Új Barázda, 1929. március (11. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-01 / 50. szám

I^UUJLA7 W1S2' " ’ h ' 1929 március 1, péntek Ura G fillér Budapest, XI. évf., 50. ». in Ban­ám­i ELŐFIZETÉSI ÁRAK a m. bír földmivelésügyi SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak- Budapest, VIll. kerület, József-körut 5. szám. kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" TE­LEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: József című­ füzetekkel együtt: Egész évre 17 pengő, félévre *iA#IS kiválatával mindannBn 483—07, József 463—08. — Éjszaka: Automata S pengő 60 fillér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy ^ 06 8,3 0 140—71. Kiadóhivatal: József 463—09. LEVÉL-hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 f., CÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő, vasárnapokon 13 fillér. — Hirdetéseket milliméter A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal, felvilágosítást minden ügyben. Mai szárnyakban teljes heti rádió-műsor Az adó A földmivelő népnek az adózás rendszere és az adóbehajtási eljárá­sok ellen esztendők óta hangozta­tott panaszait lesz hivatott orvosolni az a rendelet, amelyet Wekerle Sán­dor pénzügyminiszter a jövedelem és vagyonadónak 1929. évi kivetése tár­gyában kiadott. Nagy megértésről és valóban méltányos érzésről tanúsko­dik ez a rendelet, amely a földmivelő népnek azt a régi kívánságát teljesíti, hogy a mezőgazdasági üzemek adója ne legyen egyszerű tárgyi adó, hanem mindenkor a tényleges helyzetet, a va­lóságos jövedelmet és valóságos va­gyont vizsgálja meg az adókivető ha­tóság. Wekerle Sándor pénzügyminiszter rendelete megállapítja, hogy mező­­gazdasági és erdőgazdasági üzemek­ben a jövedelmet a valóságban elért tiszta nyereség alkotja. De egyúttal figyelmezteti a rendelet az adókivető közegeket, hogy a földbirtok jövedel­mének kiszámításánál figyelembe ve­endők az elmúlt esztendők kedvezőtlen értékesítési viszonyai, nemkülönben a felemelkedett termelési és kezelési költségek. Elrendeli, hogy a bérbe­adott birtokok jövedelme a tényleges bér alapján számítandó ki és ha a bérlő természetben például gabonával fizet, akkor a bérbeadó által igazolt tényleges eladási árat kell adóalapul elfogadni. Viszont a vagyonadónál a föld valódi forgalmi értéke az irány­adó. Vannak ugyan az értékkiszámí­­tásra vonatkozóan bizonyos átlagos számítási formák és becslési kulcsok, ezektől azonban el lehet és el is kell térni, ha az adóvallom­ásban foglalt adatokat a fél igazolni tudja. Az ország földmivelő népe bizo­nyára hálás köszönettel veszi tudomá­sul a pénzügyminiszter intézkedését, aki azokon az igazságos adóztatási alapokon építi fel a maga adópolitiká­ját, melyek néhai édesatyját nagy és népszerű férfiúvá tették Magyaror­szágon. És ez után a rendelet után csak azt kívánja az adózó földmíves polgár, hogy annak valóban helyes in­tézkedései a végrehajtás során is száz százalékig érvényesüljenek. Mi azért köszöntjük Wekerle Sán­dor pénzügyminiszternek ezt a ren­deletét elismeréssel és őszinte öröm­mel, mert ebben igen jelentékeny lé­pést látunk az új és az agrárérde­kekkel egyezőbb adóztatási rendszer felé. És teljes bizalommal várjuk a pénzügyminiszternek további rendele­teit, illetőleg adóztatási reformjait. Bízunk abban, hogy ő megérti és mél­tányolni tudja és akarja is a földmi­velő népnek azt a kívánságát, hogy mindenkor pontosan, az utolsó fillé­rig előre tudja, mennyi adót kell fi­zetnie és mikor mennyit kell fizetnie. Hisszük és reméljük, hogy a fizetési időpontokat is úgy fogja megállapí­tani, hogy a földmives akkor fizessen, mikor terményeit már értékesítette. Különösen pedig azt várjuk, hogy az adóztatási rendszert fokozatosan egyénivé fogja átalakítani. Vagyis úgy, hogy a jövedelemadó nem a meg­levő vagyon egy bizonyos átlagos szá­zaléka lesz, hanem a gazda szorgalmá­nak valóságos gyümölcse után fogják kivetni. Természetes, hogy ezt a rend­szert csak akkor lehet általánossá ten­ni, ha minden mezőgazdasági üzem tulajdonosa megfelelő könyveket fog és tud vezetni. Mindaddig, amíg az adókivető hatóságnak ilyen megbíz­ható számítási alap nem áll rendelke­zésére, csak­ azt kívánhatjuk, hogy a gazda adója minden év elején pon­tosan ki legyen számítva. Ez olyan nagy előnyt jelent a gazdára, hogy szívesebben fizet egy-két pengővel többet, mint ha a tényleges mérleg után kellene adóznia, de nincs meg­lepetéseknek kiszolgáltatva. Nem for­dulhat elő, hogy akkor kérnek tőle törlesztést, amikor már nincs rá fe­dezete és amikor már azt hihette, hogy többel nem tartozik. HATEZER KILOMÉTER... Csillag nevű lovával Bécsbe érkez&tt világk­örüli uifún a buda­pesti bérkocsis 22ormiban Vilmos csússsűi' v&neiére volt — Folytassa uifúi Mámába# ahonnan májusiban érlfces&ilk vissssa !Sudla­pestre (Az „Uj Barázda“ tudósítójától.) Budapesten már alig van néhány egy­­lovas bérkocsi, mert a növekedő nagy­városi forgalom kiszorítja ezeket a járműveket, amelyeknek helyét a bér­autók foglalják el. A múlt nyáron Polgár Sámuel budapesti egylo­­vas bérkocsis világkörüli útra indult, hogy megmutassa leg­alább az utókornak, milyen tel­jesítményt tud elvégezni a pesti konflis. Polgár bácsi Csillag nevű derék lová­val először Ausztrián és Németorszá­gon hajtott végig, majd novemberben átlépte a holland határt és a doorni kastélyban megláto­gatta II. Vilmos volt német csá­szárt. A kastély udvarán a begördülő pesti­­ bérkocsit Vilmos császár a feleségé­vel együtt fogadta. Polgár Sámuel ezt a dicsőséges fogadtatást annak kö­szönheti, hogy harminc évvel ezelőtt Vilmos császár magyar ezredénél, a hetes huszároknál egy hátaslovat lovagolt be a császár számára. Polgár bácsi felelevenítette ezt az emléket a német császár előtt, aki vacsorára is vendégül láttta a pesti konflist és magyar bort szolgáltatott fel neki. A császár elmondotta azt is, hogy most is megvan az a lova, ame­lyet Polgár Sámuel idomított számára. Együtt lementek az istállóba is, ahol Polgár Sámuel ráülhetett a Nagyher­ceg nevű öreg lóra. Ezután a doorni kastélyban töltötte az éjszakát Polgár Sámuel, de magával vitte a c­sászári párnak­­ aláírással ellátott fényképét amelyet megemlékezésképpen kapott. A derék pesti konflisnak Hágában szintén érdekes kalandja volt. A kü- I Ionos utazásról tudomást szerzett Vilma holland királyné, meghívta a királyi palotába és a Csillagot személyesen kínálta meg cukorral. Polgár Sámuel kocsijá­val, lovával hajón átkelt Angliába is. Londonban a sűrű köd miatt alig tu­dott tájékozódni. Franciaországba vi­szont nem engedték be a pusztító ló­betegség miatt, ezért ismét Németor­szág felé vette az útját, majd Frankfurton és Mainzon át Mün­chenbe érkezett. A magyar kocsist a külföldi nagy vá­

Next