Új Barázda, 1926. augusztus (8. évfolyam, 172-196. szám)
1926-08-01 / 172. szám
3 CI BABUm 1926 augusztus 1. vasárnap A nagykövetek értekezlete állítólag hétezer ipari gép kiszolgáltatását kívánja Ausztriától Egyes párisi lapok ezt írják, hogy a nagyköveti értekezlet jelenleg Ausztriának ipari lefegyverzéséről és az osztrák sportegyesületeknek, kni tevékenységéről tárgyalt. .A tárgyalások elsősorban arra vonatkoztak, hogy hétezer ipari gépet szolgáltasson ki Ausztria, vagy pedig ezeket rombolják szét. Ezeket a híreket egyelőre hivatalos helyen még nem erősítették meg. A cseh kommunisták tüntetése a Rákosi-per alkalmából Az új jelszó: „Lőjj előbb, mert téged lő le a buzsoa!“ Prágából jelentik. Tegnap a kommunisták tiltakozó gyűlést rendeztek a budapesti Rákosi-per alkalmából. Az egyik szónok felszólította a munkásságot, vegye fel a harcot , mindenütt a burzsoázia és a fascizmusellen. A csőcseléknek igen tetszett a kiadott jelszó: i»Löjj előbb, mert különben téged lő le a burzsoa!« A gyűlés után a kommunisták az internacionálét énekelve, vonultak ki a teremből és éltették Rákosi Mátyást. A rendőrség, amely nagy készültséggel vonult ki, nem avatkozott bele a tüntetésbe. Zár alá vették egy víg özvegy vagyonát Fél év alatt ötszáz milliót költött szórakozásra A soproni törvényszékhez özvegy Pétery Takács Lajosné született Csider Erzsébet répeszemerei földbirtokosnő hozzátartozói kérvényt adtak be, amelyben azt kérik,hogy a már nem egészen fiatal, de mégis nagyon csinos asszorlyt oktalan tékozlás miatt helyezze gondnokság alá. A beadvány szerint a csinos özvegy anynyira könnyelmű természetű, hogy 1 milliárd korona értékű földbirtokát néhány hét alatt 530 millió kölcsönnel terhelte meg s ezt az összeget egy fél év alatt elpazarolta. A törvényszék elrendelte az özvegy vagyonának zár alá vételét, a gondnokság alá való helyezés kérdésében pedig később fog dönteni. Az erdő titka írta Somlay Károly Messze földeken röpködött egyidőben a Beszerző-csárda romantikus híre. Leányokban, asszonyokban csalódott darutollas férfiak ide jártak kifújni kótyagos fejükből a nincs neve betegséget, aminek közenapias értelemben szerelem volna a neve. Itt mulatgatott a hatvanasévekben az agarairól ás kényes kalandjairól országszerte ismert Recski Bandi gömöri tekintetes úr is, akinek nevét holmi hámból kirugó ifjú nőkkel együtt meg is dalfozták a falusi nótacsinálók. Ennek a topolyfák alatt hüsölgető útszéli csárdának szorgalmas látogatója volt Sztankóci Miska is, a rétközi pagony erdőőre, akinek az apja, öregapja, szépapja és talán minden dédőse szintén erdőőr volt. Miska pedig szabadon látogathatott a csárdába, mert se tücske, se bogara. Nem sírt utána sem asszony, sem gyerek. Ámbár megkeményedhetett volna már a feje lágya, mert negyvenéves volt. Agglegény volt, akinek kezdett bizony ritkulni fején a sörény, sőt egy-egy őszülő szál is fehéredett már lombos üstökében. És ekkor, negyvenéves korában találta őt a baj, aminek nincsen neve. Borközi állapotban egyszer véletlenül ki is kottyantotta haját a csárdásgazdának. — A Bódis Eszter? No, az szép lány, csakhogy izé... — hümmegett a szürkeszemű gazda. — Miféle izé? — pattant fel dühösen Sztankóczi. — Hát tudja öcsém, az Esztiben öt állat lakik: róka, macska, veréb, szajkóés egy kakuk. Vagyis más szóval, az a lány ravasz, hizelgő, buja, sokbeszédü és kóborló. A keserüségit, én ismerem azt a famíliát. — Nono ... Töltse meg bátyám ! uram még cccer ezt a literest.. . Pedig szép lány az Eszti. Vállban erős, karcsú derekú. — És tizenhét esztendős ... Tizenhét meg negyven ... Ecsém, a penecilusát a szerencsétlen eszednek — morogta a vén ember, aztán odaállította a literest az asztalra és behúzódott a kármentőbe szunyókálni. Sztankóczi meg fütyülgetett, iszogatott, mig rá nem bíborodott a hajnak Egy hónap múlva aztán a tiszteletes úr kipapolta a papolószéken, hogy Sztankóczi Mihály és Bódis Eszter jegyesek. Azt mondja, erre — amint az utcán a verőoldalon ballagnak haza — az agg Berkes néne, hogy: — Pajkos kézre adta magát a Miska. Pedig nem szólt igazat, mert az Eszter olyan csigatésztás bordásleveseket főzdögött az urának, hogy olyant még a gróf úr se ehetik s mindennap. Nem is volt a Misáéknál semmi baj. Az ember járta a pagonyt, az asszony meg sütött, főzött, mosott és dolgozott a kertecskében. Egy reggel aztán benyitott Misáékhoz a főerdész. Nyúlánk, szakállas, vasöklű, szélesmellű ember volt a főerdész. Kissé megverte a ragya az orcáját, de ez illett neki rettenetesen. Nőtlen ember volt. Harmincéves lehetett. Ettől az időtől kezdve aztán ott lehetett látni mindennap a szeles szalagot az Eszti derekán. A babonás emberek azt mondják erről a szalagról, hogy legény fogó. Valamelyik délután igy szól a főerdész úr Sztankóczihoz: — Maga ma este kimegyen a zsérdi vágásba. Fatolvajok járnak ott. Az éjszakát is ott fogja tölteni. Érti? — Értek a szóból. Ott fogok éjszakázni tekintetes uram — felelte Sztankóczi és megmondta az asszonynak, hogy rakjon a tarisznyába eleséget. — Édes emberem te, a csupasz ég alatt kelletik éjjelezned — pityegte az asszony és sírva borult az ura mellére. Kora alkonnyal lódult neki Sztankóczi az útnak. A vadmudaras tarlókon fogolycsalád futkosott. A Nap vérpiros gömbje alámerült az égen és a derengő félhomályban egy gólya szelte máltóságosan a levegőt. Az égen foszlányos felhők sétálgattak. Sztankóczi ment, mendegélt a hangitabokrok és a hosszú sorban zöldelő fattyúcser mellett, míg lassanként odaért a helyszínre, a zsérdi vágásba. Leheveredett egy mohás tölgy alá. Éhes volt, de nem nyúlt az eleséges tarisznyához. Csak nézte a csillagos eget és a néma erdőt, amelynek rejtelmes sötétsége különös gondolatokat lobbant az emberben. Feljött a pásztorok csillaga is, a Fiastyuk. — Mikor az délelőre ér,éjfél után két óra van – mormolta Sztankóczi, aztán eszébe juthatott az aszszony is, mert talpra ugrott és elelindult hazafelé. Ki gondol ilyenkor egyéb kötelességekre? Fatolvajokra? Rohant, mint a szellőlábu, mint a viharlábú paripa ... Zörgött az ablakon: semmi. Dörömbölt az ajtón: semmi. Hogy micsoda forgószél fut erre a fejében, ki tudná? Talán az ördög tüzelte. Tarisznyájában is volt egy kulcs, kinyitotta vele az ajtót, a nyoszolya üres. — Bizonyos, hogy cigánylovon szántogat az Eszti.. .• Ej, ott lop az ember egy kis örömet, ahol lophat — dörmögte kaján mosollyal és viszszament a zsérdi vágásba a fatolvajokat lesni. Másnap reggel megint hazament. Mikor vagy húsz lépése távolságban volt az erdőőri viskótól, hirtelen megtorpant. Az asszony énekelt az istállóban: Vénecske az uram, de azért szeretem... Hejhaj, megölelem ... Sztankóczi tüstént tisztában volt a helyzettel. Megdöbbent. Elsápadt. Egész" teste vonaglott JS göncilevél Mint ahogy az 1867-iki kiegyezés átcsinálójának Deák Ferenc sokat emlegetett »husvéti«” cikkét tartja a közvélemény, úgy ment át a köztudatba, hogy a mai agrár- és szövetkezetpolitika alapját s rendszerét Károlyi Sándor grófnak gönci választóihoz — most 25 éve — intézett nyílt levele foglalja magában. Károlyi Sándor gróf, mint politikur, az Apponyi Albert gróf vezetése alatt álló nemzeti pártnak volt a tagja. Ez a párt Széll Kálmán miniszterelnökségekor beolvadt a szabadelvű pártba. Ez a beolvasztás volt talán a legnagyobb sikere Széll Kálmánnak. A nemzeti párt tagjai azonban, főleg Károlyi Sándor személyes hívei, csakhamar belátták azt, hogy a szabadelvű párt többsége által követett Tisza Kálmánféle liberalizmus, nem kedvez a magyar földmivelés érdekeinek, ezért szükségét érezték annak, hogy nyíltan kibontsák az agrárpolitika lobogóját. Károlyi Sándor gróf, bár idős kora és betegeskedése miatt már nem akart képviselőséget vállalni, hívei rábírták, hogy fogadja el a gönci kerület jelöltségét. Károlyi Sándor gróf, egy a választóihoz intézett levélben fejtette ki programmját 1901. augusztusában, tehát most 25 éve. A levelet ekkor még csak kevesen ismerték, talán éppen ezért liberális részről valósággal meggyanúsították Károlyi Sándor grófot, hogy új ellenzéki pártot akar alakítani. A folyton ismétlődő gyanúsítások hatása alatt szánta rá magát a boldogemlékű agrárvezér, hogy megtartja programmbeszédét. A beszédet kinyomatva, levél alakjában megkapta a gönci kerület minden választója, innen származik a »gönci levél« elnevezés. A programmbeszéd napján közölték azt a budapesti, sőt külföldi lapok is, úgy, hogy KárolyiSándor gróf agrárius zászlóbontásáról a gönci választókkal egyidejűleg értesült az egész magyar közvélemény. . , , Károlyi Sándor grófot a gönci programmbeszédre egész sereg kiváló politikus és agrárius kisérte el. Ott voltak a többek közt: néhai Forster Géza, Rubinek Gyula, Bujanovics Sándor, Löderer Andor, Scitovszky János, Emődy József, Mezey Gyula stb. Az élők közül Bernit István, Szilassy Zoltán, Meskó Pál, Förster Aurél, Széchenyi Aladár gróf és Géza és ha emlékezetünk nem csal, Apponyi Albert gróffal együtt, a volt nemzeti párt számos kitűnősége. Gönc v.si.i -állásán hatalmas bandérium és nagy kocsitábor várta az agrárvezért és kíséretét A nagyjelentőségű esemény hirszolgálati részének a lebonyolításával Biday Barna, az egyetlen agrárius napilap, az Az Ország szerkesztője és néhai Jancsó Dezső, az agrár kőnyomatos Budapesti Levelező szerkesztője volt megbízva. A tudósítások alapján minden fővárosi lap foglalkozott a gönci programmbeszéddel s az úgynevezettgönci levéllel. Az egész gönci levél egyébként nyílt hadüzenet az uzsora minden fajtája ellen. A gyengékfokozott védelmét hangoztatja az erősek túlkapásai ellen. Törvényes intézkedéseket sürget a mezőgazdasági termelés, a szaktudás fejlesztése érdekében, de egyúttal nyomatékosan hangsúlyozza a hazai ipar védelmét. Közjogi dolgokat csak nagy vonatkozásokban érint, annál bővebben foglalkozik a nemzeti jólét megteremtését elősegítő közgazdasági és társadalmi kérdésekkel. Erőteljesen sürgeti a szövetkezeti hálózat kiépítését is és kívánja, hogy közgazdasági és társadalmi éltünk a tisztesség és becsület talapzatán épüljön fel. Nincs a gönci levélnek egyetlen pontja sem, mely az idők folyamán változásra szorult volna, de bizony egy negyedszázadnak kellett eltelnie, hogy a gönci levél teljes egészében kormányprogrammá válhatott. Pedig mennyi támadásnak volt kitéve azóta nem csak a gönci levél, de annak boldog emlékű szerzője is. Alig egy-két esztendőre a szövetkezeti mozgalom hatalmas megerősödése miatt megalakult a kereskedők harci szervezete, az OMKE. Ez vezeti ma is a szövetkezetellenes mozgalmat. Hogy mily sikerrel, arra elég példa a szövetkezetek szaporodása és gyarapodása. Csernay Ödön fen Ne csak olvasónk az Uj Barázdái, ha terjesszük k A kénagrárus ,,körtímő“, akit férfinek néznek Amikor a mély hang, a nagy kéz és a borotvált arc — mégsem tértié - Az UJ BARÁZDA tudósítóidtól -* Ma délelőtt a Hungária-uton a laktanya előtt egy jól öltözött, nő sétált, aki azonban igen feltűnően viselkedett s olyan beenyomást keltett, mintha nem is volna nő Több katonát szólított meg s tisztek irántérdeklődött. Viselkedése gyanút keltett , ezért egy detektív igazolásra szólította fek A nő furcsa, mely férfias hangon válaszolt, hogy nincsenek igazoló iratai. A detektív a kém gyanús nőt előállította a kapitányságra, ahol rögtön észrevették hogy — borotválkozni is szokott. — Mit keresett a kaszárnya közelében ? — kérdezték tőle. — Hazafias verseket írtam s meg akartam kérdezni a tisztektől, jók-e? — volt a felelet. — Mondja kérem, nő maga? — kérdezték ezután. — Igen! — Meg fogom vizsgáltatni! — Ezt nem engedem! Van két rendőr ismerősöm, földjeim, azok igazolhatnak! A kapitányságon intézkedtek a földiek felkutatásairánt, ami sikerült is a a rendőrök megerősítették, hogy a nagykezű, nagylábú, mélyhangú, borotválkozó hölgyvalóban egy jászárokszállási kereskedő leánya. Erre el is bocsátották a költőnőt a kapitányságról s ő boldogan, hosszú léptekkeltávozott. Vérbe fúlt ikonfcurrencia Egy utcai árus leszúrta a társát, mert olcsóbban árusított, mint A Rákóczi-úton, a Rókus-kórház közelében, borotvaélesítő csodaport árusított Bálla István. Nagy csoport vette körül a nézte, miként élesíti meg Bálla a legcsorbább bicskát is néhány pillanat alatt. Az üzlet azonban mégis rosszul ment. Balla kiabált, szónokolt — egyszerre azonban a hangját túlharsogta egy másik hang: — Itt vegyenek urak élesítő, csodaszert, én olcsóbban adom ezer koronával ! Örményi Sándor utcai árus kezdett konkurrálni Ballával, aki szidni kezdte Sándort, menjen arrébb, ne rontsa az ő boltjat. De Örményi nem tágított. Erre Balla dühbe gurult s a kezében lévő megfent bicskával rárontott Örményire. Egy pillanat múlva a konkurrens árus a földön fetrengett, a lágyékából ömlött a vér. Egy biciklis rendőrjárőr ért oda, aki a súlyosan sérült árust a Rókus-kórházba vitte, ahol azonnal műtétet hajtottak rajta