Új Barázda, 1923. augusztus (5. évfolyam, 171-195. szám)
1923-08-01 / 171. szám
Harmadik hónap A mai napon harmadik hónapba megy át a nemzetgyűlés fölhatalmazási vitája. A parlament betegségévé fajult ez a képtelen helyzet, mikor vég nélkül beszélnek össze-vissza mindenről a képviselő urak, holott egész sereg fontos törvényjavaslat vár tárgyalásra. Mindig a törvényhozás színvonalának a fokmérője az, milyen hosszú az indemnitási vita. Az indemnitás az, ahol a helytelen parlamenti gyakorlat folytán mindenféléről lehet beszélni. A törvényhozók tehát, akik szakdolgokhoz nem értenek, ennél a vitánál élnek bőven a szólás jogával. Minél több a szakértelem hijján levő törvényhozó, annál többen vesznek részt s annál többet beszélnek az indemnitási vitában. A második nemzetgyülésre nagyon szomorú következtetéseket lehet levonni a földiekből. Bethlen István gróf kimutatta, hogy 200 ülésből 112 ülést emésztett föl az indemnitási vita. Alig 80 ülést szántak a képviselő urak 30—40 fontos törvényjavaslat letárgyalására, mikor 3 indemnitást 112 ülésen végig tárgyaltak. A nemzetgyűlés — ezek szerint — szakértelem dolgában nagyon gyöngült s a demagógia és személyeskedés hódított tért az üres szószaporítás mellett. Teljesen igaza van a miniszterelnöknek, hogy ez már parlamenti betegség, ami előtt nem lehet szemet hunyni. Talpraállásunk egyik fő feltétele, hogy a nemzetgyűlés is rendesen dolgozzék, holott ma az a helyzet, hogy a parlament a maga napi 20—25 bejegyzett interpellációval sokszor inkább akadálya, mint előmozdítója a kormányzás munkájának. A szőlősgazdák epedve várják, hogy történjék már valami a bor érdekében. A bortörvényjavaslatok már hónapok óta várnak arra, hogy a nemzetgyűlésen tárgyalásra kerüljenek. A tisztviselőfizetések ügye ugyancsak égetően sürgős. Már augusztus előtt kellett volna letárgyalni a javaslatokat. De azért kedden is félnapot házszabályvitával töltöttek az ellenzéki urak, akik pedig mindenáron érdemeket akarnak szerezni maguknak a tisztviselők előtt. Vagy beszéljünk-e a vízügyi törvényjavaslatokról és a községek s városok pénzügyeinek rendbehozataláról. Mind nem kerülhet tárgyalásra, mert harmadik hónapja folyik már a parlamenti amerikázás. A nagyhangú, de tehetségtelen rupertek és rotensteinek miatt a parlament tehetséges és értékes tagjai szóhoz sem jutnak. Ezt az aggasztó parlamenti betegséget csak egy módon lehet orvosolni : mielőbbi házszabálymódosítással. f: ^ ^ 1936. augusztus 1, szerda Ara Ov Icorona Budapest, V. évLtíl. szára UJ BIBiím U.onzuTKS, AKAU : „„„„.UM,* 0000 Uor., W ^-49°WU-oV‘eTlJ“i4^7i hd,.«pra 2000 kor. Enr., péWtoywto íra 00 kor. !He*Jele«JIC hétfő kivételével mindennap UlABUitr^TAI, TI. u’erMet, O utcn 10. Mám K^on-rámok, 42-49. 198-04. 40» U«-« A siófoki játékbarlang szétugrasztása W egyedponttal esett a kurana Zürichben kedden száz magyar koroncért 0,023/* svájci frankot jegyeztek. A Ház általánosságban megszavazta a felhatalmazási javaslatot A kisebbség hosszú házszabály vitát rendezett — A miniszterelnök keményen megleckéztette a kisebbséget — A nemzetgyűlés mai ülése — A délelőtti ülés A felhatalmazási javasal ál alá és vitáját már a mait ülésen befejezték és most a zárószó azokat a képviselőket illette meg, akik határozati javaslatokat nyújtottak be. Baross János a földreformnovellának beterjesztéséről nyújtott be határozati javaslatot. Mivel a kormány méga nyári szünet előtt beterjeszti a novellát, határozati javaslatát nem indokolja, csak megismételi és kéri annak elfogadását. (Helyeslés.) Őrffy Imre előadó személyes kérdésben visszautasítja azt az állítást, hogy a köztisztviselőket előadott beszédében megvádolta. Ha valaki — úgymond — ezt beszédjéből meg tudja állapítani, akkor hajlandó a következményeket levonni. Hosszú házszabályvita A következő szónok, Gaál Gaszton, határozati javaslatának megindokolása során akar kitérni azokra a nyilatkozatokra, amelyeket a kormány egyes tagjai a vita bezárása után tettek. Az elnök figyelmezteti, hogy zárószó jogán csak határozati javaslatának keretei között szólalhat föl és nem térhet ki más tárgyra. Gaál Gaszton tisztelettel meghajlik az elnöki figyelmeztetés előtt, a szótól eláll, de nyomban szót kér a házszabályokhoz és azt vitatja, hogy zárószó jogán a felszólalás: nem lehet korlátozni és a Ház eddigi történetében sehol sem látjuk annak a nyomát, hogy ne lehessen a vita egész anyagára kitérni. Az elnök megállapítja, hogy a sürgősségi szakaszok alkalmazása idején még engedéllyel sem lehet a tárgytól eltérni. Most hosszabb házszabályvita indul meg, amelyben az elnök álláspontjával szemben Gaal Gaszton, Szilágyi Lajos, Farkas Tibor, Östör József vesznek részt. Az elnök ismételten hangsúlyozza, hogy nem térhet el az eddigi gyakorlattól, különben az elnöki székbőlmutatná meg, hogyan kell a házszabályokat megsérteni. A házszabályvita az elnöki kijelentés után megújul. Gaál Gaszton ismételten felszólal és az elnökkel szemben hivatkozik arra, hogy a Ház többsége lehet döntőbíró. Szakács Andor és Propper Sándor felszólalása után Szabó Sándor ezt mondja: Az elnök nem kívánja korlátozni a felszólalási jogot. De számolni kell azzal az aggodalommal, hogy esetleg újabb felhatalmazási vita kezdődik és lehetetlen, hogy a zárszó jogán újra felmelegítség a mér egyszer letárgyalt kérdéseket. (Helyeslés.) Őrffy Imre: Propper felszólalásáraválaszolva, kijelenti, lehetetlen, hogy a zárószó jogán felszólaló képviselőknek feleselési joguk legyen. A szocialisták éktelen zajjal fogadják Őrffy szavait. Az elnök Esztergályos Jánost, Reisinger Ferencet többször rendreutasítja. Több felszólalás után Őrffy Imre kijelenti, hogy a feleselési szót nem sértő szándékkal használta. Platthy György: a harmincas években is használták ezt a szót! Őrffy Imre: A házszabályoknak nemcsak az a feladata, hogy a szólásszabadságot biztosítsák, hanem, hogy azt összeegyeztessék a tanácskozás rendjével. Az elnök és nem a többség joga a házszabályok felett őrködni. (Helyeslés.) A házszabályvita még mindig nem ült el. Egyre többen és többen szólaltak fel. Saller István véleménye szerint a kormánynak a vita elején kellett volna beszédet tartani. A miniszterelnök felszólalása Erre Bethlen István gróf miniszterelnök állott felszólásra. Haller István képviselő úr — mondotta Bethlen — a parlamenti szellemre hivatkozik, amikor azt mondja, hogy a kormánynak a felhatalmazási vita elején kellett volna felszólalnia. Ez sohasem volt parlamenti gyakorlat és nem is volt szokásban. Ha pedig a parlamentarizmus szelleméről beszélünk, akkor a benyújtott száz határozati javaslathoz való hozzászólással hónapokig lehetne elhúzni a vitát. A parlamenti szellemmel semmiképpen sem egyeztethető össze, hogy egyszerű felhatalmazás felett másfél hónapig vitatkozzanak. (Élénk helyeslés a kisgazdapárton) A parlamentárizmus szelleme tekintetében nem fogadok el senkitől kitanulást annál kevésbbé, mert amit a kisebbség részéről most kívánnak, a leghatározottabban ellenkezik a parlamentarizmus szellemével. Csak azt óhajtom megjegyezni, hogy a kormány azért nem juthat abba a helyzetbe, hogy akár költségvetést, akár egyes törvényt hozzon, mert a kisebbség a felhatalmazási vitákat elnyújtja. (Élénk helyeslés és taps. Az elnök Rupert Rezső felszólalása után hangsúlyozta, hogy kitart eredeti álláspontja mellett, mert nem tévedett. Végül a zárószó jogán Szakács Andor és Benes István beszéltek hosszasan. Szünet után a Ház a felhatalmazási törvényjavaslatot nagy szótöbbséggel általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Az elnök bejelentette, hogy a délutáni ülésen szavaznak 35 képviselő által benyújtott határozati javaslatok felett. A délutáni ülés A benyújtott határozati javaslatok közül a Ház az illető szakminiszter hozzájárulása után a következő javaslatokat fogadta el: Baross János határozati javaslatát a földbirtoknovellának a nyári szünet előtt való benyújtásáról; Homonnay Tivadar három javaslatát az altisztek előléptetéséről, a hadifog-