Új Barázda, 1929. október (11. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-01 / 222. szám

EGYÜTT A KISGAZDÁKKAL Beí^íen István gróf minis&ter- elnölc Inl£ ep usszíán nyilatkozzon asz aktuális politikai kéráésekröl amelyeket belföldi tényezők a maguk I amelyekre vonatkozóan már több íz­céljai alátámasztására felhoznak és I ben nyilatkoztam is. A demokratikus fejlődést nem leijei siettetni (Az „XJj Barázda" tudósítójától.) Bethlen István gróf miniszterelnök Inkepusztán nyilatkozott az aktuális politikai kérdésekről. Nyilatkozata minden politikai kérdésre megfelel, melyet az utóbbi idő felvetett. A mi­niszterelnök, ki inkepusztai magányá­ban sem tartotta távol magát az or­szág politikai életétől, hanem minden, a legjelentéktelenebb eseményeket is állandóan figyelemmel kisérte, elérke­zettnek látta az időt, hogy a mind na­gyobb tűzzel meginduló ellenzéki tá­madásokra megfeleljen és azokat kellő irtékükre szállítsa le. Igen érdekes Bethlen István gróf miniszterelnök nyilatkozatának az a része, melyben a Baltazár-féle pontokra válaszol és amelyben megbélyegzi azokat a poli­tikusokat, kik külföldiek nyilatkoza­taira támaszkodva, akarnak itt bent politikai sikerekhez jutni. A minisz­terelnök nyilatkozata további részé­ben a kisgazdákkal való együtthala- dásról beszélt, majd rátért a keleti jóvátételi konferenciára, ismertette annak lényegét. Arról, hogy az október lr 'n ösz- szeülő parlament mivel kezdi tanács­kozásait, a miniszterelnök a követke­zőket mondotta: — Ami a parlament munkáját illeti, — válaszolt Bethlen miniszterelnök, — azt a minisztertanács van hivatva megállapítani. A nyári szünet alatt a törvény javaslatoknak egész sorozatát dolgozták ki a kormány tagjai, ame­lyek a kormány programmjának és a tett ígéreteinek megfelelnek. Amig a minisztertanács a programm végleges — Magának a kérdésnek a lénye­gére vonatkozóan több Ízben nyilat­koztam már. Én megszégyenítőnek tartom az országra nézve, hogy megszólal­tatnak egyes külföldi embere­ket az ország közállapotáról, akik azokat alig ismerve, de helybeli politikusok által félre­vezetve, Ítélik meg a helyzetet. Ezáltal nyilatkoznak lekicsinylő mó­don az országról olyan formában, amely talán kultúrában hátramara­dott, önálló politikai irányzattal nem biró országokban elfogadható, de egy ezeréves történelmi múlttal, politikai és parlamentáris tradíciókkal biró országban, mint Magyarország, nem­csak elfogadhatatlan, de egyenesen megszégyenítő, ha azoknak súlyt, be­folyást és értéket tulajdonítanak. Mi magunk vagyunk hivatva közállapotainkat megítélni és nem a külföld szemüvegén keresztül szabad az ország közállapotait meg­ítélnünk. megállapítása tekintetében állást nem foglal, addig erről nem nyilatkozha- tom. Baltazár Dezső püspök tizenkét pontból álló programmjáról a mi­niszterelnök a következőket mondotta: — Informálva vagyok arról az ak­cióról, amelyet Baltazár püspök ur politikai téren indított és amelynek folyamányaképpen ő egy programmot állított össze 12 pontból, amelyet kéz­hez kaptam. Azt a kérést intézte hoz­zám, hogy személyesen tájékoztassam felfogásomról. Ez a napokban meg fog történni és természetesen nem tartom hivatottnak magamat arra, hogy addig, amig a tájékoztatás az ő személyéhez adresszálva meg nem tör­tént, a nyilvánosság előtt nyilatkoz­zam. — Ami magát az akciót illeti, az, nézetem szerint, egy láncszem abban az akcióban, amely arra irányul, hogy a kormány demokratikus törvényja­vaslatok benyújtására és politikájának demokratikusabb irányba való vezeté­sére akarja serkenteni. De ez a törek­vés csak láts_ólagos. Hiszen azoknak, akik a kormánynak szemrehányást tesznek amiatt, hogy nem halad eléggé demokratikus irányban, nem az a céljuk, hogy a kormány ezt megte­gye, hanem az, hogy a kormányt ilyen jelszavak segítségével a nyeregből ki­emeljék. Aki nyilt szemmel nézi az eseményeket és egyesek mozgolódását az országban, az tisztában lehet azzal, hogy a cél nem az első, hanem a má­sodik. A legutolsó fogásnak tartom a politikában azt, ha külföldiek­nek helytelen információ alap­ján, ő általuk tett nyilatkoza­tokra hivatkozva és nem reális argumentumok révén akar Va­laki a magyar politikában si­kerhez jutni. Harcoljuk ki magunknak a magunk céljait egymás között, de ne avas­sunk bele külföldieket belpolitikai harcainkba. Ezt követeli a magyar szuverenitás elsősorban és az az ön­érzet, amelyet minden politikus kell, hogy nemzeti szempontból érezzen ak­kor, amikor közdolgokhoz hozzá szól. — Nem kívánok ezekkel a nyilat­kozatokkal polémiába bocsátkozni, amennyiben külföldiektől származnak, mert, hogy ilyenek történnek, azt illetéktelen beavatkozásnak tar­tom a magyar belpolitikában és ennek folytán • az ezekkel való polémiát is kerülnöm kell. Szívesen harcba szállók azonban mindazokkal az argumentumokkal, — Ami már most a demokratikus fejlődés lényegét illeti, több Ízben hangoztattam magam is, hogy fokoza­tosan és rendre a közszabadságok te­rén, sőt a választójog terén is ebben az irányban kell fejlődnünk. Köztem és azok között tehát, akik siettetnek, nem a lényegben van differencia, ha­nem a tempó kérdésében. Számtalan­szor hangsúlyoztam, hogy a mai ne­héz helyzetben, amikor nemzeti lé­tünk helyreállítása a fő probléma, amikor súlyos gazdasági és szociális bajokkal kell megküzdenünk, a leg­rosszabban megválasztott időpont — Hogy titkos választójog lesz-e, az nem kétséges. De ezt fokozatosan kell keresztülvinni és akkor, amikor ez nem járhat többet katasztrofális visszahatással parlamenti életünkre és ezeken keresztül a nemzet életére. Minden reformmunkában nemcsak az a lényeges, hogy helyes-e az, amit tervezünk, hanem az is, hogyha he­lyes, mikor és hogyan visszük keresz­tül. Én csodálkozom, hogy olyan em­berek, mint Nagy Emil, aki Széchenyi István tanításait ismeri, aki az ő is­kolájában nevelkedett, ezt az alapté­telét a politikának nem akarja felis­merni és nem látja azokat a bajokat, amelyek bekövetkezhetnek, hogyha Európában a Csonka-Magyarország nehéz helyzetében egyik napról a má­sikra akar olyan reformokat keresz­tülvinni, amelyek igen nagy megráz­kódtatásokat idézhetnek elő. — De ez az okfejtésem csak a jó- hiszemüeknek szól. Vannak rosszhi- szemüek és ezek közé azokat sorolom, akik revízió címén követelnek demo­kráciát, de akiknek nem a revízió a főcél, hanem az,. hogy a demokrácia cimén és jelszavával politikai felfor­dulást idézzenek elő és a zavarosban halászhassanak. — Nem kell őket megneveznem, ezeket ismerjük azokból az időkből, amikor a demokráciával akarták az illetők 1918-ban megmenteni az országot. Hogy eZ hogy sikerült és hogy hova vezetett, még túl közel áll hozzánk, semhogy a józan közvélemény, — amely nincs politikai jelszavakba bele­szeretve, hanem az ország nyugalmá­ért aggódik’ — ne tudná teljes he­lyességei megítélni és értékelni. Azt mondják, hogy Németország sikere­ket ért el, mert demokratikus ország. Erre a feleletem csak az, hogy az arra, hogy a különben is mindig meg­rázkódtatásokkal járó reformok egyik napról a másikra és meggondolatlanul vitessenek keresztül. — A fő kérdés ma az, hogy az or­szág külpolitikai helyzetét javítsuk. Nekünk nemzeti egységünket _ kel! visszanyernünk, hogy gazdasági ba­jainkat leküzdjük. Az a főkérdés, hogy a háború és forradalmak által jutott szociális bajokat és ellentéteket megszüntessük,' hogy a nemzetnek a lelkinyugalmát megtartsuk és gyara- pitsuic. antant a világháború alatt érezte a német nemzetnek óriási erejét, ráter­mettségét és hatalmát. Dacára annak, hogy a háborús pszihózis még él, túl józanok a nyugati államok politikusai, semhogy ne tudnák, hogy ezt a nem­zetet állandóan viz alá nyomni nem lehet. A német nemzet a maga igazát nem azért látja fokozatosan ér­vényesülni, mert demokratikus állam, hanem azért, mert egy hatalmas nemzet. Sokkal nehezebb ami helyzetünk. Mi egy kis nép vagyunk, amelynek első feladata mindenekelőtt az, hogy ren­det tartson a maga portáján. — Hiába fogja Magyarország a tankönyvekben tanított legdemokra­tikusabb intézményeket behozni, ha ezeknek érvényesülése mellett nem bir majd rendet tartani a maga por­táján. Ez nem az elvek, ez a gyakor­lati politika megítélésének kérdése. Az elvekben és célokban — is­métlem — egyet értünk, de vin­dikálom magamnak azt a jogot, sőt többet mondok, kötelességet, hogy a gyakorlati politika szem­szögén keresztüllátva, azt a tem­pót tartsam be az elvek érvé­nyesítése terén, amelyek mellett az ország közállapotainak béké­jét és nyugalmát fenntartani lehet. Nem kívánom és az országra nézve & legnagyobb veszély volna, hogyha új­ból olyan parlament ülne össze, mint amilyen 1919-ben, az összeomlás és forradalmak után az általános titkos választójog alapján összeült. Az ellenségemnek sem kívánom, hogy az én helyemen legyen köteles akkor az országban ren­det tartani. illetéktelen beavatkoszds a magyar belpolitikába Válassz a fóffyisszemü és rosssz&isszemii kritikusoknak V: 1 * V ^ OVtf.A ' J 1929 október 1, kedd föra O fiilé T Vj^ jjá^íapest, XI, évf., 222. s«. ELŐFIZETÉSI ARAB a m. tír földm1veié«ügyi SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: minisztérium kiadásában időnként megjeMiő szak- . Budapest. VIII. kerület, József-körut 5. szám. kiadványukkal és a „Rádiós gazdasági előadások" ' TELEFONSZAMOK: Szerkesztőség: József cimü füzetekkel együtt: Egész évre 17 pengő, félévre UaHíalonili h Allét kiír AIaIAv Al mindaanan 463—07, József 463—08. — Éjszaka: Automata 8 pengő 60 fillér negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy Megjelenik h6tfO KlVCS £Vei mindennap 140_„ Kiadóhivatal: József 463-09. LEVÉL­hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 f„ CÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő, vasárnapokon 12 fillér. — Hirdetéseket milliméter A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. felvilágosítást minden ügyben.

Next

/
Thumbnails
Contents