népszámlálás évétől 1918. végéig a 17.035.000 főnyi keresztény népesség 415.600 lélekkel, vagyis 2.4 százalékkal szaporodott természetes után, a 909.500 főnyi zsidóság pedig 37.000-rel, vagyis 4.1 százalékkal. Ezt a kedvező helyzetet a zsidóság azáltal érte el, hogy a háború, a zsidóság közül kevesebbet vont el a családi tűzhely mellől. Ezalatt otthon, amint Kovács könyvének A zsidók a bűnügyi statisztikában című fejezetét olvassuk, 529 hadiszállítási bűnügyben 1018 terhelt közül 741 volt zsidó, tehát a hadiszállítások körüli csalásokból és viszszaélésekből a zsidóság 73 százalék erejéig vette ki a részét. Két századdal ezelőtt, 1720-ban, a lakosságnak csak fél százaléka volt zsidó, vagyis minden kétszázadik ember, ma azonban már minden huszadik lékos zsidó. Az Egyesült Államokat kivéve, nincs ország a föld kerekségén, ahol a zsidók ilyen rohamosan szaporodtak volna el. Mivel a zsidók legnagyobb része városokban lakik, érthető, hogy gyermekeiket rendesen iskoláztathatják és általános műveltség tekintetében kedvező a zsidóság helyzete. Az utolsó háborús évben a főiskolákon már 34 százalékra ugrott fel a zsidót h hallgatók arányszáma, az orvosi karon piedig az ötven százalékot is meghaladta. Ezt az adatot óvatosan elhallgatták a zsidóság védői, amidőn a nemzetgyűlésen, sajtóban a numerus elausut bevezetése ellen küzdöttek, pedig itt nem a zsidóság elnyomásáról volt szó, hiszen a zsidók arányszámát a főiskolákon a népességi arány . 1S2». november 1».szerd» nak megfelelően törvényhozási úton biztosítottuk. A keresztény magyarság részére a zsidósággal szemben egyes foglalkozási ágakban legnagyobb az aránytalanság. A zsidók a lakosságnak csak öt százaléka ugyan, de az iparban mégis 10 százalék, a kereskedelemben pedig 518 százalék a zsidó. Az ezer holdon felüli nagybirtokosoknak 19,9 százaléka, a 200—1000 holdas birtokosoknak 19, a 100—200holdas birtokosoknak már csak’8 százaléka, vagyis minden ötödik nagy-és középbirtokos zsidó. Az ezer holdon felüli nagybérlők közül 73,2, a 200—1000 holdas bérlők közül 62 százalék, vagyis a nagy- és középbirtokok bérlőinek kétharmadrésze zsidó. Ezzel szemben az öt holdon aluli birtokosok és bérlők közül már csak 0,3 százalék zsidó, vagyis ezer ilyen kis törpebirtokos vagy bérlő közül csak három. Két kezlik verejtékes munkájából élők soraiban már alig akad zsidó, mert csak a vagyonilag is társadalmilag kiváló helyeket foglalják le maguk részére. Mindennél szomorúbb mégis, hogy amióta a zsidók szabadon vásárolhatnak földet, a magyar földnek jelentékeny részét hatalmukba kerítették. A szabadforgalmú nagy- és középbirtokoknak 14,6 százaléka vann zsidó kézen, tehát majdnem háromszor nagyobb az arány, mint amilyet a zsidók a népességben képviselnek. Legjobban hatalmukba ejtettél a régi nemesi birtokokat a Felvidék vármegyéiben, ahol ezen birtokoknak 27—30 százaléka van zsidókézen. Erősen elzsidósodott a régi nemesi birtok az alföldi Hajdú és Szabolcs vármegyékben, ahol szintén 27 százalékán a földterületnek zsidó az ur, sőt Hevesben is 24, Jásznagykunszolnokban 22, Csongrádban 21 és Borsodban majdnem 20 százalék. A szabadforgalmú nemesi birtokoknak több mint egyheted részét sikerült a zsidóknak hatvan év alatt magukévá tenni. Érdekes azonban, hogy a száz holdon aluli birtokoknak csak egész elenyésző kis százaléka, 0,73 százalék zsidótulajdon. Igen szomorú, hogy a világháború első évétől kezdve birtokváltozások révén folytonosan nyereségük van és a háború alatt a közép- és nagybirtokokból való részesedésüket 108.197 katasztrális halddal gyarapították. Ha a birtokcsere tovább is igy folytatódnék, újabb hetven év múlva már a régi nemesi birtok fele jutna zsidókézbe. A legminimálisabb számítással is öt és félmillió katasztrális holdra lehet tenni azt a földbirtokterületet, amely akár tulajdon, akár bérlet alakjában a zsidók kezén van, ez eddig meghaladja a magyar földbirtok 11 százalékát. Emellett az öszszes adatok azt bizonyítják, hogy a zsidók a földterület legértékesebb részét, a sztklát és a szántóföldet nagyobb arányban tartják kezükben, mint a többi mivelési ágat, érték szerint tehát a földterületnek jóval nagyobb százaléka van a kezükön. Kovács érdekfeszítő könyvének adatai Nagymagyarországra vonatkoznak, de Csonkamagyarországon a helyzet még kedvezőtlenebb. A földbirtokreform szigorú végrehajtásával a múlt rendszer hibáit lépésről-lépésre mégis jóvá tehetjük és kívánjuk, hogy Kovács könyvének második kiadásában már sokkal kedvesebb adatokról számolhasson be. bán Htrtk*. 17. WtmWnjMt. ktrattS«»t»fiUI afc«lfk, sinh, tUsplinér »k, wiiMtirnl tarák listuUwsrtktft ktiiírtihitsk