Új Barázda, 1928. július (10. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-01 / 147. szám

1928 lulitis it vasárnap ára 12 fillér Budapest, X. évf., 147. ss. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 17 pengő, fél­évre 8 pengő 60 f, negyedévre 4 pengő 40 f, egy hónapra 1 pengő 50 fillér. Egye9 példány ára 6 f, vasárnapokon 12 fillér. — Hirdetéseket mflli- méter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. Megjelenik hétfő kivételével mindennap SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAIl, » Budapest, VIIL kerület, József-körut 5. szám. TELEFONSZAMOK: József 463—06. J. 463—07, József 463—08. — Éjszaka: Teréz 140—71. LEVÉLCÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő. Gseletarö hazaszeretet Irta Tr6cs&nyf Zoltán Ne csak sírjunk és keseregjünk a haza szomorú sorsa fölött, ne csak ök­lünket n utogassuk a világ négy tájéka felé, ne csak zúgolódjunk és károm­kodjunk, hogy mi, a nemrégiben még oly nagy és gazdag nemzet, ilyen kol­dussorsra jutottunk, hanem ragadjuk meg bátran az evezőket s nem törődve a fejünk fölé tornyosuló fekete vihar­felhőkkel, a körülöttünk táncoló tara­jos hullámokkal, félelmet nem ismerő, elszánt lélekkel vezessük országunk ha­jóját egy szebb és boldogabb kor, az uj Nagy-Magyarország dicsőséges kor­szaka felé. Este, mikor a nap már le­ment s még nem jött szemünkre álom, ám gondolkozzunk, elmélked­jünk letűnt nagyságunkról, elveszett gazdaságunkról, sirassuk meg nó­táinkkal mulatozásainkban pásztortüz mellett, ünnepi vacsorákon boldog múltúnkat, de ha fölkel a nap s ara­nyos sugarait széthinti közöttünk, — ugorjunk talpra reménységgel, biza­lommal, életkedvvel és lássunk mun­kának, mert aki csak kesereg és sir és sirat, az elveszettnek tekinti leg­drágább kincseit és nem reméli töb­bé, hogy még egyszer visszaszerez­heti. Nem keseregni, hanem dacosan, ke­ményen dolgozni a haza szebb jövő­jéért! — ez a gondolat vonul végig azon a nagy könyvön, amelyet gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közokta­tásügyi miniszter irt az uj hazaszere­tetről, a cselekvő nemzetmentésről. Könyvének minden sorából a nemzet jövőjének, az uj, elkövetkező nemze­dékek sorsának aggodalmas és mégis bizakodó szeretete érzik ki, minden lapjáról az a szózat harsog felénk: ne csüggedjetek, szeressétek a hazát, de ne csak érzékeny, siró lélekkel, ha­nem dacos, kemény munkával is, mert ha elcsüggedtek, bénultan leereszti­tek karjaitokat s zokogtok letűnt nagyságunk felett, — elvesztek, el­vesz a nemzet s nyakatokra ülnek a mócok, a rácok, a svábok, meg a bocs- koros cseh-tótok. A Klebelsberg-féle cselekvő haza­szeretetnek, vagy ahogy ő görög-lati­nos szóval nevezi: „neonacionalizmus"- nak az a legnagyobb értéke, hogy — népbarát. Minden hazafias cselekedet­nek a népért, — tehát nem egyes osz­tályok, nem a nagybirtokosok, nem a nagyiparosok, nem is a bankárok ér­dekében, hanem az egész nép érdeké­ben kell történnie, a nép érdekében, amely teste a nemzetnek, ereje az országnak, amely, ha gyönge és be­teg, gyönge és Leteg a nemzet is és amely, ha elpusztul, elpusztul az or­szág is. S ki kívánhatná azt, hogy a magyar nemzet emlékét belepje az idők homokja s a történetírók _ugy foglalkozzanak vele, mint a szkitha, szittva nemzettel, amelyről csak any- nyit tudnak, hogy a Fekete-tengertől északra lakott s lakosai kitűnő lova­sok voltak, mint a magyarok. S ki volna oly botor, beletörődni csak ab­ba is, hogy a magyar nemzettest fö­lébe kerekedjék az „egész földet egyetlen golyóbisnak tekintő interna­cionalizmus, a nemzetköziség. íme, mialatt a falu népe ekével, ka­pával miveli a földet, mialatt az ipa­ros műhelyében készíti a cipőt, ruhát, mezőgazdasági esezközöket, mialatt a tudós a csillagokat vizsgálja s a föld VETESBEJARASON GYULÁN A. gyulai tanyáit népe Péter és Pál napján nagy lelkesedéssel távira­tilag tíávösölte Mayer János minisz­tert, asz első magyar Itisgaszáát Gyula környékén rekordtermésre van kilátás Ok Gyulagyürkehely, Péter és Pál napján. (Az „Uj Barázda“ tudósítójától.) A könnyű nyári szél végelátatlan messzeségben fodrozza fel a vetések kalásztengerét s itt-ott, szerte a gyu­lai határban, mint hol kicsiny, hol reménnyel csillanó szemmel Góg András gyula-józsefvárosi kisgazda — szinte nem is merek benne hinni, de ha igy marad még egy hétig az idő, akkor... akkor rekordtermé­sünk lesz! ... Kalásszal díszített kisgazda­a következők lettek: Hank Olivér, Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara titkára, Radnóty István, a Faluszö­vetség titkára, Boda Andor, az „Uj Barázda“ szerkesztője, Konrád Jenő, a gyulagyürkehelyi tanyai iskola ta­nítója, Szacsvay Tibor, a bicerei is­szélesen nagy szigetek hajolnak az ajándékozó földre az esőverte, szélka­varta kalászos táblák sárga fejei. Ragyog és áld a nap. Az égről szelíd bárányfelhők küldenek olykor hüs ár­nyékot a göröngyös dülőutakra. Csend van és a levegőt biztató ígérettel éde- siti meg az érő búza k nvérizü illata... Péter és Pál napja, az aratás kezdetének napja van ma, az a szorongva várt nap, amikor megtudja a magyar gazda: áldás-é, vagy istenverés egész évi nagy munkájának bére?! — Félve gondolok rá, — mondja Veióabejárái Gyula határában, fogatok röpítik a gyulai állomásról a városházára a fővárosi, debreceni és békéscsabai vendégeket. A közgyű­lési teremben Góg András pár talpra­esett, értékes szóval üdvözli a vendé­geket, aztán hamar megalakul a ve­tésbejáró bizottság, mert verseny, ne­mes, derék verseny van ma Gyulán: melyik kisgazda munkája adta a leg­szebb, legegészségesebb kalászt? A bizottság elnökévé egyhan­gúan Tar Gyula gazdasági főta­nácsost, a békéscsabai földmi- vesiskola igazgatóját választot­ták meg s a vetésbejáró bíráló bizottság tagjai forgását tanulmányozza, azalatt a ma­gyar iskolák és a magyar tudomány legfőbb őre azon töri az eszét, hogy minő gondolatokkal lehet uj erőt ön­teni a csüggedő lelkekbe s milyen utakon lehet a legbiztosabban elér­kezni Nagy-Magyarórszághoz, amely­ben boldog, nyugodt élete lesz városi és falusi polgárnak, urnák és cseléd­nek, gazdának és zsellérnek egyaránt. Azok a nagy eszmék, amelveket Klebelsberg Kunó gróf könyvében elénk tár, egy, a haza sorsáért aggó­dó nemes, nagy lelket mutatnak meg nekünk. S nem is kételkedhetünk benne egy pillanatig sem, hogy pro- grammja: a népiskolák szaporítása, az imi-olvasni nem tudás megszünte­kola tanítója, F. Góg János, gyulai városgazda és Metz József, Demkó Jó­zsef, Szikes János, Csőké György, E. Schieffert József kisgazdák. Megalakulása után nyomban ko­csikra ült a bizottság és bejárja Gyula harminckétezer holdas határá­ban annak a huszonöt gazdának a földjét, amelyet a helyi bizottság ala­pos vizsgálattal kiválasztott. A pom­pás kisgazda-lovak a nehéz utón is csak úgy nyelték a kilométereket s a bizottság majdnem mindenütt, ahol megállapodott, csak szép és jó vetést talált. Üszkös búzára mindössze két he­lyütt akadt, annál több volt tése, a tudományos kutatások támo­gatása, az egyetemek fejlesztése a nemzet egyetemes művelődésében olyan eredményeket fog szülni, ame­lyekkel nemcsak utolérjük, de meg is fogjuk előzni a hires nyugati álla­mokat. Mert Klebelsberg gróf autója szái-kilométeres sebességgel száguld előre a művelődés országutján.

Next

/
Thumbnails
Contents