Új Barázda, 1926. március (8. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-02 / 49. szám

1926 március 2. kedd ______Ára 1000 koron/ vttfö0 m évi.«. ELŐFIZETÉSI ÁR AK­ egész ívre 320 OOO kor., SZERKESZTŐSÉG VI kerület, O.utca 10. síim. n­on­apri'to'tioo kor. »^es példány ára lopo’kor*, Megjelenik hétfő kivételével mindennap hmntatat ®4, éjjel’’140“w vadr mpokoti 1500 korotta. — Hirdetéseket mu­li- K­IAI.Ott IVATAI. VI. bétűlét, O.utca 10. szám méter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. Telefon álmok T42-49, L 998 -04,éjjel T140— 7 A felelősség: (r.) Orffy Imrének mai parlamenti beszéde a napot juttatta eszünkbe, amely kellemetlen arra az emberre, aki vajat hord­ a fején. A szeren­csétlen frankügy kisebbségi vélemé­nyének vashegyei egymásután olvad­tak el Orffy logikájának kérlelhetet­len tüzében és a végén nem maradt más, mint egy alkalmi politikai ér­dekszövetség, amelynek a frankügy az eszköze, célja pedig a kormány­buktatás. Ha hasonlatot keresünk, amely az eszközt a céllal együtt híven akarja szemléltetni, arra a szekrénynyitoga­­tóra kell gondolnunk, aki hasztalan izzad és türelmetlenkedik, hasztalan rázza, rángatja az ajtót, mert rossz kulcsot választott, amivel a szek­rény nem nyitható. A frankügy sem az az eszköz, amivel a kormány buk­tatható. Hiába edzik, kalapálják ezt a rozsdás kulcsot a felelősség füzé­ben, nem nyitja meg sem a szek­rényt, sem a kormány előtt a ki­járat ajtaját, sem az »átmeneti« kor­­lulány előtt az utat a bársonyszé­kekhez. Mert hogyan is állunk a felelős­ség kérdésével? Orff­ igen szépen és érthetően kifejtette, hogy a po­litikai felelősség megállapításához szükséges tényállást soha sem lehet perrendszerben bizonyítani. A kisebb­ség tehát hiába panaszkodik, hogy bizonyos perrendszerű bizonyítási ja­vaslatait a többség elvetette, mert semmiféle eljárási szabály nem álla­pítja meg a politikai felelősség vizs­gálatának módját. A mi nézetünk szerint a kormány politikai felelősségét csak a képvi­selők egyéni felelősségének szava ál­lapíthatja meg. Ha a képviselő egyé­nileg arról győződik meg, hogy a kormány valamiért politikailag fele­lős, akkor ezt a felelősséget min­den további bizonyítás nélkül bizal­mának megvonása formájában feje­zi ki. Hasztalan tehát minden pa­ragrafuson való nyargalás, ha a több­sé­g egyéni felelősségének teljes sú­lyával áll a kormány mellett. Viszont ez a kisebbségi képviselők felelősségének szempontjából any­­ulyit jelent, hogy vannak a nemzeti és alkotmányos életben pillanatok, a­mikor ez az egyéni képviselői fele­lősség a kormánybuktató láz sür­gős gyógyítását parancsolja. Ilyen a mai pillanat. A nemzet nagy több­sége a kormány mellett áll. Olyan­­komoly ellenzéki politikusok pedig, mint például Siiger Miklós, nyíl­tan kijelentik, hogy nem mernek sza­vazatukkal előmozdítani a kormány bukását. Marad tehát egy kisded cso­port, amely a hatalomért mindent m­erne és megtagadja a saját kép­viselői felelősségét. És ugyanakkor, amikor ez a­­Tej­port egyesek hibáját a kormány számlájára szeretné írni, megfeled­kezik vezérének, Vázsonyi Vilmos­nak arra a nemrégen elhangzott kétségtelen igazmondására, hogy egyesek hibáiért nem felelhet a nagy egész, a nemzet, a­­ faj, vagy a fe­lekezet. De megfeledkeznek a leg­szélsőbb elemek egyebekről is. Így például arról, hogy ha Bethlen fe­lelős Nádosy frankhamisításáért, ak­kor nagyon sok képviselő sokkal fo­kozottabb mértékben felelős Sza­­muelli akasztásaiért. A kormányt nem terheli felelősség­ a frankügyben Teljes részvétlenség kísért a vitát Orffy Imre nagyhatású beszédben cáfolta meg a kisebbség vádjait — A nemzetgyűlés mai ülése — A frankvita negyedik napján vé­gle­­gesen megállapítható az azt kísérő tel­jes részvétlenség. A kisebbség politikai orgiát rendezett a frankügyből mind­addig, amíg a kormányzati tényezők a magukra vállalt titoktartás kötelezet­­sége alatt állottak és nyilvánosság elé nem hozhatták a parlamenti bizottság jelentésével az ü­gy minden részletét. Most, hogy ez megtörtént, mindenki teljesen tiszta képet alkothh­at az ügy­ről. Ezért a kisebbség lát­a adót fu­vatáit, mert észre kellett vennie, hogy az egész közvélemény vele szemben fog­lalt állást és hogy elve­z­ették azt a csatát, amelyet most a frankhamisítás­sal kapcsolatban akartak megnyerni. A vádak és gyanúsítások a frankbizott­ság jelentésének nyilvánosságra hozatalával lehetetlenné váltak és komolyságukat veszhették. Ebben a nagy érdeklődésnélküliség­­ben mindamellett nagyjelentőségű az a beszéd, amelyet a mai napon Őrffy Imre mondott. Ez a beszéd mind politikai, mind jogi szempontból tökéletes vi­lágosságot vet arra, terheli-e a kor­mányt bárminő felelősség is a frank­hamisítás körül. Orffy Imre beszéde annyira a szigorú észszerűség követ­keztetésein alapul, hogy még a ki­sebbségi padokról is sűrűn bólogattak hozzá és legfeljebb néha hangzott el teljesen gyenge, erőtlen tagadó közbe­szólás. A mai ülés A nemzetgyű­lés mai első szónoka Farkas István volt. Újat nem mondott, de szerinte a frankhamisítás hozott min­den bajt, ami a közelmúltban az or­szágot érte. Még azt is bizonyítani igyekezett, hogy a csődök és kényszer­egyezségek oka is ez volt. Örffy Imre a politikai felelősség fogalmát tisztázza. Ennek megállapításához semmi­féle perrendszerű eljárásra nincs szük­ség. Ilyenre a törvényhozás soha nem is gondolt, azért nem is szabályozta hasonló ügyekben az eljárást és éppen ezért volt szóló már eleve ellene a parlamenti bizotts­ágnak. Rendre cá­folja a kisebbségi véleménynek a tanú­vallomásokra vonatkozó anyagát. A kisebbség, bár maga szerette volna az egész eljárást irányí­tani, vádanyagként alig tudott valamit összehozni. Sorra veszi a kisebbségi véleménynek a miniszterelnök, Teleki Pál gróf, Ra­­kovszky Irén belügyminiszter és Prónay György báró szerepére vonatkozó tény­beli állításait s különösen azt bizonyítja be kézzelfoghatóan, hogy Nádosy ténykedéseiért épp úgy nem terhelheti felelősség a bel­ügyminisztert, amint, hogy nem terhelheti felelősség az igazság­­ügyminisztert a vádirat rész­leteiért. Ami Pallavicini őrgrófnak levelét il­leti, arra kéri a levélírót, hogy ha valami közölnivalója van, jöjjön el mi­előbb és mondja el azt a nemzet­gyűlésen. Beszéde végén élesen szembeállítja a kormány felelősségét az egyes képvi­selők politikai felelősségével. Ez utóbbi a kisebbség részére csak azt az egy kötelességet rójja, hogy sürgősen tér­jen napirendre az országnak sok kárt okozott bűncselekmény felett és bízza rá annak elbírálását az egyedül arra illetékes magyar bíróságra. Orffy Imrének nagy helyesléssel fo­gadót felszólalása után Pikter Emil a külföldi lapoknak a frankügyről közölt cikkei alapján azt állította, hogy ők az ország érdekében akarják a kormányt megbuktatni. Egy hang: És kiktől kapják a külföldi lapok az anyagot? Ezután a Ház elhatározná, hogy a parlamenti bizottság jelentését nyolcórás üléseken fogja tárgyalni. Lendvai István személyes kérdésben szólalt fel, már hegymegi-Kiss Pál Vázsonyi meg­veretését s az egyik támadó régebbi szereplését tette szóvá. Rakovszky Iván belügyminiszter nyom­ban válaszolt a felszólalásra és ismer­tette a szegedi főkapitánynak Vázsonyi egyik támadójáról, Vannay Lászlóról készült jelentését. A hivatalos vizsgálat­ kiderítette, hogy Vannay hamis és ha­zug hírekkel csak a saját személyének akart nagyobb súlyt adni. Az ő kije­lentései csak borközi állapotban lévő ember zavaros fecsegései voltak. Az ülés háromnegyed négykor ért véget. A legközelebbi ülés holnap, kedden lesz, amikor is nyolcórás üléseken fog­ják tárgyalni a frankbizottság jelenté­sét. Az iskolánkivüli népnevelés szép eredményei Pomázon Harminc felnőtt analfabétát tanítottak, ötszáz felnőtt hallgatja a művelődési előadásokat Pomázról jelentik. A vármegyei iskol­­ánkivüli népművelési bizottság Pomáz községben a falusi lakosság iskolánkivüli népművelése terén igen szép eredményt­ért el. Minden csütörtökön este 400—500 felnőtt hallgatja végig az állami iskola, nagytermében a társadalomtudományi, or­vosi, technikai és jogi előadásokat. Szü­net közben rádióval, továbbá zene- és énekszámokkal szórakoztatják a közönsé­get. A folyó éviben harminc analfabéta felnőttet tanítottak meg magyarul írni és olvasni. Az eredmény, amely elsősorban Eicher Ottó állami iskolai igazgatónak kö­szönhető, annál inkább elismerést érde­mel, mert Pom­áz község német, szerb és tót anyanyelvű lakossága eddig a haza­­fias szellemű társadalmi és­­tudományos mozgalmaktól meglehetősen távol t­it­t­a magát. &i**&*i**s*^*­á*í*s Az Országos Földbirtokrendező Bíróság nyilvános tárgyalásai Az Országos Földbirtokrendező Bí­róság (Budapest, V., Markó­ utca 16.) újabban a következő ügyekben tűzött ki nyilvános tárgyalást. Sorra kerüi!: A II. számú tanácsban 1926. évi március hó 9. napján, délután 5 óra­kor Balassagyarmat városban megvál­tott házhelyek vételárának m­egállapitá­­tása tárgyában első fokon hozott ítélet felülvizsgálata. A III. számú tanácsban 1926. évi március 9. napján, délután fél 5 óra­kor tárgyalást vezető bíró felterjeszti Bükkaranyos és Mezőnyék községek földmegváltási ügyére vonatkozó irato­kat. 1926. évi március hó 10-én Vadna község házhelyrendezési ügyében a ház­helyek vételára és a csereterület nagy­sága kérdésében hozott elsőfokú itélet felülvizsgálata. Autószerencsétlenség az országúton Két súlyos és egy könnyebb sebesült Bartal Antal nyugalmazott főispánt és fiát, Bartal Györgyöt vasárnap délután Tétény és Martonvásár között autósze­rencsétlenség érte. A martonvásári or­szágúton, amikor egy gödröt akartak kikerülni, a zökkenés következtében a kormány kicsúszott Bartal kezéből és a gépkocsi az árokba zuhant. Bartal György, valamint a soffőr súlyos belső és külső sérüléseket szenvedtek. A fő­ispán csak egészen könnyű sérüléseket szenvedett.

Next