Új Barázda, 1925. január (7. évfolyam, 98-122. szám)

1925-05-01 / 98. szám

3 Németország követelni fogja a kölni zóna kiürítését Tisztelgő látogatások az új elnöknél Emlékezetes, hogy az egész német birodalmat mélységesen felháborította, hogy Németország bizonyos leszerelési mulasztásai miatt az antantcsapatok a versaillesi szerződés határozott rendelkezései ellenére nem ürítették ki január 5-én az első, úgynevezett kölni zónát. Azóta a birodalmi kormány ismételten leérte, hogy részletesen közöljék ,vele ezeket az állítólagos mulasztásokat, hogy megszüntetésükkel elérhessék a német terület felszabadítását. Úgy hírlik, hogy Hindenburg Németországa t az eddiginél erőteljesebben fogja követelni a német nemzet méltóságát és gazdasági érdekeit is sértő megszállás legsürgősebb megszüntetését. Luther kancellár után Loebe Kiró,"Aláírni gyűlési elnök és Meittner dr. " elnökségi államtitkár tett tisztelgő látogatást az új elnöknél, akivel megbeszélték Hindenburg eskütételének és tisztsége elfoglalásának módozatait. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság nyilvános tárgyalásai Az Országos Földbirtokrendező Bíróság (Budapest, V., Markó utca 16.) újabban a következő ügyekben tűzött ki nyilvános tárgyalást. Sorra kerül: a II. számú tanácsban május hó 5. napján délután 5 órakor, Bakta, Bérét és Detek községek földmegváltási ügye, Sáregres és Pusztaegres községek földmegváltási ügye, Salgótarján házhely és földmegváltási ügye ; május hó 7. napján, Szalmatercs község földmegváltási ügye, Felsősáp község földmegváltási ügye. A magyar-osztrák kereskedelmi tárgyalások újból megkezdődtek Mindkét részről hangsúlyozták a tárgyalások fontosságát A múlt év végén megindult és januárban folytatott magyar-osztrák kereskedelmi tárgyalások ma Budapesten újból megkezdődtek. Délelőtt 11 órakor tartotta első együttes ülését a külügyminisztérium tanácskozó termében a Calice rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter vezetése alatt álló osztrák és a Wodianer Rudolf rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter vezetése alatt álló magyar bizottság. Az üdvözlő beszédek után, melyben mindkét részről hangsúlyozták a tárgyalások jelentőségét és fontosságait, mindjárt az érdemi tárgyalásra tértek át. A bizottság elhatározta, hogy a tárgyalásokat albizottságokban fogják folytatni, amelyek munkájukat holnap kezdik meg a kereskedelemügyi minisztériumban. Újdonság! Most jelent meg! ! !! Minden gazdának nélkülözhetetlen TALAJMÍVELÉS ÉS TALAJJAVÍTÁS írja:Írj DR. BALLENBOGER RÓBERT Tartalma : Az agyagos és a homokos talaj. —A talaj és a víz.— Hogyan őrizhetjük meg a talajban a nedvességet. Az öntözés. — A fölös víz elvezetése. A humusz. — A talaj tápsói. — A zöldtrágyázás. — Talajmívelés száraz éghajlat alatt. — A homokos és szikes talajok javítása. — A tőzeges talajok mívelése. — A hibás talajok megjavításának és a helyes talajmípívelés aranyszabályai. ( Számos képpel. Bolti ára: 21.000 K. « Az Athenaeum kiadása, s kapható minden könyvkereskedésben. DMRAZINK 19*S május 1. pént&. T‘pT,fW"'.iili IW MWtiHlifl •Akire a szerencse rámosolygott Látogatás az Uj Barázda főnyereményének szerencsés nyertesénél — Amit az oláh elvitt, visszaadta az Uj Barázda — Schandl Károly földmivelésügyi államtitkár is jelen lesz a vetőgép átadási ünnepségén — Az Uj BARÁZDA kiküldött tudósítójától — Karcag, április 28. Amióta ismeretessé vált az „Új Barázda” sorsjátékának eredménye, a szélesen elterülő, nagy alföldi városban Karcagon a legirigyeltebb özvegy Kiss Jánosné, mert a főnyereményt neki juttatta a szerencse. Karcagon ma is özvegy Kiss Jánosné szerencséjéről beszélnek, nemcsak azért, mert a vetőgépet mindenki szerette volna elnyerni, hanem azért is — amint mondják — csodálatosképpen amit az oláh elvitt, az Új Barázda adta vissza. Akkurátusan így van ez, mert özvegy Kiss Jánosné vetőgépje is szaporította a dicső oláh nemzet haditetteit. Ugyanis a Karcagot megszállva tartó románok egy napon kellő stratégiai mozdulatokkal megrohamozták a szérűn mit sem sejtő vetőgépet és foglyul ejtvén, a többi hasonló vitézi tettel meghódított tárgyakkal együtt bevagonkrázták, magukkal vitték. Ilyen körülmények között az özvegy Kiss Jánosnét ért szerencsében egyúttal igazságtevőit is láthatunk. Akire, a szerencse rámosolygott Özvegy Kiss Jánosné Karcag legtiszteltebb asszonyai közé tartozik. Férjét tavaly vesztette el s azóta viseli özvegyi fátyolát. Megboldogult férje a Karcagi Gazdasági Egyesületnek ügyvezető elnöke, a Kisgazdapártnak egyik alapító tagja és a néhai vezérnek, nagyatádi Szabó Istvánnak egyik legjobb barátja volt. Annyira szerette nagyatádi Szabó István barátját, Kiss Jánost, hogy amikor beteg lett, meglátogatta Karcagon. Kiss János mindenütt ott volt, ahol a kisemberek érdekében tenni kellett és feleségével együtt mindenütt előljárt a jótékonyság terén és példaadó közéleti szereplést vitt a keresztény és nemzeti szellemben. A kommunisták ellen éles harcot vivott és hogy bántódása nem esett, azt népszerűségének köszönhette. A vörösök ugyanis féltek a nép megmozdulásától, ha ellene valamit tesznek. Felesége férje halála után is szerepet visz a nőmozgalmakban, mint a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének vezető tagja. Meglátogattuk özvegy Kiss Jánosnét, aki egy nemes patinájú, régi, tornácos házban lakik. Bemutatkozunk. Jóságos, meleg szemével kedvesen mosolyog és bevezet a vendégszobába. Életerőtől duzzadó, akaraterős, java magyar asszony Kiss Jánosné, aki szinte szégyenli, hogy mint a 16-soros vetőgép nyertese az érdeklőség központjába került. Jóízűen, kedvesen beszéli el, hogy amikor az Uj Barázda bejelentette a sorsjáték megrendezését, azt mondta ismerőseinek: — Én nyerem meg a vetőgépet. Az ismerősök természetesen hitetlenkedtek, azonban Kiss Jánosné csak szorgalmasan gyűjtögette a szelvénykéket. Még pedig sokszor nagy utánjárásba került visszaszereznie a szomszédoknak olvasásra kölcsönadott újságot. Hiába mondogatták azonban az ismerősök, hogy: — úgy sem fog nyerni! — mindvégig szorgalmas kitartással gyűjtötte össze a szelvénykéket és amikor együtt volt a 60 darab, ráragasztotta egy sorsjegyre és beküldötte azÚj Barázdásnak. Akkor is, amikor postára tette a levelet, megmondotta tréfásan, hogy most ir a vetőgépért! Megkérdeztük, hogy ezek után milyen meglepetéssel fogadta a hírt, hogy ő a vetőgép szerencsés nyertese? Így felel nekünk: — Amikor a nyertesek névsorát átolvastam, csodálatosképpen sehol sem találtam meg magam közöttük• Már csalódottan akartam letenni az újságot, amikor csak látom a nevemet legfelül, nagy betűkkel, hogy én nyertem meg a főnyereményt- Nemsokára jöttek a szomszédok is, örvendezve újságolva a szerencsémet. A nyertes Kiss Jánosnénak 150 hold földje van, amelyet maga mivel. Egyetlen leánya szintén karcagi gazdálkodónak a felesége. Keresetlen, egyszerű szavakkal beszél Kiss Jánosné az uráról, leányáról, kis unokájáról. Mutogatja a fényképeket a falakon, ahol a családtagok arcképei között, díszhelyen foglal helyet Kossuth Lajos arcképe. Még elbeszélgetünk erről-arról, majd búcsúzunk. Szives, meleg szavakkal köszön el tőlünk Kiss Jánosné s mi azzal az érzéssel lépünk ki háza kapuján, hogy igen jó helyre került az Új Barázda főnyereménye, az értékes, gyönyörű 16-soros vetőgép. * Amint csütörtöki számunkban megírtuk, a vetőgépet szép ünnepség keretében vasárnap délelőtt 11 órakor adjuk át özvegy Kiss Jánosnénak. A Karcagi Gazdasági Egyesület székházának nagytermében fog lefolyni az ünnepség, amelyen Schandl Károly dr. földmivelésügyi államtitkár, Perlaky György nemzetgyűlési képviselő, lapunk felelős szerkesztője, Csontos Imre, Karcag nemzetgyűlési képviselője, Vargha Mátyás polgármester, Szentannay Sámuel gazdasági iskolai igazgató, a gazdasági egyesület elnöke mondanak beszédet. Az ünnepség iránt nagy érdeklődés mutatkozik meg Karcagon és a megyében, azonkívül a szomszédos megyékből is sok községből fognak azon megjelenni, kezik. Szépen átveszi a pénzt, majd megszámolja és miután nem stimmelhetett, még egyszer megszámolta, amikor is láttam megelégedett arcáról, hogy most már stimmel. És mert stimmelt, a pénz mihamar eltűnt az elvtárs zsebében. Kábák Lajos sem váratott igen magára. Elvtársunk szép csendesen szippantotta fel a pénzecskét, majd távozott, de ekkor egy kajsafülű, nagyon is demokratának látszó ifjonc utána menvén, egy lapot nyújtott neki: — Képviselő úr (nem elvtársi), itt hagyta a nyugtát. — Ez nem fontos — legyintett Kabók elvtárs — és rátapodott kezével a szive fölött fészkelő pénzestárcára. Látszott rajta, hogy azt gondolja, a fontos, a »leveles dohány, és az már a zsebben van. " Amint Kabók elvtárs kibillent, a fentemlített kajlafülű ifjonc került sorra, akiről kitűnt, hogy a szociáldemokrata párt ritkára, egyszerre öt szocialista képviselő fizetését vette fel, mert Peyer Károly és Peidl Gyula kegyelmes urak, Xvanczák János, Sütő Ferenc és György Imre elvtársak még azt sem tartották érdemesnek, hogy legalább a meg nem szolgált fizetés felvételének nemes munkáját saját lábuk és kezük munkája útján végezzék el. Nem említjük meg Benedek Jánost, a Vázsonyi-demokrácia fullajtársát, aki szintén a nemzetgyűlési munkától való távollét ellenére szippantotta fel a pénzt. Azonban meg kell emlékeznünk Pakots Józsefről, Vázsonyiék adoptált gyermekéről, akit egyesek írónak, mások politikusnak mondanak, de egyik minőségben sem tudnak megegyezni. Az elegáns demokrata, elegánsan vette fel a pénzt, majd leült s elkezdte számolni. Számolta, számolta, de úgy látszik, hogy sehogyse stimmelt. Nem tudott rájönni ennek a titkára, én azonban sejtettem, hogy bizonyára csak a felét olvasta a pénznek, mert demokratánknak csak az egyik szemén volt üveg, vagyis monokli. Néztem az órát, már hét és fél perce izzadott a számlálással. Végre is levette a monoklit és csodálatos képen rögtön stimmelt a pénze. Újabb elegáns lipótvárosi mozdulattal kabátja belső zsebébe helyezte el a pénzt és rugalmas léptekkel távozott. A passzivisták közül ma a pénztár elé utolsónak Pikler Emil lépett, akinek meg is mondta Kállay Tamás: — Mért veszitek fel a pénzt? Nem dolgoztatok meg érte! — Dolgozunk azért mi annyit, mint ti! — felelte zavarodottan Pikler. — Dolgoztok? Lázitotok, lázitotok! De, hála Istennek, ennek nincs eredménye — mondotta a többi képviselő helyeslése közben Kállay. Pikler elvtárs eme őszinte megnyilatkozásra olyan zavarba jött, hogy alig tudta megtalálni az ajtót. Hümmegett, hammogott s piros képpel távozott. Nem is kell említenünk, hogy ezek a képviselők természetesen csak a fizetésüket vették fel s azután nyomban el is távoztak a képviselőház épületéből. Joggal kérdezi a magyar közvélemény, hogy miért is kapnak fizetést azok a képviselők, akik a bizottságokban és a nemzetgyűlés ülésein nem dolgoznak. Igaz, hogy a szocialista és a demokrata képviselőknek a bizottsági és parlamenti munkájában nincs semmi köszönet, azonban mégsem illik felvenni pénzt olyan munka címén, amilyet nem végeztek el, főleg azok részéről, akik a munkanélküli jövedelem hazugságait kitalálták. Ezt nem az elvtársak számára találták ki, mert amint tapasztaljuk, az elvtársaknak nincs munkanélküli jövedelmük. (m) Passzivista képviselők munkában a nemzetgyűlés pénztára előtt A munkanélküli jövedelem a szocialisták gyakorlatában Pillanatfelvételek a szocialisták és demokraták mai parlamenti munkájáról A munkanélküli jövedelem elméletének kitalálói minduntalan azt hangoztatják, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. Szerintük azonban természetesen csak az nem dolgozik, aki nem az ő nótájukat hajlandó fújni, azonban az elvtársak mindazok közé tartoznak, akik bármit is tegyenek, dolgoznak. Ezen az alapon azután tényleg a szocialista vezéreknek nemcsak, hogy lágy kenyér, hanem kalács is jár. Mert hiszen az ő termelő munkájuk után 25—30 millió koronát húznak havonként a szakszervezetektől és amellett a nemzetgyűlési képviselőket megillető járandóságokat is élvezik. Azt hinné azonban az ember, hogy a munkának eme bajnokai, tekintettel arra, hogy a nemzetgyűlés munkájában nem vesznek részt — ami különben is csak annyiból állott, hogy a nemzetgyűlés ülésein ordítoztak, rágalmaztak és lazítottak — és így nem szolgálták meg képviselői fizetésüket, nem tartják magukat méltónak ahhoz, hogy munka nélkül a képviselői fizetést felvegyék. A nemzetgyűlési képviselőknek ma fizették ki előre három hónapra a járandóságot és ez alkalomból kiváncsiak voltunk, hogy ezek a nagyszájú legények mint valósítják meg jelszavukat a gyakorlatban. Kilenc órakor nyitották ki a nemzetgyűlés pénztárát. Nem sokáig kell várnunk és az elsők között jelent meg Farkas István elvtárs, aki nem csekély buzgalommal vette át a milliókat és hasonló buzgalommal tette zsebre, majd jöttem , a pénzt eltettem, nyomban távozott is. Esztergályos elvtárs nem sokkal később ér-