Új Barázda, 1928. június (10. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-01 / 123. szám

2 OJBAKAZDA 1928, Janks 2, plnted Benes tervei nagy­onegütk­ö­­ssést f­eltettek­ a lond­oni diplo­máciai k­örök­ben Anglia gaxd­asági okokból ellenzi a dunai szö­vetség tervét amely Olaszországra nézve poli­tikailag is veszedelmes (Az „Új Barázda“ tudósítójától.) Az egyik angol lap szerint Benes ter­vei nagy megütközést keltettek a lon­doni diplomáciai körökben. A Beneanek tulajdonított szán­dékok jóval túlmennek a német­­cseh közeledésen és határozot­tan nyugtalanítóak. Annak idején a francia-cseh szövet­séget főleg abból is célból kötötték meg, hogy Ausztriának Németország­hoz való csatlakozását szükség esetén fegyverrel is megakadályozzák s igy határozottan meglepő, hogy Benes a csatlakozást alku tárgyúvá akarja tenni. Még meglepőbb az az ötlet, hogy középeurópai vámuniót akar létrehozni, amely a német biro­dalmat és az utódállamokat is magában foglalva, idővel politi­kai szövetséghez vezetne. Franciaország kedvezett ugyan a du­nai szövetség gondolatának, de min­denesetre a német birodalom bevo­nása nélkül, mert Németország, ha egyszer, belépne egy ilyen föderációba, azt bizonyára gazdaságilag és politi­kailag teljesen uralná. Anglia gazda­sági okokból ellenzi ezt a tervet. Olaszországra nézve pedig nem­csak gazdaságilag, hanem poli­tikailag is veszedelmes volna. Olaszország mindig ellenezte a dunai szövetséget, annál inkább ellenezni fogja azt, ha német vezetés alá ke­rülne. Végül az angol lap figyelmeztet arra, amitől a francia Temps is óvta már Benest, hogy a cseh-német köze­ledést nem szabad túlzásba vinni. „El fog jönni áss idő, mikor a belső konszolidáció gyümölcseit külpolitikai téren is le fogjuk szakadam 1** t mondotta Bethlen István gróf a külügyi bizotság ülésé® (Az „Új Barázda“ tudósítójától.) A képviselőház külügyi bizottsága csütörtökön tartotta Pekár Gyula el­nöklésével május havi rendes ülését, amelyen a kormány részéről Bethlen István gróf miniszterelnök és Walkó Lajos külügyminiszter jelent meg. Az ülés megnyitása után Walkó La­jos külügyminiszter rövid összefog­laló képet adott a külpolitikai hely­zetről s foglalkozva a döntőbíróság kérdésével, rámutatott­­arra, hogy a magyar kormány a legnagyobb rokon­­szenvvel kíséri ezt a törekvést. Eddig Ausztriával, Olaszországgal és Svájc­cal kötöttünk békéltető- és választott­­bírósági szerződést, de további tárgyalásokat folyta­tunk az Egyesült­ Államokkal, Spanyolországgal, Észtországgal, Finnországgal, Lettországgal, Lengyelországgal és Svédország­gal. A külügyminiszter tájékoztatása után hosszabb vita indult meg, amelyben Apponyi Albert gróf Magyarország külpolitikai helyzete javulásának je­leivel foglalkozott, majd Lakatos Gyula, Lukács György, Beck Lajos és G­ratz.Gusztáv után Ba­yer Jakab mu­tatott rá azokra a jelenségekre, me­lyek azt mutatják, hogy az utódálla­mokban a konszolidáció folyamata egyáltalán nem haladt előre, amit előbb-utóbb az európai politika döntő tényezőinek is fel kell ismerniük. Bíró Pál felszólalása után Bethlen István gróf miniszterelnök emelkedett szólás­ra és hangsúlyozta, hogy el fog jönni az idő, amikor Magyarország a bel­politikai konszolidáció és megerősö­dés gyümölcseit külpolitikai téren is le fogja szakítani, de helytelen volna, ha ezt idő előtt akarnék elérni. H­uszonötezer résztvevőia lesz a második országos református nagygyűlésnek Az ország legnagyobb templomává változik vasárnap a városligeti Iparcsar­nok . A vidékieket a pályaudvari fogadó­bizottságok igazítják útba (Az „Új Barázda“ tudósítójától.) Június 2-án és 3-án tartja meg a ma­gyarországi református társadalom a 11. országos református nagygyűlést, amelyre hónapok óta lázas előkészü­leteket folytatott a nagygyűlés elnöki bizottsága. A magyar református tár­sadalom második nagygyűlése mére­teiben sokkal nagyobb arányú­ lesz az elsőnél és impozáns seregszemléje lesz a magyar református hívőknek, akik az ország minden részéből nagy számmal jönnek fel Buda­pestre, hogy tanúságot tegyenek egyházuk iránti hűségükről, de egyben haza­szeretetükről is, mert a nagygyűlés kifejezett célja, hogy a református egyház és a magyar nemzet újjászü­letését szolgálja a református hívők tömegeinek ez a páratlanul nagysza­básúnak­ ígérkező megmozdulása. Az ünnepélyes megnyitás a város­ligeti Ipar­csarnokban lesz, amelyet szorgalmas munkáskezek megf­elelően átalakítanak az ünnepség napjára. A hatalmas épület belsejét, kupoláját, falait, vastraverzeit drapériákkal, nemzetiszinti és fővárosi­ zászlókkal, címerekkel ékesítik­­ nagy napra, az ország legnagyobb templo­mává varázsolják az épületet, ahol huszonötezer főnyi buzgó gyülekezet hallgatja majd a szó­ . Az „Italia” Kingsdayban röviddel az Északi Sarkra, való indulás előtt. A lég­hajóról még mindig­­nincs hír s most már szinte vizenyős, hogy Nobile tábor­nok és expedíciójának tagjai áldozatai lettek a­ merész, vállalkozásnak. nokok beszédeit. A kupola alatt, a csarnok közepén hatalmas emelvény épült; itt foglal majd helyet a nagygyűlés vezetősége és a református társadalom három­száz vezető egyházi és világi embere. Kiemelkedő fénypontja lesz ez az ün­nepségeknek a vasárnap reggeli ünnepi fel­vonulás, amelyre zászlók és az egyes csopor­tokat jelző táblák alatt vonulnak fel a különböző egyházközségek küldöttei, a főváros és a környék gyártelepeinek református munkáscsoportjai, ame­lyek reggel nyolc órakor a Kossuth­­szobr­ot és az irredenta szobrokat megkoszorúzva, a Báthory­ utcán, a Vilmos császár­ úton és az Andrássy­­úton át vonulnak az Iparcsarnokba a nagygyűlés ünnepi ülésére. A vidékiek fogadásáról a külön­böző pályaudvarokon működő fogadóbizottságok gondoskodnak és eddig a rendezőbizottság már hat­ezer vidéki résztvevő elszállásolását biztosította. A pályaudvari bizottsá­gok mindenkit útbaigazítanak és tá­jékoztatnak a szállásbeosztásról és a részletes programairól. M­essz zsandúr A Bach-korszakban történt, negyven­­nyolc után, amikor az osztrák császár cseh zsandúrokat ültetett a magyarok nya­kára. Két cseh zsandúr menti ki az útón Nagy­várad felé. Útközben találkoznak egy fu­varossal. — Bácsi, mondsz meg nekem, mennyi messze van ide Gross-Varáéin? — Négy mérföld, — feleli a fuvaros, — Jeszenem, bácsi, de hát mondsz meg nekem, bácsi, Gross-Varneintől vissza mennyi? Személyazonossága igazolására postán válthat igazoló jegyet.a MSB MEG­SZIGNULT Az öregségi és rokkantsági biztosí­­tásról szóló törvényjavaslat képviselő­­házi tárgyalása során a javaslat elő­adója határozati javaslatot nyújtott be. ■mely szerint az országgyűlés uta­sította a kormányt a mezőgazdasági munkások kötelező biztosításáról szóló törvényjavaslatnak egy éven belül való előterjesztésére. Mondjuk meg az igazat:­­ ennek a határozati ja­vaslatnak előterjesztése, éppen az elő­adó részéről, inkább a politikai cél­szerűséget szolgálja, mint magát az ügyet. És­pedig azért, mert a föld­művelésügyi minisztériumban, amely­nek hatásköréhez a­ mezőgazdasági munkásság biztosításának ügye tarto­zik, a munkálatok hónapok óta foly­nak ilyen javaslat előkészítésén. A földművelésügyi miniszter a gazda­­társadalominak is módot adott már az alapelvekhez való hozzászólásra és bi­zonyára módot fog adni arra is, hogy a már kész tervezethez is hozzászól­hassanak a közvetlenül érdekeltek. Ez ugyanis azért, szükséges, mert a mező­gazdasággal és a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aggkori és rokkant­ság, nemkülönben betegség elleni biz­tosítása csak akkor lehet helyesen megalapozva, ha az ipari biztosítás­tól elkülönítve, a hazai viszonyoknak megfelelően készül el. A magyar sors közösségéről volt ma szó a parlamentben. Arról a kö­zösségről, amelyet sokszor nem enged érezni a turáni átok. Mondjuk meg az igazat: — ennek az érzésnek hiá­nya vert meg minket Mohácsnál és azóta sokszor. Pedig milyen döbbentően mutatott rá nemrégen Vass József arra, hogy mindannyian egyazon Kál­vária keresztjét hordozzuk, akiknek itt, ezen a földön élnünk-halnunk kell, mert a nagy világon­­ kívül nincsen számunkra hely. Istenfélelmen és ha­zaszereteten kívül a magyar sors kö­zösségének öntudatát is csepegtessék gyermekük lelkébe az anyák! „Küzdjenek és tartsanak ki!** a árja egy assgol kereskedel­mi szó, akit megkódí* tott a magyar Igazság Haemswortis Eszwomd levele Baltazár püspökhöz (A: „Uj Barázda“ tudósítójától.) Hogy a magyar igazság ügye egyre több bará­­tot hódít meg Magyarország részére, arra mindennél ékesebben . szőlő bizonyság az a levél, amelyet Sipacs Jenő dr. polgár­mester kapott most Londonból. A levelet,­­amelynek minden betűjét őszinte szeretet­­vetette papirosra, a..Daily Mail egyik ol­vasója, egy egyszerű kereskedelmi utazó, E. W. Burrell írta, akit lelke mélyéig meghatott az a szeretetteljes fogadtatás, amellyel a magyar nép szívére ölelte Harmsworth Esmondot. — Mint angol ember, — írja Burrell — nagy örömmel olvastam és láttam, hogy milyen nagyszerű fogadtatásban, részesí­tették a magyarok Esmond Harms­­wrortot, aki sok tekintetben nemcsak atyját képviseli, hanem sok ezer angolt is, akik együtt éreznek Magyarországgal a megpróbáltatások és szenvedések ideje alatt. Isten a tanúja, hogy az angol nép becsületes és talán senki sincs közöttünk, aki nem érezne rokonszenvet önök, magya­rok iránt, akik az igazságtalanság ellen harcolnak. Csak folytassák, Uram! Ön és egész népe! Küzdjenek és tartsanak ki! Isten meg fogja Önöket Segíteni, biz­tos vagyok benne ! Az egyszerű angol kereskedelmi utazó levele drágakőként csillogó bizonyság amellett, hogy a magyar nép pusztán az igazság erejével és a maga lelkének ne­mességével hódít barátokat. Van valami a magyar népben, ami mélységes tiszteletet, rokonszenvet és szeretetet ébreszt az ide­genekben. Ez a tisztelet és szeretet sugár­zik ki Harmsworth Esmond leveléből is, amelyet Baltazár Dezső püspökhöz inté­zett s amelyben hálás köszönetet mond a püspük gyönyörű imádságáért. — Természetes, — folytatja Rother­­mere lord fia, — hogy Magyarországból a legboldogabb emlékekkel térek vissza Angliába. Semmi sem gyakorolt rám na­gyobb hatást, mint a magyar nép vallá­sos tisztasága és az a szépség, amellyel Méltóságod templomi szolgálata ezt kife­jezésre juttatta. A magyar nép vallásos hitében van az erő az ellenséges idők le­győzésére. Meleghangú levelet intézett Harns­­worth Esmond Ghyczy Tihamér debreceni rendőrfőkapitányhoz is, köszönetet mond­va neki a felejthetetlen debreceni fogad­tatáson.

Next