Új Barázda, 1924. november (6. évfolyam, 232-257. szám)

1924-11-01 / 232. szám

a Szabó István, a magánember „A kis unokák többet érnek minden politikánál ” Az egyik fővárosi napilap munka­társa hosszabb cikkben számol be nagy­atádi Szabó István földmivelésü­gyi mi­niszternél tett látogatásáról és a vele folytatott beszélgetésről. A cikkből las­­s,­főkint testet ölt Szabó István, a ma­­gánember. Jóindulatú, nyílt szeme jó­ságot sugároz, szavai pedig a magyar ember becsületes, józan, komoly és okos gondolkozásáról tanúskodnak. Nem ra­vasz diplomata. — Kötelességciulásból tettem csak azt, amit tettem és sohasem voltak előre kieszelt terveim — mondja. — Nem is vágyódtam soha a rangra vagy a címekre, mindez, csak úgy magától jött. I . Egyszerű és szerény ember a mi­niszter, aki nehezen szokta meg a ke­gyelmes uramozást s ha haza kerül, meg sem engedi, hogy igy titulálják. — Nem leszek én otthon a falu csúfja. Pista bácsi vagyok •én otthon a fiataloknak és kedves komám a régi pajtásaimnak. Élete becsületes, nehéz munkában telt el. Büszkén erűsíti, hogy fiatalkorában híres, jó kaszáló volt. A miniszterséget köteles tehernek érzi. Vallatta az or­szág, a magyar nép érdekében. Pedig nagyon megérzi ennek a munkának a súlyát. Aztán a családjára fordítja­ a szót s ekkor felragyogott a szeme: — A családi életem nyugodt és egy­szerű, sohasem volt. Istennek hála, semmi bajunk. És még a 78 esztendős édesanyám is, '■aki sohasem volt Pes­ten, van két menyecske-leányom és négy gyönyörű unokám. Ezek többet érnek minden politikánál. Csupa melegség, amit mond --­ írja a hírlapíró. — Közvetlen, Őszinte, me­lengető pillantása.- Most, sem tartja ma­gát semmivel sem nagyobb úrnak, mint harminc-negyven évvel ezelőtt, amikor napszámban dolgozott az erdőn... Automobilos rablók vakmerő támadása A kirabolt utasokat az utsztili fákhoz kötözték New Yorkból Írják: A Morristownból Whippangba vezető úton öt álarcos, ál­­lig felf­egyverzett rabló robogott egy hatalmas autóban. Egyszerre feltűnt ve­lük szemben egy luxusautó, amely ud­variasan és az előíráshoz híven az út jobboldalára tért.­­A rablók azonban­ hirtelen eléje kerültek. A két autó ösz­­szeütközött. A rablók ekkor a megré­mült utasokra vetették magukat és el­szedték minden pénzüket és értéküket. Miután a saját autójuk használhatat­lan lett, áttelepedtek a luxuskocsiba és az útnak egy jó részét a kifosztott uta­sok társaságában tették meg. Az út egyik elágazásánál megálltak, az uta­sokat leszállították és mindegyiket egy fához kötözve tovarobogtak. A szeren­csétlen utasokat csak órák múlva sza­badították ki kínos helyzetükből. A vak­merő rablókat nyomozzák. Meghívó a Szikszói Villamos Mezőgazdasági Üzemi Szövetkezet­, szikszói bejelentett cég, f. évi november hó 8-án (Dr Boross Lajos ügyvédi irodájában) megtartandó 1923. évi rendes közgyűlésére, melyre a t­c. részjegytulajdonosait tisz­telettel meghívja az Igazgatóság. Tárgysorozat: 1 Igazgatóság és felüigyelőbizottság jelentést. 2. Mérleg: és Eredményszámla bemutatása és a nyereség feletti határozathozatal, 3- A felmentvény megadása, 4. A­­zőkönyv hitelesítésére való kirendelés, 5. Esetleges indítványok Budapesten az újságárusboldékban kapható az „Új BARÁZDA** ­JJ BARÁZDA Út a boldogulás felé Saját földjén épít egy rokkant, aki tavaly még cigarettaárusításból és koldulásból tengődött Vendégfogadó a régi betyárcsárda helyén Rokkant vitézek reménybeli faluja a szandál erősök mellett — Kocsizás a Tisza mentén — Az ÚJ BARAZPA tudósítójától — Egy alkalommal, amikor kocsin be­jártam Szolnok környékét, a Szolnok- Rákóczifalvai után nem éppen érdek­telen anyag kínálkozott nyomdafesték alá. Ahogy a Tisza-hídon átjutunk, jobb­ról, a Védőgáton túl, hatalmas legelő terül el a Tisza hajlásában. Minden évben víz alá kerül ez a föld s ami­kor a V12 lefolyik róla, buja fű­ kínál hűséges táplálékot az állatoknak. A­mióta ezt a 650 holdas területet a szolnoki legeltető társulat megkapta, az itteni állatállomány erősen gyarap­szik. Az út­­és a védőgát közötti földsá­­vok­ a tisztviselők és földnélküli mun­kások között osztották ki. Az. országúttól balra, az út és a holt Tisza közötti sávot, Szolnoktól a kisszandai juhászat majorjáig, ugyan­csak kisajátították. Ezer négyszögöles parcellákban osztották ki kisemberek — javarészt tisztviselők — között. Ez­eken a területeken házakat akarnak építeni az új birtokosok és kertgazdálkodást és gyümölcstermelést szándékoznak meg­honosítani, mert erre a vízmelleti te­rület igen alkalmas. A holt Tisza övezi , körül a mintegy 2000 holdnyi AK­H-sigetet, amely egé­szen a szajoli határig nyú­ik. Mintegy 50—60 tanya épül­t a szigetin, amely­nek birtokosai javarészben szolnokiak A sziget földje 5—50 holdig terjedő birtokokra oszlik meg. A szandai szólók­­mellett, közvetlen az eperfákkal szegett országút mentén, elterülő ISO kataszteri hold szántát a hadirokkantak és özvegyek között osz­tották szét. Legalább két holdat kapta­k a rok­­­kantak, de vq£ közöttük olvrh is, aki hármat kapott. a * . Ahogy az út elfordul a szandai szőlők mellett, a rokkantak földjének csücskében kútépítés körül szorgosko­dik egypár ember. A kukoricával bő­ven telt góré mellett félig készen áll egy nagyobb faépület. Hallom, hogy az egyik rokkantnak a telke­ ez. Meg­állítom a kicsit és a dolgozók mel­lett játszadozó gyerekek közül odahí­vom az egyiket. A telek gazdijával óhajtanék beszélni, ő nincs itt, csak a felesége. Előhívják. A faépületből jön elő a munkája mellől, az asszony, Kovács Máté százszázalékos rokkant fe­lesége. Eleinte bizalmatlan, én nem tud­ja miért érdekel a sorsuk, de aztán, mikor megmondom, hogy pesti újságíró vagyok, szépen elmondja kérdéseimre, hogy az ura, aki egyik lábát hagyta ott a háborúban, a vagyo­nváltságföld­­ből tavaly 3 holdat kapott — Bevetették-e a földet is — kér­dezem. — Bevetettük kérem mind a három holdat. Egy holdat árpával, majdnem másfél holdat kukoricával. A többi föl­det ' krumplinak, dinnyének, paradicsom­nak' és zöldségnek «ábfukv termett is benne szépen. — Mennyi volt a termésük? — Az egy hold árpaföld 5 n­ázsa árpát adott, a nem egészen másfél hol­don 20 mázsa cfüves kukáés ránk ter­mett. A kerti vetemíny még a legjob­ban fizetett. Az árpából a megyei átlagos ter­més holdanként 5 mázsz. Jobb uradalmi főidőn természetesen több íz termett A kukorica átlagos termése csövesen holdanként 16—18 mázsa. Kovácsék ku­koricatermése tehát nem maradt el na­gyon az átlagos terméstől, árpatermé­sük pedig megütötte az átlagot. Aztán még van egypár kérdésem az asszonyhoz. —­ Volt-e valamijük, amivel kezd­hettek? — Nem volt nekünk bizony semmink.­­Két­­évvel ezelőtt még nagy nyomorú­ságban voltunk. Csak úgy tudtuk fen­­tartani a kilenctagú családot, hogy én dolgoztam, az uram meg koldult és cigarettát zárulgatott, mert bizony a rokkantil­leték igen kevés volt. — Hogyan segítettek magukon? — Kölcsönt kaptunk, abból szerez­tük be a legszükségesebbet. — Mégis mennyit hozott eddig a föld? Erre a kérdésre a válaisz egészen meglepő. — Hála Isten, szépen hozott. Igaz, hogy meg is dolgoztunk érte valameny­­nyien, apraja-nagyja. Az egész kölcsönt visszafizettük, azonkívül van egy lovunk, meg egy tehenünk . Látom, építenek is. Erre is futja a föld jövedelméből ?•­ I ■ ■ . A gőtét építettük, meg most épít­jük az ideiglenes faházat és a kutat. Erre futja. Hanem a tavasszal rendes házat akar építeni az uram. A faház majd jó lesz pajtának vagy beálló­nak, mert tetszik tudni, korcsmát sze­retne nyitni az uram. Régen is az volt itt, még a betyárvilágban. — Eszerint maguk nem panaszkod­­­­hatnak ? — Nem, hála Istennek. Pláne, fia a korcsma is meglesz. Lehet, hogy ta­vasszal el kell adnunk a tehenét, hogy építhessünk, de ha kapunk kölcsönt, akkor talán megmaradhat. Vályogból építjük a házat magunk, nem kell hoz­zá sok pénz. A szandai sz­ö­nökben van kápolna és iskola, a gyerekek idejár­hatnak, nem kell bemenniuk Szolnokra Az asszony kérdésemre még elmon­dotta, hogy eddig bért nem fizettek, mert nem tudják, hogy mit­­kell fi­zetni. Jobban szeretnék, ha fiz­eltetné­nek már, nehogy egyszerre nagyobb summát tegyen ki a bér. Ezután elköszöntem Kovácsnétól­, aki visszament övéi közé­­ folytatni az abba­­hagyott munkát. Jóle­ső érzéssel hajt­­tattam tovább. Kovácsék esete érdekes és megnyug­tató. Nem is olyan régen még koldus és sarki cigarettaárus volt Kovács és nagy családjával a nyomorúságga­l küz­­ködött. Nem volt semmi, nem hívták senkinek, neki se volt semmije. Szá­nandó koldus, akinek pár koronákat nyomtak a markába. Ma 3 hold jóidőt tart a magáénak — biztos, hogy t­est­­sokára meg fogja váltani — tehene, lova, kis faépülete­ van és ha meglesz még a korcsma is, nem cserél majd senkivel. Az volna jó, ha az ilyen Kovács Mátékkal nemcsak szórványosan tal­al­­kozh­athat az ember, így­­kellene eljut­tatni minden rokkant vitézt­­az utcasa­rokról, a saját kis­ földecskéjére. Odébb — a rokkantak földjei mel­lett — mégegyszer megálltam. Sára ha­­t­ai rokkant hozzátartozójával hönéltem , aki elmondta, hogy a két és félhold földjét felesben mivelték­ meg Kukori­ 1934. november 1. szombat cát termeltek. Az ő termésük jobb volt, mint Kovácséké és elérte az átla­got. Az után, Rákóczyfalva felé jobbról, a fák mögött a szandai szőlőtelep huzó­dik m­eg. Balról nyúlnak el a rokkan­tak és hadiözvegyek 2—3 holdas föl­­decskéi. Mintegy százan bu­tokolják az út mentén fekvő hatalmas táblát. Jó ho­mokos föld, megterem benne minden. Már csak a ház hiányzik ahhoz, hogy az uj birtokosok itt letelepedhessenek. Egy-két év múlva házacskák fognak nőni az út mentén, s­ egész kis falu létesül itt is. Olyan rokkant vitézek és hadiözvegyek faluja, akik nem zúgo­lódnak, hanem dolgoznak és­­ bol­dogulnak. K. Somody István. Halotak napjára felment a virág ára Ötvenezer korona a legolcsófcfa koszorú Az idei Halottak napján a teme­tőkben is nyoma lesz a drágaság­nak. A halottai iránti kegyeletét le­rovó közönség ugyanis az idén ke­vesebb virággal fogja elborítani ked­vesei sírját, mert a virágok és ko­szorúk szinte­ megfizethetetlenül drá­gák. A legolcsóbb koszom 50.000 ko­ronába kerül, de a valamivel szebb­ért már százezreket is elkérnek. Kü­lönösen drága a fenyő. A legolcsóbb az őszirózsa, ebből 20.000—30.000 ko­ronáért már szép kis csokrot lehet kapni. Egy szál krizantém legalább 5000 koronába kerül, de a valamivel szebb, nemesebb fajtáért 10.000— 15.000 koronát is kell fizetne Az idén teh­át kevesebb les­z­ a Virág, de mélyebb lesz a gyász. Ötezeréves kertígcsóflakot találtak Tószegen A Nemzeti Múzeum régebb idő óta folytat ásatásokat a Tószeg melletti Laposhalmon, mely az ásatások folya­mán őskori halásztelepnek bizonyult. Települési rétegei bronzkori és kőkon tárgyakat hoztak napvilágra. múlt évi­ ásatások során Márton Lajos, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott tisztviselője, egy kéregcsónak kiálló vé­gére bukkant a kőkori rétegben. A ki­álló részt az idei tavaszi áradások el­vitték, míg a meglevő, mintegy 180 cm. hosszú töredéket a napokban­ emel­ték ki és hozták fel a Magyar Nem­zeti Múzeumba. A kiemelés munkáját Tompa Ferenc múzeumi őr végezte, akinek mérései szerint a csónak mint­egy 3 méter hosszú, 1­67 cm. széles és 35 — 40 cm. mélységi­ kanóc felve­­tett._ A kulturréteg, amelyből kiásták, a Krisztus előtti harmadik­ évezred­nek felel meg. Utánzatoktól árado­jnak! Az őszi idény beálltával mind a gazdaságnak érdeke, hogy idejében beszer­ezze H­AKKY merevített hahsánnifent, mert csak ezzel óvja és gondozza megbízha­tóan a lószerszámot csizmát cipót nyerget kocsi bőrülés párnáját éa fedőt és mindennemű bőrszerszámot és bőralkatrészt. Harry merevített halzsir­ik pata kenésre is kitűnő, mert azt is megóvja a repedéstől. Harry merevített halasiríink minden bőrneműt vízhatlanná tesz és ezért a csizmák és cipők talpának bekenésére is ajánlato­s Harry merevített halzsirmik elsőrendű halolajon kívül csak növényivígszk-­­ ból van gyártva és semmiféle anyagot, mely a­­ bőrt megtámadja és kiszárítja, nem tartalmaz Szá­mta­l­in elismerő levál. HÁBtRY KIWKK 3 Retter és Társa vegyészeti gyár ( Budapest, VII. Telep-utca 43. Utánzatodtól óvakodjunk. )

Next