Új Barázda, 1929. szeptember (11. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-01 / 197. szám

A kisgazda-kérdés Irta Farkas Elemér dr., országgyűlési képviselő „Kisgazdák" címmel foglalkozik egyik jeles publicistánk, a kisgazda­problémával. Hálás téma politikus, publicista részére egyaránt. A job­bágyság felszabadítása óta alig volt kérdése a magyar közéletnek, mely nagyobb néprétegeket érdekelt volna és mely többféle szempontból lett volna megvilágítható, mint a kisgaz­dakérdés. Hálás témája az alkotó po­litikusnak és a tárgyilagos publicistá­nak, aki felismeri, hogy a magyar múlt legközelebbi emlékei az idők gyors rohanása következtében immár csak emlékek, amelyekből ma már megélni nem lehet s ennekfolytán kö­nyörtelenül alkalmazkodni kell a meg­változott jelenhez és a jövő megvál­tozott igényeihez. De nem kevesebb babért termő témája az ellenzéki po­litikusnak és publicistának is, mert hiszen egy társadalmi rétegnek feltö­rekvése és fokozott érvényesülése, — nem is beszélve arról az ezernyi, spe­ciális akadályról, amely éppen a mi szomorú helyzetünkben útjában áll ennek a kívánatos érvényesülésnek, — napról-napra újabb jelenségeket, vál­tozásokat és eseményeket vet fel, me­lyek elég anyagot nyújtanak az ellen­zéki bírálat számára. Az ellenzéki bí­rálat azonban ezzel a kérdéssel kap­csolatban rendszerint megfeledkezik egy tényről. A történelmi fejlődés sohasem volt mentes zökkenőktől és sohasem történt meg, hogy egy tár­sadalmi réteg rövid pár év alatt el­jusson oda, hogy nyugodtan kifejt­hesse tevékenységét és átvehesse ve­zető szerepét. Elég közeli példa erre az a kispolgári társadalmi osztály, mely a francia forradalom zavarai után, sok-sok nehézség és zökkenő kö­zepette vette át lassan uralmát és ter­melt ki végeredményben egy Cle- menceaut, Briandt, vagy egy Poin- caret. Az említett cikk írójának kitűnő szeme szokott lenni, ez alkalommal azonban olyan szemüveget tett fel, melynek lencséje egyetlen osztályra, a kisgazdatársadalomra veti a fényt, mig minden más osztályt, célt, érdeket homályban hagy. Nem kétséges, hogy minden' követelés, minden megnyilat­kozás, mely ennek az értékes s a jövő szempontjából még igen sok kincset magában rejtő kisgazda-osztálynak megsegítését és érvényesülését sür­geti: helyénvaló. Ebben tökéletesen egyetértünk. Csakhogy felfogásom szerint, a helyes kisgazda-politika,- ha az bele akar illeszkedni az ország egyetemes érdekeinek a keretei ltözé, kizáróan abból az álláspontból indul­hat ki, melyet Bethlen István, már jóval a mai politikusok és publicisták előtt elfoglalt és amelynek bátran hangot is adott már a háború kellős közepén. Ez az elgondolás már abban az időben belátta, hogy a magyar vér- veszteség kiszivattyúzza azokat az erő­tartalékokat, melyeknek kisgazda­osztály a neve. Idejében felismerte, hogy amig más társadalmi rétegek radikális álcázméktől meghódítva, ide­gen ideálok után fognak futni, a kis­Érdekes képek mindenfelől Az angol hadsereget Kézi gépfegyverekkel és kis tankokkal szerelték fel. Münchenben hat na- pos motorkerékpárver­senyt rendeztek, amely­nek útvonala Német-' prszágon, Ausztrián, Svájcon, Olaszországon és Franciaországon ke­resztül vezetett. Ké­pünk egy nehéz hegyi terepen elakadó ver­senyzőket ábrázol. gazdaréteg az, amelyre a jövő politi­káját épiteni kell, mert ez el nem tán- torodik a nemzeti alaptól. Csupán ez lehet a rezervoár, melyből a magyar közélet regenerálódhatik, a kisgazdá­kat tehát iskoláztatás, nevelés, áldo­zatok árán is bele kell vinni a magyar életbe. Mindez'pedig véghezviendő oly módon, hogy ez által a többi társa­dalmi rétegek ne szenvedjenek. Össz­hangba kell őket hozni a többi réte­gekkel s felemelni oda, ahová a töb­biek már régen eljutottak. Itt van a két felfogás között a különbség. Ismétlem, senki a velem egy párton ülőknél jobban nem méltányolhatja ennek a kérdésnek jövőbeli fontossá­gát, senki Jobban nem értékelheti azt a sziklaszilárd bázist, amit ez az osz­tály képvisel. Tisztában vagyok vele, hogy a középosztály pusztul s a mi helyünket egyedül és kizáróan ez a réteg van hivatva pótolni. Ez a ter­mészet rendje is, de az ország jól fel­fogott érdeke is. A cikk Írója azon­ban máskép látja a helyzetet o olyan térre viszi a kérdést, mely egyedül ennek a társadalmi rétegnek érde­keit nézi. Csak ezeknek sérelmeit fonja hosszú idő óta csokorba, mint­egy tőkét gyüjtvén arra, hogy az el­lenzéki politika magvait ezen át le­hessen elhinteni. A Nagyatádi s Mayer János-féle kisgazdapolitika nem abban nyilvá­nult és nyilvánul meg ma, hogy ki­záróan a maga érdekeit nézze s a többi rétegek kárára szolgálja a maga céljait. Ez a bölcs s providenciális po­litika egyrészt minden csábítás, ígér­getés, ha kell, gunyolás dacára — mert ebben is van bőven részük, — le nem csúszott a nemzeti alapról, másrészt céljai közül megvalósított annyit, amennyit az ország jövőjének kára nélkül megvalósítani lehetett és egy pillanatra sem feledkezett meg arról a harmóniáról, melynek meg kell lenni közte és a többi rétegek között. Véghez tudta ezt vinni, mert olyan vezérei voltak, mint Nagyatádi, Mayer, kik még Tiszával szemben is az ellenzéki padokon ültek, de amikor a szorosan vett kisgazdaérdekeken túl­menően magasabb és távolabbi hori­zont kellett, minden erejüket a meg­értés s harmónia kedvéért latba vetet­ték, kitéve magukat gúnynak és. tá­madásoknak. Ez a kisgazdák által soha el nem hagyott nemzeti alap s az ál­taluk képviselt józan előrelátás kész­tette Bethlen Istvánt arra, hogy egész kormányelnöki működése alatt meg ne feledkezzék arról a jelentőségről, amit. ez az osztály az ország jövője szempontjából képvisel, Kisgazda, középosztály, vagy mun­kás érdeke egy és ugyanaz. Különb- séget tehet közte a kizárólag osztály­érdeket hajszoló politika, vagy a szánt­szándékos ellenzéki kritika, de nem egy guvernamentálls s a jövőt szem előtt tartani akaró kormányzati működés. Ha vannak sérelmeik, egyformán kell honorálni és gyógyítani azokat, tekin­tet nélkül arra, mit kíván osztályér­dek, vagy pillanatnyi politikai szem­pont ■ ¥ *29s®-t cm, 3, ?*>, jCapunlc mai ssz&ma 12 oldal 1929 szeptember 1, vasárnap Ára 12 fillér Budapest, XI. évf., 197. sz. ÜJ mbAzm ELŐFIZETÉSI ARAK a m. Idr földmlvelésögyi SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak- Budapest, Vili. kerület, József-körut 5. szám. kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" T E L E FO N S Z A M 0 K: Szerkesztőség: József cimü füzetekkel együtt: Egész évre 17 pengő, félévre Moniolanil, uauk biuátaiáuol minrlannan 463—07, József 463—08. — Éjszaka: Automata 8 pengő 60 fillér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy wee?|eieniK ne«TO KIVBteieJel minaennap 140—71. Kiadóhivatal: József 463-09. LEVÉL hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 f., CUMI: Budapest 4. szám. Fiókbérlő, vasárnapokon 12 fillér. — Hirdetéseket milliméter A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. felvilágosítást minden ügyben.

Next

/
Thumbnails
Contents