Új Barázda, 1928. szeptember (10. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-01 / 198. szám

1925* saeptonaritar­­, ssombai OBARAZM Az optánspes* napirendre tűzé­séről szombaton dönt a Nép­­szövetség* tanácsa m mr .1 ■ Az oláhok azzal akarják elgáncsolni a magyar ké­­rést, hogy ők ma is készek a közvetlen tárgyalásokra (Az „Új Barázda" tudósítójától.) Két érdekes hír érkezett ma Génfből. Az egyik az, hogy a­ Népszövetségi Tan­­nács szombaton reggel zárt ülésben foglalkozik az optánsperrel abból a szempontból, hogy ki lehet-e azt tűzni a napirendre, vagy sem. A másik hír ezzel kapcsolatos és arról a bejelentés­ről szól, amelyet Románia tett a Nép­­szövetségnek a magyar kormány is­meretes napirendre tűzési kérelme után. A bejelentést a Népszövetség főtitkársága közölte genfi magyar képviseletünkkel és ennek útján ma vált ismeretessé, micsoda fogásokhoz nyúlnak az oláhok, csakhogy megakadályoz­zák az optánsügy napirendre tű­zését. Azzal jönnek mindenekelőtt, hogy „csodálkoznak“ a magyar kormány ké­résén. Hiszen, mondják, a Népszövet­ség tanácsa júniusban már véglegesen úgy döntött, hogy eláll a kérdés tár­gyalásától, szerintük tehát a magyar kor­mány kérését nem lehet teljesí­teni. Ezután­­hosszasan ismertetik az olá­hok a két kormány közötti jegyzék­váltás lefolyását, természetesen min­dig úgy állítva be a dolgokat, mintha sohasem rajtuk múlott volna a meg­egyezés lehetősége, hanem a­­­i ma­kacsságunkon, amellyel lezártuk a köz­vetlen tárgyalásokat s újra a Népszö­vetség elé akarjuk vinni az ügyet, ho­lott, — fejezik be a csűrés-csavarás Mesterei a jegyzéket — ők még ma is készek a közvet­len tárgyalásokra és teljhatalmú megbízottak megnevezésére. Nem is kell nagy diplomatának len­ni annak kitalálásához, mit akarnak elérni ezzel a legújabb fogással a ro­mának. Azt akarják, hogy a Népszö­­vetség ennek a nagy „készségnek*“ lát­tán csakugyan ne tűzze napirendre az ügyet, amely így azután újból a vég­telenségig húzódhatik, anélkül, hogy valaha is reményünk volna arra, hogy a Népszövetség csakugyan a saját alapokmányai is a trianoni békeszer­ződés értelmében dönt az optánsper bíróinak kiküldése dolgában. Mi nem akarunk semmi egyebet, Csak azt, hogy a Népszövetség teljesítse köte­lességét és nevezzen ki pótbíró­­kat az oláhok által visszavont bírák helyébe és ez elől nem térhet ki a Népszövet­ség, ha nem­ akarja az egész világ sú­lyosan elítélő kritikáját kiváltani az annyit magasztalt intézménnyel szem­ben, így vélekedik a Daily Mail is, Rot­­hermere lapja, amely azt írja, hogy Románia el akarja kerülni az ügy ér­demi tárgyalását Genfben azzal az ürüggyel, mintha a felek között köz­vetlen tárgyalások volnának folyamat­ban. De hasonló az álláspontja De Monzie francia szenátornak, aki szin­tén elítéli a Népszövetség habozó ma­gatartását ez opiánsperben. A mai ülésen egyébként a Tanács az ópiumkereskedéssel összef­üggő kér­déseket tárgyalta, majd zárt ülésen a gyermekvédelemmel kapcsolatos kér­déseket vitatta meg. Itt említjük meg, hogy Seipel osztrák kancellár is eluta­zott­ Genf­be, ahol nagy beszédet mond a Népszövetség működésével kapcso­latban. Apporayt Albert a Tanács előtt cáfolja meg , az oláh érveket Genf­ből jelentik. Gróf Apponyi Al­bert ma levelet intézett a Népszövet­ség főtitkárához. A levélben elismeri, hogy átvette a főtitkárnak a magyar delegációhoz intézett közleményét amely Antóniádé román delegátus le­velét és az augusztus 29-én kelt ro­mán jegyzéket tartalmazta. Apponyi Albert gróf kijelenti a le­vélben, hogy nem kíván részletes vi­tába bocsátkozni azokkal az állítások­kal, amelyek Antóniádé levelében fog­laltatnak, de már most jelzi, hogy a levél olyan ténybeli és megítélésben tévedéseket tartalmaz, amelyekre rész­letesen rámutat majd a Tanács előtt, kiemelve mindazokat a következtetése­ket, melyek ezekből a tévedésekből folynak. Szeptember 4-én hirdeti ki ítéletét a bíróság az Isaszegi apagyilkosság ügyében . (Az „Új Barázda" tudósítójától.) Ez év januárjában megdöbbentő gyil­kosság történt Isaszegen, melynek ál­dozata idősebb Skribek János issasze­­gi gazdálkodó volt, akit 19 éves fia, ifj. Skribek János egy sötét téli haj­nalon két baltacsapással megölt. Id. Skribek János hosszú esztendő­kön át boldog házasságban élt felesé­gével, később azonban az asszony fél­tékenykedni kezdett férjére, ezaiaci napirenden voltak a szóváltások. A családi háborúság annyira elfajult, hogy a férfi csak aludni járt haza, egész nap kint tartózkodott a földeken, esténkint pedig valamely korcsmában ülve, a késő éjszakai órákig mulatott. Ebben a légkörben nevelkedett fel ifj. Skribek János is, ki édesanyjától ál­landóan a legrosszabbakat hallotta apja felől. — Addig nem leszünk boldogok, hangoztatta állandóan az asszony, míg az apád él. Legjobb lenne, ha már meg­halna... A fiú addig töprengett és gondolko­zott, amig megérlelődött benne a gyil­kosság gondolata és elhatározta hogy édesapját megöli. Január 12-ről 16-ra virradó éjszaka Skribek Jánosné, a fiú édesanyja öltözködni kezdett s arra a kérdésre, hogy hová megy, a követ­kezőket mondotta: — Megyek fiam napszámba dolgoz­ni, hogy apád helyett én tartsalak el. Az asszonynak ez a kijelentése csak olaj volt a tűzre, úgy, hogy a fiatal ember elhatározta, hogy nyomban vé­gez apjával. Előkereste a konyhában az éles favágófejszét s azután apja ágyához lépett s a balta élével hatalmas csapást mért az alvó ember fejére. A fiú másodszor is rásujtott­ az esz­méletlen öregemberre, ki a következő pillanatban holtan terült el az ágyon. A pestvidéki kir. ügyészség gyilkos­ság büntette címén emelt vádat a fiai ellen, anyját pedig bűnsegé­ii bűnré­­szességgel vádolta meg. A pénteken tartott főtárgyaláson a fiú egyked­vűen vallotta be a szörnyű bűncselek­ményt, csak az­ anyja tagadja, hogy ő bujtotta volna fel fiát a gyilkosság­ra. Több tanú kihallgatása után az el­nök bejelentette, hogy a törvényszék ítéletét szeptember 4-én hirdeti ki. M­i van eladó ? Elment az­ ősz az ablakom alatt, az ősz után bátyus zsidó haladt, fütyörész és óbégat a zsidó: ■mi van eladó? mi van eladó? Az öklömmel kivágom a zsalut, a járásom felveri a falut: ide gyere, gyere vissza zsidó: bánat van eladó! bánat eladó! Szegedi István: Minden öntudatos magyar gazda az Új Barázdát, az egyetlen magyar agrár napi­lapot olvassa. 3 A csodahajó, amely em­bereik nélk­ül lámad­,­­harcol és védekedik Korssateancotó német találmány­­bemutatása a Keleti­ temgeren Berlini távirat olyan páratlan ese­ményről számol be, amely a szó szoros értelmében forradalmat fog előidézni­­ a tengeri hadviselésben. A Keleti­tengeren szerdán tette meg első pró­­baútját a Fehringeh nevű 12 ezer ton­nás páncéloshajó, amelynek egész sze­mélyzete : fűtők, parancsnokok, matró­zok, kormányosok, ágyukezelők, raké­­talövők, gépmesterek, serege­k egyet­len egy emberből állott s ez az­ egy ember sem volt a hajón, hanem több kilométer távolságra, egy másik hajón vezette a Fehringen gyakorlatait. A csodahajón — ez a német elme legújabb s legördöngősebb találmánya —­ ugyanis rádió vevőállomás van, amely egy kísérőhajó adóállomásától kapja a drótnélküli utasításokat, ame­lyeket azután emberi kéz segítsége nél­kül önműködően továbbít a hajó egyes gépalkatrészeihez, amelyek azután a parancsokat szintén önműködően hajt­ják végre. A távolból irányítható páncélosha­­jót, tegnapi első próbaútján a Blitz csatahajó parancsnoki hídjáról irányí­tották, ahonnan különleges adórend­szerrel seregestül mentek a parancsok a Fehringen rádióállomásának. A Fehringen állomása sorra továbbította a parancsokat a gőzgépnek, az olajozó­­nak és a többi helyiségnek. A Blitz adóállomásán csupán egy gombot kel­lett megnyomni és a szürke kísérteties hajókolosszus abban az irányban moz­gott, ahogyan a Blitz parancsnoka akarta. Az irányítható páncélos, amelyen egyetlen ember sem tartózkodott, húsz csomós sebességgel haladt, köröket írt le, majd tetszés szerint változtatta irányát, aszerint, milyen parancsot adot a Blitz kapitánya. A Blitz rádió­­állomásának újabb jelzésére működés­be léptek a Fehringen köderesztő ké­szülékei s a kísérteties hajó pillanatok alatt áthatolhatatlan sűrű ködbe bo­rult. Később vihar tört ki s jégeső kezdett esni. A hatalmas üres hajó­kolosszus ekkor is tovább haladt út­ján, dacolva a természeti erőkkel. A csodahajót az újságíróknak is megmutatták, akik m­­eghökkenve lát­ták, hogyan­ indulnak meg a hatalmas gépek a távoli hajóról leadott rádió jel­zésre. A rádióparancsot az automata kapcsoló a másodperc ezredrésze alatt továbbította az egyes gépekhez, ame­lyek azonnal mozogni kezdtek, mintha csak ott állott volna a gép egész sze­mélyzete. Rádiójelzésre megindult a gépolajozó is, fokozódott a gőzfejlődés és növekedett a hajó sebessége. A pró­baút végén ugyancsak rádiójelzésre öt rakétát eresztettek a levegőbe a Fah­­ringen fedélzetéről. Kísérteties lát­vány volt ez a minden részében műkö­désben lévő, néptelen hajó! A különös kísérlet mindenkiben, aki látta a gyakorlat lefolyását, azt­ a be­nyomást keltette, hogy a távolból irá­nyítható csatahajó a haditengerészet új korszakának bevezetője. Féltékenységgel véde­kezett a késeit? kocsis Egyévi bürtönre ítélte a bíróság (Az Fj Barázda Uldósítójától.) Vargha István kocsis néhány hónappal ezelőtt a Klauzál-utcában megtámadta Csekő .Tű­nő-, napszámost s a veszekedés hevében kinyitott zsebkésével feléje szart, szeren­csére azonban a szúrás Csere." ruhájának csak a hajtókáját vágta át és testében nem okozott kárt. A kdr. büntetőtörvény,­szék pénteken délelőtt vonta felelőssége* Vargha Istvánt szándékos emberölés bűn­tettének kísérlete miatt. — Igaz —­ védekezett Varga — meg akarta im szurni Csőköt, de nem akartam megölni, csak bosszút akartam állni rajta, mert állandóan ud­va­rolt a feleségemnek és azt a pénzt, amit én keservesen meg­szereztem, ők költötték el. Csak az­­arcába akartam szúrni ott a Klauzál­ utcában, hogy elcsúfítsam. A szúrás nem sikerült -mert nekem a kezem­ gipszben volt s nem­ tudtam jól megfogni a kést. Elnök: De maga nem is él együtt a f­leségével ! Idióta él Inilánváb­an ? Vádlott: M­ycsic éve. De azért utóvég, mégis az én feleségem, ne u­dvarolgasson neki senki. A tárgyalás további folyamán kiderült, hogy Vargha István most is közös húztam fásban él egy másik nővel. Az elnök egy vonatkozó kérdésére­­azt felelte: — Ha egyszer­ nem élek a feleségem­­mel, akkor mással kell élni. De azért a­ feleségem mégis csak a feleségem. Nem tűröm, hogy mással udv­aroltasson ma­gának. A per­beszédek elhangzása után, a tör­vényszék bűnösnek mondotta, ki Vargha Istvánt és ezért őt egyévi börtönbünte­tésre ítélte. l/BRAZUU r­­­gai peressappaR és 1 iói bersien­^l | j|^ \

Next