Új Barázda, 1928. május (10. évfolyam, 111-122. szám)

1928-05-16 / 111. szám

1928. május 16. verds UJ BABAIBA TÖVIS A SZÍVBEN... trianoni béke magáiban rejti Európa vé­setes vesszedelmét*’ Saraiévi báró szem­ációs cik­fee a „Tribuna"-Ioon Európa nyugalmairól, Trianon igazságtalanságairól és a fkisantani gyáva fegyverk­ezéséről (Az „Új Barázda“ tudósítójától.) Rómából jelentik: Baratelli báró foly­tatja a „Tribuná“-ban cikksorozatát a magyar kérdésről. Mai cikkének, amelynek élén a megcsonkított Ma­gyarország térképét közli, ezt a címet adta: Tövis a szívben. „Rothermere akciójának — írja — igazságos céljai vannak: vissza akarja adni Magyarországnak az etnográfiai (néprajzi) határokat. Ha ez a határ­­kiigazítás bekövetkezik, még akkor is több mint másfélmillió magyar ma­radna az utódállamokban anélkül, hogy a fontos gazdasági és hidrográ­­fiai (vízrajzi) problémákat megolda­nák. Ez mutatja, hogy a Duna völ­gyében milyen nehéz a határkérdése­ket kizáróan etnográfiai alapon ke­zelni, ami nem azt jelenti, hogy a Pá­­ris-környéki békében nem bánhattak volna el tisztességesebben a magya­rokkal, ahogy súlyuk és kultúrájuk folytán megérdemelték volna, ugyan­akkor, amikor németek és osztrákok, vagyis más szövetségesei óriási terü­lethez jutottak hozzá. Ez az igazságta­lanság, valamint az ország lefegyverzettsége és a legkisebb biztonság hiánya Ma­gyarországon végtelen keserűsé­get okoz. Trianon mindössze harmincötezer zsoldos katonát enged meg, megtilt mindennemű fegyvergyártást és az ifjúság kiképzését is. Lehetetlen Ma­gyarországnak megélnie és nyugodtan fejlődni, mikor negyvennégymilliós ellenséges blokk négymilliós hadsereg­gel veszi körül s amikor határai a leg­kisebb sztratégiai védelmet sem nyújtják. • Budapest ágyulövésnyire van a határtól. A határt a legtöbb helyen legfö­­lebb egy jegenyefasor vagy vas­útvonal vagy egy árokpart jelzi. Magyarország ezekkel a határaival tö­kéletesen ki van szolgáltatva ellenséges inváziónak. És e határok mögött ide­gen szuronyok őrizetében milliós blokkban mindenütt magyarok laknak. Ez az a tüske, amely mélyen be­­lefúródott a magyarok szívébe. Sem a békeszerződés, sem a ha­­tármegállapító bizottság nem számolt a néprajzi határokkal. Ez a körülmény — a lehetetlen határ — a legerősebb gyupontja az irre­denta­ mozgalomnak. Ezeket a határt­­szentesíteni nem lehet, ha csak­ nem hát semmiféle elvvel vagy logikával szentesíteni nem lehet, ha csak nem a kisantant támadó céljaival, amelyek­nek érdekében készültek. Aradot, Nagyváradot és Nagyká­rolyt kizáróan azért csatolták el Magyarországtól, hogy a kato­nailag jelentős vasútvonal a kis­antant kezén maradjon. Ugyanez a helyzet északon és délen. Masaryk maga elismerte, hogy a cseh határ nagy része sztratégiai. Ezek mögött a sztratégiai határok mögött pedig a legélesebben folyik a szom­szédállamok elnemzetietlenítési poli­tikája. Ilyen körülmények között az elfogulatlan szemlélő nyugodtan állít­hatja, hogy Trianon revíziója nem csak igazságot szolgáltatna Magyar­­országnak, hanem első­sorban az európai béke általános érdeke ez. Nyugalmat és erőt adni ennek a nem­zetnek Európa közepén, mindenesetre többet használna az európai békének, mint a teljesen elrontott trianoni szerződés. Revízió nélkül előbb vagy utóbb, de kérlelhetetlen bizonyosság­gal bekövetkezik a háború. A trianoni béke magában rejti ezt a végzetes kö­vetkezményét" Ó­vad­ék­si ulfcasajtólért egy grófot (Az Új Barázda tudósítóidtól.) Né­hány héttel ezelőtt a Budapesten alakult Építési és Műszaki Vállalatnál húszezer pengős óvadéksikkasztás történt és a vál­lalat tisztviselői közül már hat emeletet le­tartóztatott a rendőrség. A nyomozásnál megállapították, hogy a sikkasztásnál szerepe volt a válla­lat vezetőjének, Klebelsberg Jenő grófnak is, őt azonban nem lehetett letartóztatni, mert a bűnügy kipattanása előtt felvé­tette magát a lipótmezei elmegyógyinté­zetbe. A tébolyda most értesítette a rendőr­séget, hogy a gróf nem elmebajos. A rendőrség azonnal letartóztatta a meg­tévedt vállalkozót. PESTRE JÖTT MEGHALNI... Egy szegedi dzssgazdag Földbirokos leánya szerelmi bánatában megölte magát Budapesten Rokonai előtt vidámságot szinélt, hogy észre ne vegyék, mire készül (Az „Új Barázda" tudósítójától.) Gazdag, fiatal leány dobta el magától az életet kedden Budapesten: a Rá­­kóczi-úti Metropol-szállóban a sze­mélyzet holtan találta Nagy Erzsébe­tet, aki előtte való nap szállt meg ott és nyugodt viselkedésével semmiféle gyanúra nem adott okot. A szép és előkelő leányt a szálló takarítónője találta meg holtan az ágyában. A leány veronállal mérgezte meg ma­gát. A rendőrség azonnal megkezdte a nyomozást és rövidesen kiderült, hogy a leány álnéven szállt meg a Metropol­ison, mert nem Nagy Erzsébetnek hívták, hanem Harkovics Erzsébetnek és leánya egy szegedkörnyéki dús­gazdag földbirtokosnak. A szerencsétlen leány Budapesten lakó nővérének meglátogatására érkezett, de nem a nővérénél szállt meg, hanem a Metropol-szállóban. Emiatt Harko­vics Erzsébetet kérlelte is a nővére, valamint a sógora, aki egy banknak a főtisztviselője,­­ hogy a szállóból költözzék át hozzájuk. A leány nem fogadta el a meghívást, mert mint mondta, úgyis csak két napra érkezett Budapestre és nem akar alkalmatlan­ságot okozni nővérének. Harkovics Erzsébetnek valami nagy szerelmi bánata volt, erről tudott a nénje és a sógora is, de mégsem gondolták, hogy a szép, huszonnégyéves leány ilyen szörnyű cselekedetre készül, mert mikor őket meglátogatta, feltűnően jókedvűnek mutatta magát. A leány levelet nem hagyott hátra. A budapesti rendőrség sürgönyben kérte a szegedi rendőrséget, hogy kí­méletesen tudassák a szomorú hírt a leány anyjával, akinek súlyos szívbaja van. „BUKFENCI, „ORSÓ“, „DUGÓHÚZÓ* Főpróba Mátyásföldem a magyar repülőnap nagyszerű mutatványaiból (Az „Új Barázda“ tudósítójától.) A vesztett háború, a forradalmak után az antant nemcsak katonájától, nem­csak fegyverétől, de a jövő háborújá­nak legfontosabb harci eszközétől, a repülőgépektől is megfosztotta a meg­csonkított Magyarországot Tíz évnek kellett eltelnie, hogy új életre kelhes­sen a magyar repülőgépipar és a ma­gyar repülés. Áldozócsütörtök napján éppen ezért különös örömmel kell üd­vözölni a mátyásföldi repülőtér ma­gyar pilótáit (repülőit), akik magyar gépeken, a magyar erő, a magyar tu­dás feszítő erejének szárnyán fognak a „Hungaria“-típusú repülőgépeken a levegőbe szállni. A nemzeti szempontból felmérhetet­len jelentőségű repülőnapot a Magyar Atlétikai Klub motorsportosztálya rendezi a szombathelyi állami pilótais­kola oktatóinak és növendékei­nek, a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület és a szegedi repülőál­lomás pilótáinak közreműködésé­vel. A MAC sportosztályának vezetősége kedden délelőtt tartotta a nagyszabású repülőnap sajtóbemutatóját. Pompás látvány fogadja a mátyás­földi repülőtérre érkezőket: a hangá­rok előtt elterülő széles mezőn tizen­négy nagyszerű gép sorakozik fel . Udvardy Jenő felügyelő mindjárt mu­tatja is: — Ez a karcsú gép a Heinkel-gyár 3 készítménye s a magyar ipar ezt fogja a magyar légi posta számára előállí­tani. Már ez is magyar gyártmány, de míg az eredetit háromszáz lóerős né­met motor hajtja, a magyar gépé csak kétszázharminc­­erős, de magyar Hiero-motor. Amott, a szombathelyi pilótaiskola „Hungaria“-gépei sorakoznak. Már ezek is magyar gyártmányok, az Udet­­típusú gépeket ugyanis magyar mér­nökök építették és így született meg az Udet-gépből a büszke Hungária. Künn, az utasszállító gépek leszálló helyén élesen cseng a kisharang és rö­viddel utána egyszerre öt-hat motor dugása tölti be a levegőt, az első szám, indulnak a szombathelyi pilóta­iskola oktatói és növendékei. Pillanatok alatt három-négyszáz méternyi magasságban keringe­nek a gépek és nagyszerűbbnél nagyszerűbb mutatványok követ­keznek. Előbb fegyelmezett sorokban egymás­után keringenek, majd szétszakadnak s három-három gép szabályos három­szöget alkotva, kering a repülőtér fe­lett. Majd V-alakba igazodnak és mint a darvak húznak el a sajtóbemutató gyönyörködő közönsége előtt. Új szám következik. Most Horthy István, a kormányzó fia, emelkedik a levegőbe és csinálja egymásután bá­mulatos biztonsággal az idegizgató ,,bukfencet", kétszer-háromszor egy­másután, az „orsót", a­mikor hosszanti metszete körül forog a gép, az ideg­izgató „dugóhúzót" és végül a „le­csúszást". És egymásután szállnak fel a többiek s adnak olyan páratlan látványos­ságot, amilyenben a magyar kö­zönségnek magyar pilótáktól, magyar gépeken ilyen tömegben még sohasem volt része. Büszke gyönyörűség látni a magyar erőnek, a magyar készségnek, a ma­gyar tudásnak ezt a ragyogó megnyil­vánulását , kétségtelen, hogy Áldozó­csütörtökön a közönség ezrei fognak kisietni Mátyásföldre, hogy láthassák, élvezhessék a magyar repülőnap nagy­szerű mutatványát. A sajtóbemutató utasrepüléssel vég­ződött. A könnyű iskolagépekre a pi­lóta mellé egy-egy újságíró ült s pom­pás köröket írtak le a repülőtéren. De a legszebb és legélvezetesebb látvány a léggömbvadászat volt. Hatalmas pi­ros léggömböket bocsátottak a levegő­be, nyomban utánuk zúgó száguldással repültek a gépek. Pillanatokba telt és a pilóták biztoskezű irányítással a légcsa­var elé vették a léggömböket, amelyek hatalmas pukkanással zúzódtak szét a légcsavar üté­sére. Percekbe telt csak­­ a húsz-harminc­ léggömbből már egy sem látszott: biztosszemű, biztoskezű vadászok a magyar pilóták, akik hatalmas gépük­kel is célba tudták venni, el tudták érni a futballabdanagyságú léggöm­böt. Körülbelül két óra­ hosszáig tartott az érdekes és értékes bemutató, amely azzal végződött, hogy a levegőbe száll mind a tizennégy gép s pontosan meg­határozott alakzatban keringett a tá­vozó közönség előtt. ... A magyar katona, im, a levegőben is megállja a helyét, a levegőben is az, ami minden harcban: bátor, erős és győzedelmes­. Az ördög Egy embernek igen rossz felesége volt s ezért nem élt vele együtt. Egy éjszaka, töltött káposzta vacsora ■után, azt álmodta, hogy valaki áll az ágya mellett. Még a hideg is végigszaladt a hátán, úgy megijedt, de aztán összeszedte magát és megszólalt: — Ki vagy? Ha angyal vagy, semmi rosszat nem tehetsz nekem, ha pedig ör­dög vagy, nem szabad ártanod, mivel atyafiság van köztünk, mert a te húgod­­ vagyon nálam feleségén

Next