Új Barázda, 1926. október (8. évfolyam, 222-248. szám)
1926-10-01 / 222. szám
»„Hangya Központ* ‘ mézet keres megvételre Mintázott ajánlatok Budapest postafiók 109* szám alá küldendők. 2 Azt olvassuk egyik újságban, amely annak idején híven, szolgálta az októberi forradalmat, hogy a hercegfalvi megüresedett mandátum kérdésével a kispolgárok országos pártjának (van-e az országban, aki e nevet ismeri?) intézőbizottsága foglalkozik és valószínűleg jelöltet állít. Bármennyire csiklandozza az embert a nevetés ingere, azt az egyet kénytelen elismerni, hogy ebben a vágyakozásban és vállalkozásban van valami logika. Végre is kellemetlen az, ha egy politikus kinevezi szűkebb környezetét pártnak, a kaszinót párthelyiségnek, saját magát pártelnöknek és amikor mindent ily szépen berendezett, akkor szomorúan jön rá a lesújtó valóságra, hogy a nemzetgyűlésen olyan egyedül áll, mint a kisujja. Bánthatja ambícióját, hogy az a magyar pártvezér és az ő pártja az a párt, amely úgy szerepel a nemzetgyűlésen, mint egy tréfás színdarabban szerepel a római hadsereg, állván egyetlen egy emberből. Mindezt kénytelenek vagyunk méltányolni Arra azonban semmiféle jogos elkeseredés sem adhat pártnak és vezérnek okot, hogy a valóságtól egy kissé távolálló, hogy ne mondjuk, azzal homlokegyenest ellenkező tényeket állítson, ilyen állítás az. Hogy a tolnai választásnál az ellenpárt minden elképzelhető eszközt igénybe vett, csak azért, hogy a választókat a szavazástól való tartózkodásra bírják. Ugyan, kérem, tegyék a kevéssé ismert párt korifeusai kezüle a szívükre és ismerjék el, hogy simább választás már nagyon régen nem volt, mint a tolnai. Ismerjék el, hogy a hatóságok a kevéssé ismert párt vezérével szemben valósággal olyan elnézők voltak, mint a jó óvónénike a csintalan fiúcskával szemben. Mintha a hatóságok is méltányolták volna ezt a törekvését, hogy ha már elnök, hát legalább egy tagból álljon a pártja is. QjGnYARMKiERIEMI Beugrott a harmadik emeletről egy fizencároméves fiú Félt a javítóintézettől és Halálra zúzta magát Ma reggel , a Kálvária tér 24-ik számú házban, a harmadik emeletről levetette magát az udvarra Gál Lajos tizenhárom , éves tanuló. A gyerek rossz társaságba keveredett, állandóan csavargó, és szülei emiatt elhatározták, hogy javítóintézetbe adják. Mikor a fiú látta, hogy hasztalan minden fogadkozása, kiszaladt a folyosóra és levetette magát a harmadik emeletről. A mentők haldokolva szállították a Szent István-kórházba. %iQ!K Lázadás egy német fegyházban A fegyencek összezúzták a berendezési tárgyakat • A rendőrség segítségével tudták csak elnyomni a lázadást Abensteinből jelentik. A keletporoszországi wartensburgi fegyintézetben súlyos lázadásra került a sor. A fegyintézet berendezésével és rendelkezésivel elégedetlen foglyok súlyos károkat okoztak. Az aablankokat, az asztalokat, zsámolyokat és kályháknál összetörték, sőt értékes gépeket is hasznbavehetetlenné tettek. Minthogy a személyzet együttesen sem tudott a lázadókkal boldogulni, rendőri készültséget hívtak a helyszínére, amely helyreállította a nyugalmat. A lázadók okozta kárt húszezer márkára becsülik. Fejhez ugrott a ló egy kupecet a Rákóczi-úton Egy csapat veszekedő dláholgásayt előállítottak a rendőrségre, hogy megtudják a baleset részleteit és az áldozat nevét — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától''— . A Rákóczi-út végén, a Bemenő-utcában és a Debreceni-szálló előtt állandó ló- és kocsivásár van, itt kötik a lókupecek az üzleteket olyankor, amikor a lóvásártéren már lezajlott a forgalom. A kupecekközött, több cigány is van, akik állandóan aBerzsenyi utca sarkán lévő kávéházban tanyáznak s ha vevőt, látnák a közelben, rávetik magukat, ajánlják vagy ócsárolják a felhajtott lovakat. Ma délután két jóvérű fiatal lovat akartak eladni a kupecek, s egy könnyű kocsiba fogva, hajtottak ki a Rákócziútra. Az egyik ló elcsúszott, s amikor talpraállott, az ideges, s a nagy forgalomhoznem szokott .sillal megbokrosodott és többször kirágott. A kupecek közül néhány cigány megfogta az állatot, csillapítani igyekeztek, a ló azonban továbbra is rugdalózott. Néhány cigányasszony is odasietett, óbégattak a ló mellett, amely a Baross-tér irányában el akart futni. Két kupec belekapaszkodott a hajtószárba, a ló azonban újra kirúgott és az egyik embert az arcán és mellén úgy megungta, hogy a szerencsétlen azonnal összeesett. Eszméletlen állapotban vitték egy kapu alá, majd a mentőket értesítették, akik néhány perc múlva megérkeztek. A kupecet, Lőrincz Márton, Dohány utca 68. szám alatti viceházimestert, életveszélyes sérülésével a Kun-utcai kórházba szállították. Az esetnél jelen volt rendőrök nem találtak Lőrincznél semmiféle iratot és személyazonosságának megállapítása, végett a kapu alá vitték a cigányokat s azokat az asszonyokat is, akik a viceházmesterrel együtt voltak. Éktelen lárma töltötte meg a kapualját. Az oláhcigányok egymást szidták, hogy a másik az oka mindennek. Majd a rendőrnek könyörögni kezdtek, hogy netartóztassák lee őket s megesküdtek, hogy soha életükben nem látták Lőrinczet. Nem lehetett belőlük semmit sem kivenni s a rendőrök, hogy Apróságok Kozma Ferenc életéből Írta Magyar Kázmér Néhai való nagy Kozma Ferencet, a magyar lótenyésztés halhatatlan érdemű fölvirágoztatóját,népies lótenyésztésünk megteremtőjét országszerte ismerték. Ismerte akkortájt minden lótenyésztő gazda a hazában. Legalább híréből mindenki, személyesen is , sokan a mai öregebb rendűek közti. Akkortájt ismerték, mikor még élt s köztünk járt 1869-től haláláig, 1892-ig. Halála óta hirét emlegetik a jobb félt lótenyésztő vidékeken. Hányszor és milyen hálatesten?! Emléke most az idén újult fel az ország területén mindenütt, abból az alkalomból újult fel egy általánosságban, hogy születésének 100-ik évfordulóját nemzeti agrárünneppé avatta Kisbéren a hálás kegye et, ez év szeptember 19-én. Áldásos életének, gyönyörű nagy munkájának az eredménye rövid foglalatban: a kincs, amelyet nemzetének a lóanyagunk világhírűvé tételével örökemlékül hagyott hátra. Sokan és sokat gondolkoztak már azon, hogy aránylag rövid 25 esztendő alatt miképen sikerült egy embernek ilyen óriás eredményt felmutatni?! Sok szerencsés körülmény találkozott össze a nagy mű alkotásakor az országban — az igaz, itt voltak gyönyörű lótenyész intézetek: Kisbér, Bábolna, Mezőhegyes, Fogaras, aztán a 4 méntelep számos ménteleposztállyal, kincseket érő ménállományokkal megrakva gazdagon. De hisz ezeket is Kozma Ferenc virágoztatta fel. Ittt volt a nemzet képviselete, az ország pénzbeli áldozata, az országgyűlés mindig megszavazta a kért hiteleket. Csakhogy ezt is jóformán Kozmának szavazta meg, tudta, hogy áldás fakad a kezén az áldozat nyomán. Itt voltak a nagy urak ménesei, versenyistállói, amik az országos lótenyésztést a maguk rendjén szintén lendítően szolgálták. Csakhogy azokhoz is elért Kozma Ferenc keze, szelleme a buzdítás, az irányítás segedelmével. És itt volt, tán a mi fő, itt volt a magyar ló nagy tömege földmíves népünk kezén, de ott volt az az anyag már ezer év óta, azon az ázsiai származású lovakon jöttek hódító őseink az új hazába. Kitűnő, párját ritkító lóanyag, de mikor kicsi, sokszor fejletlen és — ahogy szokás mondani — nem pénzes. Nem kiviteli, nem forgalmi portéka! És itt volt, e lovak között élt a magyar lovas nép lelke, szeretete a ló iránt; de mi haszna, ha sohase volt tele a zabos zsák?! Nos hát Kozma Ferenc rátalált az igazságra. Egy alkalommal, mikor faggatták, hogy mi a titka a sikereinek, ezt a kijelentést tette: — Magyarországban a lótenyész-,és csak a zabos zsák kérdése. Mentői több jó lovat visznek ki Magyarországból, annál több jó ló marad Magyarországban. Kozma Ferenc bámulatosan éles szeme, nagy bölcs magyar elméje össze tudta hozni a magyar földmves lószerető lelkét és kis lovát — a teli zabos, zsákkal. Nagy tudásán kívül Kozma Ferenc lelkű idének rendkívülisége, a magyar nép ismerése, szeretése, érdekei mellé állása azok a titkok, amelyek rel magyarázatához elvezetnek. Most a százéves évfordulón néhány apróságot közlünk a nagy férfiú életéből. Apróságokat, melyek szükségesek ahhoz, hogy megismerje őt a fiatalabb nemzedék, azt az urat, azt a nagy magyar urat, akire igen találó e négy soros kis vers, melyet mezőhegyesi és kisbéri szobrára rávésett arany betűvel az akkor gyászbaborult magyar agrárlélek: Büszke magyar te, ki nemzeted is korholva szeretted Szembe nagyokkal erős, gyengék atyja valál! Kincset a honnak, harcba, ekébe jó lovat adtál Ur, pór áldja neved, áldva köszöni a huszár. 1926 október 1, péntek mégis megtudják, kit rúgott meg a ló, a cigányokat bekísérték kihallgatás végett a kapitányságra. Ez olyan nehéz körülmények között sikerült, mintha nem is tanukat, hanem régen keresett bűnösöket fogtak volna el. A két cigányasszonyt ésférfit négy gyalogos és egy lovasrendőr tudta csak beterelni a rendőrségre, ahol végre is kiderült, ki volt az, akit a ló megrúgott. György király visszamegy Görögországba ? A görögországi mozgalmak során az a terv merült fel, hogy a görög kormány visszahívja az 1923 óta külföldön tartózkodó György királyt, mert csak így látja biztosítottnak az ország nyugalmát. Ne csak olvassuk az Új Barázdát, de terjesszük is.