Új Barázda, 1925. szeptember (7. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-01 / 195. szám

19S6-SEP.I01- '^)! /j, ■ ■ X^ArVETf^/^f (_ *^\£{I -j 19^5 szeptember 1, kedd _ Mr*s 1000 iseroiia. roraifontt KLŐnz^iÉNi AHA Bt: egész évre 220 000 ltor., fél évre 110 000 Itor., iie^yotl évre 58.000 “«r., egy bdnnpra 20.000 ltor, lígjes péUl&ny Áru 1000 *í«r., vasárnapokon 1500 korona. — Hirdetéseket milli­méter «ISj»zat»As szerint vesz fel h hln<I6l>!votal. Megjelenik hétfő kivételével mindennap SZKBIIKSZlOseat VI, kerdlet, O-utOH ÍO. szám Telefon mámok: 42—40, 108—04, íjlel 140—91 KUllillllTTIlI.: VI. Icerniet, ó-utca 10. szám Telefon ssAniok! 42-40, 108—04, Alléi 140—91 A magyar tánc Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? Bátran igy sóhajt­hatunk fel, ha egyes falvakban a fiatalságot táncolni látjuk. A cigány hegedűjéből a nemzetközi nótaüze­mekből kikerült, verklire kaptafázott zene nyikorog a füleinkbe, a jobb sorsra érdemes legény meg foxtrott- ra, simmire és más hasonló ugyan­csak nemzetközi táncfigurákra gém- beriti egészséges termetét. Ugyan miért? Ki az a destruktív igaz­mondó, ki az a megbicsaklott ízlé­sű tekintély, aki azt akarja elhitet­ni, hogy a simmi illik a falusi le­gényhez, nem a csárdás, nem a pa­lotás és a körmagyar. Nem elég, hogy a városok fiatal­ságát megmételyezték az erkölcste­len, érzéki és minden daliásságot nélkülöző táncokkal, most már a fa­luban is ezeknek csinálják a diva­tot. 7áaShi5áüág helyett' cifra ke- médiák kezdenek tért hódítani a fa­lun olyan bakugrásokkal fűszerezve, amilyeneket néhány esztendő előtt Csak vásári csepürágók mutogattak tiz krajcár belépti díjért. Ne engedjük ezekkei a komédiás ugrálásokkal meghamisítani a ma­gyar jellemet is kiszorítani, divatját múlttá tenni az ősi magyar táncot. Keleti nép vagyunk, amely a tán­cot mindenkor a hadi erényekkel hozta kapcsolatba és olyan nemzeti megnyilvánulásnak tekintette, hogy pogány isteneinek tiszteletére is deli táncot lejtett. A férfi férfiúi erejét, harcratermettségéí, daliásságát mu­tatta meg, mikor táncolt, a nő szen- deségét, szelídségét, legszebb asszo- nyi erényeit csillogtatta a magyar nóta ütemére táncosa karján. Gár­donyi Géza irja le remekül a mu­lató magyar tempós, méltóságteljes táncát, amely még akkor sem vé­szit deli férfiasságából, ha cigány mellett egyedül duhajkodik és ame­lyet soha semmiféle külföldi tánc­művész meg nem tud tanulni. Mert ez a tánc a széttárta ázsiai pusz­tán termett, onnan jött be őseinkkel a Kárpátokon át és szállott apáról fiúra, rnint nemzeti örökség. Ezt nem lehet megtanulni, erre születni kell. Nem magyar tánc az, amelynél nem penghet össze a ráncos csizma' csillagos sarkantyúja, amint hogy nem magyar nóta az, amelyhez nem lehet kiverni sarkantyúval az üte­met. De próbáljon meg valaki fox- trotottjárnisarkantyuscsizmában, begör­bített térdekkel, görnyedt derékkal! Lehet, hogy a nemzetközi erköl­csök emlőin növekedtek elpuhult tá­bora maradisággal fog előhozakodni ezeknek hallatára, mi azonban éppen azért, mert büszkén valljuk magun­kat olyan magyarnak, kinek a költő szerint törzsöké keleten nőtt, meg va­gyunk róla győződve, hogy nemcsak nyelvében, de táncában is él a nem­zet. A nyelvnek különben is tarto­zéka a zene és minden olyan kül­városi verkiinóta, amelyre simmit le­het járni, igenis meghamisitója a Cegléd, augusztus 30. Ünneplő ruhába öltözött ezrek, min­den ablakban virág és nemzeti színű szalagok, a főút két oldalán szorongó sokaság: Cegléd a Nagvurat várja, aki a Faluszövetség századik kiállításának megnyitására a városba érkezik. Az ős­régi nagy alföldi város az örök fiatal­ság duzzadó erejével mutatja be ma kincseit, múltját és jelenjét, amelyből a legvirágzóbb jövő rajzolódik elénk. A feldíszített pályaudvarra Horthy Miklós kormányzó pontosan tiz órakor érkezett »Turán<; nevű különvonaton. Amikor a vonat befutott, a katonazene­kar a Himnuszt játszotta és a kor­mányzó vitéz Nagy Pál gyalogsági tá­bornokkal, a honvédség főparancsnoká­val, vitéz Magasházy László őrnagy szárnysegéddel lépett a perronra. A perronon csendőrdiszszázad és az észak­pestvármegyei vitézi szék egyenruhás tagjai állottak fel, akik felett a kor­mányzó szemlét tartott. Ezután vitéz Falka László alezredes, a ceglédi hely­őrség parancsnoka, vitéz Feördeös Vil­mos ezredes, vitézi székkapitány, a vá­ros polgári hatóságai tisztelegtek a kor­mányzó előtt, majd Sárkány Gyula, Ceg­léd polgármestere üdvözölte a kormány­zót. — A mai hármas ünnepség, amelyet a véletlen hozott össze, Cegléd váro­sának szinmagyar lelkét tükrözi vissza. A kiállítás rendezése és anyaga mu­tatja azt a megfeszített munkát, ame­lyet a város minden polgára végzett Ceglédért és a magyar hazáért. A kul- turház építése tanúsítja, hogy a ter­melőmunkán kívül a kultúrát is mű­veli ez a város, hogy az ifjúság ne­velésére is nagy gondot fordít Ceg­léd polgársága. Horthy Miklós kormányzó ezzel a beszéddel köszönte meg az üd­vözlést : — Köszönöm polgármester ur me­leg üdvözlő szavait, örömmel látom, hogy a város társadalmának vezetői az együttműködés és kölcsönös támogatás szellemében irányítják az újjáépítő mun­kát. magyár nyelvnek is. Amikor fiaink gémbereüett tagok­kal, napra tett pata módjára vergőd­nek, amikor leányaink kipirult arccal és lobogó hajjal forognak, hajladoz­nak, mint a színpadok komédiásnői akkor vétkeznek Rákóczi toborzó hő­seinek emlékezete éllén, vétkeznék honszerző őseik ellen. Hagyjuk hát meg a simmit és a foxtrottot azoknak, akik a palotást meg a körmagyart nem tudják meg­tanulni. Mi pedig maradjunk tán­cunkban hasonlóak pogány őseink­hez annyiban, hogy ha nem is tisz­telni akarjuk most már vele az d istenüket, de nem vétkezünk általa a mi keresztény Istenünk ellen. Horthy Miklós kormányzó nyitotta meg Cegléd kiállítását Tízezrek hódoltak a kormányzó előtt — Cegléd kiállítása az egész Alföld ünnepe — A kormányzó letette a kultúr­palota alapkövét és felavatta az uj sporttelepet Mai szegénységünkben legnagyobb tőkénk nemzeti kultúránk — Az Uf BARÁZDA kiküldött tudósítójától ­A kiállítás vezetősége ^ élén Schandl Károly földmivelésügyi államtitkár fo­gadta a kormányzót, akit a következő beszéddel üdvözölt: — Főméltóságu Kormányzó Ur! A »Falu« Országos Földmivesszövetség századik kiállítását rendezi s ennél az ünnepélyes határkőnél bizakodva tekint vissza az elmúlt öt esztendőre. Min­den romban volt, ellenséges paták ta­posták a barázdákat, üresen álltak a tanyák istállói, kifosztott mezőgazda­ság, megdermedt ipar és pusztuló tűz­helyek jelezték a harmadik tatárjárás elvonulását. — A nemzet vezérének intő és buz­dító szózatát, amely a nagyváros és a falvak népéhez szólt, megértette a vidéki magyarság. Főméltóságod vé­delme alatt s a föld népének azóta sirba szállt két apostola, Rubinek Gyu­la és nagyatádi Szabó István vezetése alatt egyesült a nép a Faluszövetség­ben, hogy eltakarítsa a romokat s ve- rejtékes munkával szebbé tegye a fal­vakat és vidéki városokat, virágzóbbá mezőgazdaságot és ipart, mint annak­— Kérem, őrizzék meg az egyetér­tésnek ezt a szép erényét a jövőben is. Még egyszer, köszönöm üdvözletü­ket. A választ lelkes és hosszantartó él­jenzés követte. A kormányzó ezután Cegléd váro­sának diszfogatára szállott, amelyet öt fekete mezőhegyesi telivér pa­ripa vitt a városon keresztül. Hatalmas menetben követték a kor­mányzót a város vezetői és az ün­nepségre érkezett előkelőségek, többek közt Csáhy Károly gróf honvédelmi miniszter, Preszly Elemér, Pestvárme- gye, Fáy László, Kecskemét főispánja Geszthelyi Nagy László, a Duna—Ti- szaközi Mezőgazdasági Kamara elnöke, Schandl Károly államtitkár üdvözli a kormányzót tőkénk nemzeti Zimay Károly kecskeméti polgármes­ter, Teleky Tibor gróf, Halász Móric, Endre Zsigmond, F.ckhardt Tibor, Léná­val István és Zsilinszky ' Endre nemzet­gyűlési képviselők, Balogh Elemér, a »Hangya« vezérigazgatója, Lipthay Er­vin és a katonaság magasrangu képvi­selői. Utánuk az egyesületek zászlók alatt, fehérruhás leányok csoportja és ezrek és ezrek vonulták fel. Kettős_ lovasban­dérium kíséretében több diadalkapun keresztül, lelkes ünneplés közben ért a kormányzó fogatja a Kossuth-fő- gimnázium elé. A kiállítás bejáratánál fehér ruhás leányok sorfala között Dobos Margitka a ceglédi nők nemzetiszinü ^ szalagos fehér rózsacsokrát nyújtotta át a kor­mányzónak üdvözlő szavak kíséretében. — Isten nevében kezdtük a munkát 3 ■/ keresztény hite s magyar haza­szeretete nem várt eredményekkel jutalmazta a magyar föld népének ; törekvéseit. *. Mintha a nemzet nagy prófétáj/ ki-* szállt volna nagycenki sírboltjából s a tespedés után — mint éppen száz év­vel ezelőtt — szellemével áthatotta volna a vidék romlatlan magyarságát: a barázdákban és a nádfödeles műhe­lyekben honmentő munka folyt a Falu­szövetség öt esztendejében. — A magyar mezőgazdaság borzasztó sebeit begyógyította a földművelő ma­gyarság szorgalma és tudása, gabonatermesztésünk elérte a béke­beli hozamokat, állattenyésztésünk pótolta az elszenvedett hiányokat, háziiparunk soha nem látott len­dületet vett, a kézműipar újra be­csületet szerez remekeivel. Uj iskolák, templomok épülnek a tanya­világban, a cserépzsindelyes uj házikók ezrei nőnek ki a magyar földből. A kul- turmunka, amely Főméltóságod magas védelme alatt megindult, eredményeiben

Next

/
Thumbnails
Contents