Új Barázda, 1923. augusztus (5. évfolyam, 171-195. szám)

1923-08-01 / 171. szám

Harmadik hónap A mai napon harmadik hónapba megy át a nemzetgyűlés fölhatalma­­zási vitája. A parlament betegségévé fajult ez a képtelen helyzet, mikor vég nélkül beszélnek össze-vissza mindenről a képviselő urak, holott egész sereg fontos törvényjavaslat vár tárgyalásra. Mindig a törvényhozás színvonalának a fokmérője az, milyen hosszú az indemnitási vita. Az indem­­nitás az, ahol a helytelen parlamenti gyakorlat folytán mindenféléről lehet beszélni. A törvényhozók tehát, akik szakdolgokhoz nem értenek, ennél a vitánál élnek bőven a szólás jogával. Minél több a szakértelem hijján levő törvényhozó, annál többen vesznek részt s annál többet beszélnek az indemnitási vitában. A második nemzetgyülésre nagyon szomorú következtetéseket lehet le­vonni a földiekből. Bethlen István gróf kimutatta, hogy 200 ülésből 112 ülést emésztett föl az indemnitási vita. Alig 80 ülést szántak a képviselő urak 30—40 fontos törvényjavaslat letár­­gyalására, mikor 3 indemnitást 112 ülésen végig tárgyaltak. A nemzet­gyűlés — ezek szerint — szakértelem dolgában nagyon gyöngült s a dema­gógia és személyeskedés hódított tért az üres szószaporítás mellett. Teljesen igaza van a miniszterelnöknek, hogy ez már parlamenti betegség, ami előtt nem lehet szemet hunyni. Talpraállá­­sunk egyik fő feltétele, hogy a nemzet­gyűlés is rendesen dolgozzék, holott ma az a helyzet, hogy a parlament a maga napi 20—25 bejegyzett inter­pellációval sokszor inkább akadálya, mint előmozdítója a kormányzás mun­kájának. A szőlősgazdák epedve várják, hogy történjék már valami a bor érdeké­ben. A bortörvényjavaslatok már hó­napok óta várnak arra, hogy a nem­zetgyűlésen tárgyalásra kerüljenek. A tisztviselőfizetések ügye ugyancsak égetően sürgős. Már augusztus előtt kellett volna letárgyalni a javaslato­kat. De azért kedden is félnapot ház­szabályvitával töltöttek az ellenzéki urak, akik pedig mindenáron érde­meket akarnak szerezni maguknak a tisztviselők előtt. Vagy beszéljünk-e a vízügyi törvényjavaslatokról és a köz­ségek s városok pénzügyeinek rend­­behozataláról. Mind nem kerülhet tár­gyalásra, mert harmadik hónapja fo­lyik már a parlamenti amerikázás. A nagyhangú, de tehetségtelen rupertek és rotensteinek miatt a parlament te­hetséges és értékes tagjai szóhoz sem jutnak. Ezt az aggasztó parlamenti beteg­séget csak egy módon lehet orvo­solni : mielőbbi házszabálymódosí­tással. f: ^ ^ 1936. augusztus 1, szerda Ara Ov Icorona Budapest, V. évLtíl. szára UJ BIBiím U.onzuTKS, AKAU : „„„„.UM,* 0000 Uor., W ^-49°WU-oV‘eTlJ“i4^7i hd,.«pra 2000 kor. Enr., péWtoywto íra 00 kor. !He*Jele«JIC hétfő kivételével mindennap UlABUitr^TAI, TI. u’erMet, O­ utcn 10. Mám K^on-rámok, 42-49. 198-04. 40» U«-« A siófoki játékbarlang szétugrasztása W egyedponttal esett a ku­rana Zürichben kedden száz magyar koroncért 0,023/* svájci frankot jegyeztek. A Ház általánosságban megszavazta a felhatalmazási javaslatot A kisebbség hosszú házszabály vitát rendezett — A minisz­terelnök keményen megleckéztette a kisebbséget — A nemzetgyűlés mai ülése — A délelőtti ülés A felhatalmazási javas­al ál alá és vi­táját már a mait ülésen befejezték és most a zárószó azokat a képviselőket illette meg, akik határozati javaslato­kat nyújtottak be. Baross János a földreformnovellának beterjesztéséről nyújtott be határozati javaslatot. Mivel a kormány még­­a nyári szünet előtt beterjeszti a no­vellát, határozati javaslatát nem indo­kolja, csak megismételi és kéri annak elfogadását. (Helyeslés.) Őrffy Imre előadó személyes kérdésben visszautasítja azt az állítást, hogy a köztisztviselőket előadott beszédében megvádolta. Ha valaki — úgymond — ezt beszédjéből meg tudja állapítani, akkor hajlandó a következményeket le­vonni. Hosszú házszabályvita A következő szónok, Gaál Gaszton, ha­tározati javaslatának megindokolása so­rán akar kitérni azokra a nyilatkoza­tokra, amelyeket a­­ kormány egyes tag­­­jai a vita bezárása után tettek. Az elnök figyelmezteti, hogy zárószó jogán csak határozati javaslatának ke­retei között szólalhat föl és nem tér­het ki más tárgyra. Gaál Gaszton tisztelettel meghajlik az elnöki figyelmeztetés előtt, a szótól el­áll, de nyomban szót kér a házszabá­­lyokhoz és azt vitatja, hogy zárószó jogán a­ felszólalás: nem lehet korlá­tozni és a Ház eddigi történetében se­hol sem látjuk annak a nyomát, hogy ne lehessen a vita egész anyagára ki­térni. Az elnök megállapítja, hogy a sürgős­ségi szakaszok alkalmazása idején még engedéllyel sem lehet a tárgytól el­térni. Most hosszabb házszabályvita indul meg, amelyben az elnök álláspontjával szemben Gaal Gaszton, Szilágyi Lajos, Farkas Tibor, Östör József vesznek részt. Az elnök ismételten hangsúlyozza, hogy nem térhet el az eddigi gyakor­lattól, különben az elnöki székből­­mu­tatná meg, hogyan kell a házszabá­lyokat megsérteni. A házszabályvita az elnöki kijelentés után megújul. Gaál Gaszton ismételten felszólal és az elnökkel szemben hi­vatkozik arra, hogy a Ház többsége lehet döntőbíró. Szakács Andor és Propper Sándor felszólalása után Szabó Sándor ezt mondja: Az elnök nem kívánja korlátozni a felszólalási jogot. De számolni kell azzal az aggodalom­mal, hogy esetleg újabb felhatal­mazási vita kezdődik és lehetetlen, hogy a zárszó jogán újra felme­­legítség a mér egyszer letárgyalt kérdéseket. (Helyeslés.) Őrffy Imre: Propper felszólalására­­válaszolva, kijelenti, lehetetlen, hogy a zárószó jogán felszólaló képviselők­nek feleselési joguk legyen. A szocialisták éktelen zajjal fogadják Őrffy szavait. Az elnök Esztergályos Jánost, Reisinger Ferencet többször rendreutasítja. Több felszólalás után Őrffy Imre kijelenti, hogy a feleselési szót nem sértő szándékkal használta. Platth­y György: a harmincas években is használták ezt a szót! Őrffy Imre: A házszabályoknak nem­csak az a feladata, hogy a szólássza­badságot biztosítsák, hanem, hogy azt összeegyeztessék a tanácskozás rend­jével. Az elnök és nem a többség joga a házszabályok felett őrködni. (He­lyeslés.) A házszabályvita még mindig nem ült el. Egyre többen és többen szó­laltak fel. Saller István véleménye szerint a kor­mánynak a vita elején kellett volna beszédet tartani. A miniszterelnök felszólalása Erre Bethlen István gróf miniszterel­nök állott fel­szólásra. Haller István képviselő úr — mon­dotta Bethlen — a parlamenti szel­lemre hivatkozik, amikor azt mondja, hogy a kormánynak a felhatalmazási vita elején kellett volna felszólalnia. Ez sohasem volt parlamenti gyakorlat és nem is volt szokásban. Ha pedig a parlamentarizmus szelleméről beszé­lünk, akkor a benyújtott száz határo­zati javaslathoz való hozzászólással hó­napokig lehetne elhúzni a vitát. A parlamenti szellemmel semmi­képpen sem egyeztethető össze, hogy egyszerű felhatalmazás fe­lett másfél hónapig vitatkozzanak. (Élénk helyeslés a kisgazdapárton) A parlamentárizmus szelleme tekinteté­ben nem fogadok el senkitől kitanulást annál kevésbbé, mert amit a kisebbség részéről most kívánnak, a leghatározottabban el­lenkezik a parlamentarizmus szel­lem­ével. Csak azt óhajtom megjegyezni, hogy a kormány azért nem juthat abba a hely­zetbe, hogy akár költségvetést, akár egyes törvényt hozzon, mert a kisebbség a fel­hatalmazási vitákat elnyújtja. (Élénk he­lyeslés és taps.­ Az elnök Rupert Rezső felszólalása után hangsúlyozta, hogy kitart eredeti álláspontja mellett, mert nem tévedett. Végül a zárószó jogán Szakács Andor és Benes István beszéltek hosszasan. Szünet után a Ház a felhatalmazási törvényjavaslatot nagy szótöbbséggel általánosság­ban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Az elnök bejelentette, hogy a délutáni ülésen szavaznak 35 képviselő által be­nyújtott határozati javaslatok felett. A délutáni ülés A benyújtott határozati javaslatok kö­zül a Ház az illető szakminiszter hoz­zájárulása után a következő javaslato­kat fogadta el: Baross János határozati javaslatát a földbirtoknovellának a nyári szünet előtt való benyújtásáról; Homonnay Tivadar három javaslatát az altisztek előléptetéséről, a hadifog-

Next