Új Barázda, 1925. január (7. évfolyam, 98-122. szám)

1925-05-01 / 98. szám

3 Németország követelni fogja a kölni zóna kiürítését Tisztelgő látogatások az új elnöknél Emlékezetes, hogy az egész német birodalmat mélységesen felháborította, hogy Németország bizonyos leszerelési mulasztásai miatt az antantcsapatok a versaillesi szerződés határozott rendel­kezései ellenére nem ürítették ki ja­nuár 5-én az első, úgynevezett kölni zónát. Azóta a birodalmi kormány is­mételten leérte, hogy részletesen közöl­jék ,­vele ezeket az állítólagos mulasz­tásokat, hogy megszüntetésükkel elér­hessék a német terület felszabadítását. Úgy­­ hírlik, hogy Hindenburg Német­országa t az eddiginél erőteljesebben fogja követelni a német nemzet mél­tóságát és gazdasági érdekeit is sértő megszállás legsürgősebb megszüntetését. Luther kancellár után Loebe Kiró­­,"Aláírni gyűlési elnök és Meittner dr. " elnökségi államtitkár tett tisztelgő lá­togatást az új elnöknél, akivel meg­beszélték Hindenburg eskütételének és­­ tisztsége elfoglalásának módozatait. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság nyilvános tárgyalásai Az Országos Földbirtokrendező Bí­róság (Budapest, V., Markó­ utca 16.) újabban a következő ügyekben tűzött ki nyilvános tárgyalást. Sorra kerül: a II. számú tanácsban május hó 5. napján délután 5 órakor, Bakta, Bé­rét és Detek községek földmegváltási ügye, Sáregres és Pusztaegres közsé­gek földmegváltási ügye, Salgótarján házhely és földmegváltási ügye ; május­ hó 7. napján, Szalmatercs község földmegváltási ügye, Felsősáp község föld­megváltási ügye. A magyar-osztrák kereskedelmi tárgyalások újból megkezdődtek Mindkét részről hangsúlyozták a tár­gyalások fontosságát A múlt év végén megindult és ja­nuárban folytatott magyar-osztrák ke­reskedelmi tárgyalások ma Budapesten újból megkezdődtek. Délelőtt 11 óra­kor tartotta első együttes ülését a kül­ügyminisztérium tanácskozó termében a Calice rendkívüli követ és meghatalma­zott miniszter vezetése alatt álló osz­trák és a Wodianer Rudolf rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter ve­zetése alatt álló magyar bizottság. Az üdvözlő beszédek után, melyben mind­két részről hangsúlyozták a tárgyalások jelentőségét és fontosságait, mindjárt az érdemi tárgyalásra tértek át. A bizott­ság elhatározta, hogy a tárgyalásokat albizottságokban fogják folytatni, ame­lyek munkájukat holnap kezdik meg a kereskedelemügyi minisztériumban. ­ Újdonság! Most jelent meg! ! !! Minden gazdának nélkülözhetetlen TALAJMÍVELÉS ÉS TALAJ­JAVÍTÁS ír­ja:Í­rj DR. BALLENBOGER RÓBERT Tartalma : Az agyagos és a homokos talaj. —A talaj és a víz.— Hogyan őriz­hetjük meg a talajban a nedvességet. Az öntözés. — A fölös víz elvezetése. A humusz. — A talaj tápsói. — A zöld­­trágyázás. — Talajmívelés száraz ég­hajlat alatt. — A homokos és szikes talajok javítása. — A tőzeges talajok mívelése. — A hibás talajok meg­javításának és a helyes talajmí­­pí­velés aranyszabályai. (­ Számos képpel. Bolti ára: 21.000 K. « Az Athenaeum kiadása, s kapható minden könyvkereskedésben. DMRAZIN­K 19*S május 1. pént&. T‘pT,fW"'.iili I­W MWtiHlifl •Akire a szerencse rámosolygott Látogatás az Uj Barázda főnyereményének szerencsés nyertesénél — Amit az oláh elvitt, visszaadta az Uj Barázda — Sch­andl Károly földmivelésü­gyi államtitkár is jelen lesz a vetőgép átadási ünnepségén — Az Uj BARÁZDA kiküldött tudósítójától — Karcag, április 28. Amióta ismeretessé vált az „Új Ba­rázda” sorsjátékának eredménye, a szé­lesen elterülő, nagy alföldi városban Karcagon a legirigyeltebb özvegy Kiss Jánosné, mert a főnyereményt neki jut­tatta a szerencse. Karcagon ma is özvegy Kiss Jánosné szerencséjéről be­szélnek, nemcsak azért, mert a vetőgé­pet mindenki szerette volna elnyerni, hanem azért is — amint mondják — csodálatosképpen amit az oláh elvitt, az Új Barázda adta vissza. Akkurátusan így van ez, mert özvegy Kiss Jánosné vetőgépje is szaporította a dicső oláh nemzet haditetteit. Ugyanis a Karcagot megszállva tartó románok egy napon kellő stratégiai mozdula­tokkal megrohamozták a szérűn mit sem sejtő vetőgépet és foglyul ejtvén, a többi hasonló vitézi tettel meghódí­tott tárgyakkal együtt bevagonkrázták, magukkal vitték. Ilyen körülmények kö­zött az özvegy Kiss Jánosnét ért sze­rencsében egyúttal igazságtevőit is lát­hatunk. Akire, a szerencse rámosolygott Özvegy Kiss Jánosné Karcag leg­­tiszteltebb asszonyai közé tartozik. Fér­jét tavaly vesztette el s azóta viseli özvegyi fátyolát. Megboldogult férje a Karcagi Gazdasági Egyesületnek ügy­vezető­ elnöke, a Kisgazdapártnak egyik alapító tagja és a néhai vezérnek, nagy­atádi Szabó Istvánnak egyik legjobb ba­­rátja­ volt. Annyira szerette nagyatádi Szabó István barátját, Kiss Jánost, hogy amikor beteg lett, meglátogatta Kar­cagon. Kiss János mindenütt ott volt, ahol a kisemberek érdekében tenni kel­lett és feleségével együtt mindenütt előljárt a jótékonyság terén és példa­adó közéleti szereplést vitt a keresztény és nemzeti szellemben. A kommunisták ellen éles harcot vivott és hogy bán­­tódása nem esett, azt népszerűségének köszönhette. A vörösök ugyanis féltek a nép megmozdulásától, ha ellene va­lamit tesznek. Felesége férje halála után is szerepet visz a nőmozgalmak­­ban, mint a Magyar Asszonyok Nem­zeti Szövetségének vezető tagja. Meglátogattuk özvegy Kiss Jánosnét, aki egy nemes patinájú, régi, tornácos házban lakik. Bemutatkozunk. Jóságos, meleg szemével kedvesen mosolyog és bevezet a vendégszobába. Életerőtől duz­zadó, akaraterős, java magyar asszony Kiss Jánosné, aki szinte szégyenli, hogy mint a 16-soros vetőgép nyertese az érdeklőség központjába került. Jóízűen, kedvesen beszéli el, hogy amikor az Uj Barázda bejelentette a sorsjáték megrendezését, azt mondta ismerőseinek: — Én nyerem meg a vetőgépet. Az ismerősök természetesen hitetlen­kedtek, azonban Kiss Jánosné csak szor­galmasan gyűjtögette a szelvénykéket. Még pedig sokszor nagy utánjárásba került visszaszereznie a szomszédoknak olvasásra kölcsönadott újságot. Hiába mondogatták azonban az ismerősök, hogy: — úgy sem fog nyerni! — mind­végig szorgalmas kitartással gyűjtötte össze a szel­vény­kéket és amikor együtt volt a 60 darab, ráragasztotta egy sors­jegyre és bekü­ldötte az­­Új Barázdás­nak. Akkor is, amikor postára tette a levelet, megmondotta tréfásan, hogy most ir a vetőgépért! Megkérdeztük, hogy ezek után mi­lyen meglepetéssel fogadta a hírt, hogy ő a vetőgép szerencsés nyertese? Így felel nekünk: — Amikor a nyertesek névsorát át­olvastam, csodálatosképpen sehol sem találtam meg magam közöttük• Már csalódottan akartam letenni az újságot, amikor csak látom a nevemet legfe­lül, nagy betűkkel, h­ogy én nyertem meg a főnyereményt- Nemsokára jöttek a szomszédok is, örvendezve újságolva a szerencsémet. A nyertes Kiss Jánosnénak 150 hold földje van, amelyet maga mivel. Egyet­len leánya szintén karcagi gazdálkodó­nak a felesége. Keresetlen, egyszerű szavakkal beszél Kiss Jánosné az urá­ról, leányáról, kis unokájáról. Muto­gatja a fényképeket a falakon, ahol a családtagok arcképei között, díszhelyen foglal helyet Kossuth Lajos arcképe. Még elbeszélgetünk erről-arról, majd búcsúzunk. Szives, meleg szavakkal kö­szön el tőlünk Kiss Jánosné s mi az­zal az érzéssel lépünk ki háza kapuján, hogy igen jó helyre került az Új Ba­rázda főnyereménye, az értékes, gyö­nyörű 16-soros vetőgép. * Amint csütörtöki számunkban megír­tuk, a vetőgépet szép ünnepség kere­tében vasárnap délelőtt 11 órakor ad­juk át özvegy Kiss Jánosnénak. A Kar­cagi Gazdasági Egyesület székházának nagytermében fog lefolyni az ünnep­ség, amelyen Schandl Károly dr. föld­­mivelésügyi államtitkár, Per­lak­y György nemzetgyűlési képviselő, lapunk felelős szerkesztője, Csontos Imre, Karcag nem­zetgyűlési képviselője, Vargha Mátyás polgármester, Szentannay Sámuel gaz­dasági iskolai igazgató,­ a gazdasági egyesület elnöke mondanak beszédet. Az ünnepség iránt nagy érdeklődés mu­tatkozik m­eg Karcagon és a megyé­ben, azonkívül a szomszédos megyék­ből is sok községből fognak azon meg­jelenni, kezik. Szépen átveszi a pénzt, majd megszámolja és miután nem stimmel­hetett, még egyszer megszámolta, ami­kor is láttam megelégedett arcáról, hogy most már stimmel. És mert stim­melt, a pénz mihamar eltűnt az elv­társ zsebében. Kábák Lajos sem vára­­tott igen magára. Elvtársunk szép csen­desen szippantotta fel a pénzecskét, majd távozott, de ekkor egy kajsafülű­, nagyon is demokratának látszó ifjonc utána menvén, egy lapot nyújtott neki: — Képviselő úr (nem elvtársi), itt hagyta a nyugtát. — Ez nem fontos — legyintett Ka­bók elvtárs — és rátapodott kezével a szive fölött fészkelő pénzestárcára. Látszott rajta, hogy azt gondolja, a fontos, a »leveles dohány, és az már a zsebben van. " Amint Kabók elvtárs kibillent, a fentemlített kajlafülű ifjonc került sor­ra, akiről kitűnt, hogy a szociáldemok­rata párt ritkára,­­ egyszerre öt szo­cialista képviselő fizetését vette fel, mert Peyer Károly és Peidl Gyula ke­gyelmes urak, Xvanczák János, Sütő Fe­­renc és György Imre elvtársak még azt sem tartották érdemesnek, hogy legalább a meg nem szolgált fizetés felvételének nemes munkáját saját lá­buk és kezük munkája útján végezzék el. Nem említjük meg Benedek Jánost, a Vázsonyi-demokrácia fullajtársát, aki szintén a nemzetgyűlési munkától való távollét ellenére szippantotta fel a pénzt. Azonban meg kell emlékeznünk Pakots Józsefről, Vázsonyiék adoptált gyerme­kéről, akit egyesek írónak, mások po­litikusnak mondanak, de egyik minő­ségben sem tudnak megegyezni. Az ele­gáns demokrata, elegánsan vette fel a pénzt, majd leült s elkezdte számolni. Számolta, számolta, de úgy látszik, hogy sehogyse stimmelt. Nem tudott rájönni­ ennek a titkára, én azonban sejtettem, hogy bizonyára csak a felét olvasta a pénznek, mert demokratánknak csak az egyik szemén volt üveg, vagyis mo­nokli. Néztem az órát, már hét és fél perce izzadott a számlálással. Végre is levette a monoklit és csodá­latos képen rögtön stimmelt a pénze. Újabb elegáns lipótvárosi mozdulattal kabátja belső zsebébe helyezte el a pénzt és rugalmas léptekkel távozott. A passzivisták közül ma a pénztár elé utolsónak Pikler Emil lépett, akinek meg is mondta Kállay Tamás: — Mért veszitek fel a pénzt? Nem dolgoztatok meg érte! — Dolgozunk az­ért mi annyit, mint ti! — felelte zavarodottan Pikler. — Dolgoztok? Lázitotok, lázitotok! De, hála Istennek, ennek nincs ered­ménye — mondotta a többi képviselő helyeslése közben Kállay. Pikler elvtárs eme őszinte megnyilat­kozásra olyan zavarba jött, hogy alig tudta megtalálni az ajtót. Hümmegett, hammogott s piros képpel távozott. Nem is kell említenünk, hogy ezek a képviselők természetesen csak a fi­zetésüket vették fel s azután nyomban el is távoztak a képviselőház épüle­téből. Joggal kérdezi a magyar közvéle­mény, hogy miért is kapnak fizetést azok a képviselők, akik a bizottságok­ban és a nemzetgyűlés ülésein nem dolgoznak. Igaz, hogy a szocialista és a demokrata képviselőknek a bizottsági és parlamenti munkájában nincs semmi köszönet, azonban még­sem illik fel­venni pénzt olyan munka címén, ami­lyet nem végeztek el, főleg azok ré­széről, akik a munkanélküli jövedelem hazugságait kitalálták. Ezt nem az elv­­társak számára találták ki, mert amint tapasztaljuk, az elvtársaknak nincs mun­­­kanélküli jövedelmük. (m) Passzivista képviselők munkában a nemzetgyűlés pénztára előtt A munkanélküli jövedelem a szocialisták gyakorlatában Pillanatfelvételek a szocialisták és demokraták mai parlamenti munkájáról A munkanélküli jövedelem elméleté­nek kitalálói minduntalan azt hangoz­tatják, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. Szerintük azonban természe­tesen csak az nem dolgozik, aki nem az ő nótájukat hajlandó fújni, azon­ban az elvtársak mindazok közé tar­toznak, akik bármit is tegyenek, dol­goznak. Ezen az alapon azután tényleg a szocialista vezéreknek nemcsak, hogy lágy kenyér, hanem kalács is jár. Mert hiszen az­ ő termelő munkájuk után 25—30 millió koronát húznak ha­vonként a szakszer­vezetektől és amel­lett a nemzetgyűlési képviselőket megillető járandóságokat is élvezik. Azt hinné azonban az ember, hogy a munkának eme bajnokai, tekintettel arra, hogy a nemzetgyűlés munkájában nem vesznek részt — ami különben is csak annyiból állott, hogy a nemzetgyűlés ülésein ordítoztak, rágalmaztak és lazí­tottak — és így nem szolgálták meg képviselői fizetésüket, nem tartják ma­gukat méltónak ahhoz, hogy munka nél­kül a képviselői fizetést felvegyék. A nemzetgyűlési képviselőknek ma fizették ki előre három hónapra a já­randóságot és ez alkalomból kiváncsiak voltunk, hogy ezek a nagyszájú legé­nyek mint valósítják meg jelszavukat a gyakorlatban. Kilenc órakor nyitották ki a nemzetgyűlés pénztárát. Nem so­káig kell várnunk és az elsők között jelent meg Farkas István elvtárs, aki nem csekély buzgalommal vette át a milliókat és hasonló buzgalommal tette zsebre, majd jöttem , a pénzt eltettem, nyomban távozott is. Eszter­gályos elvtárs nem sokkal később ér-

Next