Új Barázda, 1924. április (6. évfolyam, 76-82. szám)

1924-04-01 / 76. szám

r 4 l , belsőleg minden kavics külön áll benne s igy az első nyomásra széthull és en­ged. A Falu­ Szövetség nemcsak a gaz­daosztály érdekeiért küzd, hanem or­szágos nagy érdekekért is,­ mert a gaz­datársadalom­­összeomlása maga után vonja a többi társadalmi osztályok bu­kását is, mig ha ez erősödik, úgy szi­lárdul a többi helyzete is. A vesze­delem pillanataiban értsünk egyet, hogy igazi nagy elhatározásokra képesek is legyünk. Várkonyi Imre főjegyző ez­után bejelentette, hogy a járás összes községei a legnagyobb lelkesedéssel csatlakoznak a Falu­ Szövetséghez, majd a Himnusz eléneklése után a gyűlést bezárta. Délben társasebéd volt, amelyen Erőd! Harrach Tihamér dr. és Mar­schall Fe­renc dr. nemzetgyűlési képviselők is felszólaltak, hangoztatván a város és a falu szoros összetartozandóságát, ame­lyet még jobban kiépíteni van hivatva a Falu-Szövetség". A falu intelligenciá­jának vállvetve dolgozni kell velünk s a város megreformálásának a faluból kell kiindulni. A felszólalások után­­ Jankó Ágoston főispán az ország kor­mányzóját, Székely János gimnáziumi igazgató Pesthy Pál igazságügyminisz­­tert, Bri­ntigam Ferenc plébános Stei­­n­ecker­ Ferencet köszöntötte, m­ig Pesthy Pál Bethlen István miniszterelnökre ürí­tette poharát. A közönség még sokáig együtt maradt lelkes hangulatban egy felejthetetlen szép faluszövetségi nap emlékével lelkében, mig az igazságügy­­miniszter és kísérete az esti vonattal visszatértek a fővárosba. — dr. sz. — Erdély földjén keresnek kt fővárost 32 oláhok Az oláh miniszterelnök meglepő nyilatkozata Bukarestből jelentik. A romániai gö­rög-katolikus püspökök küldöttsége a na­pokban azon kívánságát fejezte ki, hogy a balázsfalvai görög-katolikus pü­spök­­­ség székhelyét Bukarestbe helyezzék át. A miniszterelnök kijelentette, hogy az lehetetlen, mivel a kormány azzal a tervvel foglalkozik,­ hogy az ország fő­városa ne Bukarest, hanem egy, az Olt mellett fekvő város legyen. így történt írta Erdőd­ !Mihály 1. Ott kezdem, hogy Piroska vonatra ült, elment. Hát Isten vele kedves kisasz­­szony, jó utat. Aztán majd írjon né­hány képeslapot Pestről, így búcsúzott tőle a falu. Csak a segéd­jegyzőnek, szegénynek, akadt torkán a szó. "Ő volt most a vilá­gon a legboldogtalanabb ember. Este kiült az eresz alá, cigarettát sodort és nézte a holdat. Istenem, a holdat. Hát Piroska elment. Itt az ősz. És megkezdődött a behatás a szkisiskolában. Mert Piroska színésznő lesz. Bizony színésznő lesz. A most nyá­ron tartottak egy műkedvelő előadást és Piroskát mindenki megtapsolta. Piroska tehát színésznő lesz. Radó pedig sírhat, ha kedve tartja. Végre is a dicsőség előbbre való, mint ma segédjegyzői fizetés, lakás, fűtés vilá­gítás és az összes kedvezmények. Nem mintha Piroska húzódott volna Radótól. Dehogy. Szánta bizony ő ezt a szegény fiút, de hát szív ide, szív oda, menni kell. ..És Piroska elment.­­ —A Kisasszony a husz­onötös... — mondta a teremszolga és egy számot nyomott a kezébe. — Tessék leülni... Leült. Még egészen kábult volt. Zaka­tolt a szive. Minden idegszála reszketett, lassan magához tért. Körülnézett.­ Furcsa öltözetű lányok, kivágott, me­rész nyakkal, lehetetlen kalapokkal. Is­tenem, gondolta magában, milyen igény­telen lehetek ott itt ezek között. De a tapsra gondolt, ami nyáron a kaszinó kis színpadán zúgott feléje és ez erőt öntött belé. — Már kapott számot? — kérdezte va­laki a háta mögött. Ijedten fordult meg. — Pardon, fia vagyok a huszonhatos. — Tessék? — kérdezte Piroska és lá­gyult az arca. A tolakodás korbácsolta belé­ a vért. Hogyan meri őt egy teljesen idegen férfi megszólítani? De a fiú nem jött zavarba. Enyhe grimasszal nyújtotta Piroska felé a kezét. . —■ Huszonhatos vagyok ... Úgy mondta, mintha bemutatkozott volna. Piroska­­ elnevette magát. Lehetetlen volt haragudni erre a fiúra. Hiszen mű­vész. Meg kell bocsátani neki. — Tudja — mondta a huszonhatos — én magát már a vonaton láttam. A ceg­lédi állomáson tegnap. Persze én az első osztályon Utaztam... Onnan láttam, ami­kor felszállt... —­­Igen ? — rebegte Piroska és szem­­lesütve vallotta be, hogy ott Cegléd mellett­ van egy kis falu és hogy ott kántor az apja. .— Jól énekel? — A papám? — Dehogy. Maga ... Piroskán megint átszaladt a vér. — Én drámai leszek ... — Kár. Ezek a formás lábak ..­. Mu­tassa csak... Piroska felugrott. Ez már több volt a soknál. Ott hagyta a fiút. Nem, nem, vele így nem lehet társalogni, és a párnás ajtóhoz állt. Várta a sort. — Huszonötös...­­­ kiáltotta a szolga. És Piroska beszédült az ajtón. 3. Lent a cukrászdában ült a néni is várta Piroskát. Éppen a kávéját kavar­­gatta, amikor valaki szerény, alázatos, szinte félénk mozdulatai meghajolt előtte. —­ Kezét csókolom ...­­ — Kicsoda ön? — Radó István ... segédjegyző... — Ah ön az? Piroska tett említést önről... Hát mi újság? Üljön ide mel­lém ... Radó leült és egykettőre kiöntötte a szívét. Hogy mennyire fáj neki Piros­ka karrierje. Hogy mért is vannak szí­nésznők a világon. Szinte már sírva fakadt szegény. A néni vigasztalja. — Majd­ vesz néha egy csokrot neki. A nézőtérről adják fel neki a színpadra. A maga csokrát. Ez se utolsó dolog ám ... Radó a száját harapta. Akkor jött be Piroska. A néni ku­tatva nézte az arcát. — Nos? Nos? — Felvették? — kérdezte Radó. Piroskát kitüzesítette a dac. — Persze, hogy felvettek... De ma­ga, hogy került ide? Fiát még itt Pes­ten se hagy nekem békét? Még ide is utánam jön? Hanem , megéheztem. Egy kuglert... Radó felugrott. Kezében tányérral sietett a pulthoz. Piroska leült. A néni hozzáhajolt. — Nos? — Untauglich... mondta Piroska. — Nem vettek fel ? — Bizony nem. Most aztán mehe­tek­­szépen haza ... Jaj, dehogy is me­gyek ... Meghalok, a szégyentől... in­kább a Dunának megyek ... — És sirt. — Szent isten, csak nem fogsz itt bőgni. Mit szól hozzá Radó? — Bánom is én ... • — Utánad jött. El akar venni. Sze­relmes beléd... Piroskán hirtelen átszaladt egy öt­let. És egyszerre mosoly váltotta fel a könnyeket. A néni meg volt elé­gedve. — No látod, ez visszavihetne ... — Igen — mondta Piroska — én is erre gondoltam ... ■ — Szereted? _ . — Mindig kinevettem, ha házasság­ról beszélt. Egyáltalán nem értettem, miért házasodnak az emberek?... — De most már érted... — Most már igen... — Tudod ... házasodni nagyon rossz. De férjhez menni még mindig jobb, mint megnősülni. "1­4. 2. Együtt ültek a vasúti fülkében. Radó odavolt a boldogságtól. — Milyen titokzatosak maguk. Soha se mertem volna hinni, hogy ennyire szeret. Hogy feláldozza értem a kar­­rierjét... Piroska hozzásimult. — • Igen, feláldozom a karriert.... Taps helyett beérem a főzőkanált... Maga lesz egyedül az én közönségem... És magában ezt gondolta: —■ Most bátran hazamehetek........ Sensuse fog kinevetni... A szemébe mondom akárkinek, hogy igenis a di­csőségem küszöbéről léptem vissza egy emberért, akit szeretek... Oh, milyen nagy jövő várt volna rám, micsoda hírnév vett volna szárnyára engem, de hát én lemondtam, mert a felesége akarok lenni annak, akit szeretek.... igen, a szerelem mindennél erősebb ha­talom. Álljon elő, aki ebben kételkedni mer !... Amikor a ceglédi állomáson kiszáll­tak, Piroska még visszanézett a vonat felé és majd hogy kővé meredt. A huszonhatos lépett ki egy harma­dik osztályú szakaszból és alázatosan kalapot emelt. Radó is odanézett és biccentett a fejével. — Ismeri? — kérdezte Piroska. — Hogyne — szólt Radó minden jelentőség nélkül és unottan tette hozzá: — A szabósegéd Ád­ernél, ahol dol­goztatok. Egy kicsit bolond szegény..." UXBUXAZDA 1991. április 1, iíc­. Tokaj vidékét teljes pusztulás fenyegeti A Felvidéken növekedőben van az árvísveszettele­n Sátoraljaújhelynél a csehek magyar földekre zú­dították az árvizet — A Duna lapad — Spanyol­­országban számos halottja van az elemi csapásnak A felvidéki árvizveszedelem, amely Borsod, Zemplén és Abaúj vármegye sík­­földi részeit fenyegeti, egyre növekedőben van. A folyók óráról-órára duzzadnak és különösen a bodrogmenti falvakban egyes helyeken a víz olyan magas, hogy a lakos­ság csak csónakokon közlekedhetik. Más községeket teljesen körülzárt a"vízőr. Sc­­horaljaújhelyt az áradás megszűnt, de a pusztulás nyomait eltüntetni és helyre­hozni hosszú időbe kerül. A károsultak részére rögtöni segélyakciót indított a polgármester. Nagy kárt okozott a csehek felháborító eljárása is. Cseh területen a konyva del­tájában megduzzadt a víz és erre a csehek elvágták a sátoraljaúj­helyi vasútvonal töltését és rázu­­llították a vizet a magyar földekre, olyan helyekre, ahol azelőtt sohasem volt árvíz. Árvízveszedelem fenyegeti Sárospatakot, Hernádnémetit, Köröm és Girinc községet, Tokajon az árvízveszedelem olyan nagy, hogy a környékbeli községe­ket teljes pusztulás fenyegeti. A mentési munkálatok szünet nélkül folynak. Nagy áradásokat jelentenek Spanyolor­szágból. A Quadalvin folyó annyira meg­áradt, hogy elragadott egy nagy hidat. Eddig harminc halottat és több mint 50 súlyos sebesültet fogtak­ ki a megáradt folyóból. A földmivelésügyi minisztérium víz­rajzi osztályának jelentése szerint a Duna Linzinél már apad. Ugyancsak apadást jelentenek a Volgról is, Sze­rednél, úgy, hogy ha­­újabb áradás nem lép fel, a budapesti árvíz előrelátható­lag nem fog 550—550 centiméternél magasabbra emelkedni. A mai buda­pesti reggeli vízállás 516 centiméter volt, amely az alacsonyabb helyeken már szir­el az alsó rakparttal. A­ felső Tiszánál is beállt már az apadás. Tiszabecsnél a vízszin tegnap óta 40 centimétert esett. Ennek elle­nére Vásárosnaményban újabb és az eddiginél is erősebb tempójú áradás észlelhető, amelyet a Szamos 60 centi­­méteres új árhulláma okozott. A Bodrog is árad még, úgy, hogy Tokajnál április 3-iksra nyolcméteres vízszin várható. Szolnoknál a legmagasabb vízállás ugyancsak nyolc méter körül április 10-én fog bekövetkezni. A­ Kőrösökön is, a Maroson is na­gyobb áradás jelentkezik. . .. Nem drágult az élelmiszerpiac de csak kevesen tudnak vásárolni Az elmúlt héten az élelmiszerpiacon hosszú idő óta­ nem emelkedtek lénye­gesen az árak, csupán a fű­szerkeres­­kedők cserélgették kitartással az­ átjelző táblácskáikat, amit a fűszerárak világ­piaci emelkedésével indokolnak. Ennek ellenére igen csekély a­ forgalom a vá­sárcsarnokokban, főként a mészáros és hentesbódék táján, mert bizony igen ke­vés háziasszonynak telik naponta a 40.000 koronás disznócombra, vagy a 36.000 koronás marhahúsra. Még a le­vesbe való zöldség is sokaknak drága, kilója 10.000 koronába kerül. A jobb­fajta burgonya pedig 3000 korona. Drá­gult az elmúlt héten a palackozott bor, amelynek ára palackonként 12.000 ko­ronáról 16.000, illetve 24.800 koronára emelkedett. A megdrágult fűszerárak közül itt közlünk néhányat: bors de­ltája 460, paprika dekája 620, kocka­cukor kilója 23.700, a kristálycukoré 22.000, a kávé 60.000, a rizs 10.800,a debreceni szalonna 56.000, fahéj dekára 570 koronát. Ivfordult­ ­ 1848. Pest. Népgyülés a Április Muzeum-téren. Felolvassák a­­ királyi kéziratot, amely szerint V. Ferdinánd a független fele­­lős minisztériumra vonatkozó törvényjavaslatot lényegileg elfogadja. Három nappal előbb a bécsi udvarnál még olyan kifogások emelkedtek a re­formterv ellen, amelyek a pozsonyi or­szággyűlésen igen nagy ingerültséget keltettek. A király és az udvar maga­tartását­ István nádor közbelépése vál­toztatta meg. A kéziratot, amelyet Po­zsonyban március 31-én hirdettek ki, a pesti népgyűlés zajos lelkesedéssel fogadta. Megjelent a gyűlésen az el­lenzék egykori nagynevű vezére, az immár világtalan Wesselényi Miklós báró is és amikor kézenfogva vezették a pódiumra, sokan hangos zokogásban törtek ki. — Midőn a zsarnokság láncainak széttöréséről van szó — mondotta az éljenzés lecsillapultával Wesselényi. .. akkor a szabadságra érdemes népnek cselekednie kell; de midőn a dolgok rendes folyam­a helyre áll, akkor csal? egy kötelesség van: az engedelmesség! Az anarchia olyyan híd, amelyen az el­űzött önkényuralom mindenkor visz­­szajő. Széchenyi-nap Lókuson A Veszprémvármegyei Népművelési Bizottság kezdeményezésére a vármegye területén működő népfőiskolai tanfolya­mok hallgatói szintén Széchenyi­ Szövet­ségekbe tömörülnek. A lókuji népfőis­kolai tanfolyam lelkes vezetőjé a gya­korlati áttörés érdeme. Vasárnap tar­tották meg az öthónapos téli tanfolyam záróünnepségét, amelyen a tanfolyam hallgatói megalakították a Lókuti Nép­főiskolai Széchenyi Szövetséget. E szép és mind kulturális, mind gazdasági szempontból nagyfontosságú alakuláson a megyei bizottságot, valamint a szö­vetség országos központját Habrik Ist­ván népművelési titkár képviselte. Rövidesen Mezőlakon is megalakul az ottani és a környéken működő népfő­iskolai tanfolyamok hallgatóinak közös Széchenyi Szövetsége.

Next