Új Barázda, 1924. március (6. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-01 / 51. szám

/V * ' y f*· 19241 lak. s-- . j I9‘M márciusi 1, szombat Ára 300 korona „od«We,«.si . évf. 51. oom CTRAHÁIM K­LOFIXETENI Alt Ali, neifyedévre 18.000 Kor., agj tUKUKSÍI'á Sífli »I, MerStec, «-ntw 1°. Megjelenik hétfő kivételével minden... ÍJ-? méter «1I)s*h»‚Ak *«erl»t vési föl » iil*~l›!I‡«vatal. T«l*l«n u«moki 48-40. 198—04, «IJei 140 ét Balmazújváros írta Madai Gyula nemzetgyűlési képviselő Balmazújváros nevét írtam ugyan cikkem fölé címnek, de azt hiszem, hogy amit erről a nagy magyar községről mondok, Magyarország sok­száz községére áll. A Hortobággyal szomszédos, délibábos határának vég­telenségével és néptelenségével, lakói­nak dacos, darabos jellemével Ázsiára emlékeztet, de ott van népének erei­ben az az őserő is, amely Ázsiából elinduló őseinket hajdan egy új haza megalapítására képesítette ! Balmazújváros sorsában, mint egy feketetükörben, ott látjuk az egész alföldi fajmagyarság sorsát. A parlamentbe mindig függetlenségi követeket küldött, a régi osztrákbarát kormányok ezért örökös mellőztetéssel büntették. Az adót, katonát behajtották rajta, de a közvagyonból kulturális intézmények vagy egyéb szociális gondoskodás formájában ennek a népnek soha vissza nem adtak semmit. Birtokviszonyai az egészségtelen bir­tokmi­egoszlásnak annyira klinikai pél­dája, hogy a Társadalomtudományi Társaság 14 esztendővel ezelőtt külö­nös tanulmány és megvitatás tárgyává tette. Határából 38.409 katasztrális hold uradalmi birtok, míg a tizenötezer főt számláló földmives lakosság mindössze 2857 hold szántót bir örök tulajdonul. Csak természetes, hogy erre a szí­k területre összezsúfolt s a legkegyetle­nebb életküzdelemre kényszeriltt tö­meg az örökös háborgás állapotában él. Téli hónapok alatt munkanélküli férfiak százai nyüzsögnek a község főterén. Acélkarok, melyekben a dol­­gozni akarás vágya feszül, tétlenül és csüggedten hullanak alá a munka­nélküliség fülledt légkörében! A nép természetesen földet kér és fog is kapni a törvényszabta mérték keretei között. De a nép az élet és a dolgoznivágyás szent jogán még azok­nál a földparcellákná­ is becsesebb­­kincset kér. Kéri az emberi boldogu­lásnak azt a legbiztosabb varázsszerét, amelynek a neve: mun­kaalkalom. A földjuttatás a magyar földmíves nép szociális talpreállításának csak első állomása. Ha Csonkamagyarország tizenhárom millió hold földjét mind felosztanánk az ország nyolc milliónyi népe közt, nem jutna két katasztrális hold se egészen egy főre. Nyilvánvaló tehet, hogy ennek az országnak a fenntartója a földön kívül csak a hozzá kapcsolódó munka. A munkára való alkalmat pedig a föld tulajdonosainak kell megteremteniük, még­pedig nem csupán mezőgazdasági foglalkozta­tással hanem sokkal inkább a föld iparosí­tásával, a föld term­elvényeinek ipari feldolgozására való berendezkedéssel, gyárakkal. De nem Budapesten, hanem szerteszét az ország legkülönbözőbb vidékein. Erre kell a nagybirtokost rábírni vagy szükség esetén törvény­hozási intézkedéssel rávezetni. Holnap az én beszámolómon részt vesz nagyatádi Szabó István földmű­velésügyi miniszter úr is. Balmazújváros jó magyar népe hálásan fogja őt üd­vözölni a fekete barázdák között. De én­­ benne már a magyar mezőgazda­ság ipari továbbfejlesztésének apos­tolát is üdvözölni kívánom, mert arra, hogy a birtokost valóban gazdaggá, dolgozni vágyó népünket pedig meg­elégedetté tegyük, Csonkamagyaror­szágon, ez az egyetlen út A jövő héten megérkezik a Népszövetség pénzügy­i ellenőrző bizottsága — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától — A jóvátételi bizottság határozata foly­tán a Népszövetség ellenőrző pénzügyi bizottságot küld Magyarországra, amely­nek ideérkeztével megkezdődd a gaz­dasági talpraállítás nehéz munkája. A kormány napok óta sűrű tanácskozásokat folytat az új költségvetésről és a kül­földi kölcsönnel kapcsolatosan szüksé­gessé vált pénzügyi intézkedésekről, mert a Népszövetség ellenőrző pénz­ügyi bizottsága már a jövő hét elején Budapestre érkezik. A bizottság tagjai a legkiválóbb pénzügyi szakemberek, akik valu akt­roiki­sekben nagy tekintélynek örvendenek. A belső kölcsönre jegyzett tőke nem vész el .A­ felajánlott összegeket valorizálják és kamatot fizetnek utána — A 12-es bizottság ülése - A Kis­gazdapárt egységesen áll a koronamentő javaslat mögött — Az ÚJ B­­RÁZDA tudósítójától — A Kisgazdapárt tizenkettes külön bi­zottsága a nemzetgyűlés ma délelőtti ülése folyamán a helyettes pénzügymi­niszter parlamenti szobádban ülést tar­tott. Az ülésen Bethlen István gróf mi­niszterelnök és Walkó Lajos helyettes pénzügyminiszter is résztvettek. A mai ülésen főleg ,arról volt szó, hogy a jövedelem- és vagyonadón kívül, melyek még azok az erőforrások, ame­lyek a belső kölcsön tekintetésnen még igénybevehetők. E term­etben különböző tervek, merültek fel. Ezeket a pénzügyi kormányzat megfontolás tárgyává t­ezi és minden egyes felmerült tervre vo­natkozólag egy bizonyos ,pénzügyi ered­ményt fog kiszámítani és amikor ezek­nek birtokában lesz, akkor fog a bi­zottság csak az egyes felmerülő javas­latok tekintetében érdemlegesen dön­teni. A bizottság magáévá tette azt a gon­dolatot, hogy a négyszeres jövedelem és a hatszoros vagyonadó befizetésén kívül semmi mással ne terheljék a kö­zönséget, hanem önkéntes bejelentések alapján fedezzék a még hátralevő össze­get. A bizottság külön súlyt helyez arra, hogy megfelelő propaganda útján a közvélemény meggyőződést szerezzen ar­ról, hogy a belső kölcsön jegyzésével a befektetett tőkéje nem fog elveszni, hanem olyan kölcsönt jegyez, ami va­lorizált értéket képvisel és kamatot is hoz. Hogy a létminimum kérdésében milyen határig lehet elmenni, arról a bizottság csak a következő ülésen fog határozni, tekintettel arra, hogy még számszerűleg nem láthatók a különböző felmerült tervezetek pénzügyi ered­m­énye. A pénteki reggeli lapok egy rész­ben egyébként olyan hírek jelentek meg, mintha a kisgazdapártban elégedetlen­ség mutatkozna a kényszerkölcsön és­zzel kapcsolatban a valorizáció kérdé­sével szemben. Illetékes helyen a párt­­vezetőség részéről azt a kijelentést kap­tuk, hogy az ilyen elégedetlenségre vo­natkozó hírek a valóságnak nem fe­lelnek meg. A gazdaiskolá­k ügye Az OMC­E irodalmi és tanügyi szakosztályának ülése a „ Barna » kisbirtokosok számára gazdasági középiskolák létesítését sürgeti . Ma Délután az OMCE irodalmi és tanügyi szakosztálya Bernet Ist­án e­­nöklésével, ülést tartott. A sza­v­át iy elhatározta, hogy a Cserháti Sándor, meghalt tudós professzor emlék­é e ala­pi ott aranyér­met ve­le él :;­a láb n már ez évben ki fogja adni azok­nak, akik­­a növény e me'és em n­e fob m kiti n­tek. Az érdzme e et a gazd'közöns­é ajánlása alapján jel­i­k ki. Állást foglalt a szakosztály az ellen a terv ellen, hogy a Földtani Intézetet és a Meteorológiai Intézetet a földmi­­velésü­gyi tárcából kikapcsolják s fel­kéri a földművelésügyi minisztert, hogy ne egyezzen bele tárcájának indokolat­lan megcsonkításába. Kisgazdaiskolik A kis- és kisközépbirtokosok és bér­f­­ók számára szükséges gazdasági kö­zépiskolák létesítése érdekében Ráday Barna a következő javaslatot terjesz­­tette be: A gazdasági tanintézetek átszerve­zése óta mezőgazdasági szakoktatásunk­nak középfokú tagozata nincs. Azok kö­zött, akik középbirtokok vagy nagy­birtokok kezelésére lesznek hivatva, az iskolai képzés szempontjából nem is volt indokolt különbséget tenni. Ám az újabb időben egyre nagyobb jelentő­ségre jutnak azok a k­is- és kisközép­­birtokosok és bérlők, akiknek igényeit az elemi iskolai ismeretekre alapított földmívesiskolai tanítás nem elégíti ki többé, mert hiszen a művelődési igé­nyek szükségszerűen fokozódnak, a gaz­dasági akadémiák pedig túlhaladják szükségletük és erőbeírásuk határát és már ez utóbbiakkal járó iskoláztatási költségeket sem bírják, vagy pedig fiaikat huzamosabb ideig nem akarják nélkülözni. Azok a középiskolákba nagy szám­mal beiratkozott gazdafiúk, akik tanul­mányaikat megszakítják, mert felső is­kolába nem készülnek, egyáltalán nem találnak lehetőséget arra, hogy élethi­vatásuknak megfelelő szakképzettséget nyerhessenek. A magyar termőföld nagyobb része kisgazdák kezén van, már csak ezért is mérhetetlenül fontos érdekünk, hogy a kis- és kisközépbirtokosságnak, gya­korlati igényeinek és társadalmi becs­vágyainak megfelelő gazdasági iskolá­kat bocsássunk rendelkezésére s ame­lyekben az okszerű gazdálkodáshoz szük­séges ismeretek megszerzése mellett műveltségi színvonalát is emelvén, be­leilleszkedhessek a vezető társadalom­ba, ahol méltán helyet követel. Múlhatatlanul szükséges tehát a kis­gazdák és bérlők fiai számára a kö­zépfokú szakiskolák létesítése és erre a célra a középiskola IV. osztálya fölé emelt négyéves tanfolyam ígérkezik leg­célszerűbbnek. Az iskola célja: 1. Gyakorlati gazda­­nevelés kis- és kisk­özépbirtokok vezeté­sére. 2. Az általános ismereti tárgyak­nak oly mértékben való tanítása, hogy a tanulók a polgári műveltség alapele­meit megszerezhessék. A sikeres oktatás érdekében feltétle­nül négy éves tanfolyam szervez se óhajtandó, úgy, hogy az első évfolyam mintegy átmenet legyen a középiskola és a szakiskola között s a tanítás rend­jében a közismereti tárgyak is benn­­f­oglaltassanak. Ilyen iskolák céljára azokat a feld­­mive iskolákat , kell átalakítani, amelyek tanításuk­ba s a­ség szedni a középisko­lai tanszéket is belekapcsolhatják. Ai

Next