Új Barázda, 1928. május (10. évfolyam, 111-122. szám)

1928-05-16 / 111. szám

j / MÁJ. J> A régi Icaníos Irta Meslcó Pdl Ismert es megszokott régi köntösé­ből fog megjelelni a mai naptól kezdve ez az újság a magyar földmű­vesek portáján. Néhány hónapon ke­resztül más ruhát viselt, mert a fővá­ros népe előtt is hirdette az agrár­eszme igazságát s földmiveiőnépünk jogos kívánságait. Valószínűnek lát­szott, hogy szívesebben látják s in­kább meghallgatják a főváros utcáin, ha városias öltözéket hord. Ez a fel­tevés be is vált s a füldmivelőnépnek készített szellemi táplálékot szívesen fogadta a főváros népe s megismerte az agrárkérdéssel kapcsolatos nagy problémákat. Ha mo3t mégis letesz- szük a városi köntöst s a régi agrár- gúnyát vesszük magunkra, ez nem azért történik, mintha a fővárosban végzett munka hiábavaló lett volna, hanem az Uj Barázda régi, hűséges olvasótáborának határozott kíván­ságára, mely a mezőgazdaság válsá­gos helyzetére hivatkozva, követelés- szerüen kérte, hogy még az eddiginél is nagyobb eréllyel és buzgalommal iparkodjunk földmiveiőnépünk ezer­nyi baját orvosolni. Leveleikben arra kértek földmives olvasóink, hogy egész tudásunkat, egész munkaerőn­ket s egész szeretetünket állítsuk a földmivelőnép szolgálatába, mert azo­kat a nagy veszedelmeket, melyek a trianoni átok következményeként a fejünk felett lebegnek s bizonytalan­ná teszik küzködésiik gyümölcseit, másként elkerülni nem lehet. Földmi- velőnépünknek ez a kívánsága nem szeszély, divat, vagy hiúság, hanem az erők koncentrációjára való törek­vés s meggyőződéssé szilárdult elis­merése annak az igazságnak, hogy egységes agrárfront nélkül mindig mi leszünk a legyőzöttek. Nem a ruha te3zi az embert, de méltánylást érdemel, ha földmivelőné- pünk ragaszkodik apái és nagyapái szokásaihoz s ha a ruházkodásban is ősei nyomdokain jár. Nem azt jelenti a régi köntös, hogy letérünk a kultu­rális haladás útjáról s hogy ezután már csak a falusi porták ámbitusáról szemléljük a világ folyását, hanem azt, hogy még nagyobb elszántsággal fogjuk belevágni szellemi csákányain­kat abba a trianoni sziklába, mely legfőbb oka az ország minden bajá­nak s földmiveiőnépünk gazdasági nyomorúságának. A régi köntös meg­felelőbb ehhez a munkához, jobban érezzük magunkat ebben a ránk sza­bott, testhez álló, kipróbált s megszo­kott ruhában. Most már egészen föid- mivelőnépünknek szentelhetjük teljes munkaerőnket s az ország egyetemes nagy érdekein kívül kizárólag a ma­gyar földmivelőnép gazdasági és kul­turális emelkedésének leszünk hűsé­ges és meggyőződéses robotosai. Nem nézhetjük tétlenül, hogy a fagyos szenteken s az elemi csapásokon kívül agrárhazánkban más ellensége is le­gyen a földmivelőnek s hogy a kar­telek és a spekuláció falják fel azt a keveset is, amit a természeti csapások meghagynak. Nem hízelgéssel, bujtogatő és ámító szavakkal akarunk közel fér­kőzni a földmivelő leikéhez, hanem szeretettel, igazmondással, semmiféle jutalomra nem számitó önzetlenség­gel s úgy felfelé, mint lefelé egyforma szőkimondással. A néhány hónapig nem használt s most újonnan felvett kopott köntös alatt igaz magyar ag- rársziv dobog s az a magyar lélek él, amely nemcsak megérzi, de meg is érti a hazai rögöt mivelő magyarok szivtíobbanását, Szeretetért bizalmat kérünk, hogy ne csak tízezer, hanem sok százezer küzködó földmives szószólói lehessünk. Nem akarjuk a megmaradt magyar barázdák né­pét csillogó, hamis, megtévesztő jel­szavakkal léprecsalni, hanem honsze­relmünk tőkéjén termett tiszta bort öntünk poharába, hogy erő­sítsük az ország megújhodásába reménykedő hitét, hogy fokozzuk a balsors ostorcsapásai által kemény próbára tett kitartását s hogy meg­óvjuk attól a maszlagtól, mellyel lelki- ismeretlen keritők kinálgatják. Ezek az úgynevezett tizenhárompróbás, kis- üstőnfőtt „kisgazdák", akik rámás csizmával takargatják aszfalt-demok­rata lényüket s céljuk nem az egysé­ges gazdatábor megteremtése, ha- ne egymás ellen uszított különítmé­nyek szervezése révén való érvényesü­lés s a politikai husosfazék. Ezek el­len — mint a többi mezőgazdasági kártevő ellen — védő és támadó hare- re kell szervezkednünk, mert addig nincs egységes gazdatábor, mig tűr­jük ezek garázdálkodását. Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát, de mi úgy fogunk be­szélni az Uj Barázda hasábjain, hogy megértse szavunkat nemcsak a gazda- < porták népe, de megértsék a kormány és a törvényhozók is. A hazafias fele­lősség súlyát érző tolmácsai leszünk földmiveiőnépünk jogos kívánságai­nak mindenütt, ahol az ország köz­ügyéit intézik. Koifermere lorif Harm&rvortfi Esmontí s&erdlám déliMióta érkesífe ldí&éreí& vei Síidopesíre JCecMen reggel repülőgépeiben Müncheniből Méc&foe insiulíala — Sxerdán délelőtt Seprőn váresálban lép el&sssör magyar földire „Gyásxunfoai és sszegény&é- gunbeí is mulais&ulk meg a lorú. fiánab*3 — mon~ tínita l>resxly főispán M fövúros Izössön&éere lú&asan JcéssHIödilc (Az Uj Barázda ludóaUújáíúl. Pestvármegye törvényhatósági bi­zottsága ma délben Preszly Elemér főispán vezetésével rendkívüli köz­gyűlést tartott. A főispán megnyitó szavaiban megemlékezett Rothemiere lord fiának, Harmsworth képviselő­nek holnapi látogatásáról. Fogadjuk őt magyar lelkesedéssel és szeretet­tel, — mondotta többek között — de ne csak pompát és ünneplést ad­junk, hanem mutassuk meg neki szegénységünket, nyomorúsá­gunkat és gyászunkat is. A nagyhatású beszéd után a köz­gyűlés a tárgysorozatot tárgyalta le. Harmsworth és kísérete egyébként ma reggel a „City of Budapest“ (Bu­dapest városa) és az „Éljen Magyar- ország" felírása repülőgépeken Münchenből Becs feli indultak. Rot- hermere lord fiával együtt indultak el Sömerset May véli képviselő, Priced, a Daily Mail szerkesztője és Sanger, Harmsworth titkára. Becsből holnap reggel autókon indulnak el Budapest felé, mig a két repülőgép utasok nélkül fog tovább ssállani Budapestre. Harmsworth és kísérete holnap délelőtt érkezik Sopronba, ahol az első magyar üdvözlő szavak fognak el­hangzani a lord fiához. Sopron városa lelkesen készülődik a lord fiának fo­gadására. Diadalkapu, zászlódisz, vi­rágeső fogadja a délelőtt tiz órakor érkező lordot, a Városház-téren pedig Tumor Mihály soproni polgármester üdvözli Ilarmsworthot, aki kíséreté­vel együtt a város által rendezendő villásreggeli után délben indul to­vább Győr-Komárom-Budapest felé. A székesfőváros polgársága hol­nap délután öt órakor fogadja ünnepélyesen Haraswovth kép­viselőt a Gellért-szálló előtt, ahol az ünnepélyes fogadás le fog zaj­lani és ahol a Társadalmi Egyesüle­tek Szövetségének összes tagegyesü­letei testületileg diszfelvonulást ren­deznek. A főváros lakossága napok óla lázasan készülődik a kolnapi nagy napra, amelyen végre alkalmat talál ennek a lesújtott országnak a fővá­rosa, hogy szemtől-szembe. az élőszó melegségével és köz­vetlenségével tolmácsolja mély háláját Roíhermere lord fiának azért, hogy nagynevű apja életének főcéljául tűzte ki a magyar nemzet feltámadásán való munkálkodását. Ünnepi díszt ölt magára az egész vá­ros, amely már ma lobogódiszbe kez­dett öltözni és amelynek közönsége holnap tüntetőén mellére fogja tűzni a Trianon ellen való tiltakozás jelvényét is, hogy a lord fia lássa, hogy a nagy magyar nemzet fiainak szivéből mind­addig nem múlik el a gyásznak, a ke­serűségnek, az örök tiltakozásnak ér­zése, amíg csakugyan reánk nem vir­rad az a ragyogó nap, amelynek eljö­vetelén Rothermero lord és holnap kö­zénk érkező fia szünet nélkül, lanka­datlan kitartással munkálkodnak. A Társadalmi Egyesületek Szövetsége tegnap óta permanenciában dolgozik, hogy a fogadtatás programmját a leg­utolsó részletekig is kidolgozza és hogy annak zavartalan lefolyása még impozánsabbá tegye a lélekemelőnek és pompázatosnak Ígérkező ünnepsé­geket. És a magyar vidék lakossága, amelyet Haimsworth képviselő két­heti magyarországi tartózkodása ide­jén szintén felkeres, amelyet közelről akar megismerni és amelynek pana­szait, kívánságait, vágyait meg altarja és meg is fogja hallgatni, éppen olyan fanatikus szeretet­tel és lelkesedéssel fogadja a magyar nemzet nagy barátjának fiát, mint a főváros. Nem idegem érkezik hozzánk holnap és nem idegent fog üdvözölni a ma­gyar vidék, város, a falu népe, hiszen ugyan ki tekinthetné idegennek azo­kat a barátainkat, akik jobban isme­rik a magyar nemzet, a magyar lélek legforróbb vágyait, legnagyobb cél­jait, mint Rothermero lord és fia, akik a magyar ügyért egymagák töb­bet tettek bizonyára eddig, mint amennyit bármelyikünk megtehetett volna. A szegedi és debreceni békerevl- ziós nagygyűlésen Harmsworth képviselő most majd közvetlenül a magyar nép ajkáról fogja meg­hallgatni azokat a panaszokat, vágyakat, azokat az álmokat, amelyek ennek a nemzetnek a lelkét fűtik és azok a szavak, amelyek itt el fognak hangzani, bizonyára nem lesznek a pusztába kiáltó szavak . , , Isten hozta őt közöttünk 1 1 1928 május 16, szerda Ara 6 fillér í Budapest, X, évi., 111, se. H Vifíeic , ELŐFIZETÉSI \R.\K: Égés’ évre 17 pengő, fél- SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : évre 8 pengő 60 f negyedévre 4 pengő 40 t, egy __. . .. ^ _ Budapest, VIII. kerület, József-körut S. szám. hó napra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 f, Megjelenik hétfő kivételével mindennap TELEFONSZÁMOK: József 463—06, J. 463—07, vasárnapokon 12 mér. — Hirdetéseket mflll- József 463—08. — Éjszaka: Teréz 140—71. méter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. LEVÉLCÍM: Budapest 4. szám. FiókbérlS.

Next

/
Thumbnails
Contents