Új Barázda, 1927. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-01 / 98. szám

r// -v / IT 7/./ ^ J Lapunk mai száma 12 old^d „ / / “ ,.................... 1 b 1927 május 1, vasárnap _ Ara 10 fillér _ Budapests PL évL 98. sz. 1 - ' 'L-M ELŐFIZETÉSI ÁRAK: egész évre 17 pengő, fél SZERKESZTŐSÉG: VL kerület, Ó-utca 10. szám. évre 8 pengő Mf.negyed évre 4 pengő 40 f, egy hMg hiuA.oldi.el min­dennap Telefon számok: T 242-49, L 998-04, éjjel T140-71, hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 f. Megfelel.* SieifO XiVettilfiVei mindennap k,adóhivatal . VI kerfl­et ó­utca 10 szám vasárnapokon 10 fillér. — Hirdetéseket milli-­K1AUUH1VA1AL vi. Kerület, uutca 1ll. szám. méter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. * Telefon­számok: T 242-49, L 998-04, éjjel T 140-71 / S A sok eső nagy mértékben hátráltatta a gazdasági munkálatokat Ezerötszáztagú anarchista-bandát lepleztek le Parisban A falu és minisztere Megírta az Új Barázda is, hogy a földmivelésügyi miniszter szociál­politikai tanácsot alakít, amelynek az lesz a hivatása és kizárólagos kö­telessége, hogy a falu ütőerén tartsa a kezét, megállapítsa, mikor, hol, ho­gyan kell segíteni a magyar nem­zet erőforrásán, hogy soha el ne apad­jon, ellenkezőleg, mindig erőteljesebb, bővebb, gazdagabb legyen. Sokféle tanácsunk van már, de olyan, amely­nek egyetlen kötelessége a falu szo­ciális és kulturális kérdéseivel fog­lalkozni, eddig még nem volt. A fa­luval a költők és szépprózaírók fog­lalkoztak ilyen szempontból legtöb­bet. A városi ember többnyire csak ünneplőbe öltözötten látta. Nyaralás közben, mikor nincs sár, nincs hó, ragyog a nap és pompázik erdő-mező. Darányi Ignác sokat gondolt a­ fa­­lura, sokat tett érte, sokat tervezett. Közbejött azonban a világégés és minden abban maradt. Ma végre itt az idő, hogy folytassuk azt, amit Da­rányi kezdett és a falu, szerencsé­jére, megtalálta a maga miniszterét. Ez a miniszter valóban maradandót alkotott, amikor megteremti a falu­nak külön lelki és társadalmi kliniká­ját. Kiérdemelte a falu népének hálá­ját. Már most csak az kell, hogy ebben a klinikában a legarravalóbb, legki­válóbb társadalomdoktorok foglalja­nak helyet. Olyanok, akik nemcsak szeretik a falut, de közvetlen közel­ből hallgatták és meg is értették an­nak szíve dobbanását. A magyar szív embereit akarjuk ebben a tanácsban látni. Nem vi­lágrengető tudomány, hanem magyar szív, végtelen fajszeretet, türelem, megértés azok az erények, amelyekkel a tanács tagjainak ékeskedniük kell. Gyakorlati embereket, kipróbált em­­berbarátokat szeretnénk itt látni, akik hétköznap is látták már a falut, lát­ták, mikor verejtékezett és kínlódott. Vannak nagyon kulturált elméleti tudósok. Nagyon tiszteljük őket, de a mi véleményünk mégis csak az, hogy ide olyan ember kell, aki egy pillantásra megmondja, melyik cse­metét milyen talajba kell ültetni. Nem az a fontos, hogy Dániát, vagy Hollandiát akarjuk minden áron utánozni. Az ősi magyar erényeket, az ősi magyar lelket kell a kultúra s rajta van a letörülhetlen magyar bé- I vésőjével és nagy szeretettel úgy bi­­lyeg és nem utánoz senkit, nem akar I pallérozni, hogy megteremtődjék az hasonlítani senkire, de különb akar­­ az igazán nemzeti kultúra, amelyen lenni mindenki másnál. Darányi Ignác ravatalánál Ravasz László püspök megáldotta a bölcs öreget, aki sziklára épített . Elindul a koporsó Tassra Ma délután két óra tájban zarán­­doklás indult meg a Kálvin-téri re­formátus templomba. Autó autó után állott meg a rendőri kordon­nal elzárt téren, a gyalogjárókon fe­keteruhás emberek, köztük igen sok messze vidékről érkezett földmivelő, igyekeztek lehajtott fővel a templom felé. Darányi Ignác feküdt a templom­ban az úrasztala előtt felállított ra­vatalon, koszorúk százai a templom­ban, a templom udvarán. Nem fért el ötödrészük sem a ravatal körül. Itt Bethlen István koszorúja, amott a földmivelési minisztériumé, az Or­szágos Magyar Gazdasági Egyesüle­té, a Hangyáé, Magyar Gazdaszövet­ségé, az Akadémiáé, a Faluszövetsé­gé, Mezőgazdasági Kamaráé. Három órakor a magyar politikai, agrár és egyházi világ vezetői zsú­folásig megtöltötték a templomot, ahol példás rend uralkodott és min­denkinek jutott hely, aki jegyről gon­doskodott. Külön székeken ültek a tapolcai választókerület kiküldöttei, az örökké hálás földm­ivelők, akiknek hosszú időn át Darányi Ignác volt az országgyűlési képviselője. A földmívelésügyi minisztérium képviseletében Mayer János minisz­ter és Schandl Károly államtitkár je­lentek meg, ott voltak az agrártes­tületek vezetői teljes számmal, a re­formátus egyház összes püspökei és gondnokai. Ott volt mindenki, aki csak ott lehetett, nemcsak a csonka országból, de a trianoni határokon túlról is. Pontban délután három órakor megjelent a szószéken Ravasz László püspök fekete palástos alakja, rövid ima és gyülekezeti ének után a re­formátus teológusok gyászdala bú­gott végig a templomon, azután, az elhunyt utolsó akaratához híven Ra­vasz László püspök mondotta el ma­gas régiókban szárnyaló, művészi fi­nomsággal felépített gyászbeszédét, megrajzolva benne az elköltözött nagy férfiút, mint közéleti tényezőt, mint a szív emberét. A bölcs öregről szó­lott az ékesszavú egyháznagy, a de­rék és bölcs öregről, aki Istennek tetszően élte le földi pályafutását és maradandót tudott alkotni, mert a szentírás utasításai szerint, sziklára épített. A szívekben visszhangot keltő mo­numentális gyászbeszéd után a fő­papi ima következett, majd ismét a a gyülekezet éneke, azután megnyíl­tak a templom ajtói, zúgni kezdtek a harangok és megindult a nagy ha­lottal a felvirágzott, koszorúkkal le­pett gyászautó Tassra, ahol holnap fogadja magába a magyar föld az ő nagy miniszterét. A részvét Darányi Ignác elhunyta alkalmából a tegnapi napon a családnál a kö­vetkezők fejezték ki részvétüket: Fri­gyes királyi herceg és Albrecht királyi herceg külön-külön intéztek részvéttáv­iratot. Apponyi Albert gróf hosszabb levélben kondoleált. Ezenkívül Sci­­tovszky Béla belügyminiszter, Bod Já­nos pénzügyminiszter, Mikes János gróf és Fetser Antal megyéspüspök, Raffay Sándor, Antal Géza, Kapi Béla protes­táns püspökök, Radvánszky Albert báró főgondnok, Dókus Ernő református fő­gondnok, Andrássy Gyula gróf, Hadik János gróf, Apponyi Sándorné grófné, Pallavicini Edéné őrgrófné, Majláth Ilona grófnő, Tóth János, az OFB elnöke, Sipőcz Jenő polgármester, Zsit­­vay Tibor, a képviselőház elnöke, Ber­­zeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia nevében, a pécsi egyetem ta­nári kara, Kozma Miklós miniszteri ta­nácsos, a Magyar Távirati Iroda veze­tője, Hutyra Ferenc, az állatorvosi fő­iskola rektora, Almásy László, a Kis­gazdapárt elnöke, Thaly Ferenc, a fel­sőház volt elnöke, Károlyi József gróf, a Fejérmegyei Gazdasági Egyesület nevében, Khuen-Héderváry Károly gróf, a Mezőgazdasági Kamara nevében, Szé­ chényi Bertalan gróf, Bernáth Géza v. k.­ t. t., Zichy János gróf, Zichy Ala­dár gróf, Majláth József gróf, Preszli Elemér, Pest vármegye főispánja, özvegy Bánffy Dezsőné báróné, továbbá Győr, Pécs, Kecskemét, Szeged, Komárom vá­rosok — amelyeknek az elhunyt dísz­polgára volt — fejezték ki részvétüket. New Orleans még mindig veszélyben van Felrobbantották a Mississippi gátjait Newyorkból jelentik. Tegnap délben megtörtént a Mississippi gátjainak fel­robbantása s az igy keletkezett réseken irtózatos erővel tódult be a megdagadt folyam irtózatos víztömege a kilakoltatott területre. Eddig mintegy 300 méteres rést ütöttek, a rés kiszélesítését azonban foly­tatják, mert az árvízveszedelem még min­dig nem ült el New Orleans lakóinak feje fölül. A tegnapi robbantások következtében több mint kétmillió holdnyi földterület került víz alá. Ez a hatalmas terület évekig használhatatlanná válik, mert az ár elvonulása után is sok nagy kiterjedésű mocsár fog visszamaradni. A robbantások félelmetes látványt nyújtottak. A kelet­kezett résen betóduló víztömeg kártya­várakként döntötte össze az útjában lévő házakat s néhány perccel később már a szemhatár széléig merő tenger volt a síkság. Mindez azonban még mindig nem men­teté meg New Orleanst, amelynek több mint félmilliónyi lakossága a legnagyobb rettegéssel várja a katasztrófa óráját. Az utcán megtámadta és életveszélyesen össze­szurkálta feleségét Az asszony nem tudja, mi oka volt rá Szegedről jelentik: Pintér István sze­gedi szabósegéd tőle különváltan élő feleségét a nyílt utcán megtámadta, földre teperte, majd zsebkésével össze­szurkálta. A dühöngő férjet a járóke­lők fogták le. Az asszonyt, aki élet­­veszélyes sérüléseket szenvedett, kór­­házba szállították. A kórházban a vizs­­gálóbíró kihallgatta Pintérnét, aki nem tudott számot adni arról, hogy férje miért támadta meg; elmondotta, hogy tudomása szerint férje már régóta ké­szült arra, hogy U megöli.

Next