Új Barázda, 1926. június (8. évfolyam, 121-144. szám)

1926-06-01 / 121. szám

2 a tárgyhoz való hozzászólást nem. Ti­pikus obstrukciós beszéd ez. A kibe­­széltségnek, a témahiánynak olyan sivár képe, mint amilyen a letűnt régi ob­strukciós időszakok sómalomtaposó be­szédeiben talált az ember. Nyilvánvaló a taktika, nyilvánvaló a cél: elhúzása a vitának a végtelenségig, csak azért, hogy kellő időben tető alá ne kerül­jön a felhatalmazási törvény. A felhatalmazási javaslat vitájában Tamásy József volt az első szónok, aki a köztisztviselők ügyével foglalkozott és Gaal Gasztonnak egyes megállapításait igyekezett megcáfolni. Kívánta, hogy a nyugdíjasok között a nyugdíjazás idő­pontja alapján ne tegyenek különb­séget.­­­­ Strausz István szólalt fel ezután félre­értett szavainak helyreigazítása címén, egyúttal összeférhetetlenségi bejelentést tett önmaga ellen, amelyet az elnök az összeférhetetlenségi állandó bizottsághoz tért át. Peyer Károly volt a következő felszó­laló. Beszédének befejezése után az el­nök szavazás alá bocsátotta Dabasi-Ha­­lász Móricnak tizenkét órás ülésekre vo­natkozó javaslatát. A nemzetgyűlés ezt a javaslatot elfogadta, mire az elnök bejelentette, hogy holnaptól kezdve a nemzetgyűlés délelőtt tíz órától este tíz óráig tartja az ülését. Szünet után kisorsolták Hab­ír István összeférhetetlenségi ügyében az ítélőbi­­zottság tizenkét rendes és három pót­tagját. Az ülés három órakor ért véget, a kö­vetkező ülés holnap délelőtt lesz. Nem gyilkosság áldozata a Rottenbaler-utcai titokzatos holttest Éjszakai menedéket keresett a gáz­óra kamrájában és a kiömlő gáz megölte A rendőrség hivatalos jelentést adott ki a Rottenbiller-utcában talált titok­zatos holttest ügyéről. A jelentés szerint a rendőrség semmiféle külsérelmi nyo­mot nem talált a holttesten, ellenben minden körülmény azt igazolja, hogy az elhalt ember, akinek személyazonos­­ságát még nem sikerült megállapítani, éjjeli szállásul használhatta a kamarát és a kiszivárgott gáz okozta halálát. Azok a hírek, amelyek gyilkosságról szólnak, alaptalanok. Ragaszk­odás a földhöz írta F. Szabó Géza A pestvármegyei Dunavölgy lecsapoló és öntöző társulat volt alakulóban akkor s a vízjogi engedélyező hatóság képvi­seletében szavaztattam az érdekeltséget községenként. A kisgazdák körében meg­lehetős népszerűtlenségnek örvendett a kanális, helyesebben szólva bizalmatla­nok voltak az egész mozgalom iránt. Kétkedő gyanú tapadt a lelkükhöz, mely­nek szálai a pesti urak tevékenységeihez nyúlnak vissza, kiknek büvészi ujjai alatt a rendelőlapon oly gyakran átváltozik a varrógép cséplőgéppé. Népes ellenzéket találtam hát min­denütt. Ismerem azonban a mi népünk lelki­világát, tudom, hogy a tömeg voltaképen egy ember: a vezér, a hangadó. Ez uralja a ki vélekedést é­s a legtöbbször tetszetős jelszavakat csavarja el az egész­séges magyar észjárást. — Az urak akarják, a mi zsebünkre — ez volt itt is, ott is a mondás. Ha azonban a hangadó valamiképen elnémítható, a tömeg mindjárt szelí­­debb, sőt kezelhető. Legcélszerűbb a szavazók személyazonosságát ellenőrző bizalmi férfiként leültetni a vezért, mi­velhogy ez tekintéllyel jár, vissza hát nem utasítható, viszont elszakittatván a többitől, nincs alkalma piszkálni az em-­­bereket. Ennek okából, amint megérkez­tem a községházára — prüszkölő pa­­­ ........... • T­­ ripák, marcona hajdú a bakon, mert hát ezek lényeges kellékei a hatósági tekintélynek — azonnal a bírót hivat­tam. — Ki a bandavezér odakint, biró uram? Így került elém az egyik helyen Fe­kete Nagy András. Nyílt tekintetű, egye­nes, szókimondó gazdaember, csak a szája szögletében húzódott meg egy ra­vasz vonás. Egy-két kérdés, s már ki­világlott, hogy ezt nem elég elnémí­tani, ezt meg kell győzni. — Miért ellenzi a csatornát, Fekete Nagy uram? — Nem tartom célirányosnak, meg­­követem a tekintetes urat. — Nem-e? Tudja maga, hogy mi­ről van szó? — Hát amit paraszti ésszel fölértékel az ember, meg amit úgy szóbeszédből megért... — Ez nem elég, lássa. Maga értel­mes ember, megértjük egymást. A ma­guk javát munkálni jöttem én ide, fel kell hát világosítanom, hogy maga meg a többiekhez szólhasson magyarázó szó­val. Körülkerekítettem azután, hogy meny­nyi kárt okoznak ezek a poshadó bel­vizek. Ott, ahol acélos búzakalásznak kel­lene ringani, selejtes takarmány tengő­dik, vagy terméketlenül hever a víz alatt a legjobb fekete talaj. Megváltozik az egész tájék képe, ha a csatorna kiépül, jólét, gazdagság költözik oda, ahol most csak így-úgy élhetnek. Az anglius sem nézhet le bennünket, hogy pocsolyák mentén visz le a vonatra ilyen nagy államban, az ország szivében. No meg arról nem is szólok, hogy mennyi utat, meg vasutat lehet építeni, ha a csatorna leviszi a vizet s kiszárad a vidéken a posvány. Értékesebbek lesz­nek a földek. — Hány hold földje is van magának, Fekete Nagy Uram? — Harmincnégy, kérem, még egy darab. — S mit ér holdja? — Nem adnám oda háromszáz pöngő forintokét, de tán még háromszázöt­­venét se. s­e . — Helyes. De mit szól majd hozzá, ha a csatorna megjavítja a vizes ré­szeket s ha jó út vezet a tanya alá, úgy fölmegy a földek ára, hogy öt­száz, de hatszáz forint is lesz egy holdnak az ára. Föltekint erre az én polgárom. Úgy látszott, hogy a legnagyobb ütőkártya hatott. — Nohát, megszavazza-e a csatornát? — Ne tessék haragudni, most nem szavazom már meg. — Ugyasz ugy­e? S miért? — Nem eladni akarok én földet, ha’ vonni! (Áldja meg az Isten azt a földhöz ragaszkodó magyar szivét gazdáram — gondoltam magamban s elismerésem je­léül parádésan leültettem magam mellé — bizalmi férfinak.) Tj# ■ (N­MRtZM 1926 Június 1, kedd A fiolásra ítélt Léderer vallomást tett a táblán és uj mesét talált lel /isti állítja, f­ogy a revolver dulakodás büszkén sült el — /s feldarabolásról semmit se akar tudni — Felesége a szem­besítésnél rácáfol — Fédererné bűnügye a táblán — Az UJ BARÁZDA tudósítójától — A gyilkos Léderer Gusztávné bűn­ügyében a tábla, amelyet a Kúria új tárgyalásra utasított, ma kezdte meg az új felebbviteli főtárgyalást. Az elnök bejelentette, hogy a halálra ítélt Léde­rer Gusztáv most már hajlandónak mu­tatkozik vallom­ástételre, ezért áthozatta a katonai fogházból. A tárgyaláson is­mertették a bíróság ítéletét, majd kihall­gatták Léderernét. Az elnök kérdéseire kijelenti, hogy előzőleg nem volt szó közte és férje között gyilkosságról, csak december 25-én, amikor először panasz­kodott az urának, hogy Kodelka ál­landóan unszolta. Ezután az elnök bevezetteti Léderer Gusztávot. Katonai fogházőrök között, rangjelzés nélküli egyenruhában áll a bíróság elé a halálra ítélt Léderer. Az elnök kérdésekre kijelenti, hogy ő csak elkeseredésből vallott az előző tárgyalá­sok folyamán saját maga és felesége ellen. A gyilkos éjszaka történetét úgy mondja el, hogy mielőtt hazament, el­határozta, hogy Kodelkával és önmagá­val is végez. Otthon csakhamar lefe­küdt, de odajött hozzá felesége, panasz­kodott, hogy nem vigyáz asszonyt tisz­tességére és hogy fiatal korában pár­bajozott volna is érte. Erre felöltö­zött és felháborodva bement Kodelká­­hoz. Revolvert azért vett magához, hogy megijessze és kiutasítsa Kodel­két. Kodelka ki akarta csavarni kezéből a revolvert, amely dula­kodás közben sült el. Az elnök kérdésére Sidererné kijelenti, hogy ura összetéveszti a történteket. Az elnök további kérdéseire Léderer azt mondja, hogy pénzről és a dollár­­üzletről egyáltalán nem volt tudomása. Az asszony azonban szemébe mondja, hogy erről ő beszélt. Az elnöknek arra a kérdésére, hogyan követték el a holttest feldarabolását, azt válaszolja, hogy erről nem tud sem­mit. Ezután a főügyész azt kérdezi Léde­­rertől, hogyha erős felindulásban ölte meg Kodelkát, mért rabolta ki és mért feszegette ki a brilliánsokat. Léderer: Először is nem öltem meg Kodelkát. Főügyész: Kodelka tehát öngyilkos lett? Erre Léderer dühösen ezt kiáltja: — Ne méltóztassék kihozni lelki egyensúlyomból, ez froclizás. Az elnök szigorúan rendreutasítja Le­derert és közli, hogy értesíteni fogja fegyelmi hatóságát. A biró Léderer elé tárja azt a le­velét, amelyben feleségét kioktatja, ho­gyan viselkedjék, mit mondjon s amely­ben nagyon is öntudatosan igyekszik a bűntényt elpalástolni. Léderer erről a levélről se akar tudni. Az elnök ezután a tárgyalást holnap délelőttre halasztotta. A Faluszövetség szervezkedő gyűlései Május 30-án a Faluszövetség Ács köz­ségben tartott szervezkedő gyűlést. A nagy számban megjelent gazdaközönség előtt Szekeres László központi főtitkár fejtette ki a Faluszövetség programm­­ját. Witter János főjegyző és Péntek Lajoár községi bíró hozzászólásai után Péntek Pál gazdaköri elnök javaslatára az egybegyűltek egyhangúlag mondták ki a Faluszövetség táborában való tö­mörülést. — Pilisszentivánon értekezle­tet tartott a Faluszövetség. Unger Máté főjegyző megnyitó szavai után Rigler József, a Faluszövetség kiküldöttje, is­mertette a Szövetség céljait, melyre a község vezetői behatóbb hozzászólások után elhatározták, hogy a Faluszövet­ség pilisszentiváni szervezkedését meg­kezdik. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság nyilvános tárgyalásai — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától •— Az Országos Földbirtokrendező Bí­róság (Budapest, V., Markó­ utca 16.) újabban a következő ügyekben tűzött ki nyilvános tárgyalást. Sorra kerül: Az I. számú tanácsban június hó 8-án, délután 5 órakor Bicske, Felső­­galla, A­lsógalla és Tarján községek megváltási ügye. — Rábaszentmihály község házhelyrendezési Ügyében a csereföld terjedelmes kérdésében ho­zott elsőfokú ítélet felülvizsgálata. — A Tét községhez tartozó Szent Imre-puszta lakosai által kért köz­legelőre vonatkozó megváltási ügy; június hó 9-én, délután 5 órakor Marton Andor és társainak Kacsko­­vics Margit elleni visszajuttatási ügy­ben hozott elsőfokú ármegállapitó ítélet felülvizsgálata. — Merán Já­­nosné grófné kőröstarcsai földbirto­kából megváltott földek haszonbéré­nek újabb megállapítása; június hó 11-én, délután 5 órakor Gyöngyös város megváltási ügyében a megváltási ár és évi járadék meg­állapítása tárgyában hozott ítélet fe­lülbírálása. — Pásztó és Zagyva­­szántó községek megváltási ügyében az évi járadék megállapítására vonat­kozó egyezség felülvizsgálata. — Zagyvaszántó község megváltási ügyében a házhelycsereterület nagy­sága tárgyában hozott ítélet felül­bírálása. — Apc község megváltási ügyében a Szentivány Ferenctől megváltott területen levő lucernave­tés ellenértékének megállapítására vonatkozó ítélet felülvizsgálata. — T­arnaörs község házhelyrendezési ügyében a megváltási ár megálla­pítása tárgyában hozott ítélet felül­bírálása. A III. számú tanácsban június hó 8-án, délután 5 órakor Szirmabese­­nyő község házhelyrendezési ügye és­ a csereföld megváltásának kérdése. — Sajóbesenyő község házhelyren­­dezési ügye és a csereterület meg­váltásának kérdése. — Dabrony és Vid község földmegváltási ügye; június hó 9. napján, délután 5 órakor Szentsimon közsé­g megváltási ügye. — Ádásztevel, Homokbödöge és Nagygyimót községek földmeg­váltási ügye; június hó 10. napján, délelőtt 12 órakor Borsodszentmárton és Mikó­­falva községek megváltási ügye; június hó 10. napján, délután 5 órakor Lijkér (Sopron megye) község lakosainak kérelmére megindított megváltási ügy a kiskorú Soly­­mossy László báró ingatlanainak ala­pulvételével. A forradalmárok elfoglalták Lisszabont A kormány lemondott Lisszabonból jelentik. A portugál kormány lemondott. Az államfő azon fáradozik, hogy nemzeti kormányt ala­kítson. A felkelők mozgalma az egész or­szágra kiterjed. Da Costa tábornok puskalövés nélkül bevonult Lissza­­bonba a felkelő csapatok élén. A fő­város és valamennyi nagyobb város csatlakozott a forradalmárokhoz. A főváros lakossága tomboló ujjongással fogadta a forradalmárokat. I­LO­S! »AZ EMBER« Embervédelmi Kiállítás VÁROSLIGET - IPARCSARNOK * Érdelmes és tanulságos látnivalóit­­ mind­e­nki számára!

Next